Hmmmm, bocsi, hogy felhozom a topicot, de engem pl BAROMIRA BIR ZAVARNI, ha a topicnyito osszes (utolso kivetelevel) hozzaszolasa eltunik..... (Felteszem figyelmetlenseg miatt...)
Szeretnem felhivni a kedves indexes kollegak figyelmet, hogy ilyet ilyen formaban NE csinaljanak. Toroljek az egesz topicot, ha ugy tetszik, de igy egy kicsit (hogy is fogalmazzak) szemetseg a dolog.
Elviránk mellényúlt ezzel a kijelentésével, szvsz. Ennél jóval több tényező szokott szerepelni ezekben az egyenletekben...
A kedves topicindítónak nem tudok újat mondani, nézzen magába, vonja le a levonásra váró következtetéseket, tanuljon abból, ha hibázott és lépjen, ha nem... Mindenesetre sok sikert Néki!
Megnyugtatlak: ameddig szerelmesek, a fiúk is csak azt az egy nőt akarják. Ez a szerelem velejárója. Az, hogy nem így tűnik, csak annak tudható be, hogy sok szerelem nélküli kapcsolat is van egyrészt, és hogy a szerelem múlandó másrészt.
Kekeckedni lehet. :))
Végiggondoltam, amit mondtál. Továbbra is az a véleményem, hogy ha szerelmes vagyok valakibe, nem látok mást, az ex barátot sem. De én nő vagyok, másként értékelem a helyzetet. Segíthet a problémámat megoldani egy volt barát, de számomra csak lelki vígaszt tud nyújtani, hisz fizikailag valaki másra vágyok.
Azt viszont elismerem, a férfiak ezt egészen másként értékelik. Ám a topicnyitó egy hölgy, ha jól emlékszem. :)
megpróbáltam végigolvasni.. érdekes, hogy szinte mindenki ugyan azt mondja. megcsalni=lefeküdni valakivel.
szerintem a másikat csakis lélekben lehet megcsalni! és ez a nagy gáz!
egy női szexológus(Lux Elvíra) mondta: ha egy férfi lefekszik egy nővel, és ezt eltitkolja otthon, akkor ez azért van mert rájött, hogy a felesége a jobb! (ez biztos így van fordítva is)
Próbáltam minden hozzászólást átnézni, de elofordulhat, hogy ismétellek Titeket, elore elnézést kérek.
A másik meg: "csak" a topiknyitó felvetést nem képes a program kiizzadni magából, akárhányszor is frissítek, így csak a Ti hozzászólásaitokból raktam össze a történetet.
Fiúk-lányok, egyetértetek-e a következovel:
Megcsalás esetén:
-egy férfinak az fáj, hogy testileg hozzányúltak a barátnojéhez, és a szexuális kapcsolatot "nem tudja megbocsátani";
-egy nonek pedig az fáj, ha a fickó szerelmes egy másik nobe, és ez jobban, mint az, hogy szexuális kapcsolatot létesített vele...
Gondolj bele, ha fiú vagy, mit bocsátanál meg könnyebben: ha a barátnod bevallaná, hogy amíg jártatok, azalatt fülig szerelmes volt egy haverjába, de már elmúlt az érzés, vagy azt, hogy lefeküdt egy olyan emberrel, aki tulajdonképpen nem jelent neki semmit és csak egy alkalom volt?
És lányként mit bocsátanál meg könnyebben: ha a fickód bevallaná, hogy egy alkalommal félrelépett egy csajjal, aki nem jelent neki semmit, vagy azt, hogy egy jódarabig más nobe volt szerelmes?
Nos.
Éppen ebbol kiindulva, ha egy kapcsolat gyenge lábakon áll, a leányzó megcsalta a fickót, DE meg akarja menteni a kettejük kapcsolatát vagy még nem döntötte el, hogy mi legyen, akkor NE mondja el, hogy megcsalta.
A fickóknak könnyebb vallani a fenti helyzetben, elég csak mellékelniük a nyilatkozatot, hogy számukra semmit se jelentett a néni, és 90%-os biztonsággal elobb vagy utóbb megkapják a bocsánatot.
A nok nem!
