Bár előre látom, hogy nehéz lesz, nem vagyok az a bőbeszédű figura :) De legalább a humorom jó azt mondják :) Na mindegy, a lényeg az hogy vele lehetek, már ez is valami!
Halgass a retrodokira.
A lerohanas biztos kudarc, ha o is ugy erez, ahogy te, az elso este minden kiderul. Ha turelmes vagy, tovabb ersz. A mozi jo otlet, ha nem gorcsolsz es eroszakoskodsz, o is felszabadul es majdcsak meglatod mit lehet kihozni belole. En csak nagyon ovlak attol, hogy nagyon beleeld magad, mert a pofaraeses az iszonyu. Egyebkent nem ratores egy mozibaelhivas, hanem enyhe ereztetese az erdeklodesednek. Hidd el, jo modszer (ha mar nincs jobb otleted)
Mindenkeppen probalkozz, kulonben soha nem fogod magadnak megbocsatani, hogy elszalasztottad. Nekem ket ilyen volt ebben az eletben, es soha nem fogom elfeljteni, megbocsatani magamnak. Akkor ott en megfogadtam, hogy legkozelebb (es azota mindig) MEGPROBALOM a maximumot kihozni belole, hogy elmondhassam, nem rajtam mult.
Ha jol sul el, isteni lesz, ha nem, kibaszott szar. Es akkor meg finom is voltam.
Hát ... nem teljesen. Lehet társasággal is, csak ne járj úgy, hogy egy másik pasi utána lenyúlja, mert nem sejtette, hogy te akartad. Függ a filtől is. Pl. ne rögtön egy szerelmestörténetes filmre hívd. Inkább valami könnyed vígjátékra, ami lehet együtt nevetni!
Nyugi!
Galaxis utikalauz .... mindig ez lebegjen a szemed elött: "Don't panic!", magyarul, soha ne ess pánikba. Nyerő helyzetben vagy. Diák vagy, itt a nyár, ráérsz. Fiatal vagy .. Hogy mit tegyél? Én azt javaslom: pl. hívd el moziba. Ne, ne akarj még semmit, nézzétek meg a filmet. Egyetek meg egy szendvicset a mekdönciben. Menjetek el biciklivel egyet a valahova, ami közel van, meg vissza. Ilyesmi. Szerintem ne törd rá az ajtót ... a hirtelen dolgoktól sokan félnek. Hagyd, had ismerjen meg egy kicsit személyesebben is. Ha már kicsit jobban vagytok, lehet videó, az személyesebb. Egy idő után az lesz az igenlő válasza a fel sem tett kérdésedre, hogy melletted van. Most nyáron még lehet menni strandra is.
Nos, igen, az biztos, hogy nagyon boldog lennék, ha ő is szeretne. Csak az a baj, hogy nem tudom. Bár tett enyhe utalásokat, csinált olyan dolgokat, amiből arra következtetek, hogy lehet hogy tetszem neki. Pl. mondta, hogy helyes vagyok, az alakom se rossz, meg ilyesmi, de ez semmire nem bizonyíték, nem igazán tud megnyugtatni. Már volt olyan az egyik barátommal hogy mindenki teljesen úgy vette mindkét fél mozdulataiból, hogy összejönnek egy lánnyal, erre a csaj teljesen váratlanul dobta a fickót, mikor az elmondta, hogy mit érez, pedig azelőtt egy rossz szót nem szólt a fiúra, sőt ... A fiú akkor sírt, és nem értettem miért. De mostmár tudom, hogy valószinüleg én sem tennék másként. Tehát most választhatok, hogy nem mondom el neki, és szép csendben "elvérzek", és reménykedem, hogy nemsokára elfelejtem, bár nem sok arra az esély, hogy ez hamar megtörténik, vagy mondjam el neki, és akkor ugyan lehet hogy utánna elképesztően boldog leszek, de az is megeshet hogy a legszörnyűbb napom lesz az, amit valaha is átéltem... Valószinű, hogy utóbbit választom, tehát az 50-50%-ost. De mit csináljak, próbálkozzak "bekerítéssel" továbbra is, hátha észreveszi, és akkor konkrét szavak nélkül kitalálja a dolgot, vagy egyenesen mondjam meg neki kettesben, hogy mi van ? Szóval rizikós a dolog, de én nem akarom elszalasztani.
