konkrétan:Mindenki azt mondja, hogy az élet ilyen meg az élet olyan, és igazuk van, de én jobbat tudok mert az élet olyan, mint egy hosszú, durcás önkielégítés, amit egyre kevésbé élvezel, de csinálod várva, hogy ejakulálj, pedig csak egyre jobban ég a farkad és vered azértis, pedig egyre gyakrabban lankad le, de nem hagyod pihenni, mert el akarsz élvezni, és nem sikerül csak rángatod néha izzadtan néha csüggedten, néha pedig egészen vidáman a teljes végkimerülésig.
Mondom én, az egész egy nagy faszverés..
sorry a copy-paste-ért,meg azt se tudom,hogy jön ez ide...
A Föld a hazugság tisztítótüze; itt minden hazug körülöttünk: a tér ál-végtelenje, a dolgok ál-valósága, önmagunk ál-sokasága. S az ember-agyban még az igazság is táncol: egyszerre minden igaz, és egyszerre semmi sem igaz. A hazugság-áradatból az egyetlen kivezető út éppen az, amely a leghazugabbnak látszik: a képzelet. A sok ál-valóság közt képzeletedre van bízva az igazi valóság helyreállítása.
Nem a hegy és nem a völgy a valódi, hanem a szépség, melyet képzeleted a hegyek-völgyek formáin élvez; és a jelenség világ ál-végtelenjéből képzeleteden át vezet az út a benned rejlő igazi végtelenbe.
Más a képzelet és más a képzelődés, ahogy más a beszéd és más a fecsegés. A képzelődés az élet törvénye szerint működik és az éhen maradt vágyakat köddel eteti; a képzelet a lét törvénye szerint működik és amit megteremt, műalkotás, tettet, gondolatot: valódi és igaz.
A Földön mindaz, ami keletkezik és elmúlik, valóságnak neveztetik; csak éppen a képzelet tűnik olyannak, mintha teremtményeit a semmiből húzkodná elő. Az ál-semmi, ahonnét a képzelet merít: a valóság; s a sok külön-lévő ál-valóságban csak az a valódi, ami bennük semminek, képzeletnek rémlik: érzékelhetetlen, közös lényegük, a változó megnyilvánulások mögötti változatlan létezés."
eddig nem értettem, de tegnap volt egy Don Giovanni
megint Mezzo. Renata Scotto mesterkurzus tart: Veri, Puccini. őszinte, szigorú, tökéletességre törekvő, mégis szeretetteljes gesztusok. érezni, ahogy apró kristályokból össeáll egy világ. beszélgetés egy trópusi kertben az egyik tanítvánnyal, közben Puccini. varázslatos, így kéne élni, legalább belül.
ha már szertartás, nincs gond a bonyolultsággal. azt a japánosat szívesen megtanulnám. van benne valami egészen csodálatos. tudja, ahogyan táncolnak az előadók a színpadon..
a szivarozásnak is maga a szertartásossága nyújt valódi élvezetet. a hangulat, amelyet megteremtesz a szivarozáshoz, a füst aromjánának élvezete, ahogyan forrósodik az ujjaid alatt, a könnyed csend, vagy társalgás, egyensúlyozás a hamuval, hogy minél később törjön le, füstkarikákkal való próbálkozások, és az ital mellé. tökéletes.
Olyan ez, mint a lefekvés-szertartásai: zuhany, fogmosás, napi számvetés, pár hasizomgyakorlat, az éjszaka csendjeinek hallgatása, bevackolás a párnákkal és paplannal, majd álombamerülés. napról napra ugyanaz, mégis más..
sűríteni a nappalokat szertartásokkal, mintha a legszentebb dolgot cselekednéd állandóan: ez boldoggá tenne..
mert elképzelhetô, hogy csupa gáláns lovaggal jár szivartalizni, olyanokkal, akik viszonylag jó érzékkel mérhetik be a maga szivarozásra alkalmas fizikai adottságait, és ezt príma érzékkel hangolják az 1 fô/fejreállás -féle hasznossági rátával össze.(meg vissza, de ezt a részt maga már úgysem látja, mert addigra fejreállt)
ne higgyen ilyesmikben. kezdetben csatornaszagú, késôbb függôséget okoz. és a komplexebb élmények, vagy csak a simán komplett hatás kedvéért elôtte 24-48 órán keresztül nem szabad enni. és bourbon-be kell áztatni, amitôl mínuszos tartományba zuhan a vércukra. az egész sokkal kacifántosabb, mint egy japán teaszertartás.
Cohiba Robusto, jöhet. Csakis aromásan férfias szivart vagyok hajlandó elszívni, még ha fejre is állok tőle.
Az előbbi üt, de boldoggá tesz az egész szertartás.
Félreértett, én lakom arrafelé, ahol a helyzet változatlan. Legalábbis az Ön -feltételezett- lakhelyéhez képest.
Említette, hogy Bp-re jön valamelyik nap. Ha jól gondolom, nyugat felé teszi meg ezt az utat...
Rendben, akkor szivar lesz.
Milyet parancsol? Női, vaníliás-meggyes édesszivart vagy tömény, ízesítetlen szűzdohányból kevert vastag nikotinbombát?
Ott,ahol a helyzet változatlan...legalábbis ha jól sejtem az Ön lakhelyét.
Én sem dohányzom.
Csak azért javasoltam, mert hátha izgulna, és akkor nincs is jobb, mint remegő kézzel rágyújtani, játszani a cigivel, nézni a kígyózó füstkarikákat,stb...
Szeretem figyelni ezeket a mozdulatokat.Ez is boldoggá tesz.
Rwemélem én is elkapom egyszer ezt a Mezzo-n... Ráadásul Tyner játszott Marcus Millerrel, és a slusszpoén, Blake hegedül a Pink Floyd Atom Heart Mother albumán :-)
Kíváncsivá tettél, egyszersmind lenyűgöztél:) Viszontölelés itt ;)
Óó, ne aggódjon emiatt.
Én akkor írok, ha nem jut eszembe semmi.
A jazz kimaradt az életemből. Van valami Herbie Hancock-féle kísérlet a polcon, de soha nem voltam olyan merész, hogy végighallgassam. Egy jó kis füstös kocsmába kellene mennem jazzt hallgatni. Olyan Bud Spencer-fílinges helyre. (Nincs kettő négy nélkül) Egy átmulatott éjszaka most határozottan boldoggá tenne.
reggel a mezzon jazzt játszott egy formáció, nem tudom, kik, de a hegedűs (j. blake) és a zongorista (t. mccoy) fantasztikus volt. ilyenekért már érdemes felébredni :-)
jókat írtatok, csak napokon keresztül semmi nm jut az eszembe, és kezdek eljutni az önfegyelemnek arra a szintjére, hogy ilyenkor inkább hallgassak.
