Nekem most "kritikus" időszak van, mert közeledik az üvegplafonom, amit át kell vernem.
Így átlépve a 14 hónapot (2 napja), beléptem a 15. hónapba, s 2018 végén ugye 15 hónap (meg pár nap) után sikerült inni....ami később teljes visszaeséshez vezetett.
Nagyon fontos ezt átütni és menni tovább. Azért írtam idézőjelbe a kritikust, mert nem sóvárgom, egyáltalán nem akarok inni, de nagyon-nagyon szorítani kell magamhoz most az absztinenciát.
Megnéztem tegnap A szerencse foglyai című, szerencsejátékosok lazán vagy épp szorosabban egymáséba szövődő életéről szóló filmet, nekem nagyon tetszett. A szereposztás elég pazar, Forest Whitaker, Nicole Kidman, Tim Roth, Danny deVito jelenítik meg a szerencsejáték-függőket, elég hitelesen. Átjön a nézőnek, hogy ez is pont olyan súlyos függőség, mint az alkoholizmus vagy a kábítószer-függőség. Nicole Kidmannek jobban áll az ilyen szerep szerintem, mint a fiatalabb koriak, azonosulhatóbb, emberközelibb.
Teljesen jól! A második nap is megvolt, kicsit lassabb az elalvás folyamata, illetve tudatosabban kell ezt is csinálni. Altató mindfulness meditációkkal tolom, de most jellemzően nem alszom bele, hanem miután vége van, már eléggé ellazultam, de folytatom a légzésfigyelést, és azt, hogy nem engedem a gondolatoknak, hogy elárasszák a fejem. Elvonási tünet nincs. Napközben úgy érzem, éberebb, feltisztultabb, de egyszerre nyugodtabb is vagyok. Megnyugtató az érzés, hogy teljesen szermentesen létezem.
"Az álom igazi funkciója az, hogy a lelki feszültségeket megszüntesse, azáltal, hogy a tudat ilyenkor mivel nem ismeri fel őket - engedélyezi azoknak az ösztöntörekvéseknek a kielégülését, melyek egyébként az éber létben tilalom, elfojtás alá esnek. A vágyteljesüléssel járó nyugalom miatt az álom, azon túl, hogy az alvás őre, a lélek művelete, mellyel a tudatos és tudattalan instanciák közötti feszültségeket feloldja, és az energia-egyensúlyban keletkezett zavarokat helyre állítja."
Na, én viszont tegnap a maradék Frontin nélkül feküdtem le, és tudtam pihenni. Kicsit nehezebben aludtam el, de nem volt vészes. Most vérszemet kaptam, és el is kezdem a teljes elvonást.
Alkohollal éltél tartósabban, ami egy hangyányival komolyabb cucc. De abba kell ezt is hagyni, nincs köztünk nézetkülönbség. Ahogy abban sincs, hogy a józan napok gyűjtése a primer feladatod.
A neheztelést engedd el, mert csak gátolja a teljes abbahagyást. Szükséged volt/van rá, ahogy nagyjából mindenkinek szüksége van valamire, ami kompenzálja az alkoholt, gyakran jóval hosszabb ideig. Nem tettél magaddal semmi rosszat, egyszerűen ez a felépülés része, és a bogyó elhagyása lesz az új szint a felépülésedben. Én mostanában nagyon stresszes vagyok egy fogászati kezeléssorozat miatt, és nem tartottam jó ötletnek, hogy most nullázzam le a Frontint. Nem siettetek semmit, az nem segít a gyógyulásban, ha erőszakoskodunk magunkkal és ostorozzuk magunkat. Igyekszem sokat meditálni, jógázni, hasznos ételeket enni, sokat pihenni, nem görcsölni olyan dolgokon, amiken nem tudok változtatni, jó lenni magamhoz, kijelölni a határaimat.
Szia, Burgi, használ! Még nem álltam le teljesen. De 0,25 mg stabilan elég lefekvés előtt, és rajta vagyok, hogy egy-két héten belül teljesen elhagyjam a benzót.
