Tokaj...első hallásra szinte mindenkinek a szőlő és a bor ugrik be. Nem véletlen, de van itt azért más is. Például természeti, sőt épített látnivalók. A Zempléni-hegység déli csúcsán terpeszkedő emblematikus hegy már látványra is egyedi, sportfeladatként sem utolsó, nagyon hozza a hegyvidék és az Alföld találkozásának feeling-jét. Lábánál, két folyó találkozásánál épült város, az ország egyik leghangulatosabb települése és akkor még a környék érdekességeiről, különlegességeiről nem is beszéltünk.
A központi Dolomitok, az Alpok egyik legismertebb része. Évente több százezer turistát vonz a természeti attrakció. A látvány a szokásos, leírhatatlan. Sesto, Tofana, Cadini, Cristallo, Marmarole, mind egytől-egyig jól hangzó nevek, nem is beszélve a völgyekben megbúvó alpesi tavakról, tengerszemekről. A történelem viharaitól megtépázott terület, ma a nyugalom szigete, a kikapcsolódni vágyok mekkája. Alpesi barangolásunk utolsó epizódját szeretném megtekintésre ajánlani, fogadjátok szeretettel.
Tartalom: „Egy isten háta mögötti mezőn éri kalandorainkat a hajnali ébredés. Ekkor még nem sejtik, hogy a záró akkordnak szánt program, a meglepetések napja lesz. Tornasorban jelentkeznek a látnivalók, túrázóink azt se tudják merre kattintgassanak a fényképezőgépeikkel. Miközben a sportfeladat napi rutinként van jelen, a hangulat egyre jobban a tetőfokára hág…de, a Dolomitok kiszámíthatatlan. Ha csak annyit mondok, lesz egy nagy durranás /szó szerint/ valamint a végén az időjárás felelős is bejelentkezik fogadatlan prókátorként program szervezőnek, talán nem is kell tovább részleteznem
Az osztrák többségű Dél-Tirol ma már Olaszország része. 100 év arra kevés volt, hogy az etnikai arányokat megváltoztassa, de az olasz vérfrissítés már ad egyfajta pikáns kettősséget az ide látogatóknak. A fantasztikus környezet párosulva az autentikus építészettel pedig csak nyomatékosítja a díszletet. Alpok túrabeszámoló filmes adaptációjának 6.-ik része megtekintésre jelentkezik.
Tartalom:
Utazóink pihenőnapot terveznek. Lehet ilyet a Dolomitokban?... nem igazán. Európa két dobogós kerékpárútja már reggel ott figyel a castingon ,vad sziklakanyonok, középkori várak, alpesi rétek úgy váltják egymást, mint pedáns gyerek az alsógatyáját. Mivel meglepetés ezúttal is lesz, kalandoraink továbbra sem unatkoznak”
A Dolomitok délnyugati része fehér folt a hegység turisztikai palettáján, bár a természeti környezet nem indokolja. Ha egyszóval kellene jellemezni, az a változatosság. A Rosengarten színpompás csúcsaitól a Latemar tűhegyes sziklaalakzatain át, az épített látnivalók is hangsúlyosan hozzák az elvárásokat. Ami viszont nincs, a tömeg! Optimális kombináció a magunkfajtáknak. Az Alpokban készült roadmovie 5-ik része elérhető, akiket érdekel.
Tartalom:
Ha Dolomitok, akkor sportfeladat nélkül nem lehet megúszni. Tudják ezt kalandoraink is. Első körben ott figyel egy kétezres hágó, de még mielőtt észbe kapnának már megint beesik egy toplistás tó, eszement vágta egy égig érő kanyonban, maratoni gasztroblokk, és egy éjszakába nyúló, hátborzongató szálláshely keresés tortúrája borzolja kedélyeket”
A Sella-hegység a Dolomitok ékköve. Mind látványügyben, mint sport szempontból, igazi kihívás. A lenyűgöző sziklafalak árnyékában kerékpározni már önmagában is élmény, ha pedig ehhez, az itt igencsak ritka jó idő is társul, az már igazi kánaán. Valparola, Falzarego, Pordoi, mind jól hangzó olasz nevek, egyetlen probléma van velük, ezek meghódítása igencsak komoly nehézségekbe ütközik. Egy erős, de felejthetetlen nap filmes krónikája következik.
