Egyetértek az előttem szólóval, de haraoni semmiképpen ne engedd. Az én lányom például egyetlen esetben van felhatalmazva a másik pofán verésére, ha az harapott. Ne harapjon, komolyan, inkább üssön. De azt egy másik oviban!
Az én fiam öt évesen kezdett karatézni. Azért, mert három gyerek rendszeresen bántotta és mi hiába szóltunk a felügyelő-droidnak. Érdekes módon, amikor fél év múlva két mozdulattal leverte a három gyereket, akkor nekünk sipákolt a spiné. Jobb, ha elviszed Vicát!!
Hát Lujzi asszem tényleg másik ovit kell keresni. Sok mindenre rá lehet fogni, hogy pénzhiány meg túlterheltség de ez a megfürdetés kicsit durván hangzik, ilyennek nem szabadna megtörténnie. Ezek után már szinte balesetveszélyesnek tűnik az az ovi. Legközelebb fellökik és betöri a fejét. Szóval erre nem mentség, hogy nem tudnak vele bánni (mellesleg miért nem, hiszen erre képezték őket vagy mi a szösz), ez még akkor is durva lenne, ha a lányod lenne az abszolút agresszív kötekedő. Egy ilyen megfürdetés beletelik néhány percbe, gondolom a gyerek visít közben, nem értem, hogy nem akadályozzák meg. Vidd máshová. Hamar. Mi az, hogy ordít a gyerekkel, mert sír. Ahhoz nem kell óvónőképző, meg semmi, hogy felfogjuk, a síró gyerekre nem az ordítás a gyógymód. Pláne, ha van oka bőgni.
Húúú, de nagy szerencsénk volt nekünk az ovival, a mindenit.
F.
Mi a véleményetek?
Az óvinkban kiesett a főóvó néni és a másik egyszerűen nem bír a Vicával.
A lányom már úgy néz ki mint egy dalmata kutya csak lila és fekete folt van rajta.Minden nap valaki elveri leönti kicsúfolja.
Már kezdtem unni a dolgot de ma végleg betelt a pohár.:(((
Megyek a Vicáért délbe a lányom zokog egy fordítva felvett téli pulcsiban a haja merő víz.
A Zolika úgy megfürdette hogy csak na és az óvó néni a Vicával ordított mert nem hagyta abba a sírást.A poló természetesen nem lett meg.
Tegnap azért veszet össze a napossal és az óvó nénivel mert nem cserélték ki a csorba poharát. Mi nem igazán szoktunk törött tárgyakat használni és a lányt is erre tanítom.
A múlt héten megharapott egy kisfiút mert nem hagyta abba a homok dobálását és az óvó néninek szólt aki nem tett semmit ,ezért nem tudta magát máshogy megvédeni.
Természetesen az egész szitu már a lányom hibája a csoportból csak ő nem tud viselkedni.
Az elővizsgálatokat megcsinálták az iskolára,kérdezem az óvónőt válasz a gyerekkel nincs baj csak ez a magatartás ne lenni.
Nem mondom a kisasszony nem angyal de már középsőben nem kellene ennyire valakire rászállni.
Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet, 1134 Budapest, Tüzér utca 33/35. , * (1) 320 2200
Ez elég riasztóan hangzik, de nem kell megijedni, azt mondja. Kis ovi, egy vegyes csoport van, jó programok és nagy odafigyelés. Fizetős, kb. 12-15.000 Ft/gyerek/hó.
Gabeszka!
Az én kisfiam 2 oviba is járt, nekem mind a kettő tetszett is (neki is). Nem tudom, helyileg mi a jó Neked, de ha írsz egy emilt, beszámolok róluk.
Jó címem: kriszta@office.mta.hu
Most gyüvök rá (okos ember gyorsan kapcsol...), hogy a Nagyon jó a szöveg! jelent7i azt is, hogy szavamat se' is hiszed, s szerinted egy vidéki iparporfészekben illlen pedig nemvan. Ugye nem ezt akartad mondani?
Kisváros lévén a miénk, csak ezt az egyet tudom ajánlgatni, amiről korábbi szösszenetemet írtam. Alig hiszem, hogy azon kevesek közé tartozol, akik itt laknak, s épp ovit keresnek csemetéjüknek. Ha mégis, emilben megadom az intézmény nevét s címét.
Feltámadni készül a topic?
Én most állok óvoda előtt, és ha valaki tanácsot adna, hogy neveletlen, ám értelmes, örökmozgó és kissé vad kisfiamat milyen jellegű műintézménybe adjam - hát megköszönném az segítést.
Én csak olvasgatom itten eszteteteta topikot, és csak szörnyűlködök, meg cinkosan mosolygok, attól függően, hogy épp miről is szól a mondat.
Kedves ovis szülők!
Már évek óta nem vagyok óvodaügyben érintett, de nem bírom tovább belevau nélkül.
Lepukkant vidéki iparporfészekben (igaz, megyeszékhely) élek családommal, kitörésre esély alig is. Hites Felesleg - akkor még meglévő - protekciójával sikerült óvodát választani, s nem a területileg illetékes, (k)hátrányos helyzetűekkel zsúfoltba íratni csemetéimet.
Csibéim - Elsőfő Leánygyermek már csaknem jérce ;-) - így a környék kvázielit óvodájába kerültek, ahol a főnökasszony egy igen magasan képzett, elhivatott szakember volt (nemrég az óvodák főfőnöke lett). A beosztottai nem igazán örültek neki, mert nem kicsit hajlott a diktatórikus irányításra. Ellenben a gyermekeink egészen az iskolába menetelig igen-igen jól jártak vele.
