Én is úgy érzem, hogy a kettőnek a keveréke az igazi, ha ugyanazt értjük empírikus gyógyításon. Szerintem nem probléma, ha az orvos (aki tényleg elvégezte az orvosi egyetemet), konyít egy kicsit a természetgyógyászathoz, annak az értelmes részét is beveti.
Hát igen. Ezt én is elhiszem. Sajna mostanában volt részem, hogy betegként végigjárjak több orvost. S azóta imátkozok, hogy ne legyen komoly bajom, mert az egyenlő lenne a halállal. Az SZTK-ból idegbetegen jöttem haza, pedig engem aztán nehéz felhúzni. Etikai kódex szerintem is hülyeség, nem fog érni semmit sem. Viszont nem csak az orvosokat, hanem a nővérkéket, személyzetiseket is kéne egy kicsit oktatni. Amikor az egyik nővérke/asszisztens az orrom előtt csapta be az ajtót, miközben nem fejeztem be még a mondatomat, komolyan gondolkodóba estem. Én elhiszem, hogy idegölő, nehéz az a szakma, de akkor miért nem megy el inkább varrónőnek?
Amikor egy modern módszerekkel kezelő orvosnak elmondtam, hogy hogyan kezeltek régebben, rosszul lett. Egymásra is nagyon tudnak fújni.
Erről a számítógépes renszerről jutott eszembe: én nagyon örülnék neki, ha az orvos valamiben nem biztos, akkor utána keresne a számítógépén (hisz én meg is értem őket, nem lexikon a fejük). Én inkább várnék többet a rendelésen.
Álmodtam én egyszer egy olyat, hogy nagytanácskozás egy professzori irodában. Volt ott adjunktus is... docens, processzor mellett. Én voltam a legkisebb hal, mint informatikus. Be akarnak vezetni egy új szoftvert, amit több intézet használna közösen egy régióban, közös adatokkal.
(Dr. X) -Akkor án látom a beteg korábbi anamnézisét a Kukutyimi Dr. Mengele kórházból?
(szoftverfejlesztő cég képviselője) -Igen.
(Dr.X) -De jó! Akkor tudok a gyógyszerérzékenységéről, terhességéről, ... Ez nagyszerű! Mennyivel jobban informált leszek.
(fejlesztőcég) -Valóban.
Fél órai ismertető, további megbeszélések után:
(Dr.X) -És akkor más intézetek is hozzáférhetnek a beteg itteni kezelésének adataihoz?
(fejlesztő) -Igen.
(Dr.X) -Bárki beletúrhat a beteg itteni kezelésének adataiba? (Szónoklat: a beteg személyiségi jogai, meg titoktartás, meg azok bizalmas adatok és ilyesmi.) Egy ilyen rendszer súlyos orvosi etikai kérdéseket vet fel!!
Amíg ő nézhet bele egy beteg más intézetek általi kezelésének adataiba, addig nagyon jó minden, etikailag full korrekt; amint más intézetből akar valaki belenézni a már náluk kezelt betegnek az ő általa végzett kezelések adataiba, az már etikai problémákat vet fel. (Persze lehet szűrni a publikus és nem publikus betegadatokat, de ez a történet szempontjából mellékes.)
A szerencse forgandó mintájára: az etika forgandó.
Szerintem az etikára akkor hivatkoznak a dokik, amikor semmi érv nem áll már rendelkezésükre, de kurvajól lehet nagy arccal arra hivatkozni, hogy ez ellenkezik az orvosi etikával. :-(
Bocs... Lehet, hogy a cim nem teljesen fedi azt, amire gondolok.
Tegnap vagy tegnapelőtt hallottam pár szót egy riportból, ami kb. arról szólt, hogy
ezentúl az orvosoknak meg akarják szabni, hogy hogyan kell beszélniük a beteggel,
de még azt is, hogy hogyan kell kinéznie egy orvosnak. (példaként az egyik interjúalany megemlitette, hogy mondjuk az orvos felsegitheti a kabátot a betegre, amikor a beteg elmegy tőle)
Érdekelne, hogy az itt esetleg előforduló orvosoknak mi a véleményük erről... Persze mások véleménye is érdekel.
(Úgy értem a fenti dolgokról is, meg általában az új előirásokról(?) )