Tartalom:
Kalandoraink nem ijednek meg a feladattól, hiszen ezért jöttek, a célok megvalósítása lebeg a szemük előtt, apait-anyait, sőt apósit-anyósit is beleadnak. Az, hogy költői kérdés marad-e a kerékpárosok szent hágójának a meghódítása, nyilván csak azok számára derül ki, akik rákattintanak a „Play” gombra”
A Pragser Dolomitok, igy első hallásra az átlagember számára nem mond túl sokat. De, ha hozzáteszem, hogy itt forgatják az Alpesi Őrjárat című filmsorozatot, talán már érdekes lehet. Sőt, az izgalmak fokozására még azt is közlöm, hogy itt található az Alpok deklaráltan legszebb tava, remélem, fel is keltettem az érdeklődést. Ennek fényében ajánlom megtekintésre a most következő filmet.
Tartalom:
„Kalandoraink, szokásuk szerint, egy tilosban eltöltött éjszaka után nekivágnak a feladatnak, mert igen, a Dolomitokban nem lehet lazsálni. Cél, első körben egy kétezres hágó. A dolgot némiképp nehezíti, hogy egy 100 éve a sziklába vájt burkolatlan hadiúton kell felszerpentinezni. Cserébe fantasztikus panoráma, szétlőtt erődök és felejthetetlen sportélmény a fizetség. Az, hogy a fő attrakció akkora nagy durranás-e, mint amilyen a híre, és, hogy sikerül-e lepacsizni Terence Hillel, még az sem kizárt, hogy kiderül a végén,
„Istenek sziklakertje”-mondják a Dolomitokra, mely nemcsak az Alpok része, hanem a koronája is. Ezen a kis helyen megtalálható minden, ami kimeríti a klasszikus magashegység fogalmát, sőt…Az égbetörő sziklatornyok árnyékában az üdezöld alpesi táj kontrasztja ad egy sajátos, leírhatatlan feelinget az ide látogatóknak. Az itt töltött pár nap filmes dokumentációját szeretném ajánlani szíves megtekintésre
Tartalom:
„Kalandoraink 3 év után térnek vissza, amolyan hiánypótlásként, az akkor kimaradt feladatok kipipálása céljából. A terv viszonylag egyszerű, a Dolomitok keresztül-kasul. A Boite-völgy kiemelt fontosságú átjáró volt az évszázadok folyamán, s ha még hozzátesszük, hogy itt található a régió központ Cortina d’Ampezzo is, nyugodtan mondhatjuk, a Dolomitok szívében vagyunk. A valamikor itt pöfögő kisvasút nyomvonala ma, Lunga via delle Dolomiti néven a kerékpártúrázók paradicsoma. Már első körben sikerül belenyúlni a javába…”
Útvonal: Cima Cogna-Lozzo di Cadore-Domegge di Cadore-Lago di Cadore-Piave di Cadore-Dolomitenradweg-Tai di Cadore-Valle di Cadore-Vallessina-Vodo di Cadore-Borca di Cadore-San Vito di Cadore-Lago di Mosigno-Monte Antelao- Monte di Sorapis-Cortina di Ampezzo-Fiames-Cimabache
Vajdahunyad vára, Erdély legimpozánsabb és leglátványosabb, teljesen épen maradt középkori vára, a régió leghíresebb turisztikai látványossága. A lenyűgöző gótikus várkastély, egyik legnagyobb magyar regényírónk, Mikszáth Kálmán szavaival élve a "várak királya".
Egy komplex túra keretében, többek között „Ő” is látótérbe került. Egy részleteket sem nélkülöző „ingatlan bemutató” következik, benéztünk mindenhová, ahová lehetett, sőt ahová nem, oda is. Az itt készült filmes dokumentációt fogadjátok szeretettel....
Egy rögtönzött filmes előzetest ajánlanék, spontán összedobált snittekből a teljesség igénye nélkül. A helyszin nem más, mint Európa egyik legismertebb és legkedveltebb távolsági kerékpáros túraútvonala. Útifilmek feltöltése hamarosan...
