Köszi a sok hozzászólást !
Kezd összeállni a kép. A mi kislányunk NAGYON (túl??) jó gyerek, itthon és az isiben is. Most 10 éves. A remegés nem illik rá, mert bár nyitva a szeme, de általában értelmetlenül, de sokszor izgatottan magyaráz vagy nevet, de a legijesztőbb, hogy felkel, kimegy a szobából. Legutóbb Hollókőn voltunk 4 napot a barátainkkal és úgy éjfél körül lejött a csigalépcsőn, nyitott szemmel, de aludt !!
Az a baj, hogy félünk egyszer kimegy az ajtón, erkélyen stb. Ami mindennek a "teteje" a nyáron 1 hétre megy táborba. Már most frászban vagyunk, hogy mi lesz... persze a tanítónéninek megmondtuk.
Csak egy otlet, hatha segit valakinel: Az egyik ismerosomnel ugy sikerult megszuntetni ezt, hogy behuztak a fuggonyt. Tobbnyire a kivulrol erkezo eles fenyek (pl. hold, vagy utcai lampa) valtottak ki belole ezeket a dolgokat. Azota nyugodtan alszik. Pedig allitolag gyerek koraban nem voltak ritkak az ilyen ejszakai megindulasok, es ottis ketsegbe volt esve az egesz csalad emiatt.
O is jo kislany tipus (volt is, meg most is) egyebkent. :) Ugyhogy ebben lehet, hogy van valami. Fontos lehet figyelni arra, hogy a gyerek letudja vezetni a hetkoznapi stresszeit kielegito modon, es ne on agressziokent jelenjenek meg ezek a dolgok benne. Talan sport vagy ilyesmi.
En csak egy ilyenre emlekszem ugy 8-9 evesen, amikor a testveremnek magyaraztam, hogy meg kell alnia, mert piros a lampa. K.b. 10 percen keresztul teljes bele elessel. A testverem persze ertetlenkedett, mert eppen agyazott, en meg agyazas kozben bele aludtam az egyik nagy vankosba. Aztan amikor elkezdtem magamhoz terni egybol belem nyilalt, hogy "De hulye vagyok, ezt csak almodom(tam)" :)
Szia Arzénka!
Szerencsére ösztönösen nem csináltam belőle ügyet a kislány előtt. A legtöbb éjjeli akcióról nem tud, de a nagyon mókásakat el szoktuk mondani neki.
Én is csak abban reménykedem, hogy nem csinálhatom nagyon rosszul a dolgom, mivel ma már ritkán fordul elő a dolog.
Egyébként sportol is, szombaton versenye lesz, figyelek, lesz-e valami előtte vagy utána lévő éjszaka. Bár a versenyre is úgy készülünk, hogy az csupán tapasztalatszerzés, ő mindig győzni akar.
Köszönet a sok jó tanácsért!
Szívesen a cikket. Egyetértek azzal, hogy nem tudnak mit kezdeni vele. Szerintem a leghelyesebb, amit tehettek, hogy nem csináltok ügyet belőle, vagyis nem fog e körül forogni a kislányod reggeli felkelése, illetve esti lefekvése. Szerintem idővel biztos ki fogja nőni, vagy megtanulja kezelni, a lényeg, ha biztonságban érzi magát, akkor nem fog gyakorta ismétlődni.
Az én szüleim is, és a párom is úgy vannak vele, hogy ez egy olyan dolog, amiről nem tehetek, ha ügyet csinálnak belőle, akkor sem lesz jobb. Mi is egy tök jó család vagyunk, soha nem volt anyukáméknak titkuk előttünk, mindent meg lehetett / lehet velük beszélni, mi is külön aludtunk, szóval szerintem el fog múlni nála.
Egyébként még annyit, hogy mi hárman vagyunk testvérek, lányok. Én vagyok a legidősebb, a testvéreimnél ez soha sem fordult elő.
