A bolgar eromuvek megbizhatoak, ugyanolyan gyartmanyok mint a paksiak. A vezenyloben levoknek altalaban semmi dolguk, a reaktor biztonsagi rendszere elintez szinte barmit. Persze volt lehetosegem meg a bulgar reaktorkulturat is tanulmayozni, egy picit lazabb mint nalunk, legalabbis harminc eve igy volt.
A csernobili eset után a magyar TV leadott egy filmecskét egy hasonló erőműben (bolgár lehetett)
uralkodó állapotokról. A vezérlőteremben rumli volt, és fickók flangáltak dohányozva. Egy vezető panaszolta, hogy a helyzet kritikus, mert nem lehet fegyelmet tartani.
Én akkor azt gyanítottam, hogy megrendezett pánikkeltő jelenettel pénzt akarnak kicsikarni más országoktól, tehát ez valójában egy zsarolási kísérlet.
Mert olyan nincs, hogy nem tartható a fegyelem, hiszen ha kirendelik a katonaságot, elég hozzá néhány lábonlövés ...
A raketa egysegekrol lehetett tudni, celpontkent csak Olaszorszag es az Nszk deli resze johetett szoba. Azt meg hogy hol epp mennyi atomrobbanifej volt amiket ide oda szallitgattak azt meg maguk a helyi parancsnokok sem tudtak.
Ja és bocs, ha jól emlékszem, akkoriban még állomásozott itt, az országunkban a Varsói Szerzőrás (talán hallottál is már róla ezt -azt) Déli Hadsereg-Csoportja és nemcsak a Parancsnoksága, de Budapesten és vidéken is, itt - ott elszórva, egy - kétszáz - ezer katonája, néhány gépkocsija, harckocsija, tűzérsége is, légiereje is saját használatú repülőtereken és emellett még csak a JóIsten megmondhatója annak, hogy
hol, milyen és mennyi rakéta-egysége is, amelyekről úgyszintén nemigen lehetett tudni, hogy - szükség esetén kikre és mikre irányul és mi is van beléjük-töltögetve (no nem éppen hajtó-üzemanyag gyanánt.
És hogy ebben a vonatkozásban akár még sokkal xarabbul is állhattunk volna, tudvalévő (avagy itthon
nem is annyira az), hogy például az egykori NDK területén (ha előszednél egy térképet, azon halavány ceruza-vonalakkal összekötnéd Berlin, Drezda és Lipcse városait, kaphatsz egy gigantikus háromszöget.
Ez még csak hagyján, de annak idején ez a háromszög dugig volt töltve katonákkal, de nem ám német,
hanem orosz katonákkal és a hozzájuk tartozó gépkocsikkal, harckocsikkal, tűzérséggel, repülőgépekkel
és mit tesz a JóIsten, ott is rakétákkal. Csak éppen a Varsói Szerződés ottani, Nyugati hadsereg Csoport állománya egy csekélykével méretesebb volt, mint a nálunk vendégeskedő Déli t(nem épp a Pályaudvar
a félreértések elkerülése érdekében). Szóval ez korántsem volt egy eccerű "akarom, vagy nem akarom" - jellegű megoldandó probléma. Utókag persze már sokkal könnyebb bölcsnek lenni.
Miért ? Szerinted, ha mi bármiféle kár - igénnyel léptünk volna fel, az milyen következményekkel járt
volna, mit vont volna maga után ? De csak úgy őszintén, szívedre tett kézzel próbálj meg véleményt
alkotni ebben. Éltél már akkor ? 1986 - ot írtunk. Még híre - hamva sem volt a következő 4. - 5. évben történteknek. Meg azután a mezőgazdaságunk és a hozzá kapcsolódó ipar produktumának kb XY (igen
nagy számot kellene mondani 0 és 100 között) % - át onnan vásárolták meg és még a nehezebb ipari termelésünk egy jó részét is (évente pl. jó-néhány ezer IKARUS autóbuszt) onnan vásárolták meg. Mert
ugye vannak bátrak, bátrabbak és leg-bátrabbak és vannak politikusabbak (a realitásokkal számolók is.
Az orosz jelentések hitelessége éppen a lehető leg-érzékenyebb vonatkozásokban mérhetőség, illetve értékelhetőség tekintetében a lehető leg-megkérdőjelezhetőbb, azaz a közvetlen és közvetett emberi áldozatok jelentett, és illetve tényleges számosságában. Nem tudom, hogy az akkor, első kapkodásban közzétett, hozzáférhető, egészen hihetetlenül alacsony számokhoz képest volt - e bennük hajlandóság korrigálni ezeket a számokat, de nem hiszem, hogy önmagában az ott időközben bekövetkezett csekély változások bármi - akármi, ebbe az irányba ható eredményekkel járhattak volna ("amiről nem beszélünknincs, nem is létezett, nem is fordulhatott elő, még-csak véletlenül sem !). Ennek a mentalitásnak, nem
is a csernobili események voltak a legelső és gyanúm szerint nem is a legutolsó próbakövei arrafelé se.
