Ittam én már Port Saidban ilyen francia alkohol legjavát. Egy régi cimborám, mellesleg átkozott hazudozó, azóta is a hajónkat keresi, mert akkora volt a hangulat, hogy amikor ráesett, kiszúrta mindkét szemét. Szegény, iszogasson békében!
Az nem én voltam, te senkiházi! A Wágner lehetett legfeljebb.. Bár nincs annak ilyesmire pénze (ami van, azt is elveszem tőle, mert most szomjas vagyok, és lopnom kell majd néhány jó minőségű Jugoszláv szivart is).
Eh, hogy a fene rohassza le ezt a helyi rendszert! Itt csak minden öt percben engedik a gazembernek, hogy kinyissa a száját. Na, mindegy, majd intézkedek.
Engem, kérem alássan, a kések nem érdekelnek. Nekem úgyis nagyobb van, meg gyorsabb is vagyok. Na, pálinkááát!
Te egy helyi gazember lehetsz.. Még nem hallottam rólad, de gondolom nem is nagyon fogunk találkozni itt. Én nem járok a parti dokkokba, ahol az 50 éves kurvák székelnek.
Én aztat nem számolom, hogy mi hogyan telik. Jobban tudják azt a főrendek. Rangoonban pédául egy hétpróbás gazember, a messze földön hírhedt whisky-csempész, azt mondta nekem: most elviszem az árut a vevőhöz, holnap regggel jövök a részeddel. Két hónap múlva kaptam el, de rendesen szét is cincáltam a ronda képit.
Rangoonban, például, 60 napig tart egy nap. Van ahol rövidebb ideig. Attól függ, milyenek a helyi szokások.
Aha, szóval megjegyezted! Én, kérem szépen, mindig részeg vagyok, de nem annyira, mint a Wágner, az operás senkiházi. Én olyat (fülbecsorogatás) soha nem tennék.
Egyébként két palackkal is megloptál, te zsebtolvaj, azért említettem csak az egyiket, mert ezek a drága moderátor főrendek még egy hónapra letíltottak volna a végén. Hja, a barátság, gazemberek, mit tudjátok ti, mit jelent az?!
