Kedves horgász-szaktárs,
nincs miért elnézést kérned, mert kettőnk közül valószínüleg te vagy a reálisabb. Én csak azért gondoltam arra, hogy szaglászásra adom a fejem, mert feltűnően megszaporodtak az álláshirdetési rovatban a hitelekkel kapcsolatos hirdetések, és az járt a fejemben, hogy a sok sablon között hátha beesik véletlenül valami használható is.
Persze azzal tisztában vagyok, hogy a hangzatos "középvezető" és "értékesítési manager" kifejezések körülbelül az "input-output manager" szintjén mozoghatnak, és gyakorlatilag az ügynökösködés új megnevezését takarják, de időközben azért kaptam már 1-2 használható infót arról, hogy azért egy kis rátermettséggel lehet ám érvényesülni itt is.
hát először is elnézést kérek. én a te nettó 200K igényedet bruttósítottam vastagan fogó cerkával bruttó 4-500K-ra, ami valóban túlzás, de nem nagyságrendi.
másodsorban elnézést kérek, ha hozzászólásom túl kioktató vagy leszólós lett volna, nem olyannak szántam.
arra póbáltam felhívni a figyelmet, hogy a magyar pénzügyi szektor jócskán túlesett már expanziós szakaszán, elmúlt az az időszak, mikor jó fejű fiatalembereket toboroztak akár diploma nélkül is, majd időt és energiát fordítottak képzésükre. jelenleg, ha ez nem is látszik kívülről, épp nem rózsás a helyzet ebben a szektorban, és azon kűzdenek, hogy ezeket az embereket ne kelljen elküldeni (már ahol kűzdenek). ehhez jön még hozzá az, hogy fiatal diplomások jönnek ezrével, és már nyári gyakorlatra is nehezen találnak helyet, nem beszélve az állásokról. elérkezett, ha ez nem is mindenkinek nyilvánvaló, az az időszak, amikor már nem csak az számít, van-e diplomád, hanem az is, hogy honnan. a hugom három felsőfokú nyelvvizsgával, diplomával, külföldi szakmai gyakorlatokkal szabadúszik, pedig az általad ismertetett feltételekkel szívesen el is helyeszkedne. de eddig neki sem volt szerencséje.
hát még egyszer elnézést, a stílusért és azért mert kissé sötét színekkel festek, de ha lehet választani, akkor inkább a pesszimista képet mutatom, ebben csak kellemesen lehet csalódni.
a helyzet nem reménytelen, csak nehéz. értékesítő emberekre pedig mindig szükség van, nagy kár, hogy ez most egyet jelent az ügynökösködéssel. nevezhetjük őket brókernek, vagy akár képviselőnek is, de tény, ma épp az van soron, hogy olyan embereket kell levadászniuk, akik maguktól nem sétálnak be a fiókba a pénzükkel.
nem tartom kizártnak, hogy valóban szíved vágya, hogy pénzügyi termékeket értékesíts, és ha így van, akkor szívből kívánom, hogy sikerüljön. kitartást kivánok a kereséshez, és azt javaslom, hogy már most kezdj el ezerrel tanulni otthon. nem drága tanfolyamokra gondolok, hanem egy kicsivel olcsóbb szakkönyvekre, meg a szaksajtó folyamatos tanulmányozására, hogy bizonyíthasd az állásinterjún, te is beszéled a nyelvüket.
csinovnyik: nagyon nem keserítettél el, csak egy kicsit. :o)
Pontosítanék: én nem 4-500k-t írtam, hanem 200k körülit.
Természetesen a tanulóciklusban ennél kevesebbel is beérném, és eszem ágában sem áll osztályvezetői pénzekről álmodni a jelenlegi helyzetemben. Abban viszont biztos vagyok, hogy a magyar pénzvilágban akad egy-két olyan ember, aki még csak középfokú végzettséggel bír, és nagyjából ezt az összeget meg tudja keresni, akár még úgy is, hogy tőlem szerényebb képességekkel bír. Adná a fennvaló, hogy ne legyen igazam. :o)
Az természetes, hogy az ember egy új munkahelyen nem ugrál, és hidd el, ezzel én is tökéletesen tisztában vagyok, de azt tudom magamról, hogy ha egyszer valamibe beletanulok, akkor azt egy idő után elég jól tudom prezentálni, és ez valamelyest az egyik erősségemnek is tartom.
