épp a "mit gondolsz MOST?" koppintásának hangzik, pedig alapvetően más. arról szólna, hogy adott pillanat gondolataiból hogyan ehet felépíteni egy teljes autonóm univerzumot. de ezt lehetetlen leírni. nekem legalábbis.
meglehet, túl szigorúan szóltam.
az istenlét első axiómája, hogy nincsenek törvények, csak közvetlen tapasztalat. nincs irányítás, sem útmutatás. csak a pillanat. ha bele tudsz olvadni, tökéletes vagy, amennyire kilógsz belőle, annyira vagy diszharmonikus, sebezhető.
viszaolvastam és erősen aggódom, hogy nem lesz életképes. magam sem tudom kontroll nélkül leírni az épp elsuhanót, az pedig még bizonytalanabb, hogy aki legközelebb benéz, feltétel nélkül elfogadjon egy megelőző állpotot. ehhez bíznia kell abban, hogy aki őt olvassa majd, az is képes lesz tolerálni az általa írt láncszemet.
felvillanó igazságok harca vagy harmóniája, szakadékba zuhanás vagy kéjes ringatózás, teremtés vagy egymás pusztítása, áldozó vagy teremtő vércseppjei a pillanatnak.
magából még rövidfarkú birkaisten sem lesz, ha már rögtön az elején szabályok után sóvárog.
az a szerencséje, hogy tutanhamon pártfogó véleménye első ballépését képes még ellensúlyozni..