Amikor nem azt álmodom, hogy iszom, akkor azt, hogy hányni akarok vagy be akarok szívni, de akadályoztatva vagyok, valaki folyton megzavar, és nem jutok el az aktusig. Aztán felébredek, és fellélegzem, milyen jó, hogy nem akarok sem hányni, sem beszívni (sem inni).
Azt hiszem, a tudatunk így dolgozza fel, így ventilálja ki a régi függőségek nyomait, szóval biztosan jó, hogy vannak ezek az álmok; ébredés után inkább azt tudatosítják bennem, milyen jó nekem, hogy már nem kell ezekkel élnem, mert csak szenvedést okoztak és leromboltam velük magam.
Jó hallani, hogy néhányotoknak sikerül. Én egy borzalmas hétvégén vagyok túl. Már csütörtök óta iszogatások, bulik, szinten tartás, hétfőre rettenetes közérzet, még ma sincs kedvem semmit csinálni. Pedig tök jó kis partyk voltak, jól éreztem magam a társaságokban, amit szombat esti egyedüli borozgatás és vasárnap szintén követett, ami már fizikailag sem esett jól. És mégis megteszi az ember.
Azt hiszem megint eljutottam oda, hogy le kell állnom. Ahogy két éve is június elején raktam le, most is ez a terv. Akkor 100 nap sikerült. És micsoda száz nap volt. Emlékszem, hogy mennyivel erősebb, fittebb voltam és úgy általában élni is jobban volt kedvem. Féltem az egészségemet is.
Most még hét elején 1-2 sör este, hogy ne azonnali leállás legyen, aztán pihi.
Írjatok leállók, hogy mi a helyzet. Talán nektek is jót tesz, nekünk meg pláne ;-)
2 hónap! Sokkal jobban vagyok testileg, lelkileg. Most még a szokásos leállás utáni hangulati ingadozások sincsenek, vagy legalábbis sokkal kevésbé. Érdemes leállni, sokkal jobb józanul. Még úgy is, hogy javában igyekszem eltakarítani az alkoholozás okozta romokat, már amit egyáltalán lehet.
0 sóvárgás, 0 piás gondolat. Eszembe se jut. 1-2 álmom volt az alkohollal az elmúlt hetekben, de semmi vészes.
Viszont kialakult egy pótcselekvésem. Az esti adagom, ami eddig 2-3 üveg bor volt, az most másfél liter coca cola. Drága is és egészségtelen is. Valamit tenni kell majd ezzel.
A frontint lassan elhagyom. 0.5-öt szedtem alváshoz az év első felében, de már nagyon nehezen keltem fel reggelenként, így most 2 hete 0.25, de megint alig bírok felkelni.
Ma megyek a pszichiátriára, lehet el is hagyjuk ezt.
Neked az alkohol és a játék hasonló árukapcsolás, mint nekem az alkohol és az evészavar volt. A pia beindított egy ördögi kört, az éhemet is sörrel enyhítettem, nem csak a szomjamat, aztán ha ittam, könnyebben elvesztettem a kontrollt, és beindult a zabálás-hányás, da capo al fine. De mire ez teljesen tudatossá vált, ugyanúgy sok-sok év eltelt, mint nálad. Ha már egyszer átlátod, hogy ezek összefüggnek, ne felejtsd el többé, fogd fel úgy, hogy az ivásod is problémás, hiszen az is. Másért, mint mi, de te sem tudsz büntetlenül inni.
Na igen. De azon könnyű volt átlendülni, és nem is tért vissza a kívánalom. Csak észnél kellett lenni ott és akkor. Más piát nem szoktam kívánni, sőt ha másokkal iszom mondjuk egy kocsmában (nagyon szeretek főleg így nyáron kiülős helyekre járni), teljesen abban vagyok, hogy az én szódavizem/kólám/alkoholmentes söröm sokkal jobb ízre és mindenhogyan, mint a másik ember rendes söre, nem félek kicsit sem, hogy elcsábulok. Ehhez képest furcsák ezek az álmok, a semmiből jönnek és a semmibe tűnnek.