Kelet-Szlovákia az átlag magyar számára fehér folt. Nem tud róla semmit, nem is nagyon érdekli. Pedig a valamikori történelmi Magyarországhoz tartozó terület igencsak izgalmas meglepetéseket tartogat a természetet kedvelők, sportolni vágyók számára.
Tartalom: Kalandoraink expedíciós túrára indulnak. Cél a „Titkos hegy”, leánykori nevén, Vihorlat. Hogy mivel érdemelte ki ezt a figyelemfelkeltő nevet, lehet, hogy kiderül, de akár még az is, hogy milyen ismeretlenség homályába burkolózó várak vannak megbújva lehetetlen helyeken. A szlovák gastronómia bugyraiba is betekinthetünk egy röpke /inkább nem röpke/ pillanat erejéig, és persze nem maradhat el a önfeledt csobbanás sem ezúttal egy kialudt vulkán kráterében..
A kicsit megmosolyogtató „Szlovák tenger” kifejezés, lehetne akár gúnynév is, ha már nem jutott nekik valódi tenger, igaz nekünk se…végül is, nálunk is van egy „magyar tenger”. Ha már a Balaton szóba került jó a hasonlat, bár méreteiben jelentősen elmarad tőle, mégis hozza a feelinget megbolondítva egy kis Tisza-tó utánérzéssel
Tartalom: Túrázóink a tó megkerülésére készülnek, nem lenne nagy feladat, ha meg lehetne kerülni. Ennek az ellentmondásnak a megoldása igencsak kemény diónak bizonyul, főleg, hogy egy maratoni gasztro tudósítás, élvezkődős csobbanás a naplementében is bejelentkezik időhúzásként. Aki kiváncsi a szürreális, éjszakába nyúló végkifejletre egy olyan helyen, ahol sötétben már nem igazán ajánlatos bolyongani, a képernyő előtt a helye.
A szlovákoknak is van Balatonjuk! Igaz kicsit messze, meg nem is nagyon tud róla senki, legalábbis itthon. Egy virtuális időutazásra invitálom a kedves nézőket egy olyan helyre, ahol a nem is oly távoli dicső múlt fényei még nyomokban pislákolnak
Tartalom: Statisztikailag a legnépszerűbb kerékpáros célpontok, a tavak. Minél nagyobb, annál jobb. Akik osztják ezt a véleményt, jó helyen járnak. Kalandoraink északi szomszédunk egyik legnagyobb állóvizének bevételére készülnek. Minden adott, „napfény-nyár-szerelem”…de, mint mindig, sose klappol minden a tervek szerint, szóval egy izgalmas túranap történetének filmes adaptációja következik.
Gyilkos-tó, Békás-szoros….ha Erdély kerül szóba, ezek a helyszínek, szinte azonnal elsőre beugranak mindenkinek. Évente kirándulók, turisták ezrei keresik fel, de legtöbben a csak vízközelből, a kanyon aljából sóvárogva, amolyan elérhetetlen térbeli dimenzióként csodálják a felettük magasodó szikla alakzatokat. A felső régiók meghódítása komoly túra feladat, a kiszámíthatatlan időjárás, kemény talajviszonyok, nagy szintek, jelzett ösvények hiánya, a medvék által „szennyezett” terep ellenére, nálunk évről-évre visszatérő program a Békás-szoros feletti sziklákon egyensúlyozás Egy erős nap élő közvetítése következik, felvételről.
A Keleti Kárpátok számunkra nem csak egy földrajzi fogalom, hanem egyben az ezeréves Magyarország végbástyái is. A történelem viharait megélt hely ma már nyugodt, a természet dominál. A Moldvában található óriás, a Csalho, vagy más néven „Román Olympos” árnyékában, amolyan kistestvérként szégyenlősen meghúzódó Munticsel, a nagyközönség számára szinte ismeretlen terep. Nem véletlenül, a valamikori államhatáron húzódó sziklabirodalom, igazi vadvilág, a dzsungelszerű növényzet, utak hiánya komoly kihívás, de ugyanakkor izgalmakkal teli kaland is a meghódítására vállalkozóknak. Egy erős nap története következik filmes dokumentációban.
Ha nyár, Alpok! Ennyire egyszerű, legalábbis számunkra :) Néhány spontán összedobott mozzanat az itt készült filmekből kedvcsinálónak...vagy kedvelvevőnek :) Felvétel helyszíne: Dolomitok.
