Ez egy filmes topik lenne.:) Egy filmekkel flörtölős topik, mondhatni filmflört.:) Hogy mit láttál utoljára, hogy mi fogott meg - akár nem utoljára - egy filmben. Ha akarsz, beszélsz róla, ha nem, csak bevágsz egy linket.:)
Lassan indult, vagy csak én hangolódtam rá nehezen. De a végén nagyon bőgtem. :(
Szerintem Paul Giamatti nagyon-nagyon jó! Nagy peche, hogy az Oppenheimerrel egy évben indult a film, mert simán megérdemelte volna az Oscart. Da'Vine Joy Randolph jó volt, de őszintén nem értem az Oscarját.
Úgy érzem, időnként mindannyiunk életében kéne egy ilyen fura téli szünet. Ami lehetőséget ad arra, hogy jobban megismerjünk a környezetünkben olyanokat, akikkel szinte napi kontaktban vagyunk, ám szinte semmit nem tudunk róluk, csak azt, hogy nem csípjük őket. A megismerés megértést, a megértés emberséget, az emberség szebb világot teremtene.
én mondjuk semmi extrát nem láttam benne, de gratulálok neki :) Viszont Robert Downey juniornak nagyon örülök, az alakítás volt a javából. Megkockáztatom,a főszereplőnél is jobb volt. :)
Gondoltam,az Oscar előtt megnézek egy esélyes filmet,a Szegény párákra esett a választásom,de pár perc után éreztem,ez nem az én filmem lesz,így váltottam a Téli szünetre.
És milyen jól tettem. Megható volt látni,ahogy két, egymással semennyire sem szimpatizáló ember kezd kinyílni és egyre empatikusabbá válni, és végül véd- és dacszövetségessé lenni. Ugyanakkor azt is szomorú volt kiérezni, hogy mennyi szülő dugja be a gyerekét bentlakásos suliba, csak hogy ne legyen neki vele gondja,és a gyerek mennyire nem dönthet a saját jövőjéről. Nem is csodálom,hogy lázadnak.
Érdemes megnézni, nagyon jó kis film, a főszereplő jogosan érdemelné meg az Oscart, akárcsak a forgatókönyv.
Felüdülés volt nézni két emberi, természetesen öregedő arcot nézni. A botox és a hyaluron hiányától élő, kifejező, rezzenésekkel teli arcokat. Gyönyörűek! Persze ott a mondanivaló, hogy soha ne add fel.. csak jelen esetben engem ez hidegen hagyott, mert úgy voltam vele, mint a hegymászással. Nincs értelme. Nem láttam értelmét, nem értettem meg az okot, hogy mitől megy majd előrébb a világ, ha átússza azt a tengerszakasz. De az alakítások miatt nem volt időpocsékolás megnézni. Bár Oscart szerintem nem érdemel se Annette Bening, se Jodie Foster ezért, de majd kiderül.
Most vagy én tettem túlságosan magasra a lécet, - az előzetes kritikák alapján -, vagy Scorsese teszi egyre alacsonyabbra az övét. Az ártatlanság kora óta lesem/várom minden filmjét, de egyre több a csalódásom. Itt kérem semmi nincs. Se izgalom, se valódi szenvedély, se dráma, se történet. Semmi. A fehér férfiak kérem rossz emberek. Ennyi. A főszereplő csaj nagyon szép és nagyon szomorú. Na, de hogy jön ennyi teljesítményhez egy Oscar-jelölés? Leó, meg Leó, nem tudott kihozni magából semmi újat. Robert De Niro sem, pedig nagy kedvencem. :(
Nagyon vegyesek a benyomásaim. Első filmesnek nagyon nehéz téma. (Mondjuk sokadiknak is.)