Azzal is tisztában vagyok, hogy látszólag nem én lennék a legesélyesebb egy esetleges interjú során, de biztos vagyok benne, hogy a képességeim többre érdemlegesítenének, mint hogy valaki a száraz papír-adatokból ítéljen meg engem.
Nem akarok senkit sem lealacsonyítani sehová, de nem hiszem el, hogy ha arról lenne szó, hogy bejön hozzám valaki azzal, hogy pl. szeretne lakáshitelt felvenni, és meséljek neki erről, azt a kellő mennyiségű tanulás után nen tudnám számára úgy prezentálni, hogy bele is ugorjon a buliba. Merem ezt minannak a tudatában állítani, hogy 7 éve dolgozom kereskedelemben, és ha rajtam múlik, és kellő motiváció is van a dologban, akkor nagyon ügyesen meg tudom győzni az ügyfelet arról, hogy pénzt hagyjon a munkáltatómnál. És mindezt általában úgy, hogy lehetőleg igyekszem nem átverni a delikvenst, mert az nekem is fontos, hogy az én ügyfelem azért jöjjön vissza hozzám, mert nem vertem át, és mert elégedett az általam kínált cuccal (hitel, árú, vedd aminek akarod)!
Azzal is tisztában vagyok, hogy az ilyen állások nem teremnek minden fán, de ugyanakkor azt is hihetetlennek tartom, hogy egyáltalán nem létezenk, illetve nem szerezhetők meg egy kis kitartással vagy egy is jóindulatú segítséggel. Vagy túlságosan naívnak tűnnék?
Azt is mondtam, hogy szeretnék továbbtanulni, de ennek az egyik fő feltétele a pénz, amiből tandíjakat és egyéb költségeket lehet finanszírozni.
És végül: félreértés ne essék, én nem szeretném azt, ha érdemeimen felül fizetnének, de azt sem akarom, hogy életem hátralevő részét jóval a képességeim alatt díjjazzák.
Azért köszönöm a realista hozzászólást.
hát, kedves snowman, nem akarlak nagyon elkeseríteni, csak egy kicsit. a bankok és biztosítók jelenleg nettó elbocsátók az összeolvadások és racionalizálások miatt. ahová keresnek embert, az az alja munka; talpalj, hozz ügyfelet, adj el neki minden szart és részesedsz a jutalékból!
de ha közelebbről megnézzük a kívánságlistádat, akkor sem derülünk jobb kedvre: legyen bruttó 4-500K fizetés havonta, kéthavi bónusz (lehetőleg karácsony előtt), és mindez emelkedjen automatikusan. ez már azért már osztályvezetői juttatás a legtöbb helyen. sőt. cserébe nincs szakmai gyakorlatod, nincs felsőfokú szakirányú végzettséged, nem beszélsz idegen nyelveket, és harmincon túl nem akarsz a sor legvégére állni és a feketeseggűek munkáját végezni.
elnézést a morbid hasonlatért, de nekem a monty python féle jelenet jut eszembe, amiben egy féllábú pasi jelentkezett tarzan szerepére:
- azt akarja mondani, hogy nincs esélyem?
- dehogyis! sőt! kitűnőek az esélyei! sokkal jobbak, mintha egyáltalán nem lenne lába! ha egyetlen olyan színész sem jelentkezik, akinek mindkét lába ép, öné a szerep.
szóval az egyetemekről/főiskolákról kizúduló emberek két nyelvvizsgájukkal valószínűleg előtted állnak a bankok és biztosítók kívánságlistáján, csakúgy, mint a más bankokból racionalizálás miatt kipotyogók. van egy csomó ismerősöm, aki a pénzügyi szakmán belül szeretne állást változtatni, de nekik sem egyszerű, ezért maradnak ahol vannak és örülnek, hogy vannak valahol. a külföldi bankokról érkező hírek, miszerint ezrével (tízezrével) bocsátanak el embereket, az átlagembernek nem szúrnak szemet, nemúgy az ugyanezen bankok magyarországi leányainál dolgozóknak.
ha új szakmába vág az ember sajnos lejjebb kell adnia egy időre. harmincon túl és tartalékok nélkül ez elég nehéz, de ahogy olvasom, legalább családról nem kell gondoskodni... és ez már nagy könnyebbség, mert nem nyomaszt a felelősség, hogy a gyerekek szája elől vonod el a falatot.