A Tajgetosz egyike Görögország mítikus hegyeinek. Pazar látványilágával egyedülálló a kontinensen. A keleti kapujából, Spártából indul kalandoraink ráadás-programja, egy közel 900 méteres függőleges fal megmászása. A sziklába vájt szerpentin egyrészt félelmetes panorámája, másrészt építési megoldásai miatt híresen hírhedt a teljesíteni vágyó motorosok, kerékpárosok körében. Akik velünk tartanak nemcsak a sportfeladat részleteit élvezhetik, hanem betekintést nyerhetnek egy világtól elzárt isten háta mögötti görög falu hétköznapjaiba, valamint a dél-mediterránum vad hegyi világába is…”
Ezzel a résszel az utóbbi évtized talán legnagyobb kerékpáros vállalkozásom filmes anyagának végére értem. Itt szeretném megköszönni a közel fél éves kitartó figyelmet. Természetesen a Cobranco-project nem áll meg, várok mindenkit a továbbiakban is képernyő elé.
Az egy főre jutó ókori romok száma Görögországban a legtöbb az egész világon. Misztrász /Μυστράς/, bizánci eredetű romváros, az ókori Spártától néhány kilométerre, monumentalitásában még ma is tekintélyt parancsoló valamikori birodalmi komplexum, nem csak látványvilágában izgalmas, de sportfeladatnak is kihívás. Egy rendhagyó, „abandoned” vártúrára invitálok mindenkit, egy olyan helyre, ahol múlt árnyai még a mai napig is szellemként kisértenek
Spárta /Σπάρτη/, , az ókori Görögország, szigoráról és katonaságáról nevezetes dór állama volt, amely hosszú ideig Hellasz egyik legnagyobb és legjelentősebb poliszaként létezett. Vajon a mai Spárta is az a szigorú, kemény és puritán város, amit történelem tanulmányainkból ismerünk, vajon hordozza-e még a nehéz örökség terhét, vajon, hogyan próbál megfelelni a mai kor elvárásainak.
Tartalomból: Sakálvonyításos ébresztő után egy olajfaliget árnyékában utazóink utolsó nagy próbatételükre készülnek, cél, elérni az autót és bezárni a kört. Végeláthatatlan olajfámezők és karsztos hegyvidékek között küzdenek az elemekkel. A nap csúcspontja, át kell küzdeni magukat Spártán a legendás városon. Ezúttal szerencsére nem kell csatázni a 300 mindenre elszánt védővel. Egy rögtönzött városnézés keretében megbizonyosodhatunk arról is, hogy, vajon Leonidas levágott feje ki van-e állítva a főtérre, vajon Artemis Templomában folynak-e még korbácsversenyek, vajon mai városnak mi köze van a németeknek és vajon, az izgalmak fokozására a Tajgetos feletti készülő vihar is beszáll-e a játszmába? Túl sok itt a vajon, de, ha valaki a margarinon szereti a tojásrántottát, ne csüggedjen, egy záró gasztroblokk is színesíti a most következő filmes palettát.
„Görögországban mindig kék az ég” …szokták mondani. Aztán azt is szokták mondani, hogy a kivétel erősíti a szabályt. De, egy kerékpártúrán a kivétel inkább gyengítse a szabályt, sőt… A Mount Parnonas Görögország egyik legnagyobb hegysége, vadsága, érintetlensége, tekintélyt parancsoló kétezer körüli hegycsúcsaival, mindig is a felfedezők, kalandvágyok célpontja volt. Bujazőld mediterrán fenyvesek és élhetetlenül kopár sziklás gerincek jellemzik a tájat. Az egy főre jutó kanyonok száma itt a legtöbb a Hellászban.
Tartalom: Innentől nem meglepő, hogy kalandoraink, miután egy önfeledt tengeri fürdőzéssel nyitva a napot egy égig érő „sohavégetnemérő” valószerütlen színű szurdokban találják magukat. De, még mielőtt észbe kapnának, már egy egekbe tekergőző szerpentinen küzdenek a gravitációval. Aztán egyszer csak szembejön Görögország leglehetetlenebb helyére épült kolostora, majd az égiek is úgy döntenek, beszállnak a játszmába.Vajon, utazóink teljesitik-e ezt az iszonytatóan nyomasztó próbatételt a spártai nagy elődök nyomdokain, egy zsémbes eltévedés után vajon jutalmul sikerül-e elfogyasztani egy „úri vacsorát” egy vízműtelep szerelőaknájában, erre is fény derül…de, még az sem kizárt, hogy nem..
