Az Ufómagazin júliusi számában olvasom – mágiát használnak szerelmi kötésre. Milyen egyszerű is ez az egész – ha már félszerelem megvan, elmegyek a mágushoz-ezoterikushoz, és rendelek egy viszonzást.
Vajon működik ez, és ha igen, van joga valakinek is így beavatkozni mások sorsába?
kiring
én is - csak épp nem vagyok elmeműködésem csúcsán:-)) Bár burkoltan leginkább azt szoktuk érteni az "önbecsülésen", hogy szerintünk(!) mit kellene gondolni a másiknak sajátmagáról (ha olyan magas erkölccsel rendelkezne, mint mi.) Eközben a másik azt gondolja amit gondol, és pont azt teszi amit éppen a leghelyesebbnek tart.
Úgy érzem szavaidból, hogy az "önbecsülés" -hez bizonyos dolgokat elfogadhatónak (legitimnek) tartasz, míg másokat nem ... holott esetleg ugyanazt a hatást érik el. Nos így vagyok vele én is - legalább az illúziója legyen meg annak, hogy szabadon döntök. Egy kólában beadott drog, vagy a bizonyos preparált pogácsa esetén meg vagyok fosztva a legkisebb esélytől is, mert ha akarom, ha nem, az fizikailag működik .... persze a mágiáról a legtöbben azt gondolják, hogy nem működik, tehát önmagában véve nem etikátlan - amivel nagyjából (majdnem) egyet is értek.
Személyes tapasztalatom (megérzésem), hogy bizonyos mágiák bizony működnek - éspedig leginkább a rosszakaratúak. Nem gondolok itt semmilyen fizikai hatásra, se okkult mechanizmusokra, de nekem úgy tűnik, hogy a kétségbeesetten erős szándékunk valamilyen módon megnyilvánul a világban, még a másokra való hatás formájában is .... nem kell ehhez pogácsát sütni, babát szurkálni, elég nagyon akarni és tudatosítani, hogy akarjuk, azonosságot vállalni a következményekkel... és az megnyilvánul. Ez a "gyávák" fegyvere, melynek nincs kockázata és amiért nem kell felelőséget vállani mások előtt. ( "Egyik villámló szemmel öl, Más lágyan nyújtva kart, A gyáva fegyvere a csók, A bátoré a kard!" - O.Wilde)
vajon hol van a határ mikor azt mondhatjuk, hogy szabad vagy nem szabad az akaratunk????
A hatar elmosodik. Nem is annyira masik ember miatt vannak ketsegeim - hiszen felnottek vagyunk, felelosek donteseinkert, valasztasainkert -, mint inkabb az alkalmazo miatt. Onbecsules, miegymas... meger annyit? Szerintem, nem.
Ha a praktika hatásos, akkor nem a szabad választás ellenére történik, hanem maga maga a személy fogja szabad akaratából választani azt amit mi is szeretnénk
:) Ezt manipulacionak hivjak. Rosszabb esetben erzelmi zsarolasnak.
Ha a praktika hatásos, akkor nem a szabad választás ellenére történik, hanem maga maga a személy fogja szabad akaratából választani azt amit mi is szeretnénk. Ilyen hétköznapi dolog pl a házasság intézménye is, melyet a férfiak többsége "szabad akaratából" választ, holott egyetlen ésszerű indokát nem hallottam, hogy miért tennék. Szőrszál, hajszál, varázslás ... parfüm, műszempilla ... vonzó beszéd, szép arc, ösztrogén, tesztoszteron ... vajon hol van a határ mikor azt mondhatjuk, hogy szabad vagy nem szabad az akaratunk???? Ha már választani kell, talán kevésbé korlátozza szabadságomat egy pinaszőrös pogácsa, mint egy fiatal őzikeszemű dorombolóhangú kedves és okos tündér utáni vágyakozás.
Amit jogszabály nem tilt, ahhoz van jogunk. A mágikus cselekedeteket nem tiltja jogszabály. Időnk nagyrészét egyébként is azzal töltjük, hogy mások sorsába avatkozunk.
Nade Eniessa, ilyet, ezentúl minden bogácsát aprítsak fel, nincs-e benne csapda? Olvastam egyébként tán valamelyik bulvárlapban ezekről a módszerekről, volt szolídabb is, hogy hajszálat dugtak az illető párnájába:-) Szerintem ezek inkább a mnőverező személy hitét erősítették, hogy sikerülni fog, és ezáltal jobban tudta szellemi energiáit koncentrálni.
Léteznek mágikus praktikák, amelyek az embert szándéka ellenére is befolyásolhatják. Ezek működnek, közismert, vitathatatlan.
Nemrég a levelezésünkben megállapodtunk, közös nevezőre jutottunk arról, hogy mindenkivel csak az történhet meg, amire ő megérett, aminek eljött az ideje.
Van, akinek az a feladata, hogy megtanulja észrevenni az ilyen praktikákat, és megtanuljon önerőből, esetleg segítséggel megszabadulni tőlük. Lehet, hogy felelőtlenül beszélek, de úgy érzem, egy ilyen kötési manőver rám hatástalan lenne.
Az egymás sorsába való beavatkozás elkerülhetetlen, legfeljebb különbséget tehetünk tudatos és tudattalan, szándékos, és nem szándékos, "jó" és "rossz" szándékú beavatkozás között.
Ha a topiknyitódat (eltekintve a krikszkraksztól) elolvassa valaki aki gyanakszik, hogy vele szemben ilyen praktikát alkalmaztak, máris beleavatkoztál a sorsába, mert a gyanú megerősödik benne, és adott esetben lépni fog.
Együtt élünk egy hatalmas, minden részében egymással összefüggő világban, ahol elkerülhetetlenül kölcsönösen hatunk egymásra, befolyásuljuk egymást. És ezzel nekem semi bajom... Tegnap a postáról caplattam hazafelé, és velem szembe jött egy olyan figyelemreméltóan csinos lány, hogy majd elállt a lélegzetem, órákig nem tudtam szabadulni a látványától.
Hát bizony beavatkozott a sorsomba, nem is tudtam a szokásos délutáni sziesztámon elaludni, most is írok róla, kósza gondolatok keveregtek a fejemben, mégis azt mondom, minden úgy van jól, ahogy van. Beleértve azt is, hogy valakinek ellenére van az egymás sorsába való bevatkozás, mint neked. :-)))