ne ringasd magad illúziókba, a pénzügyi szférában nem dobálják az emberek után a kényelmes és jól fizető állásokat, és általában az ott dolgozók 80%-a nem keresi betegre magát. mostanában ott is gyakran előfordul, hogy kimarad egy fizetésemelés vagy egy jutalom jóval kisebb a vártnál. az ügynökök persze, mint minden szakmában, itt is jól keresnek, HA sok pénzt hoznak a vállalatnak. nem az ügyvezető igazgatók és vezérigazgatók jövedelméből kell megítélni a pénzügyi szektort.
ha lehet egy tanácsom: nézz körül máshol is, találd ki, mi lenne az a munka, amit szivesen csinálnál életed hátralevő részében, amiért hajlandó lennél egy ideig küszöböt rágni, áldozatot hozni. olyan szakmát keress amiben jól is érzed magad, ne olyat, amiről azt hiszed, érdemeiden felül fizet majd. hosszú távon ez a kifizetődőbb.
Sajnos a programozás nem az én műfajom. Túlságosan kötött, semmi tehetségem hozzá, és nagyon seggelős, ami nem illik hozzám. Azzal tisztában vagyok, hogy sokat keresnek, de sajnos ez nem az én asztalom. Gyerekkoromban sikerült megutáltani velem a magasabb szintű matematikát, és azt most már nem áll módomban pótolni.
A hajó jó ötlet, de miért kell állandóan menekülni innen?
Mit szólnál egy két 'keresett' proginyelv elsajátításához? Az jó suskát hoz a konyhára. A barátom egy haverja többszáz rugót visz haza havonta programozói melóval. Nem értek a dologhoz (mármint a programozáshoz), de hozzád lehet hogy közel áll(na).
Csak egy tipp: Ismerettségi körömben van egy emberke, aki egy évre kihúzott hajóra pincérkedni és két milla megtakarított lével jött haza. Alapfokú angollal ment ki. Azt meg fél év alatt el lehet sajátítani Rigó utcai szinten. (Tudom miről beszélek, saját tapasztalat mondatja velem. Meló mellett tanultam angolt, nyelvvizsgáztam stb.)
Sok sikert, bármibe is kezdesz majd.
Baggins
Hát akkor NE ADD FEL! Valszeg amúgy sem fog annyira nagyon kapkodni utánad a bankvilág... Nem találhatnál az átmeneti időre (amíg nincs meg a vizsgád) egyszerűen egy valamivel jobban fizető állást uabban az iparban? A sztech. ker. azért nem olyan elátkozott szakma, amiben senkinek nem terem pénz!
sajnos az ügynökösködés csak akkor jó üzlet, ha átesel az első féléven, és kialakítod a saját kis ügyfélkörödet. addig is lehet mázlid, de nagyon kemény meló ügyfelek után talpalni. az első néhány hónapban (hacsak nincsen tutijó ismeretségi köröd) is lehet szerencséd, de a tendencia az, hogy 20 tárgyalásra jut 1 üzletkötés, és 20 tárgyalást 100 telefonhívással lehet megszervezni. persze lehet a baráti körben is üzleteket kötni, pl. az összes meglévő biztosításukat átviszik a Te biztosítódhoz, de ez csak rövid ideig biztosít pénzforrást.
Tényleg nem itt kéne tartani. De ha végképp nem találsz másik munkát (keresel egyáltalán?), akkor vmi váltásnak szerintem nem rossz. Lehet, hogy elég 1/2 év is. Csak vmi más legyen, mint eddig.
És én nem kezdésnek fognám fel, csak szünetnek.
És mégis melyik országot ajánlod? Az angolom az még nagyon kezdetleges, és az az igazság, hogy nem igazán van kedvem 30egynéhány évesen megint onnan kezdeni, ahonnan egy 20-onévesnek szokás.
Napi 10 órai munkával és 7 évvvel egy m.helyen töltve valahogy nem itt kellene tartani, nem?
Hát snow, úgy látszik, más megoldás nem marad, mint keresni egy gazdag, Téged pénzelő nőcikét.:)
Arra még nem gondoltál, hogy fogod Magad, és elmész külföldre 1 évre? Igaz, hogy sok pénzt nem keresnél, de legalább megtanulnál egy nyelvet, és -ami a legfőbb- kilépnél a mostani betegítő mindennapokból.
Most nehogy azt mondd, hogy bonyolult, mert nem az.
- Nincs gondod, hogy mi legyen addig a lakásoddal.