Hellasz kemény világ, a hódítóknak is komoly fejtörést okoztak a történelem folyamán az itteni domborzati viszonyok. Nem úgy kalandorainknak, hiszen pont ezért jöttek. Bónusznap, bónusz program…aztán, hogy az égieknek lesz-e valamilyen ellenvetésük ez ellen, hogy az eredetileg tervezett sziklába vájt szerpentin megmászására vajon sor kerül-e, illetve a görög ételek bemutatására hívatott ismeretterjesztő sorozat, „grillezett bárányborda” epizódjának prezentálása sikeres lesz-e? Jó kérdések, de még az sem kizárt, hogy kiderül…
Görögország, Égei-tengeri partvidéke mesébe illő helyszíneket rejteget. Együtt van jelen a történelmi tradiciókkal tüzdelt hagyomány, illetve a modern túrizmus által megkövetelt minden egyéb más.
Tartalom: „Utazóink ezúttal egy időjárás által javasolt program módosításra kényszerülnek. Többségi szavazással elvetik a „Sportfeladat szakadó esőben” című műsort és helyette marad a szokásos, „unalmas” álom-tengeröblök meglátogatása kerül napirendre. Jönnek is tornasorban ahogy kell, de errefelé a történések irányításában az isteneknek is van szavuk. Hogy pozitív vagy negatív módon kontárkodnak bele a tervekbe, szigorúan csak azoknak derül ki, akik helyet foglalnak a képernyő előtt”
„Ez már mindentől annyira távol van, hogy aki itt van, még annak sincs közel”-mondják a helyiek.
Peloponnészosz dél-keleti csúcsán húzódó Maleas-félsziget, Gögögország egyik legszebb része. Óriási hegyek, eldugodt tengeröblök.
Innentől nem meglepő, hogy kalandoraink egy olyan útvonalon próbálkoznak, ami a térképen nem is létezik. Ennek ellenére sorban veszik az akadályokat, lesz egekbe tekergőző szerpentin, a változatosság jegyében újra kősivatag, egy kietlenségével tekintélyt parancsoló „gigakanyon” is bejelentkezik engedély nélkül, természetesen az „álomtengerpart csobbanással” menüpont és a Borbás Marcsit is meghazudtoló gasztronómiai műsor ezúttal sem maradhat ki.
Görögországi barangolásunk újabb részével kivánok mindenkinek Kellemes Húsvéti Ünnepeket!
Az Égei-tenger beltengere, a szeszélyes Myrtoon tenger és a fölötte húzódó kopár Parnon-gerinc, kegyetlen, de ugyanakkor kihívásokkal teli kombináció a kalandra vágyók körében.
Nem hiába, a természet, a legnagyobb konstruktőr, itt is nagyot alkotott. A „görög-szappanopera” következő epizódja megtekinthető...
Tartalom: „Kalandoraink tengeri fürdőzéssel indítják a napot, majd belevágnak a sűrűjébe, lesz itt minden, dél-tengeri fjord, tűzforró kősivatag, égbetörő sziklakanyon, álomtengerpart csobbanással, majd egy maratoni hosszúságú, színes, szélesvásznú gasztroblokk-ot követően, „Szálláshely keresés a semmi közepén” címmel láthatnak tudósítást a kedves nézők…”
„Olyan hihetetlenül néz ki, mintha egy fantasy film digitális díszlete lenne”-ez Monemvasia, dél-Peloponnesos, de, megkockáztatom, hogy egész Görögország egyik legfelkapottabb turista látványossága. A történelmi korokat is megélt bevehetetlen erődsziget még ma is impozáns látványt nyújt. Az üszkös romok és a felújított templomok kontrasztja, a nyüzsgő bazársorok feelingje hamisítatlan középkori hangulatot idéz vissza, a fellegvár látványvilága szavakkal ki sem fejezhető. A sziget feltérképezése komoly sport és túrafeladat is, javaslom mindenkinek a film megtekintését.