Hidd el, remek kis csaj lesz a kislányodból, úgymond normális felnőtt lesz. És örülj, mert soha nem lesz gond a tanulással, mindig valami belső kényszer fogja arra hajtani, hogy jól tanuljon. Azt azért később áruld majd el neki, hogy a 4-es is jó jegy:)
Arzénka
Nagyon hálás vagyok, hogy begépelted ezt a hosszú cikket. A lányomra szóról-szóra igazak a tünetei ennek a pavor nocturnus-nak. Ő sem emlékszik még arra sem, hogy volt valami éjjel, és arra sem, hogy mit álmodott. Pontosabban általában emlékszik az álmaira, beszélni is szokott róla, de amikor ilyen mászkálás, sírás, stb. társul hozzá, akkor ebből semmire sem emlékszik. Egyébként most másodikos, de 5 éves volt, amikor ez a dolog mindennapos volt. Így, hogy csak ritkán jönnek elő ezek a tünetek, nem tartom fontosnak, hogy alváskutató is vizsgálja, de annakidején jó lett volna.
Én azért azt szűrtem le a cikkből - és ebben megerősített szalka hozzászólása is -, hogy bár felismerték ezt a tünetcsoportot, nem tudnak mit kezdeni vele. Mi egy nagyon jó család vagyunk, a barátaink és ismerőseink is ezt mondják, de én is erre törekszem. Nincs titkolózás, nincs tabutéma, a gyerekek külön alszanak, sokat vagyunk együtt. Biztos mi sem vagyunk tökéletesek, de a családon belüli okát nem látom ezeknek a tüneteknek. Sokat rajzolt és rajzoltattuk is őt, hátha abból kiderül valami. Na és ami még érdekes, hogy ezek a tünetek jó irányban (vagy hogy mondjam) is előfordulnak, tehát nem sír, hanem ellenkezőleg, percekig nevetgél, mormog, mert nem értem, mit mond, de láthatóan jókedvű. Egyszer arra ébredtünk, hogy a bátyja ágyán ült és annyira nevetett, hogy folytak a könnyei.
Nekem azért nagyon jó, hogy beszélgetek veletek, mert látom, hogy lehet ezzel együttélni és normálisan felnőni.
Azt hiszem, hogy itt meg kell különböztetnünk azt az esetet, amikor a gyerek magából kikelve ordít, és egyszerűen nem lehet ésszerű magyarázatot találni arra, amit tesz, és azt, amit te is írtál, hogy néha sírsz, nevetsz vagy beszélsz álmodban és kihallatszik. Mert ugye itt azért elég nagy különbség van. Amíg te pontosan el tudod mesélni azt, hogy mit álmodtál, én szinte soha, vagy ha mégis, akkor nem lehet érteni belőle egy kukkot sem, ha felébresztenek, akkor utána kb. 15 percig remegek, és általában érthetetlen magyarázkodásba kezdek.
Én remélem, nagyon remélem, hogy Pingyi kislánya csak hangosan alszik, és nem fajulnak idáig a dolgok. A párom azt szokta mondani, hogy ilyenkor úgy ordítok, mintha tényleg meg akarna valaki ölni, mereven bámulok egy pontot a falon. Szerinte horrorfilmbe való tekinteteket tudok produkálni, néha ő maga is elkezd félni, mert annyir látja rajtam, hogy félek valamitől, hogy neki is félhetnékje van. (Jaj, ma valahogy nem tudom kifejezni magam!)
Hat nem tudom, szerintem nalam biztos nem ettol volt/van.
A jokislany tunet biztos nem, hiszen tanartsirbavivi vadoc voltam es bar nagyon jo tanulo voltam, magatartas jegyem egyszer erte el a 4-est , a standard a 3-as volt :-) SZoval ez az ezet nalam kilove.
Szuleim hazaseletevel se lehetett talakozasom leven en a noveremmel laktam egy szobaban 1 eves koromtol 12-ig , amikoris sajat szobam lett.
AZ orrmandulamat meg kb 7 evesen vettek ki, ugyhogy ez se nyert.
Sot en rendszerint emlekszem is a rossz alomra, bar igaz, hogy ez mar felig tanult folyamat is, pl ugy allitom be az orat hogy legyen utana meg idom egy 20 perc, felig tudatosan visszaesni az alomba es igy inkabb megmarad.
