Nem vagyok szakmabeli és megvan egy ideje, hogy olvastam NÁ cikkeit, de nekem is úgy rémlik, hogy igaz, amit Kis Ádám mond. Én azonban a saját véleményemet fogalmaztam meg, ráadásul kicsit sznob módon megtoldottam egy Nádasdy-utalással. Szerintem a szavak jelentése korántsem olyan egyértelmű, mint elsőre látszik, és ha a "cáfol" szót a politikusok/újságírók következetesen "tagad" értelemben használják, akkor az ebből következően azt is jelenti. Ez azért nem szegényes nyelvhasználat, mert közben a megcáfol átveszi a cáfol jelentését. Félreértésre nincs ok, egyszerűen egy affektált hivatalos nyelvváltozatban eltolódott egy szó jelentésköre. Hogy vannak kevés szóval keveset mondó politikusok, egyetértek, de csak a cáfol szó máshogy-használata nem jelenti azt, hogy valaki "szegényes nyelvhasználó". Azért tettem ezt zárójelbe, mert attól, hogy valaki a szókincs bizonyos területének másokhoz képest kevés részét birtokolja, más részekben lehet hihetetlenül választékos. Más kérdés, ha valaki a szakmájába vágó szavakat nem tudja, na igen, az már lehet, ohgy elárul valamit.
Nem a szó a hibás, hanem az újságíró. Egyébként a tévedés-távesztés korántsem olyan ártatlan, mint ahogy egyesek lelegyintik. Ha a hír az, hogy xy cáfol valamit, az ember arra gondol, van ellenbizonyítéka, csak az újságíró nem hozza nyilvánosságra. Ezek a kis játékok éppen a nyelv nagyságát mutatják. Különben én sem hiszem, hogy lenne nyelvszegényítés, csak vannak nyelvszegény emberek. Velük azonban érdemes kezdeni valamit, ezért nincs egészen igaza Tintásnak. Nádasdyt is pontosabban kellene olvasni, mert bár kéétségtelen, hogy a nyelvfétis ellen van, de nincs kifogása az ellen, ha a nyelvi illem szóbakerül. Kell is az, de nem a nyelv miatt, hanem a nyelvhasználók kedvéért.
Kis Ádám
Úgy vélem, egyik szó sem írtandó, egyszerűen azért, mert mást jelent a kettő. E tényt viszont a képviselők és az újságírók nem veszik tudomásul.
Egy állítás akkor válik megcáfolttá, ha bebizonyítják, hogy hamis, vagy az ellenkezőjéről igazolják, hogy igaz. Az állítással ellenkező értelmű kijelentésének semmi köze a cáfolathoz.
A képviselői és újságírói zsargon valóban mellőzi a "tagad" szót, akkor is, ha az lenne helyénvaló. Engem minimum mosolyra késztet, amikor pl. X.Y. szervezet "cáfolja", hogy ők követtek volna el egy merényletet.
Üdv!
Nem hiszem, hogy a tagad kihalófélben lenne, szerintem a kicsit affektált újságírói nyelv használja csak túl a cáfolt. Ott előfordul, hogy a tagad szinonímájaként használják ezt a szót, mondjuk engem nem különösebben zavar. Viszont kétsébge vonom (és nem cáfolom, talán tagadom) a nyelv szegényítésének lehetségességét, vagyis szerinted mitől lesz szegényebb egy nyelv? Nem hiszem, hogy a szavak száma alapján rangsorolhatók a nyelvek. Nádasdy Ádámnál olvastam, hogy a nyelv kommunikációs kód és nem nemzetünk oltára, vagyis ha ki tudjuk vele fejezni, amit akarunk, én a legtöbben képesek vagyunk rá, akkor nincs semmi baj. Namármost ha a képviselők és az újságírók nem látnak különbséget cáfolás és tagadás között, miért használnának külön szót a kettőre? A szóirtó hadjáratról nekem Balázs Géza jut az eszembe, ahogy arról beszél, miért fogadja el a szolárium szót ma már és miért nem fogadta el tíz évvel ezelőtt - mintha sok beleszólása lene, hogy hogyan beszélnek az emberek. Vagyis ha kedvet érzel magadban, elkezdheted irtani a cáfolt, de hogy sokan kinevetnek majd és csúfot űzve belőled semmibe veszik a munkádat, az szinte biztos (én biztos, hogy nem leszek közötük, de a nulla tolerancia, az nagyon működik Magyarországon). Vágsősoron annyit szerettem volna csak mondani, hogy szerintem ha sok szabadidőd van, fordítsd valami hasznosabbra, mint szóirtás.
Szerintem eltűnőben van egy magyar ige, a tagad. Mindig, mindenki, mindent cáfol, akkor is, ha egy szál bizonyítékot sem voniultat fel megtámadott igaza védelmében. Ki akarja kiirtani a cáfol-t? Szerintem ez is nyelvszegényítés.