Másképp muködünk, mást érzünk fontosnak, nincs ebben semmi misztikus.
De nem kell a "megcsaló" lánynak egy életre hazugságban élnie. Nem becsületes.
Ha a kapcsolatot meg tudta erosíteni, szembesült vele, hogy ___miért___ került sor a félrelépésre, ezeket a miérteket pedig helyre tudta pofozni a kapcsolatában, akkor eljön az ideje az oszinteségnek.
Akkor.
Amikor biztos benne, hogy a másik szereti és mellette áll.
És amikor a nevezetes harmadik féllel már egy éve legalább semmilyen kapcsolatot nem tart fenn. Semmilyet. Ha ezt az áldozatot nem tudja a lány meghozni az igazi kedvese kedvéért, akkor nem szereti eléggé.
De ha meg tudta hozni, és eltelt az az egy év, akkor eljön a gyónás ideje.
Ha hamarabb teszi, egy életre elásta a kapcsolatot.
Sajnos, saját tapasztalatból tudom.
Én nem így cselekedtem.
Pedig szerettem a srácot.
De ma már így csinálnám, és tudom, hogy egész másképp alakulhatna a történet.
Ui: a megcsalás sosem "véletlen". Mint az elottem szólók kiemelték, annak az oka a kapcsolatban rejtozik. Valami hiányzik abból a kapcsolatból... amit talán tudatosan pótolni lehet (és ekkor érdemes a vallomást egy évvel elhalasztani) vagy nem (és akor tessék nyugodtan kipakolni, úgyis mind1).
Hát nem tudom, miért gondolod, hogy nem értettem meg, amit írtál, értem én, hogyne érteném, csak vitatkoznék vele egy sort...
Szerencsére ( - vagy éppen ellenkezőleg - ) különbözőek vagyunk. Így aztán, mivel ki másból is indulhatnék ki, mint magamból, én ( - ellentétben Veled - )elképzelhetőnek tartom azt az élethelyzetet, hogy az ember mégoly szerelmesen is lefekszik mással.
Ne adja ég, hogy ilyen helyzetbe kerülj, meglehet, Rád semmiféle hatással nem lenne, de azért hadd kekeckedjek:
Imádott barátnő balra el, nyaralni a szülőkkel kerek másfél hónapra, külföldre...
Én otthon, telve a férfiúi buzgalommal, 19 évesen, lelkesen, világra rácsodálkozva, ráérve, egyetem csak másfél hónap múlva, magányosan, tudós könyvekbe temetkezve, szenvedve, szerelmesen, vágyakozva reménytelenül, dühöngve, töprenkedve miképpen lehet túlélni az elkövetkező kb. 50 napot.
Utcán (vásárlás közben, nem előre megrendezetten, nem azért, hogy fölös energiáimat az első sarkon "letudjam") összeakadok egy régi szerelemmel, akitől nem valamiféle mérhetetlen veszekedések közepette váltam el.
Elbeszélgetünk, segítek neki hazavinni a kosarat, véletlen, hogy éppen kiugrottak a szülei a telekre, a lakásban minden ismerős, nem is igazán akarjuk, de éppen el van keseredve, elröhincsélünk azon, hogy tulajdonképpen milyen jól "elvoltunk egymással", élcelődünk azon, hogy melyikünk mit csinál most, még azon is nevetünk, hogy most mindketten egyedül vagyunk, s mindketten elkeseredettek, s egyszercsak egymás karjaiban vagyunk, holott sem előző nap, sem reggel, sem a kosár cipelése közben még csak nem is gondoltunk rá.
Sőt, jól érezzük magunkat, sőt mindkettőnk számára éppen a megfelelő pillanatban szükség volt erre a ( nevezzük ) intermezzo-ra.
Namármost én azért nehezményezném, ha valaki azt állítaná, nem szeretem/szerettem eléggé azt, akivel aztán még évekig igencsak jól megvoltam.
Szóval kételkedem abban, hogy ha valaki igazán szeret az ember, se lát, se hall.
Ez addig igaz, míg "hozzáfér" időnként
h.
Első körben nem akartam reagálni a hozzászólásodra, de látom, nagyon nem érted, mire gondoltam.
