Sziasztok!
Az évek során nálam is összegyült pár ilyen problémás szó! Barátnőm a motort mellett van, ami nálam motrot.
Én mindig a Cukrot-Cukort példára hivatkoztam, de lehet, hogy tényleg csak nyelvjárás.
További szavak:
fürdeni-fürödni
bögölyt-böglyöt
csípett-csípott
Egyelőre ennyi, de biztos van még.
Várom a véleményeket!
Sziasztok!
Ide kívánkozik még a (nem éppen legirodalmibb, de attól még létezö) lufbalon szó lufbalmok alakú többesszáma - itt ráadásul még egy érdekes n > m vátás is bejön.
Ha már újra beindult a MOTOR én is mondok egy ide illő példát, amivel már találkoztam. Ez a bútor - bútort/butrot ragozott alakjai. (Ezen utóbbi direkt rövid u-val, mert így hallottam.)
Szerintem mindkettő (motor, bútor) analógiás hasonulás lehet a korai magyar példákhoz.
(A szén szónak Zalában létezik egy szeny tájszói alakja, mint érdekesség.)
Sőt a VégSz. alapján még ilyen az á, csá, dádá, hajrá, hurrá, iá, pá is, de az egész csoport egészen kis elemszámú, és a szókészletnek olyannyira a perifériáján helyezkedik el (a bá a ragozhatóság határán van, a burzsoának pedig nem véletlenül alakult ki burzsuj alakváltozata, hogy a fenti – szinte csak alkalmilag – főnévként is használt mondatszókról ne is beszéljünk, ne feledjünk, hogy alkalmilag bármi lehet főnév a magyarban), hogy igazabb állítás, hogy nincsenek ilyen szavak (mert megszegik a fonotaxist), mint az, hogy vannak. (Az é végű főnevekről ugyanez nem mondható el, ott régebben megindult a tiltás lebomlása, és bár a véce, ábéce típusú alakok mutatják, hogy nem teljesen, de azért lényegében mondhatjuk, hogy ez végbe is ment.)
Volt egy tatai ismerősöm, aki szerint jelentésmegkülönböztető szerepe van a kétféle alaknak. Náluk állítólag a "motort" az alkatrészt jelöli (pl. mosógépmotor) a "motrot" pedig a járművet. Nincs ennek egy kicsit tájnyelvi íze??
Én egyiket sem tartom se jobbnak, se rosszabbnak, azt tartom viszont bajnak, ha bármelyiket is nem a maga színterén használják. (Amúgy a suksük is része bizonyos nyelvjárásoknak, sőt valójában egy nyelvjárásból „szabadult el” az első világháború hadseregének, majd az ötvenes évek káderpolitikájának olvasztótégelyében.)
Szerintem ez ne az r perdületeinek számával függ össze, hanem azzal, hogy zengőhang/szonoráns, azaz bizonyos értelemben magánhangzós jellegű (mint az l, m, n, ny, s talán a j, v. Ez azonban csak tipp.
Kedves Rumci!
Nem neked kellene tudomásul venni, hogy a motrot nem része a választékos köznyelvnek, hanem annak, aki így használja. Emlékezetem szerint Te nem arról a tájról származik, ahol ez a dialektus virul. Légy szíves, ne árulj be K.M-nál, de én valahogy úgy vagyok vele, hogy a dialektust szeretem és értékelem, a pallérozatlan nyelvhasználatot viszont nem. Szánom bűnöm, bánom, (azaz mea culpa), de a suksük nekem nem tetszik. Lehet, hogy ez azért van, mert már többé-kevésbé tudatos emberke voltam, amikor találkoztam olyan urakkal, akik nap közben suksüköltek, munka után pedig nem.
Kis Ádám
Vurugya: Igen, ilyen élc pl. a "tanarak". Saját egyéni tájnyelvemben meg a Fonts mappa neve Betvek. :-)
Rumci: Nem lehet, hogy az általad említett "sorozat" szóban az r pongyola, enyhén raccsolt ejtése (nem személy szerint a tied, merthogy ez – amennyire tudom – általános jelenség) okozza az utána álló mgh elszürkülését? A süketel szót pl. csak nem ejted süktel-nek, a vakarok-ot meg vakrok-nak? Szerintem a motrot legalább annyira nem része a köznyelvnek, mint amennyire nem az a találkszunk a találkozunk ellenében.
Az általam felhozott hangváltozás igenis lezárult az ómagyar korban, nem is állítanám, hogy nem. Éppen ezért példa arra, hogy korábban hangváltozás által létrehozott váltakozások a hangváltozás működésének megszűnése után analógiára adnak alapot, s így mint más tövek is ugyanolyan váltakozást produkálhatnak.