Kedves Kvj!
Igen, megyszívtad, szerelmes vagy.
Minden senyvedés mellett viszont - bár vígasztalni nem fog - egy pozitívuma mindenképpen van a dolognak.
Van, akinek soha nem jut ilyen érzet osztályrészül, vagy akkor tör rá, amikor már igenmód be van határolva az élete.
Azaz arra akarok kilyukadni, hogy örülj, hogy eztán már tudni fogod, milyen érzetet várj, ha szerelmet vársz, ha később bárkivel szemben felmerül a kétség, igazán szereted-e, vagy csak a puszta magánymentesség hajt-e felé.
Szóval szenvedj és örülj, ha meg kiderül, hogy viszontszeret, akkor Te leszel a legboldogabb ember a világon.
üdv, remélem összejön:
h.
Ugye milyen szar érzés? Olvasd el szemnek témában írt hozzászólásait (a szerelemről irjatok NEMszépeket ill. a segitsetek topicban). Egyébként szurkolok, hogy a lány is így gondolja, mert ha nem, készüljh fel, hogy rohadtul szarul fogod érzeni magad. :-(
Na ezt már leirtam egyszer, de valahol elkallódott a hozzászólásom. Tehát:
14 éves fiú vagyok, most ballagtam általános iskolából. Az osztályomban van(volt...) egy lány, aki az iskolában nem igazán tűnt fel nekem, illetve tetszett, de annyira nem törtem magamat érte. Viszont jött egy kirándulás év vége után, 1 hete ért véget. Nos, azon a kiránduláson nahgyon megtetszett nekem az a lány, kerstem a társaságát, igazából nem mondtam neki erről semmit, bár tapadtam rá rendesen. Jövőre külön utakon fogunk járni, nem hiszem hogy sokat találkoznánk a jelenlegi állapotok szerint, úgyhoy elintéztem azzal, hogy most ugyan még "udvarolok" neki, de mikor hazaérünk, már nem lesz semmi, elfelejtem őt, és ő is engem (feltéve ha én tetszem neki, erre vonatkozólag semmiféle infót nem hallottam se tőle se mástól) . De másképp alakult. Már a hazaérkezés napjának éjszakáján csak rá tudtam gondolni, hajnali 3-ig fent voltam mert gondolkodtam hogy mi lehet velem és mi lehet a jövő vele. Namármost ez egy hete volt, de azóta se megy ki a fejemből ez a lány, még most is többször álmodok róla, ha a nővérem csinál valami mozdulatot ami jellemző volt a lányra is, akkor is egyből a lány jut eszembe. És nagyon hiányzik. A lány azonban most elutazott, nem tudok neki semmit se mondani. Pedig szerintem el kéne mesélnem neki hogy szeretem. Egyáltalán ez lenne a szerelem? És hogy mondjam el neki, nem fog kiröhögni vagy valami ha elmondom neki hogy vele álmodom, stb? Azt nem tudom hogy neki tetszek-e, de lehetséges hogy ő is ilyesmit érez, vagyis ilyen korban ez mindenkivel megesik, vagy csak én vagyok ilyen "szerencsés". Ha tetszem is neki, nem fogja magát kényelmetlenül érezni, hogy én mennyire oda vagyok érte, és bár neki is tetszem, de azért nem ennyire szerelmes belém?. Mert ahogy látom a többi lyen kapcsolatot a korosztályomban, általában csak ilyen tetszési alapon működnek, vagy csak én látom rosszul, és ilyenkor már megszokott az hogy szerelmes az ember?