- Vmilyen szinten beszélsz angolul, úgyhogy eladni már nem fognak.
Én egyetlen szót sem beszéltem semmilyen nyelven, mikor elindultam a nagyvilágba. És túléltem!
- Simán találsz munkát, ha nem vagy túl igényes. (Értsd: pl. egy McDonald's-ban mindig el tudsz helyezkedni. Aztán majd az ottani ismeretség hozza magával a többit. Jobb munkák stb.)
Szerintem érdemes rajta elgondolkodni. Hidd el, nagy buli!:)
Köszi az infókat! :o)
Nekem sajnos éppen az a bajom, hogy semmilyen mozgó tőkém nincs, amivel hónapokat át tudjak vészelni. Éppen ezért szeretnék biztosra menni, amennyire csak lehet. Beülök az asztalomhoz, elmondják, hogy mit csináljak és hadd szóljon a rákkendroll.
nagy a fluktuáció, azért keresnek mindenhol ilyen területre embereket. az a baj, hogy sokan elkezdik, elvégzik a tanfolyamot, aztán pedig nem megy az üzlet. egyébként, ha valaki kitartó, éss van annyi félretett pénze, hogy az első néhány hónapot átvészelje, akkor egy fél év után tényleg magas fix jövedelemre tehet szert. ráadásul hozzá kell szokni a kudarchoz, ezt sokan nem bírják, ti. azt, hogy mindenhonnan elzavarják őket. egy ismerősöm biztosítási brókerként dolgozik, és nagyon elégedett. nagy előnye, hogy nem egy cég hülye termékeit kell értékesíteni, és a rosszul kitalált konstrukciókról elhitetni, hogy azok roppant hasznosak, hanem tényleg az adott ügyfél szempontjainak megfelelő terméket lehet kiválasztani 5-6-7 biztosító-bank ajánlatai közül. ráadásul az ismeretségi kört is rá lehet szoktatni, hogy nálad kössenek kötelező felelősségbiztosítást, meg egyebeket, ebből aztán tényleg lehet szakítani jutalékokat. a legnagyobb pénz a lakáshitelben és az életbiztosításban van, hiszen ott nagy pénzeket fizetnek be a biztosítónak.
szerintem csak annak érdemes ilyesmivel próbálkozni, aki mindenre elszánt, és tényleg csak a pénz érdekli. olyan mintha saját vállalkozást indítanál, kezdőtőke nélkül, egy termékkel, amit el kell adni. ezzel csak az keres, aki nagyon sokat dolgozik, vagy nagyon jó ismeretségi köre van (értsd: sok pénzük van és nem tudják mire költeni)
arra kérnélek benneteket, hogy ha időtök engedi, segítsetek nekem egy kicsit eligazodni a mostani, pénz-közeli szféra
útvesztőiben.
Az a problémám, hogy 7 évnyi az ámítástechnikai kereskedelemben eltöltött, semmi anyagi hasznot sem hozó munka után arra gondoltam, hogy szép lassan ideje
lenne m.helyet váltani.
30-as éveim közepén járok, reggeltől estig húzom az igát, este csak aludni járok haza, és semmi haszna nincs, mert
egy fillért nem tudok félretenni, ráadásul az a szubjektív érzésem, hogy romlik az életminőségem, mert egyre több
olyan dologról kell lemondjak, ami mindig is fontos volt számomra, arról már nem is beszélve, hogy a boldogabb élet
újabb dimenzióit egyre távolabb érzem magamtól. A cég, ahol dolgozom elég dinamikusan fejlődött az utóbbi években, de én ebből a
fejlődésből nem igazán részesültem, és bár mindig is lojálisan viselkedtem, mostanra úgy érzem, hogy eljött az idő a
váltáshoz, ugyanis a teljesítmény-bérezést elég távol tartották tőlem az évek során, és emiatt elfogyott a motivációm.
Egyszerűen öteletem sincs, hogy egy albérletből hogyan lehet kimászni ennyi idősen, arról meg már végképpen nincs
jövőképem, hogy miként szolgáljam adott esetben egy család érdekeit a jövőben, ha még a saját magam igényeit is
csak minimális szinten tudom kielégíteni.
Régóta böngészem a hirdetéseket, és nagyon sok olyat láttam ezek között, amelyek arról szólnak, hogy a kihelyezett
lakáshiteleket kellene értékesíteni valamilyen formában, vagy egyéb, jelenleg futó hitelkonstrukciókat kellene elsózni a
népnek.