Azzal kapcsolatban, hogy a Horger-törvény működése lezárult volna az ómagyar korban, erős kétségeim vannak. Egyik részről általában is épp a Horger-törvényt (vagy két nyílt szótagos tendenciát) szokták példának hozni azon hangváltozásokra, amelyek a magyar nyelvtörténet egészében működtek, másik részről szépen látható, hogy a mában is él és virul. Figyeld meg, hogy ha teljesülnek a feltételei, az adott helyen sokkal gyakoribb a redukált, elmosódott ejtés kevésbé gondozott beszédben! Én például szinte nem is tudom kimondani, hogy sorozat, mer mindig sorzat vagy sorözat lesz belőle. De sokakon megfigyeltem más-más szavaknál hasonlókat.
Én amúgy függetlenül attól, hogy nyelvjárási jelenségként kimutatható vagy sem, semmiképp sem bélyegezném meg a motrot alakot, csak tudomásul venném, hogy a választékos köznyelvnek nem része.
phls-nek adnék igazat, én is hallottam már a motror, sőt a Közhelyszótár is közöl néhány hasonlóan "tréfás" ragrontást.
A véce mellé mondanék egy másikat, egyik tanárom folyton azt mondta: ábéce.
Már várom, mikor hallom majd azt, hogy téve:)
Nem azt mondtam, hogy minden hangváltozás lezárult az ómagyar korban. Erre jó példát hoztál fel, de lehet még nyilvánvalóbbat is adni, pl. magát a hangrendi illeszkedést (merthogy ugye az sem volt mindig szabály nyelvünk életében). Ezért fejeztem ki úgy magam, hogy az a fajta hangzókiesés mint nyelvi jelenség akkor zajlott le. Hogy mifajta? Amikor egy legalább háromtagú szó (nem a végén) tartalmazott két olyan szomszédos szótagot, melyek mindegyike rövid és nyílt volt, akkor közülük a 2. kiesett: bo-ko-rot -- bokrot, te-re-met -- termet.
Én is hallottam már a motrok, motrot alakot – megítélés, definíció kérdése, hogy nyelvjárási vagy simán csak helytelen alaknak bélyeg(e!!!)zik a nyelvművelôk. Elvégre suksülölô embereket is hallunk minden nap.
A motrok, motrot igenis nyelvjárási alak, annak ellenére, hogy sajnos az izoglosszákat nem tudom vázolni.
Phls!
Az amúgy nem lenne elegendő érv, hogy csak régi szavakban lehet tőváltakozás, mert az analógia működhet, és sokszor működik is. Pl. szintén ómagyar kori az alma : almát váltakozás, de minden, a, e végű szavunkat (néhány alkalmilag toldalékolt kötőszót: det, hat leszámítva) így toldalékoljuk, pl.: influenza : influenzát; a példák száma korlátlanul szaporítható. Sőt nem véletlenül nincs á végű főnevünk, mert e szabály hatására megrövidül. Van ugyan néhány é végű főnevünk, de szintén nem véletlen, hogy az igénytelenebb nyelvhasználatban a vécé megrövidült, s véce lett belőle.
Csak még egy okoskodás: azért nem viselkedik egyformán a motor meg a bokor stb., mert ez a fajta hangzókiesés (több más változással egyetemben) az ómagyar korban, azaz a honfoglalás utáni kb. öt évszázadban lezajlott; utána már csak elvétve akad rá példa. A motor ennél vmivel fiatalabb szó a nyelvünkben...
Van ingadozás is néhol: sátort vagy sátrat; vurugya: bátort, de bátrat, bátran stb. Ilyenkor az összetételekben többnyire az új, a kevésbé archaikus változat gyôz, pl. sörsátort.
Kedves Maydayray!
Tartok tőle, hogy a motrot alak nem tájszólás, hanem pallérozatlan nyelvhasználat, ami nem ugyanaz. Azért írom, hogy tartok tőle, mert az utóbbi időben sok támadás érte azokat, akik hibáztatják egyesek nyelvhasználatát, ez állítólag sértő, és a személyiségi jogok korlátozását jelenti.
Ezért Igornak én inkább azt mondanám: motort. Ugyanis ez jövevényszó, ezért nem viselkedik a bokorral analóg módon, Hogy miért? Azt nem tudom...
Kis Ádám
De a problémádhoz annyit: Vazs megyében tányérat, nálunk csak tányért. És mindegyik jó, elfogadható, sőt helyes. Győzd meg Gizit, hogy te tájszólásban nyomod a szlenget, és ő nő, ezt különben sem értheti.