Sokféle szeretet létezik férfi és nő között. A szerelem az egyetlen, mely vakká tesz, mikor nem látsz meg mást, csak Őt, csak az a jó, amit Ő mond, csináld, stb. Ahogy múlik a szerelem érzése, márpedig akármilyen szomorú tény, de elmúlik, hisz ez csak egy lángolás, felváltja egy másik érzés. Optimális esetben, vagyis mikor nem szakítás lesz belőle, mert túl sok hibája van, ez az érzés a szeretet, az igazi, mély, embereket évekre összekötő szeretet. Ilyenkor már pontosan ismered, mik a hibái a nagy Ő-nek és azt is, hogy képes vagy-e ezeket elfogadni. S pont azért, mert vele nem tudod megoldani a gondot, viszont nem akarod elveszíteni, keresel máshol megoldást a problémádra. De hangsúlyozom, ekkor már 'csak' szereted, vagyis nem vagy szerelemes, mert amíg az vagy, addig Ő tökéletes és minden gondot vele akarsz megoldani.
Örök vita lesz az, hogy amit szabad a férfinak, miért nem a nőnek (mármint félrekefélni). Most jön a szokásos hímsoviniszta duma: a férfiak ketté tudják választani a tiszta szexet a szerelemtől, és nekik természetes, hogy "csak szex volt", képesek megkívánni és istenien élvezni a szexet egy vadidegennel, eztán félóra múlva elfelejteni. A nők viszont nem (ill. csak kevesen), ők sokkal több érzelmet visznek bele. A többség nem tud és nem is akar (mert alantasnak tartja) "dugni", "baszni" hanem "szeretkezni". A férfi tudja mindkettőt, mindkettő lehet isteni és rossz, egymástól függetlenül. Ez a sztereotip szövegben azért van igazság.
Az én férfi szememben a megcsalás nem egyenlő a félrekeféléssel. "Felmentem" magam, ha csak szexről van szó. Egy nő (általánosságban) ezt nem képes felfogni, mert ő csak azzal fekszik le, akihez érzelmileg is vonzódik, ero azt hiszi, én is ezt teszem. Ezért háborodik fel rajta. Ugyanakkor ha ő teszi meg, én is felháborodok, mert ő tényleg visz ebbe többletet. Nem a szex maga a megcsalás, hanem az, amiért létrejöhetett. Számomra, egy séta vagy egy kiadós beszégetés és együttlét, mozibamenés nagyobb megcsalás tud lenni - szex nélkül.
Persze ezzel lehet vitatkozni. (A nők biztos fognak és kapok is érte majd rendesen :-) A férfiak egy (kis) része éppúgy kilóg a sorból és nem tud nem-szeretkezni (bár szerintem ez inkább olyan divatos és becsülendő dolog/duma, amivel különbne érzik magukat, és be akarnak vágódni a nőknél) ahogy a nők egy része is képes férfi módjára szexelni :-)
Ez a fasza az Internetben. Midnightoil lehet, hogy az en baratnom. Legalabbis az alapjan amit leirt, akar az is lehetne. (En nem tudom, csak felek attol, hogy O is megtette)
Sajnos, en valoszinuleg meg tudnek bocsatani. Pedig aki egyszer megteszi, tobbszor is megteszi. Mondjuk az en velemenyem nem sokat szamit, en soha nem csaltam meg a partnerem.
Na, ja, ez itt a lényeges kulcskérdés. A szerelmet intézze el a problémát felvető saját magával, illetve kedvesével, de(!) - bármennyire is úgy vélem, a szexualitásnak kisebb szerepe van az ember életében, mintsem azt itt sokan gondolják (gondolom túlnyomórészt fiatalok, s ez egy központi kérdéskör náluk) - itt nyomokban mégis egy olyan szexuális inkompatibilitással állunk szembe (de szépen írtam), ami akár csakugyan "válóok" lehet.
Van egy ismerősöm, az panaszkodik állandóan a "halvérű" palijára, miszerint sokkal ritkábban kívánja meg, mint ő szeretné.