Tulajdonképpen elég hiteles volt minden szereplő, ugyanakkor nem igazán bontakoztak ki a karakterek és a történet nagyon sematikusra és hiányosra sikeredett. Nem tudunk meg semmit a miértekről, hogy hogy esett meg, hogy megesett. Zavart a mozgó kamera, és hogy játékfilm helyett olyan dokumentumfilm fííílinget akartak kelteni. Talán a főszereplő magánya az, ami a legjobban átjött a filmből. Hogy egy ilyen helyzetben mennyire nincs mellette senki, ill. mennyire nem is lehet mellette senki, mert önvédelemből teljesen bezár.
A tökéletes illúziót keltő Bradley Cooper több, mint remek. Nem egyszerűen belebújt a szerepbe, hanem kaméleonként alakult át Bernteisnné, szinte olyan, mintha dokufilmet néznénk.
Carey Mulligan megrendítő a feleség szerepében, katartikus az alakítása. Szerintem megkapja a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscart, mert már szinte főszerep a mellékszerepe és kifogástalan a játéka.
De! Nincs film, nincs történet, rossz a forgatókönyv, ügyetlenek a párbeszédek és szinte nem tudunk meg semmit Bernsteinről, a film szinte csak a nemi identitásán lovagol (nincs rá jobb szavam) több órán keresztül. Ilyen az, mikor átesünk a ló túloldalára. Nem hiszem, hogy mást nem lehetett volna kideríteni az életéből. Sajnálom Bradley Coopert, mert bármilyen nagyszerű az alakítása, így szerintem nem fog Oscart kapni. És mérges vagyok a rendezőre, hogy ilyen felszínes filmet forgatott ilyen páratlan színészi gárdával.
A legnagyobb húzása a filmnek, hogy egy napon mutatták be az Oppenheimerrel.
És ennyi.
A túlkoros Barbie kiválasztása simán csak illúzióromboló, mert egyébként nagyon jó a szerepben a színésznő.. Csak ő nem Barbie. De a direktbe nyomott, szájbarágós, sematikus feminizmus, az több, mint hiba. Jó-jó van ott a közepén az a monológocska. Igazocska. De újra csak ennyi.
Nem sikerült mélyebb tartalmat belevinni a filmbe. Ennek két oka van. Nem lehet a férfiakat (SE!) így sematizálni. És nem ilyen egyszerű az, hogy majd eldöntöd, hogy igazi nő leszel, vagy baba. Mert ugye ott az a fránya társadalmi nyomás. Egyénként meg (spoiler!) kizártnak tartom, hogy van húsvér nő, aki ilyen boldogan megy nőgyógyászhoz. :D Bár hatalmasat röhögtem, de lenullázta a filmet.
Eh, és hogy a nőket/Barbie-kat ilyen könnyű legyen összefogni??? ... :D :D
Rossz mese, rossz habbal. :D
Ja, és a Barbie-k/Nők is képesek szerelmesek lenni és érezni, és nem csak a töküknél rángatni a pasikat. Mert a filmben ugye csak Ken szerelmes, vagy mi..
Katasztrofálisan rossz film. Színészek, akik képtelenek valódi élettel megtölteni egy karaktert. Rendező, aki nem mesél, csak felmond egy történetet. Nincs film, csak jelenetek. Katartikus életek silány módon, képi látásmód nélkül vászonra dobva. Az öncélú meztelenségekről már nem is beszélek. Eh! Nem is idegesítem magam tovább vele.
A "sorozat" első filmje. Három filmből áll, melyeket 9 évente forgattak és a filmben is 9 év telt el. Engem nagyon megragadott, de figyelmeztetésül elmondom, hogy két szereplő van a filmben és végig csak beszélgetnek.
Semmit nem tudtam a filmről, csak a főszereplők neve csábított. És nem csalódtam.
Maga a történet talán nincs olyan jól megírva, és mintha hiányozna belőle 10 perc, amikor közelebb kerülhetünk a főhősnőhöz, de bár lassan indul, a második felében végig fokozódik a feszültség, és.. bármit írok spoiler. :)
Szerintem érdemes megnézni, Brad Pritt egyre jobb, ahogy érik, Marion Cotillard pedig magával ragadó a szépségével, érzékenységével, azzal a különleges bájával, ami ritka a sztárok között.
