Úgy gondoltam, hogy itt jó lesz nekem. Még akkor is, ha senki nem jár erre. Ide vetem gondolataimat, épp aktuális lelkiállapotomat, bánatomat-örömömemet. Ha valaki csatlakozna, hát csak tessék. A pajta ajtaja sosincs bezárva.
,, Az ember szava nem szél, ami jön és elmegy. (...) Amit az ember mond, az úgy is kell legyen. Nem csuda ez, hanem becsület. " (Wass Albert - Kard és kasza)
Móra Ferenc: Esti imádság a háborús gyermekszobában
Ki fényesebb vagy, mint a csillagok S oly nagy, amilyen kicsi én vagyok, Én nem tudom, mi az a háború, De látom, hogy mindenki szomorú. A katonák dolgát se értem én, Csak a könnyűt édes szülőm szemén És reszketek, mint a fiókmadár - Uram, a háborút parancsold vissza már!
Hogy miért bocsájtottad szabadon, Szent akaratod én nem kutatom - De ládd, azóta meghalt a derű, A kenyerünknek íze keserű, Még a kakasszós hajnal is setét, Hallgatni félek este a mesét, Álmomba mindig ég a babavár - Uram, a háborút parancsold vissza már!
Térdelve kérlek, szóm zokon ne vedd, Hisz hogy szállhassak pörbe én veled: De fű, de fa, de sok madárhalott, Jó Isten, téged mivel bánthatott? S örömed abba néked lehet-e, Hogy árvával van a világ tele, Ki azt se tudja, hogy ő árva már? - Uram, a háborút parancsold vissza már!
Ki ott villámlasz a kardok hegyén, Mint a nagyoktól sokszor hallom én, Az emberszívbe költözz már bele - Az Istennek csak ott lehet helye. Nőjjön virág a holtak sírjain, Az élőnek ne légyen élte kín, Áldva nézzen föl rád a földhatár - Uram, a háborút parancsold vissza már!
- Mit csinálsz te velem? Elvarázsolsz? - Nem értek én ahhoz. De ha értenék hozzá, elvarázsolnálak. Téged is elvarázsolnálak, meg mindent, az egész életet. Fújnék egyet, és attól eltűnnének a gondjaid, és minden jó lenne, minden úgy történne, ahogyan akarjuk, és mindig melletted lehetnék... - Megunnád... - Nem unnám meg. - Dehogynem. Előbb-utóbb mindent megun az ember. - Akkor elvarázsolnám az unalmat is. Kiirtanám az életből. Azt mondanám: akarom, hogy mindig újak legyünk egymásnak, és úgy is lenne. - Szép varázslat volna. (Szilvási Lajos)
"De neked olyan csillagaid lesznek, amilyenek senki másnak. Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak!
Amikor gondolok rád, nem "eszembe jutsz". Hanem a lelkembe. Mert nem az eszem gondol rád, hanem a lelkem. Nem csak egy-egy pillanatra, hanem folyamatosan. Nem tudlak, hanem érezlek. Nem gondolat vagy, hanem érzés. Nem távolság, hanem közelség. Nem ott, hanem itt. A lelkemben. (Csitáry-Hock Tamás)