Az ügy úgy indult, hogy egy jó erőben levő kisebbségi ürge összevert, majd mikor a földön feküdtem, összerugdosott. Mert engedetlen voltam. Felszólítottak 4-szer hogy vonjam vissza a feljelentést. A tárgyaláson az elkövető -rájuk jellemző bátorsággal- vádalkuért könyörgött, de így is elítélték. A tanút hamis tanúzásra kényszerítették, a körúti ügyvédmaffia azóta is (6 éve!) biztonsági őrökkel és magánnyomozóval őrízteti. Levelezését elolvassák, telefonját lehallgatják, munkába biztonsági őrök viszik, utcán kísérettel közlekedik. Néha bemennek a lakásába és figyelik a kaputelefont, mert "csak úgy" nem beszélhet akárkivel. Ez bizony súlyos bűncselekmény. A magát főprivatizátorként hirdető ügyvéd valójában saját magát akarja bebiztosítani, nehogy nyilvánosságra kerüljenek a mocskos ügyei. Akkor bizony vége az aranyéletnek, elbúcsúzhat a zsíros ügyeitől melyekre oly büszke. Mondjuk ezeket is a politikus haverjainak köszönheti és nem a tehetségének. Ebben az esetben pl. egy ügyből csinált hármat ami negatív rekord.
Párom nem rég nyitott üzletet és a kissebbség úgy gondolja, zálogház vagy szeretetotthon. Elriasztják a vevőket, folyton pénzt kunyerálnak, fenyegetőznek.
Lenne rá megoldás, de félek, egy végeláthatatlan háborúba kezdenénk... :((((
Hát én sajnos vagy buszoztatom a gyereket fél órát, vagy a kutyaszaros füves területen szaladgálhat, olyan játszótéren, ami vagy napos, vagy szemetes, vagy életveszélyes. Ha ügyintézni viszem, akkor az is csak azért, mert nincs más megoldás. Ilyenkor meg nem mindig elég a kenguru: mint a vándorcirkusz annyi cuccal indulok el. Egyszer egy szomszéd szólt, hogy mit rángatom magammal mindenhová a gyerekemet. Mondtam, hogy sajnos a bébiszitter megszökött a sofőrrel,a szakácsnő felmondott, a kertész pedig beteg.
Ha megyek is valahová, mindig úgy indulok el, hogy senkitől se kelljen segítséget kérnem. Ha valaki ennek ellenére megkérdezi, hogy segítsen-e, köszönettel elfogadom. Néha úgy megyek, ha a 3 éves elfáradt, hogy a kendőbe teszem a hátamra, a kicsi a sportkocsiban, így még őt is fel tudom emelni a buszra.
Nem vitatkozom, nincs miről. Neked elég volt pár utca, én örömmel viszem bárhova.
A babakocsis tiszta és a kengurus koszos gyerek között nincs összefüggés.
A gyerek is része a társadalomnak. Nekik is jobb lenne, ha már ilyen pici korban kedves, akár segítőkész emberek vennék körül. Nem pedig felháborodott, rosszindulatú felnőttek.
Messze jutottunk a topictól, nincs szándékomban folytatni.
Nekem sem volt autóm, és még most sincs. Én is vittem a gyereket sétálni, nem is keveset, de az nem a közlekedési eszközön történt. Igaz, hogy én talán szerencsés voltam, mert budán laktunk, ahol jó volt a levegő, és járhattunk a Bimbó úton felefelé. Akkor sem jöttem haza a 11-es busszal, pedig akkor könnyebb babakocsikat árultak.
Gondolod, hogy nekem nem kellett hivatalos ügyeket intézni?
Azt viszont soha nem felejtem el, mikor a játszótéren voltunk, és hazafelé egy apuka a babakocsiban tolta a fiát, gyönyörű tisztán, és a koszos gyerekemen, meg rajtam nagyon csúnyán végig nézett. Gondolom már ő is túl van a koszos kisgyerek korszakon.
Nekem eszembejut! Nemcsak azért, mert dolgozom, hanem mert úgy gondolom, azért, mert pici, még ki kell mozdulni vele. Mivel nincs autó, hát ez maradt. A kenguru nagyon jó - én hordozókendő párti vagyok -, de ha valahol hosszabb időt töltünk, akkor ki kell venni, ha nem alszik. És ha az egy - csak úgy eszebejutott -OTP, akkor fel vannak háborodva, hogy ott tanítom járni...
Van miért megsértődnünk, mert 3 mp segítség nem lenne nagy erőfeszítés!!!