Namármost ugye, szerethetek én valakit bármennyire a szépségéért, eszéért, a lábujja kikörméért, ha szexuálisan nem azt nyújtja, amit szertnék, vagy legalábbis nem elég ahhoz, hogy az iránta érzett mértéktelen vonzalom ezt kompenzálja, akkor ám tartsanak szemét mocsok állatnak, meg fogom keresni azt a helyet, ahol ezt megkapom, mert ez igenis jár az emberfiának!
(Lehet ez maga a nyers, puszta szexualitás, lehet egy jó beszélgetés, együttzenélés, együtt sportolás, stb. kérdés, ki mit talál amúgy istenigazából megcsalásnak)
Szóval kedves problémafelvető, ha mégannyira is szereted az embert, ha nagyon nem felel meg a szexuális viselkedése (legyen annek bármi is az oka, intenzitás, perverzitás, Rád való odafigyelés hiánya/túlsúlya, stb, akkor gondolkozz el, mennyire fog ez akkor hiányozni, amikor már nem ugrálhatsz olyan könnyedén ide-oda!
Hollandi
OK, igazad van, béna a véleményemnek minden olyan eleme, ami azt sugallja, hogy ne foglalkozzon mások véleményével, kizárólag az enyémmel.
Bocsánat, mea culpa, nem ez volt a szándék.
Talán - önigazolásképpen - annyit, hogy azt szerettem volna mondani/írni, ne keseredjen el azon véleményektől, amelyek egyfajta módon lekurvázzák, azt sugallják, nem is igazán szereti az illetőt, s rá kívántam világítani, sok olyan ember van, aki, bár szereti kedvesét, mégis hasonlóképpen esik ilyen helyzetbe, s az én vélemények az, nem kell ebből nagy tragédiát csinálni. Persze nyilván máshogy vélekednek azok, akik a szerelmet összekötik és el nem választhatónak hiszik a szexualitástól.
Szóval bocsánat még egyszer, azt hiszem azért azért írogatok időnként, mert mérhetetlenül idegesít és lelomboz, (a környezetemben is állandóan tapasztalom) amikor a szexualitásnak olyan kizárólagosságot tulajdonítanak, s valamiféle vízválasztónak hiszik az emberek. Igen sikan fognak csalódni, akik nem a megfelelő mértékű toleranciával viszonyulnak ehhez, s enm vesznek figyelembe alapvető nő/férfi közti különbségeket, vagy - ami itt is benne van egynehány véleményben burkoltan - úgy veszik figyelembe, hogy a férfiembernek szabad, az asszonyállatnak nem szabad bizonyos dolgokat megtennie.
(Ha már egyszer úgy döntött, hozzá köti az életét egy hétre, tíz évre, törik-szakad, dögöljön meg ha másra vágyik, vagy pláne, ha akármiért is de megtette)
Nagyjából igazad van, de a kettes pont kissé idétlen.
Ha valaki idejön, és megkérdezi a vélaményeket, tanácsot kér, aztán nem törődik az ellenvéleményekkel - akkor homokba dugja a fejét, és az egésznek nincs értelme. Épp az a cél, ha itt 100 emberből 99 az egyiket mondja, 1 a másikat, de neki ez a szimpi, akkor minek kérdez? ÚÚÚÚÚÚÚtálom az önigazolós topicokat/kérdéseket/vitákat, ahol az illető előre tudja, mit fog tenni, és csak a lelkiismeretét akarja megnyugtatni, és foggal-körömmel védi az álláspontját. Ez nem baj, csak minek akkor (itt ez nem annyira jellemző, mint a homo-topikokban, ahol a magukat heteronak beállító fiúk azt várják el a többiektől, hogy mindenki természetesen arra gondol maszti közben, hogy milyen lehet lüktető péniszt szopogatni, vagy odabújni egy fiúhoz. Amikor az ember meg rávilágít, hogy nem erről van szó, megsértődik minden rejtetthomo és biszex.)
Oilka!
Mesélnél még nekünk a barátodról? Annyit tudunk, hogy ő az igazi, sokat dolgozik, es neha nem kivan meg napok utan sem.
Komolyan kerlek, ha lehet...
Üdv Vazzeg
ps.:nem félsz, hogy belefut a topicodba? (vagy nem nethead?)
V.
Nagyon jól összefoglaltad a lényeget!! Gratulálok!