Alant bemásoltam a cikket. A kérdést is és a választ is, mert úgy nyer értelmet az egész. Közben volt egy műsor erről a tévében, és azt mondták, ha valakinél heti rendszerességgel előfordul a dolog, akkor célszerű elmenni az alváskutató intézetbe, ahol ezeket a tüneteket vizsgálják, és javasolni tudnak rá terápiát is. A háziorvostól kell beutalót kérni. Azt mondták, hogy két éjszakás bentfekvést jelent a dolog, amikor mindenféle műszereket az ember fejére tesznek, és azzal nézik az álom milyenségét. De szerintem előbb a naplóval próbálkozzatok, hátha az segít, kár kitenni mindenféle tortúrának a gyereket. Főleg, ha nem is túl gyakori a dolog. Azt is mondta az alváskutató pszichiáter, hogy mindenféle kóros alvásjelenség, akkor lesz a fejlődésre ártalmas, ha rendszeresen ismétlődik, és a gyerek nappali teljesítményére is kihatnak ezek a dolgok. Most, hogy írtad, hogy ő a mintagyerek az iskolában, eszembe jutott, hogy nekem is iskolában kezdődött a dolgog, méghozzá második elején, amikor már meg kellett felelnem annak a képnek, ami rólam kialakulhatott, hiszen én könyvet is kaptam első osztályban és azt csak a nagyon jók kaphatják. Szóval beindult bennem a mechanizmus, meg kell felelni, csak az 5-ös a jójegy, a négyes még elfogadható, a hármas pedig egyszerűen elképzelhetetlen.
Kérdés: „Kislányom, ez év tavaszán lesz hétéves. Időnként előfordul vele, hogy éjszaka sikítozva ébred, és csak a szoba teljes világítását felkapcsolva nyugszik meg. A falon és nem tudom hol szörnyű dolgokat lát, de elmondani sem tudja, mit, mert annyira fél. Reggel már nem szívesen kérdezem a dologról, hogy ne kelljen emlékeznie, de ha megteszem, akkor se tudja elmondani. Arra emlékszik, hogy felébredt éjszaka, de elmesélni már nem tudja, mit látott. A tévében kizárólag kedves meséket néz, semmi horrorisztikus nem szerepel benne. Napközben nyugodt, kiegyensúlyozott, jókedvű gyerek. Este együtt alszunk, mert kicsi korában folyton átmászott hozzám, és aztán ez így maradt. Nem erőltetem a különalvást, neki így megnyugtató. Teljesen megrémít, amikor sikítozva ébred, és igazán nem találom az okot. Talán hétéves korban ez „normális”? Mi lehet az oka? Mit kellene tennem? Hogyan vigasztalhatnám meg, hiszen nincs is egészen ébren!? Tudna-e könyvet is ajánlani, ahol ilyesmiről olvashatnék?”
Válasz: „Ha a gyerek éjjel – általában az éjszaka első felében – felsikolt, felül az ágyában, zihál, esetleg mormog valamit és verejtékezik és, szeme nyitva van, de még sincs ébren, nem válaszol, ha szólunk hozzá, ha megérintjük, esetleg csapkodni kezd maga körül és tíz-tizenöt perc is eltelhet (miközben tehetetlennek érezzük magunkat) mire megnyugszik – akkor ezt a tünetet pavor nocturnusnak nevezzük. A pavor latin szó, eredetileg remegést, szepegést, aggodalmat, félelmet jelent. (A megszemélyesített Pavor a félelem istene volt). Pavor nocturnus: éjszakai (remegő, reszkető félelem). Nem azonos a „rosszat álomdás”-sal, a lidércálommal. A rossz álomból a gyerek sírva felébred, de ha akarja, el is tudja mondani, amit álmodott. Az éjszakai félelmet átélő gyerek szeme ugyan nyitva van, de nincs ébren, és amikor megnyugszik, akkor sem tud álomtörténetet elmesélni, legfeljebb, amit a maga kislánya, „valami” szörnyeteget említ, vagy éppen csak „szörnyű dolgot a falon”. Reggel a gyerek nem emlékszik a történtekre.
