A 40 esztendős, kétszeres Stanley-kupagyőztes hokis december 16. óta nem lépett jégre a Pingvinek együttesében, miután szívritmuszavart diagnosztitáltak nála. Ennek ellenére kezelései alatt is tréningezett, és azt tervezte, visszatér a csapathoz.
A tízszeres All-Star válogatott, hatszoros pontkirály, háromszoros alapszakasz- és kétszeres playoff-MVP (azaz legértékesebb játékos) Mario Lemieux egész pályafutását makacs sérülések és titokzatos betegségek fémjelezték. 1984-ben mutatkozott be az NHL-ben, és első idényében az év újoncának választották. A kezdetektől a gyengécske Pittbsurgh vezéregyénisége volt, de csak az 1988-89-es idényben sikerült először a playoffba juttatnia csapatát.
A hátával egész pályafutása során gondjai voltak, csípősérüléseit többször műtötték, és már 1990-ben, 25 esztendős korában felmerült, hogy abba kell hagynia a játékot egyik operációja során összeszedett csontfertőzése miatt.
Pályafutása során több, mint 400 mérkőzést hagyott ki sérülések miatt
1991 januárjában azonban visszatért, és még abban az idényben magasba emelhette a Stanley-kupát a Pittsburgh csapatkapitányaként, majd a következő évben ismétenie is sikerült a Jaromir Jagrt, Mark Recchit, Paul Coffeyt és Larry Murphyt is felvonultató gárdának.
A következő szezonban a Le Magnifique, azaz "A Csodálatos" becenévre hallgató hokis élete legjobb idénykezdetét produkálta, és esélye volt rá, hogy megközelítse vagy megdöntse a legendás Wayne Gretzky egy szezonban elért 95 gólos és 215 pontos rekordját, de 1993 januárjában Hodgkin-betegséget, a rák egy fajtáját diagnosztizálták nála. A szervezetét rendkívüli módon igénybe vevő sugárkezelésekkel (amelyek közben nem akármilyen akaraterőről tanúbizonyságot téve játszott is) sikerült legyőznie a betegséget, és mindössze két hónapot kihagyva, 60 meccsen 160 pontot szerezve alapszakasz-győzelemig vezett a Pittsburghöt, amely a playoff második körében azonban kiesett.
A legendás hatvanhatos az 1993-94-es idényt szinte teljesen, a játékossztrájk miatt rövidebb 1994-95-ös idényt teljes egészében kihagyta újabb csípő- és hátfájdalmai, valamint a sugárkezelés mellékhatásai miatt. A következő két szezont többé-kevésbé végigjátszotta, és mindkétszer pontkirály is lett, majd 1997-ben, 31 esztendősen bejelentette visszavonulását. Még ebben az évben beválasztották a Hírességek Csarnokába is, "átugorva" a kötelező hároméves várakozási időszakot.
Mivel az időközben csődbe került Penguins temérdek pénzzel tartozott neki, Lemieux 1999-ben megszerezte a csapat tulajdonjogát, 2000. december 27-én pedig visszatért a pályára, és 2001-ben a Keleti-főcsoport fináléjába kormányozta a gárdát - ez volt az utolsó playoff-fellépése.
A következő három idényben folytatódtak hátsérülései, amelyek miatt két szezonban alig játszott, miközben tagja volt a 2002-ben olimpiai aranyérmes kanadai válogatottnak. Az újabb játékossztrájk miatt kihagyott egy újabb évet, és bár állítása szerint remek erőállapotban volt, 40 esztendősen nem tudta megismételni a korábbi évek remek teljesítményét az új, felgyorsult NHL-ben. 26 mérkőzésen 22 pontot azért így is összehozott.
Decemberben azonban szívműködés-rendellenességet mutattak ki nála, ami miatt újabb gyógyszeres kezelésre szorult, és ismét hetekig nem léphetett pályára. Korábban úgy tűnt, január végén újra játszhat majd, így most némi meglepetést keltett, hogy magyar idő szerint este nyolc órára sajtótájékoztatót hívott össze, amelyen bejelenti visszavonulását - ezúttal minden valószínűség szerint véglegesen.
A Pittsburghből az elmúlt héten Zigmund Pallfy, a szlovák klasszis támadó vonult vissza, a csapat pedig 11 győzelemmel, 29 sima és 9 hosszabbításos vereséggel utolsó előtti az NHL-ben. Lemieux ráadásul árulja is a csapatot, és nem biztos, hogy a Penguins új gazdája nem költözteti el a gárdát.