A Dimitros-katasztrófa, mai napig Európa egyik megmagyarázatlan rejtélye. A misztikus homályba burkolódzó partra vetett hajóroncs története több, mint 40 éve számos találgatást megélt. A „szellemhajó”, bár dél-Görögország egyik legfelkapottabb foto-témája, egyre inkább enyészik el, utolsó kétségbeesett harcát vívja legnagyobb ellenségével, az idő vasfogával. Görög túránk újabb epizódja következik
Tartalom: „Egy bizarr helyen eltöltött éjszaka után kalandoraink újra akcióban. Cél, az Égei-tenger. Betámadják a regionális központot, Gythio-t, a polip fővárosát. Hogy kóstolnak-e octopust vagy sem, egyenlőre maradjon költői kérdés, az viszont, hogy a felvezetőben emlegetett „kisértethajó” útba esik-e, már nagyon is realitás. A végeláthatatlan narancs és citrom-ültetvények között elérik-e a kilátástalanul messzinek tűnő keleti partot, csak azoknak derül ki, akik rákapcsolnak a „Play” gombra…”
sziasztok.Én szeretem az erdőt,nógrádban sokat kirándulunk a családdal,de salgótarjánban egyedül is a közelben(most télen nem voltam)
fotózni nem szoktam,de amikor egyedül megyek általában megyek ritkán állok meg,főleg eresztvény medves fele.busszal megyek fel ,ritkán biciklivel.(bár csak 1 szer volt olyan)
egy érdekes dolgot is tapasztaltam nógrádi erdőkben,főleg szécsény,nógrádmegyer fele,2014-2015 ben inkább.
az erdőben buszok álltak.a több fórumon emlitett CKC 818 és társai.ez szabályos?
A „Kegyetlen világ” kifejezés Görögország déli részére kettős értelemben is igaz. Egyrészt földrajzilag, másrészt társadalmilag is. Ebben a teljesen ismeretlen, tömeg túrizmus által érintetlen szürreális világban, ahol a valószerűtlenül kék tengeröblök és az elképesztően sivár vidék váltják egymást. Görög túránk következő epizódja megtekintésre készen áll...
Tartalom: Kalandoraink folytatják útjukat az ismeretlenbe…
Egy szürreális világba kalauzolom el a nézőket, egy olyan helyre, ahol az emberélet fabatkát sem ért. A nem túl bizalom gerjesztő cím magáért beszél. Üszkös romok, kihalt szellemvárosok, egy nem is annyira letűnt kor örök mementói. Görög túránk következő epizódját kínálom megtekintésre:
Tartalom: Európa legdélibb szárazföldi pontjának meghódítása komoly feladat lenne, ha ez itt lenne. Mivel az Gibraltár, utazóink pedig Görögországban vannak, ezért megelégszenek a második helyezettel. A táj leírhatatlan, mintha a Holdon járnának, minden kihalt, növényzet nincs, sehol egy fa, árnyék, 40 fokban a tűző napon izzik a levegő, kezd a kaland túlélőjátékká alakulni. Vajon meg lesz-e a hőn áhított cél, vagy a kétfős kommandónak a vérbosszú földjén örökre nyoma vész …”
A Peloponnészoszi-félsziget nyugati oldala igazi csemege a természetkedvelők és a látványvadászok körében. Az erősen tagolt partvidék, mélykék öblei hívogatóan csábítanak, a fölötte baljós árnyként fenyegetőző Tajgetos fantasztikus kontrasztot teremt a kettő között a hegyoldalban kanyargó panorámaút feelingjének.
Tartalom: „Vadkemping görögéknél tilos, ez már ad egy alaphangulatot az éjszakáknak, és a kijárási tilalom, Covid helyzet még csak fokozza az élvezeteket. Hogy volt-e lebukás vagy utazóink ezúttal megúszták, az már az elején kiderül, sőt az is, hogy sikerült-e úrrá lenni a műszaki problémákon. A többi csak a szokásos, önfeledt lubickolás a tengerben, izzadás a 40 fokban az egyre brutálisabb emelkedőkön, körítésnek pedig ott tolakodik a félelmetesen brutális látványvilág…”