Vannak kutatók, akik szerint inkább a lányok tünete ez, mások szerint az eltérés nem jelentős. Számon tartják, hogy míg a kisgyerekek inkább lidérces álomból riadnak fel, addig a pavor nocturnus inkább a nagyobbakra – öt és tizenkét év között – jellemző. Vannak, akik szerint genetikai hajlam váltja ki, hogy valami mély, álom nélküli alvásból felriad úgy, hogy nincs is ébren. Mások a pszichológiai hátteret és okokat hangsúlyozzák, és azt mondják, hogy ez a tünet olyan gyerekeknél tör fel, akik napközben otthon is és az iskolában is maradéktalanul „jók”, jól teljesítenek és semmiféle kifelé irányuló agressziót nem engednek meg maguknak. (Elsősorban a lányok!) Minden feszültséget, minden szorongást elfojtanak magukban, minden „befelé megy”, és aztán ebben az ijesztő tünetben robban ki.
Nemes Lívia klinikusi munkája során a családi környezetben feltűnő őszinteséghiányt, titkolózást is talált (esetleg egy halálesetet követően), és tapasztalata szerint az esetek többségében az ilyen gyermek a szülőkkel közös szobában, esetleg közös ágyban alszik. Ilyenkor félig öntudatlanul is átélheti a szülők házaséletének zajait, atmoszféráját, ezt fantáziájában netán erőszakos aktusnak véli, halálfantáziákat fűz hozzá, mindez szexuális izgalmat is kiválthat benne. Minden pedig olyan szorongásos rohamok kiváltó okává lehet, melyek a pavor nocturnus formájában nyilvánulnak meg. Ranschburg tanár út arra hívja fel a figyelmet, hogy esetleg a megduzzadt orrmandulával összefüggő légzészavart is találhatunk e tünet hátterében. (Ilyenkor a pavort feltételezhetően a légutak részleges elzáródásából adódó fulladásélmény váltja ki.)
Ami a pillanatnyi teendőket illeti: sok szakértő azt mondja, hogy kamaszkorig semmi ok az aggodalomra és elsősorban a szülők nyugalmának a megőrzése a fontos ahhoz, hogy az éjszakai felriadás időszaka következmények nélkül múljon el. (Hartmut Horn doktor a közeljövőben magyarul is megjelenő Aludj jól gyermekem című könyvében ír erről.) A statisztikák meglehetősen nagy szórással azt mondják, hogy a gyerekek egy-hat százaléka tapasztalja élete folyamán ezt a tünetet (van, aki a pontosabb „körülbelül két és fél százalék”-ot adja meg).
A magyarul hozzáférhető könyvek közül Ranschburg Jenő Pszichológiai rendellenességek gyermekkorban című könyvének Az alvás zavarairól szóló fejezetét, és Nemes Lívia Pszichogén tünetképződés a kisiskolás korban című művének Pavor nocturnus részét ajánlanám. (Ez utóbbi, az Akadémiai Kiadónál megjelent, ma már szinte hozzáférhetetlen könyvecske most újra napvilágot látott Nemes Lívia nagy gyűjteményes kötetében, melynek címe: A bennünk élő gyermek. Igaz, hogy ezek az írások elsősorban szakemberekhez szólnak, de az érdeklődő szülők is haszonnal forgathatják.)”
Arzénka
Nem olvastam a Nők Lapját, kapható még ez a szám? Ha nem, engem érdekelne, ha nem túl nagy fáradtság a részedről bemásolni.
Ez a teljesítési kényszer gyanús, lehet, hogy a lányomnál is ez a baj okozója. Minidg is úgy beszélnek róla a pedagógusok, hogy mintagyerek, pedig nem ő a legokosabb az osztályban, de iszonyúan szorgalmas, figyelmes és fegyelmezett az iskolai dolgokkal kapcsolatban. Én nem bánom, ha nem ötöst hoz, de ő lelkibeteg lesz tőle.
A napló is jó ötlet, mióta fűzi az agyamat, hogy vegyek neki, de én azt gondoltam ráér, minek egy nyolc évesnek napló? Veszek.
szalka
Az álmokat sokszor megbeszéljük reggel, de adtál ismét egy ötletet. Talán, ha felnő, ő is a hasznára fordíhatja ezeket az álmokat.
Én elég régóta éjszakai sírós, beszélgetős, kiabálós, mászkálós vagyok. Hát mit mondjak, nem irigylem a környezetemet, mert ugye nem valami mókás dolog ordításra, visításra ébredni.
Nem tudom, hogy olvastátok-e a Nők Lapjában (13. szám) Vekerdy Tamás cikkét erről a tünetről, amit pavor nocturnusként írnak le a pszichológusok. Mindenben igazat kell adnom a szerzőnek. (Ha gondoljátok bemásolhatom ide a cikket).