Emberség kérdése. (Gondolom a terhes anyukák pocakja is zavar ilyen alapon.)
És 2 évig cipelni nap mint nap (ne adj ég még egy másik gyereket is terelgetni) komoly gondot okozhat.
Nem kell frászt kapni, gondolom, 65-70 évesen rosszul esne, ha zavaró tényezőként kezelnének bárhol is. Mondjuk cucu ˝elbánna˝ veled, mert nem vagy elég fürge az ablaknál és még a botod is magaddal viszed.
Na a babakocsi. Ettől kapok frászt,amikor a kismamák ezzel közlekednek.
Nekem is volt kicsi a gyerekem, de nekem eszembe sem jutott, hogy babakocsival bejárjam az egész várost. Ma már mintha divat volna, ezzel közlekedni. Igaz, hogy a fiam már 20 éves, de abban az időben is voltak dolgok, amiket el kellett intézni, pláne úgy, hogy mi apa nélkül voltunk, de kengurut rakatunk fel, és abban vittük a közlekedési eszközökön a gyerkőcöt. Senkinek nem volt útban a kocsi, és még a gyerek is nyugodt volt, mert közel volt az anyjához.
Ma meg mikor felszállnak a dög nehéz kocsikkal, még meg is vannak az ifjú anyukák sértődve, ha nem segít senki a le- és felszálláskor.
˝de marhára nem értem, miért ott kell a gyereket nevelni -úgy hogy mindenki hallja- és mi a f...ért ott kell megtanítani járni.˝
Mert van, amikor az ember kénytelen hivatalos helyre magával vinnie a gyerekét, (egyébként miért is néznek ki, ha gyerekkel megyek???) és hát ott kell nevelni a gyereket, ha nem úgy viselkedik, ahogy azt mások elvárják. És senki nem ilyen helyekre viszi a kölköt járni tanulni, de a gyereknek meg lehet próbálni elmagyarázni, hogy te most itt ne próbálgasd, nyomdd el az ösztöneid.
Én meg azt nem értem, hogy a férfiak miért gondolják, hogy a babakocsival fel- leszálló nőnek az a legnagyobb segítség, ha messzebb állnak az ajtótól, hogy ügyesen, egyedül tudja cipelni...
Igen szerintem is nonszensz (bocs ha rosszul írtam), h. manapság "elvileg" meg "jogilag" kénytelen az ember mindent elviselni. Itt mindenkinek joga van gusztustalan módon viselkedni. Ahogy nagyapám történeteit hallgattam a régi csendőrségről.. hát néha szeretném ha újra így lenne. Elképesztő h. büdös emberek felszállnak a járművekre és/vagy illetlenül viselkednek. Az egész jogrendszerrel gondok vannak szerintem. Ez annak idején elképzelhetetlen lett volna mert úgy vágták volna le az ilyet ahogy azt megérdemli mindenki nagy örömére. Ezzel az egész baromsággal csak azt érik el h. a normális emberekben a tehetetlen düh így akar kitörni... Szerintem. Egyébként én már több mint egy éve biciklivel járok.
Mondjuk az én dühöm nem az embertársaim ellen irányul hanem inkább a hülye rendszer és a képviselői ellen.
Az egyik társadalom tudomány oktató mondta az egyik nap, h. nagy társadalmi katasztrófa várható.. ami szerintem helytálló, egyetértek vele. Nem lehet hosszú távon az embereket olyasmire kényszeríteni ami nyilvánvalóan helytelen. Szerencsére nem Pesten lakok de ha arra járok majdnem elhányom magam ha lemegyek egy metró aluljáróba. Azért szerencsére a törvények megkerülhetők tehát nem kénytelen az ember mindent lenyelni... csak ésszel kell csinálni.
Helo.
Jó a topic. Bár a címe kicsit megtévesztő.
Akkor elmondanám, hogy 9 évig taxiztam és csak azért hagytam abba, -leginkább- mert már nagyon elegem volt az idióta emberekből. Különben is műszaki ember vagyok és az emberekkel bánni az egy külön tudomány-ág, amiben sok igazság van.
Egyszer elmentem a vállalati pszhiológushoz mert ráértem és inygen volt és azt mondta, hogy magas az ingerküszöböm. Nyilván nálatok is ez lehet a baj. A feleségem azt mondja, hogy nem kell mindent észre vennem, és igaza van, mert akkor sokkal nyugodtabb vagyok.
Ma reggel jövök a busszal, pedig elkészült a kocsi, de olyan jó buszozni, tök nyugalom van és ahol én szállok fel ott még ülőhely is van. A közgáz kollégistái szoktak még zsivalyozni, de az nem zavar.