Ahogy tudom, a légszennyezésből mindenek-előtt (és a leg-közvetlenebbül elszennyeződött ukrán és a belarusz területeket követően) a kicsiny Balti (akkor még tag) országok (azaz Lettország, Észtország és Litvánia), majd ezt követően a skandináv országok (úgymint Finnország, Svédország és Norvégia), majd
kisebb mértékben felhígulva - eloszolva a két Németország, Dánia és ezzel párhuzamosan a dél - keleti irányban lévő országok (így, közöttük mi is) kaptak belőle. Egyik gyermekünk éppen akkoriban (utazott
ki és tartózkodott egy héten keresztül az akkori NSzK - ban, vendégszereplésen, de ennek érzékelhető - mérhető hatása az egészségében (szerencsére) mind a mai napig - már felnőttként - sem észlelhető.
Az oroszok is keszitettek dokumentumfilmet, az is hitelesnek tunt mert a hyelyszinen munkalatok kozben forgattak. Mas dokumentumfilmek megirasokpl az amerikaiak legfeljebb a sajat nezopontjukbol hitelesek. A magyar hatoasagok a finnektol mar egy nappal azutan megkaptaka hitelesmeresi eredmenyeket, ahogy azr ok mertek. Es persze .asorszagokbol is kaptak szamszeru eredmenyeket. Ezidotajt mas dolguk nem vt mint meregetni es es a szeliranyt figyelni. Emlekeim szerint 29-30 adikan ert ide az elso jodadag, a nyugati hatarszelre Ausztriabol meg a Bukk melletti Hernad volgyebe. Aztan majuzs 2-3 tajan jo keletiszellel belepte egyenletesen az orszagot. Az emberek bezarkozasanak sok ertelmenem lett volna, az akkori viszonyokmellett bezart ablakoknal is 2-3 ora alatt kiegyenlitodott a kulso es belso levego. Aztan csak a legelteteszt tiltottak meg vizsgaltak a termenyeket hogyradioaktivak e. Kesobb meg a g,erekeket is befogtak, egy iskolaifizikatanarno mwgszervezte hogy a gyerekek mindenfele az erdokben mohat gyujtsenek, es azt bekuldve es megmerve egesz kivalo cezium terkepet lehetett kesziteni az orszagrol.
Gondolom, elég megnézni az akkori eseményekről készült ötrészes dokumentumszerű filmsorozatot. Az
abban foglaltak - szerintem - nagy valószínűséggel megfelelnek a történteknek, bár a hitelességét nem
fogjuk tudni ellenőrizni. Mindenesetre az a vehemencia, ahogy Oroszország mindmáig tagadja, illetve a
gúny tárgyává próbálja tenni a film látásmódját, hitelességét, sokat elárul arról, ami akkor, ott történt.
38 éves voltam, amikor ez az esemény megtörtént és az akkori általános magyar viszonyok közepette,
úgy éreztem és érzem mindmáig is, hogy az akkori magyar kormányzati kommunikáció - a lehetőségei szerinti határokig és szerintem nem túlzottan hosszadalmas időkésleltetéssel - elment a falig. Emellett, akkoriban már volt módunk valami korlátozott módon, mégis csak hozzájutni a mienknél naprakészebb
és hitelesebbnek tűnő, elsősorban tőlünk nyugatabbra létező hivatalos-, és kommunikációs forrásokból származó hírekhez is - igaz kisebb-nagyobb időkésleltetéssel.
Atizeves evfordulon a kfkibanvolt egy eloadassorozat Csernobilrol, addogra mar a mindenfele kovetkezmenyek is tisztazodtak.Ha jol emlekszem egyteljesen felesleges kiserletet vegeztek volna el gyartoi engedely nelkul es raadasul a reaktor tiltott allapotaban amikor mar caak leallita i lett volna szabad. Erre a raktor megsetodott, azt mondta nyekk es rovid idore szuperkritikus allapotba kerult tan a nevleges teljesitmeny szazszorosara. Es ezt mar a csoves kontainment nelkuli reaktor nem birta ki es a viz felobbant a grafit meg kigyulladt.
Éppen 35 évvel ezelőtt, 1986. április 26-án történt a világtörténelem egyik legsúlyosabb ipari katasztrófája.
Az ITT első ízben bemutatott dokumentumok a Paksi Atomerőmű Vállalat szemszögéből engednek bepillantást a hazai információáramlásba, a körülményekbe és nem utolsósorban a Magyarországot is elérő radioaktív szennyeződés kezelésébe.