Nálam általában akkor jön elő, ha egyfajta teljesítési kényszer lesz rajtam úrrá (röhej, de ha tudom, hogy másnap mennem kell vérnyomásmérésre, vagy vérvételre, akkor is kitör rajtam a teljesítési kényszer, hogy jó értékeket produkáljak). Szóval teljesítési kényszer esetén, illetve, ha nem látom magam előtt egy probléma megoldását, akkor előjön. Hála az égnek, megtanultam magamban lerendezni az ilyen dolgokat. A problémáimat vagy megbeszélem valakivel, aki meghallgat és jókat vitázik velem, vagy leírom a naplómba és akkor egy kicsit könnyebb.
Lehet, hogy ez egy kicsit így kusza volt, a lényeg, hogy a cikk szerint lányoknál sokkal gyakoribb ezen a jelenség, és elsősorban azért, mert "jók", túl jók akarnak lenni.
Anyukámék is eleinte nagyon megijedtek, aztán bevezették, hogy este elmeséljük vacsoránál, hogy mi történt velünk aznap, és így mindenki elmondhatta, hogy minek örült, mi bántotta stb. (Mellesleg talán mindenhol ez lenne a természetes.)
Nalunk en vagyok a legkisebb gyerek( aki allitolag a kedvenc mindig:-)) Ezekutan csak es kizarolag nekem voltak es vannak ilyen tuneteim.
Franc se erti, hogy miert. Viszont meg igy felnottkorban is segit nekem ez a dolog vegulis. Ugyanis mert ennyire intenziven aktivan almodom sokkal gyakrabban emlekszem, akar eleg reszletesen is arra, hogy mit almondtam. Az almokban pedig a napi szorongasok visszakoszonnek. Igy nemegyszer tortent olyan, mar olyan szorongassal kapcsolatosan almodtam, amit ebren meg be sem mertem vallani magamnak.
Pont ezert reggel amikor keltegeted a gyereket erdemes beszelgetni az almairol, ha emlekszik. Sok mindet megtudhatsz belole, olyanokat amik esetleg amugy nem jonnenek elo.
Kedves Szalka!
Köszönöm, hogy leírtad a saját tapasztalataidat. Szerencsére ma már ritkák az ilyen éjszakai jelenetek. Sosem gondoltam rá, de nagyon igaz, hogy ezekből tudni lehet a szorongós időszakait, ha az napközben nem derülne ki. Számomra érdekes, hogy a kislány két testvére nem csinál ilyeneket éjszaka, dehát ő a középső gyerek, és állítólag ez már önmagában elég ciki. Amikor mindennapos volt az éjszakai műsor, akkor ment a bátyja iskolába és a húga óvódába. Ebből gondoltuk, hogy rá biztos kevesebbet figyeltünk, mint kellett volna. Ha néha még rosszat álmodik, már én sem akarom mindenáron felébreszteni, hanem ahogyan írod, megölelem, sőt ne nevess ki, igyekszem nagyon szeretetteljesen mosolyogni rá.
Azért érdekes, hogy az orvostudomány mennyire nem tud mit kezdeni ezzel a dologgal.
Mégegyszer kösz a jó ötletekért.
Mar nem vagyok epp kisgyerek, de ez velem is megtortenik,mostis neha. Van hogy beszelek, neha ertelmesen neha nem, neha "nyuszitek" ,"sirok" neha nevetek stb ha a parom felebred erre es felkelt, akkor szinte mindig az derult ki hogy az aktualis almomat eltem meg ilyen aktivan. Kozepiskolas koleszban a szobatarsaimat sokszor mulattatam az ilyen aktiv alommal: pl felultem dumaltam hangosan ertelmesen, volt hogy szoltak hozzam en meg ertelmesen feleltem is ra, persze ha nem keltettek fel kozben akkor nem emlkesztem ra. Mikor felebreszt valaki kozben meg magyarazom neki az almot beveszem ot is es csak sokara terek annyira magamhoz, hogy ez egy alom en meg itt az agyon fekszem es aludtam es a most kelltettek fel.