És a legmesszemenőkíg egyet értek veled ! (Kár, hogy nekem nem megy ilyen összeszedetten... :o) Lehet hogy szétszort vagyok ? ;o))))
1. Semmilyen körülmények között nem szabad elmondani az embernek, minek zaklatni az érzelmeit, a levelekből úgy tűnik, az emberre ez inkább rossz hatással lenne, így aligha érné meg a lelkiismeretfurdalásod csökkentésére irányuló, önigazoló vallomástétel
2. Ne foglalkozz azzal, ki, milyen módon minősíti a dolgot, legfőképpen ne törődj azokkal, akik elítélik a dolgot
3. Tudatosítsd magadban, hogy ilyen vagy, s inkább azon töprenkedjél, van-e esély arra, hogy ez máskor is előforduljon. Szvsz, ha ez megtörténhetett így, valószínűleg azok értik meg igazán, akik hasonlóképpen tettek valamikor, s ezek elmondhatják Neked, hogy máskor is beleestek egy ilyen helyzetbe, bármennyire szertték is párjukat.
Ezer olyan helyzet lehetséges, amikor olyan körülmények állanak elő, hogy helytől, időtől, hagulattól, egyéni habitustól, stb. függően előállanak azok az élethelyzetek, hogy az ember megcsalja kedvesét. (Sőt meg sem bánja)
Szóval, ha beismered (legalább magadnak), hogy Te is ezek közé tartozol, akkor nem érdemes tépelődni, abban viszont a tisztelt tagtársaknak minden bizonnyal igazuk van, hogy erre a tulajdonságra (hajlamra) illő felhívni az ember figyelmét. Megteheted ezt anélkül, hogy töredelmes, részletekbe menő, könnyekkel tarkított élménybeszámolót tartanál.
4. Fentieket figyelembevéve tudatosítsd magadban azt is, hogy aki nem volt hasonló kísértésnek még a közelében sem, soha nem fogja megérteni, miért tetted ( és mindig elítélően fog erről nyilatkozni), s azt is tudatosítsd, messze nem vagy egyedül ezzel a kérdéssel.
h.
Az alapkérdésre válaszolva: amíg az ember szerelmes, addíg másra még csak gondolni sem tud, nemhogy lefeküdni. Attól még szeretheted, hogy meg tudtad tenni, de ez már nem szerelem.
De sose ismerd be, semmi jó nem származik belőle. Hacsak nem szakitási okként akarod felhozni, mert arra tökéletes.
:o))) Vagy igaz vagy nem :o))) Gyakorlatilag nem lehetsz benne biztos, hogy megtörtént, ha a másik nem vallja be. Mert ugye mindenki azt mond amit akar, utána már csak az a kérdés, hogy a kinek akarunk hinni. :o)
Természetesen van. /Ha másért nem is, de a statisztikai valószínűsége is nagy :o)))/
Egyébként is miért ne lenne? Azért, mert vannak akik nem hisznek benne? Van valahol a Poligámiáról egy topic. Elég sok minden össze van foglalva benne. Vannak emberek akik ilyenek, mások pedig nem. Ilyen az élet különbözőek vagyunk. Milyen unalmas is lenne, ha egyformák lennénk.....
Mondjuk egy idegennel, lehet többet nem találkozol... Míg a régi baráttal sokkal valószínűbb. Amikor pedig újra találkoztok, akkor mi fog történni? Ami korábban? Miért ne történne, ha már egyszer megtörtént? Vagy mégsem?
Hát azért dühből lefeküdni mással, nem tűnik éppen legjobb orvosságnak erre a problémára. :o( Szerintem (ami ugye hülyeség is lehet) több türelemre lenne szükséged. Te gyorsabban haladnál, ő annyira nem. De a két alapvető választási lehetőségen kívűl (ismét csak magánvélemény) ne nagyon válassz kerülőutat. Vagy hagyd a fenébe az egészet, másik lehetőségként tarts ki mellette és próbálj valami állásfoglalást kapni tőle.
Mert, ha a bizalom egyszer megrendül, akkor nagyon nehezen jön vissza. Úgy tűnik te nem igazán bízol benne... Hogy joggal vagy anélkül...