Na, erre felszáll egy 50-es házaspár, beállnak a fejem fölé és egyáltalán nem diszkréten kezdenek beszélni egymással -főleg a nő. Bundakabát, bundasapka, bőrcsizma stb. és enyhe tájszólás. Úgy tünt, mintha nem is az volna a lényeg, hogy egymással beszéljenek, hanem mintha szerepelni akartak volna a többi ember elött. Na, ez reggel 7 órakor a hideg buszon miközben el-el révetegült a tekintetem, kifejezetten zavaró volt. Többször felnéztem hosszasan a nőre azt sugallva, hogy mi a f...t ugatsz korán reggel, és úgy éreztem, hogy megkönnyebbülnék, ha pofán verném. Aztán ez is elmúlt, én leszálltam, ő meg leült a helyemre.
Szerintem az a rossz, amikor az ember intim szférájába egyszer csak belenyomakodnak prosztó módon.
Vagy: az OTP-ben várakozok a jó kis melegben immár 30 perce mert csak egy ablak a valutás, mikor jön egy anyuka meg apuka a kigyerekkel. Hogy miért azt nem tudom, de marhára nem értem, miért ott kell a gyereket nevelni -úgy hogy mindenki hallja- és mi a f...ért ott kell megtanítani járni.
Amúgy két nagyobbacska gyerekem van és 43 éves vagyok és nem értem az emberek viselkedését. Rengeteg az olyan, aki nem tud megfelelően viselkedni.
Most csak ennyit, cucu.
Azért a kék metró se kutya a Nyugatitól az Árpád hid felé. Broáf büdös van, és még akkor se lenne szivható a levegö, ha mind jóillatúak lennénk (attól is kiver a viz, hogy hogy lehetnek felelös emberek olyan hülyék, hogy olyan buszt vesznek, aminek lörés-ablaka van, hogy az ember megfullad, mert nem lehet kinyitni v. lefelé nyilik, ergo: be se jön a levegö).
Én igazából azt szeretném, ha én választhatnám meg, mikor megyek emberek közé. Igen, szeretem, ha elkerülnek, amúgy is.
Azért nem semmi, hogy koránt sem vagyok egyedül. nem gondoljátok, hogy valami nagyon el van itt rontva, ha teljesen normális emberekbôl idôrôl-idôre habzó szájú vadállatot csinál?
Az összeomlás nem tudom, mikor jön. De attól tartok, az elsô kis lépés hozza magával a többit.
Ez a lelkiállapot csak a városi tömegben tör rád, vagy általában is jobban szereted, ha békén hagynak?
Mondjuk a dolog nekem is ismerős. Egyszer mentem kifelé az Örsre a metró-végállomásról. Előttem agresszív öregasszony meg cigiző vagánygyerek. Hirtelen lendületet vettem, és áttapostam rajtuk, mint a faltörő kos. A nyanyó utánam ordította, hogy "K... anyád!", de bizisten, állati jó érzés volt!
Ezután már vajon jön a Michael Douglas-szindróma az Összeomlásból?
Akkor én is ide tartozom :)) 160 centis kis csutka, akit a férje (aki egyébként mindig hótt nyugodt) szokott elrángatni a kényes helyzetekböl:)))
Velem nem túl gyakran, de azért elöfordul, hogy ölni tudnék a lökdösödés, büdösség, taplóság indokával. Brrrrdeutálok néha mindenkit :)))
Engem minden zavar. hogy büdösek, hogy csúnyák, hogy beszélnek, zabálnak, levegôt vesznek, hogy élve születtek, és ha már így van, 15 méternél közelebb mernek jönni hozzám.
A leggázosabb az, hogy mostanában már be is szólok, és gyakorlatilag csak idô kérdése, mikor ver jól pofán valaki, aki erôsebb nálam.
Amikor jön egy ámokfutó és legéppuskáz néhány szépreményű fiatalt, mindenki szörnyűlködik és rögtön idiótának, vadállatnak bélyegzi az illetôt. Az ámokfutó idegen lesz, torz lelkivilággal, akihez semmi közünk.
Pedig elmondanám, hogy akad pár potenciális ámokfutó köztünk. A magam részérôl mélyen megértem ôket. Nem egyszer én is olyan pusztító dühöt érzek, ha tömegben vagyok, hogy el kell menekülnöm, vagy le kell szállnom a buszról, másként félek, egyszer csak csinálok valami marhaságot.
Egyébként semmi bajom az emberekkel. Csak ne jöjjenek a közelembe.