Nem tudom lattal -e mar kutyat remalmom kozben? Nyuszit , jar a laba mint a motolla(mintha futna ), es ha felebreszted kozben teljesen remult, ugyanis egy kutyusnak az agya arra nem kepes arra, hogy tudatosan felfogja, hogy csak almodott, ezert a kutyakat ilyenkor nemigazan szabad felebreszteni.
Szerintem "csak" egyszeruen almodik , amikor sikit es sir, akkor bizony rosszat, ha nevetgel, akkor valoszinu meg jot.
Ha nem ebresztitek fel, reggelre elfelejti, mintahogy az emberek nagyresze teljesen elfelejti az ejszakai almat ( max az ebredeselottire emlekszik) es az alomban dolgozodnak fel vegul is a napi begyujtott informaciok, benyomasok az agyban.
Ha nagyon-nagyon sir es sikit es szornyu, akkor valoszinu nagyon-nagyon rosszat almodik. Azon el lehet filozofalni, hogy mitol almodik rosszat egy kisgyerek,mert pl szorong valamitol, valami baj erte( letort a kedvenc baba keze), vagy csak eppen elalvas elott a sotet sarokba egy gonosz manot vagy pokot vagy akarmit kepzelt, de szvsz egy problemamentes ember is almodik neha rosszat, csak esetleg az emberek tobbsegen kivulrol nem latszik mit almodik es ugyse emlekszik ra.
Miutan nem tul mely az alvas(nem felebresztes szempontbol) hanem valamennyire erzekeli a kornyezetet, ezzel lehet segiteni egy picit. Lehet megolelgetni, kedvesen beszelni hozza stb(ahogy ebren is nyugtatgatnad, ha valami baja van), mert az valahogy beleszovodik az alomba es megnyugtatoan fog ra hatni. Neha gondolkodtam mar azon mikor egy-egy nagyon szornyu alombol felebresztettek , hogy ez most jo vagy nem(marhogy felebresztettek). Mertha nem ebresztettek volna fel, akkor reggelre elfelejtem es semmi rosszra nem emlekszem. Viszont azzal, hogy felebresztenek(ugyanaz, mintha remalombol valaki felriad es emlekszik ra) akkor felek es rossz es nem tudok ujra elaludni sokszor. Szoval a felebresztes nem bizti, hogy jo, inkabb anelkul nyugtatgassatok ugyanugy, ahogy ha ebren lenne tennetek. Hogy elmulik-e ez nala azt szerintem lehetetlen megjosolni, nalam ez a fajta aktiv alom tipus nem mult el (de persze nem mindig igy alszom). Igazabol csak ismeretlenekkel valo egy helysegben alvasnal gaz , ha almomban elkezdek dumalni, de max, majd jot rohognek. Szoval magatol attol, hogy aktivan almodik a kolok nem kell ketsegbe esni. Persze ha nap- mint nap rosszat almodik egy kisgyerek annak valoszinu oka van. De az ilyen aktivan almodo koloknel meg jo is abbol a szempontbol, hogy az esetleges gyereki szorongo idoszakat gyorsan eszreveszi a szulo. Mig egy masfajta kolyoknek, aki lehet , hogy ugyanugy rendszeresen remalmokkal kuzd senki se tud rola.
Miért, mi van, ha sikít és sír????
Nálunk ugyanis ez is van. Mászkál, néha nevetgél, néha sír. A szeme nyitva, de valahová a távolba néz. Régebben mindennapos volt a dolog, minden este 10 és 11 óra között. Egyszer azért nagyon megijesztett, mert nagyon félt, sikított, sírt, eltorzult a kis arca, szörnyű volt, felébreszteni sem tudtuk. Aztán már én is sírtam, hogy hívjunk orvost. Pár nap múlva elvíttük egy nevelési tanácsadóba - persze a kislány nem emlékezett semmire. Az ottani pszihológus konzultált mindenféle "szakemberrel", majd azt mondta, ha akarom, elmondja miket mondtak, de nem sokra megyek vele. Olyan egetverő baromságokat mondtak, hogy biztosan éri valami stressz a gyereket, csak én eltitkolom, meg hogy biztosan a gyerekek előtt szeretkezünk. Szóval segítség helyett jött a sok hülyeség.
