Szia!
Sajnos ebben az esetben az anyanak meg nincs kieso kereste... mivel meg 3 evig tanulok, a nyari munkak meg nem igazan szamitanak keresetnek... De legalabb hogy gyerekekre vigyazok, enyhult a baba iranti vagyam:).
udv.:
bjors
Jó munkát! Valóban nem árt némi tartalék a lakáson kívül sem, csak kérdezősködj az ismerősöktől/megbízóktól, mibe is van nekik a gyerek havonta. Tud hiányozni az anya kieső keresete.
Sziasztok!
Jo volt olvasi ezt a ket tortenetet. Most mas gyerekere vigyazok, ez szerintem nagyobb felelosseg, mint ha a sajatomra vigyaznek...
Szerencsere ez is kielegit (egy darabig). Leultunk beszelgetni es hosszas tervezgetes mellett ugy dontottunk, hogy egy gyerekhez egzisztencia kell, ugyhogy most dolgozunk:)
Sziasztok.
Szerintem is addig kell várni, amig MINDKÉT FÉL úgy érzi, hogy itt az ideje a babának. Természetesen azért nem szabad átesni a ló másik oldalára sem! Tehát ha valakinek megvannak azok a feltételek amiket minimum feltételnek gondol (pl. saját lakás) ahhoz, hogy belevágjanak, akkor nem érdemes tovább várni, hiszen kifogásokat mindíg talál az ember egészen addig amig kifut az időből..
Mi amikor megismerkedtünk a férjemmel én 27, Ő 29 éves volt. És miután bizonyos okok miatt rögtön össze is költöztünk, elég hamar kiderült, hogy igen, ő az az ember akivel el tudom képzelni az életemet. Szerencsére miután ez kölcsönös volt, úgy döntöttünk nem védekezünk, ha bejön, bejön. Bejött.. :) (kb. 2 hónapos ismerettség - együttélés után..) És a mese folytatódott: azóta is (kopp-kopp-kopp) ... nyáron volt az esküvőnk, és a kisfiunk már 3 éves.. :)
Az igazsághoz még azért az hozzá tartozik, hogy Ő is és én is túl voltunk már egy "komoly" kapcsolaton (ill. ő egy elég rövid házasságon is) tehát pontosan tisztában voltunk vele, hogy mik az elvárásaink a másikkal szemben.
Persze nem azt akarom mondani, hogy a miénk a követendő példa, csak azt, hogy mindenki életében eljön az az ember és az az idő amikor úgy érzi megérett arra (ő is és a kapcsolata is), hogy FELELŐSÉGGEL merjenek gyermeket vállalni.
Szia Bjors, szerintem ha az urad nem akarja,akkor nem szabad belevágni. Apának nem könnyü lenni. A férjem elöző felesége(brr.) isf folyton babát akart, ( 7 éven át) de a férjem végig nemet mondott. Velem megismerkedett, és egy fél év múlva kb. terhes lettem. Természetesen elötte megbeszéltük, ő nagyon akart már gyereket. Akkor volt 30. Szerintem a pasiknak is be kell érniük. Azóta is csodás apa, aki szerelmes a fiába. Na ennyi. Szóval érdemes várni, 20 évesen még annyi mindent lehet csinálni amit késöbb már nem nagyon. ( Haverok, buli fanta.. :-))
Zsuusa a nagyon okos 24 éves
Az teny, hogy nagyon szeretnek gyereket, de tobb hozzaszolason (mas topicokban is) elgondolkoztam, es ugy dontottem, a parom nelkul semmibe nem vagok bele.
Rengeteget foglalkozok gyerekekkel (csecsemo- es kisgyermek apoloi szakos vagyok, bebiszitterkedem) de szeretnek egy sajatot:)
bjors.:)
Szerintem VÁRJ. Nem tudom, éltetek-e együtt de kettesben is jó azt kipróbálni egy-két évig. Úgy tapasztaltam, az ember igen sokat tud változni ennyi idő alatt is. Hátha a párod is kedvet kap, ha majd a környezetében lesznek gyerekei a haveroknak. 27 évesen sok fiú nem akarja lekötni magát és a feleségét így, élvezni akarja csinos és tüzes imádottját, hogy az tejles figyelmével felé fordul, és nem egy kakis-pisis baba felé (aki 3 évesen kezd értékelhetővé válni sok hagyományos férfiú számára).
Én 30 voltam, mikor a kisfiam született, és bár most már nagyon élvezem (ezt az első hónapokban nem mondtam volna!), nem bánom, hogy nem siettük el, mert úgy érzem, most már valóban ő a fontos, nem a tanulás, a külföldi ösztöndíjak.
quizas
Sziasztok!
20 éves vagyok és nemsokara feleseg. Én teljesen érettnek érzem magam egy babahoz, de sajnos a parom nem, pedig 7 évvel idosebb nalam. Eleg sokat beszelgetunk a gyerekrol, neki nagyon raer... neha meg o is egy 'nagygyerek'.
Az en kerdesem, hogy merjek-e vallalni (barmennyire is akarnam) egy babat ebben a szituációban, vagy várjak meg jonehany evet...
üdv.:
bjors
Sziasztok!
Szerintem is a legjobb kor, ha valaki úgy érzi, hogy szeretne gyereket.
Nem tudom mennyi türelmem lenne(sz) 15 év múlva, mert most még csak 24 éves vagyok.
De most úgy érzem, hogy jó ha egy gyereknek fiatal az anyukája és még csak 40 éves a mamája, amikor már érettségizik. (Erről már lecsúsztam:))
Bevallom én nem vagyok egy karrierista, mert ma már ez egy erősen befolyásoló tényező, mint tudjuk. Ezáltal sokan le is csúsznak:(
En is szultem 20 evesen,27 evesen,es mire a mostani baba meglesz,lassan betoltom a 37-et is.
Mindegyiknek megvoltak az elonyei es a hatranyai is.Azert a 20 evesen szulest kjihagynam,ha megegyszer kezdhetnem.Viszont az elonye,hogy van egy 16 eves ,szinte felnott lanyom,akivel inkabb barati,mint gyerek-szuloi a viszonyom.
Neha elgondolkozom,hogy mikor a kortarsaim buliztak,kirandultak,stb,en otthon voltam a gyerekkel es pelenkaztam.Mire megnott,ugyanazokat a dolgokat mar nem csinalhattam,mint amit 20 evesen csinaltam volna.Aztan lehet,hogy nem is csinaltam volna semmi kulonoset.
Ugyhogy nem tudom igazan,hogy banjam-e,vagy sem,de most mar igy jo.Azt pedig meg nem tudom,hogy most mennyi turelmem lesz a babahoz,csak remelni tudom,hogy egy csoppet sem kevesebb,mint a masik kettohoz volt.Nem biztos,hogy korfuggo,inkabb szemelyiseg kerdese gondolom.
Szoval nincs receptem annak ellenere,hogy mindenfelet probaltam.
Neked eddig 0 gyereked van? (Bocsi, jobb 0-ás poén nem jutott eszembe...)
Én szültem 23 és 25 évesen, meg 35 évesen is, és ugyanaz a párom már 15 éve. A mi történetünk biztosan nem általánosítható (mint senkié sem), azt hiszem a kérdésre a válasz az, hogy mindenkinek az a legjobb kor a gyermekvállalásra, amikor késznek érzi magát rá lelkileg. Van akinek ez 20 éves korában jön el, van, akinek 40. Nem?