Nos, ez a főnökasszony ki se láccccott a pályázásból. Csak kétszer nyert: lépten és nyomon. Olyan játékparkja volt - valószínűleg van is - ennek az óvodának, hogy ihaj! A pöttömök már-már magánóvodában érezhették magukat, noha nem az, s nem is volt soha. (A továbbiakban maradok a múltidőnél, bár amiket írok, az túlnyomórészt a mai napig igaz.)
Ebben az oviban az volt a természetes, hogy az újakat a nagyobbak fogadták és gardírozták. Tanítgatták, minek hol a helye, mikor mit szokás, estébé. Ebből kisejlik, hogy ott a vegyes korcsoportos modell működött, s nem csak látszólag. A nagyok kiszolgálták a kicsiket, és nem mert muszáj lett vona, hanem mert átérezték: ez a nagyság kiváltsága. Ha valamelyik rossz passzban volt, és épp kiszolgált akart lenni, noha már iskolába készült, hát senki nem nézett rá rossz szemmel, csak ha ez már az egymást követő harmadik napon volt így, akkor - a szakemberek közreműködése nélkül! - saját magát kezdte kényelmetlenül érezni, hogy ennyire azé' csak nem lehet Ő kicsi.
Döbbenet: soha ordítás nem volt sem a lurkók, sem a dolgozók részéről. A zsivaj - a normális zsivaj is! - feltűnően halkabb volt ebben az intézményben, mint máshol. Nem értek hozzá, nem tudom milyen technikával érték el, de a gyerekek számára ez ott mindig is így volt természetes. Bárki meg tudta magát értetni a másikkal fölösleges kiabálás nélkül.
A foglalkozások úgy zajlottak, hogy az aktuális tevékenységet az óvónéni elkezdte művelni a sarokban, és a gyerkőcök érdeklődés szerint köréje sereglettek. Általában egy csoportteremben egyidőben két foglalkozás zajlott: megoldották, hogy ne zavarják egymást. Ezek a foglalkozások pedig gyakran komoly fizikai kisérletek voltak, a matekozás sem merült ki holmi számlálási gyakorlatban. Angoloztak, komoly gyermekirodalmi ismeretek röpködtek, estébé. Ha a gyerkőcöt épp egyik sem érdekelte - a 20..25 fős csoportban mindig volt néhány ilyen -, akkor az csöndben elfoglalta magát valami egyéni tevékenységgel. Valahogy mindig elérték, hogy a csemete ne húzza ki magát rendszeresen a foglalkozások alól, de olykor mindenki választott magának "órán kívüli" ténykedést.
Eddig tartott a csupa jó.
Ezek a gyerekek abban az értelemben igen fegyelmezettek voltak, hogy nem kiabáltak, nem verekedtek, nem árulkodtak. Ellenben amikor iskolába kerültek szemrebbenés nélkül megtették, hogy - korsajátosságaiknak megfelelően, s nem az iskolai "fegyelem"-hez igazodóan - a matek óra kellős közepén (5. órában!!!) szemrebbenés nélkül lekucorodtak a sarokba szundikálni. Ugye ne mondjam, ma egy a tanerők zöme mennyire van felkészülve az ilyen helyzet kezelésére?
Ez utóbbi árnyas oldalt is tudnám tovább ecsetelni, de nem akarom. Én továbbra is állítom: a két csirke jó óvodába járt.
Másodikfő Leánygyermek ráadásul kifogott osztályfőnökül egy olyan tantónénit, aki pöpecül tudja kezelni mind ezeket a gyerkőcöket (az övéi is oda jártak), mind a versenyistálló-óvodákból érkezetteket. Ez sajnos a nagyobbik esetében nagyon nem így volt.
Csak azt, hogy illik szépen felöltözni a színházba, tehát amit meddig is mondtál.
Az én fiam kisovis korában a buszon utazó és fagyizó nénire mutogatott, hogy ugye anya, ilyet nem szabad? Persze, hogy nem szabad, néha a felnőttek is csinálnak butaságot. (Szerencsére a néni kedves volt és elismerte, hogy nem szabad ilyet csinálni.)
Vicának sikerült ismét egy nevelési patt helyzettel előállnia.
Ma szinházi előadás van az óviba,nagyon várta de reggel alig tudtam ruhát,harisnyát húzni rá*igazi fius gyerek egyszerűen utálja a ruhát,nadrág+pulcsiban érzi jól magát*
és befonni a haját.Győzködtük egész reggel,hogy a szinészeket kell ezzel megtisztelni és igy illik blabla blabla.Naszóval eljutottunk a végére a lányom gyönyörű.Irány az óvoda,és akkor lássatok
csodát két gyerek jött velünk együtt és mind a kettő szabadidő ruhában.Vica természetesen höbörög és végkövetkeztetésként közli a gyerekekkel ti nem nézhetitek meg a szinházat mert a szüleitek nem öltöztettek fel rendesen.
Na itt égtem mint a torkosborz.
Igaza volt ezt mondtam neki,de ez másra nem vonatkozik?
Na lessz miről beszélgetni este.
Mit mondjak neki?
Lujzi
A variáció: Megpróbálsz kedveskedni a pedagógusoknak (ajándék, boríték) és csemetédet a tenyerükön hordozzák. hátránya: esetleg ötödikben derül ki, hogy nem tud rendesen olvasni.
B variáció: Folyamatosan balhézol a pedagógusokkal és amikor már nagyon utálnak elviszed máshova a gyereket.
Időnként a kettő közti ideális megoldás is megszülethet, de az csak olyan szerencsés esetben, mint amivel a kisebbik fiam esetében kényeztet a sors.
