Nálunk az oviban csinálnakrendszeresen nyílt napokat. Amit összekötnek valamilyen programmal. Ősszel pl szüret. Úgy történik, hogy 9-re vissza lehet menni a szülőknek, és együtt kimegyünk a gyerekekkel az udvarra, valaki hoz renfgeteg szőlőt, egy régi szőlőpréssel kinyomják a levét, majd együtt megisszuk. Közben szüreti zene szól. Meg a farsang is nyílt nap. Érdekes, a karácsony nem.
De van sima, snassz nyílt nap is, amikor azt nézik a szülők, hogy mit művelnek a nebulók egy-egy foglalkozás alkalmával. Bár szerintem ez egy kicsit olyan mű-dolognak tűnik, mert úgy is tupírozva van egy kicsit az egész.
Amikor a leendő elsősősök szüleinek tartott bemutató órán voltam a suliba, nekem egy kicsit lehangolónak tűnt az egész iskola. Kissé lerobbant épület, és a mostani gyerekek... hát kívánni valót hagy maga után a viselkedésük. Tanár sehol a folyósón, a kölkek pedig verekedtek, szaladgáltak, stb.
Ezek szerint nem elterjedt ez a szokás. Mondjuk én is egyedül üldögéltem az órán, figyelve a nebulókat és a tanárnőt. Pedig élmény sok év után ismét általános iskolában ülni.
Én ugyan nem a sajátom nyílt óráján voltam, hanem a leendő tanítónénit néztem meg beírakozás előtt. Nekem is az a véleményem, hogy nem könnyű tanárnak lenni, de sajna ezt nem minden erre a pályára készülő tarja szem előtt.
Nemrég voltam egy gyerekkoncerten a csemetéimmel, ahol néhány iskolai osztály is jelen volt. Hát úgy 10-15 gyerekre "vigyázott" 3 tanár. Illetve nem vigyázott, ugyanis a gyerekek egy része minősíthetetlen módon viselkedett. Két kisfiú fetrengett a földön, a lányok meg sikoltozva ugráltak előlük. Már mi szóltunk rájuk, hogy legalább megtisztelhetnék avval az előadót, hogy nem bomlasszák a rendet. Háát... nem tudom, mivé válik majd drága csemetém, ha ilyen társaságba, és esetleg nemtörődöm pedagógusok közé kerül. Kicsit félek tőle.
Gondosan kiválasztottam azt az órát, amit a srác a legjobban "szeret", és állítólag ott a legaktívabb. Gondoltam azért kár elmenni, hogy szundikálni lássam. Meg kellett állapítani nem könnyű tanárnak lenni.