Magam oldottam meg a dolgot, illetve a család közösen. Azóta sosem marad el az esti mese, egy ideig kitüntett figyelmet és szeretetet kapott a gyerek a testvérei rovására, stb., nem írok le mindent, mert hosszú. Ma már ritkák az ilyen éjjeli bajok, de mindig megijedek, ha álmában megszólal.
Ne aggódjatok, ez nem neurotikus tünet, tök természetes, ha előfordul gyerekeknél. Egyszerűen arról van szó, hogy álmodik, viszont az izmok mozgása nem gátlódik le - mint az normális lenne -, hanem végre hajtja az álomban lezajló mozgásokat. Tényleg 99%-ban elmúlik. Akkor aggódjatok ha álmában nem mászkál, hanem sikít, vagy sír a csimota.
Én még a bárszekrényt is nyitogattam álmomban. Fürödni akartam, az ajtón kimenni, néha a konyhában ébredtem, hogy két széken megágyaztam magamnak. És sokat üvöltöztem is álmomban.
Ne keseredj el, nekem 2 ilyen mászkálósom van, igaz a nagyobbik már kezdi leszokni. Csak akkor van baj, ha Scooby Doo-t néz, mert akkor rosszul alszik és elindul a mi ágyunkba. Egy komoly "menj vissza"-ra általában vissza is megy, de akkor felébred a kicsi és ő bújik hozzánk, mondván, hogy fél. Remélem kinövik hamar, mert már szeretnék én is valamikor egy jó nagyot aludni.
Baromi rossz állapot, amikor az ember évekig úgy alszik, hogy a fél szeme nyitva. én legalábbis nagyon kivagyok ettől.
Alternatívák:
1., Mákgubótea
2., Verni kell :-)
3., Zárjátok az ajtót
4., Az ablakot is (nem hülyeség, nekem is volt kb. ilyen korban mászkálós korszakom, többször is az ablakból szedtek le - azt kinyitva akartam kimenni, azt álmodtam, hogy az az ajtó -, pedig oda fel is kellett mászni, mondjuk kertes házban, földszinten, tehát nem túl magasról estem volna le...)
5., Nincs mit tenni, viszik az UFÓk
En most 22 eves vagyok, es pontosan ugyanezt csinaltam fel even keresztul, mint a lanyod. (Kb. ugyanannyi idos is lehettem) Az egvilagon semmi bajom nincsen, legalabbis egyelore... Komolyra forditva a szot a szuleim egy egyszeru modszert talaltak ki: Elbarikadoztak az utamat, tettek oda egy nagy kerek asztalt. Ennek az volt az ertelme, hogy ha ejjel nekimegyek, biztosan felebredek, de biztosan nem lesz bajom, hiszen egyreszt:
- egy kerek asztal sarkaba nem uthetem be a fejem
- masreszt en almomban kepes voltam lepcsozni is, tehat vegulis lattam hogy merre megyek.
Kulonben szerintem ez igy megfelelo is volt, hiszem ha megis ki akartam menni es ebren is voltam, akkor siman atmasztam, ha meg nem voltam ebren akkor nem volt szokasom maszni. A vedelem persze nem volt tokeletes, de ha gondolod erdemes lehet egy mozgaserzekelot allitani az utba, ami megszolal nalad ha elkezd maszni a gyerek. Lehet olcson ilyet kapni, elemes es elegge szol ahhoz, hogy fel lehessen ebredni tole.
Meg egy megjegyzes: ilyen kirandulasaim alatt en egyszer sem ebredtem fel, ugyhogy valoszinuleg a fizikai korlatozas jobban megfelel a celnak.
Remelem nem voltam tul kodos, es tudod hasznositani amit irtam: Balazs
10 éves kislányunk nem csak beszél álmában, de néha felkel és elindul. Nyitott szemmel, de alszik. Utánamegyünk, szólunk hozzá, hogy " gyere feküdj vissza", és szó nélkül visszamegy, majd alszik tovább, mintha mi sem történt volna.
Holdkóros?
Nem lehet elengedni más helyre, nem ám bajba kerül. Néha most is megijedek, ha arragondolok, hogy "mi lesz, ha kimegy az ajtón" stb.
Mit tehetünk? Mi lehet az oka?
vigyük pszihológushoz?
(amúgy nincs semmi baja, kitűnően tanul, nem verjük... stb)