Az lenne a kérdésem, hogy mit tudtok erről, mennyire lehet ezekkel a munkákkal pénzeket keresni, mennyire
felkapott most ez a dolog, és mennyi a valós lehetőség a buliban?
Mivel nagyon sok ilyen jellegű hirdetést láttam, ezért 2 dolog fogalkoztat:
1.ennyire emberhiány lenne a műfajban, vagy
2.ennyire szarul fizetnek, és ezért nagy a fluktuáció.
A dolgomat nehezíti, hogy csak középfokú végzettségem van, és a jelenleg szokásos angol nyelv iránti kimondott
igényt is csak alapfok közelében tudnám kielégíteni.
Viszont nagyon fontosnak tartanám, hogy valamilyen felsőfokú képzésben még részt vegyek a jövőben, mert bár az
agyi kapacitásomat képesnek tartom komolyabb feladatok elvégzésére is, a papír sajnos elég fontos mostanában, úgy
vettem észre.
A leglényegesebb viszont most az lenne, hogy a munkám arányában jussak minél több pénzhez, és az alsó határ
lehetőleg soha ne kerüljön nettó 200 alá, ráadásul mindezt nem vállalkozóként szeretném megoldani, hanem
alkalmazottként, ha lehet.
Úgy gondolom, ennyi pénzzel is csak a normálisabb élethez lennék közelebb, az önálló lakáshoz még nem, de
indulásnak, alapnak jó lenne.
Fontosnak tartom még a 13. (esetleg 14.) havi fizu biztos meglétét, valamint az infációt meghaladó rendszeres
fizetésemeléseket, és mindezt különösebb konfliktus-helyzetek teremtése, és veszekedések, könyörgések nélkül, mert
a kunyizás és az affér nem az én műfajom.
Az a helyzet, hogy bízom még valamennyire a segítő szándékban, és a pénz mindenhatóságában, mert reggelente azt
látom a vili-megállóban, hogy nagyon sok embernek jobban áll a szénája, mint az enyém, és biztos vagyok benne,
hogy sokuktól nem választ el engem túl nagy szellemi távolság és munkabírás sem.
Mivel hűséges típus vagyok (12 év = tul.képpen 2 munkahely), szeretném nagyon jól megfontolni a döntésemet, de az
idő sürget, mert öregszem, és szeretnék még elérni valamit ebben az életben, legfőképpen minél hamarabb egy kis
családot összehozni magam köré.
Családi segítségre nem számíthatok, vagyonom közel 0, megtakarításaim nincsenek, így csak a saját erőmben
bízhatok, és az egyre csak fogy.
Arról már nem is beszélek, hogy minden egyes extra kiadás (orvos, fogorvos, autójavíttatás, stb.) hónapokig
adósságokba kényszerít, és most már oda jutottam, hogy a rendes, éves szabadságaim színvonala is a béka segge alá
zuhant, amire viszont nagyon kényes vagyok, mert hát miért gályáznék én egész évben, ha azt az évi 2-3 hetet sem
tudom rendesen élvezni, ami ugye minden dolgozó emberenek kijárna. És mivel a szegénység felé nem akarok
kancsintgatni ezért senki ne jöjjön nekem az olyen dumákkal, hogy bezzeg Etiópiában éheznek, mert nem hat meg a
duma. Inkább benyelem a buzi, amcsi, nájkis lyúkendúit szöveget. :o)
Amiből viszont egyre kevesebb van, az pedig az optimizmus.
Ezért kérem a segítségeteket, mert nagyon unom már a lúzer-feeelinget, amit a pénztelenség és a reménytelenség vált
ki belőlem folyamatosan.
Ha tudtok állás-öteleteket, megbízható munakaadókat ajánlani nekem, akkor kérlek, segítsetek.
MLM, és hasonló piramis-konstrukciók (Amway, Avon, Oriflame, Zepter) NEM ÉRDEKELNEK! Nincs hozzá
elegendő ismeretségi köröm, gyomrom, és felesleges időm az agitáláshoz.
Az idő pénz, és nekem időből van a legkevesebb, mert az élet véges.
Jogsi, kocsi, telefon, és számítógépes ismeret van, ha kell, az öltönyt utálom hordani, de a cél szentesítheti az eszközt.
Előre is köszönök minden konstruktív hozzászólást, e-mailt, és egyéb segítséget, "Közelebb a kondérhoz!" jeligére. :o))
