Vitamentes topik, léleképítő agóra misztikus témájú kérdések, beszélgetések számára:
Babérkoszorú - az ókori görögöknél a dicsőség és érdem jelképe. Az ókori olimpiai játékok és a halottkultusz kapcsolata.
Mit jelent a kagyló a kereszténység szimbolikájában?
"Jelképek erdején át visz az ember útja" Baudelaire
MÁTÉ 28.20 Eredeti görög : καὶ ἰδοὺ ἐγὼ μεθ᾽ ὑμῶν εἰμι πάσας τὰς ἡμέρας ἕως τῆς συντελείας τοῦ αἰῶνος. szokásos forditás : ÉS ÉN VELETEK VAGYOK MINDENNAP A VILÁG VÉGÉIG ! Csakhogy az utolsó szó az AIÓN nem világot jelent ,hanem felmérhetetlen hosszu időszakot,mostanában inkább KORSZAK-ként forditják. Ráadául a csillagbölcselet AIÓN fogalmát is figyelembe kellene venni,ez a ferde földtengely bugócsigaszerü mozgását veszi alapul,a precesszió jelenségét és ezen alapon az AIÓN egy 2160 éves ciklus,korszak,age. Jézus a HALAK AION messiása volt !
Nem konkrét fa az ÉLET FÁJA kellemes sors földi jó létezés ezért az UJ JERUZSÁLEMBEN szabadon ehetünk gyümölcseiből tehát mindössze arrol van szó hogy a földi testi boldogság a kultur hedomizmus LEHETSÉGES !A Jelenések könyve utolsó két fejezete erről szól :)))
Ime a példa arra hogy valaki öncéluan fáradozik önmaga szobrát emeli fel ahelyett hogy ÉRTÉKET TENNE LE a közösség javára.Azért kéne tanulnia hogy az HASZNOSITSA hogy hatékonyabban legyen képes szolgálni.
Én a köuépiskolában oroszt és latint tanultem / muszáj volt / soha egyiket sem használhattam ÉRTELMETLEN munka volt !
"Kezdetben nem volt sem ég, sem föld, sem élők, sem holtak nem voltak, az alkotó és romboló elemek is dermedt tétlenségben nyugodtak Nun isten örvénylő mélyén. Nun volt az őselem, az ősvíz formájában létező istenlény. Az ő alkotórészeiből keletkezett a mindenség. Az ősvíz tükrét sűrű sötétség borította, mert a fény szent forrása is Nun keblében pihent. És az istenek létrehozója, a hatalmas Nun megteremtette a napvilágot. Az ősvíz színén zsenge csíra bukkant elő, és hamarosan kecses, sok színben pompázó lótuszvirággá nőtt. A virág áttetsző, zárt kelyhéből sejtelmes fény derengett, szirmai lassan kibomlottak, és egy tündöklő gyermek bújt ki belőle. Nun életre keltette Nefertumot, a napgyermeket. Nefertum felnyitotta szemét, a sötétség eloszlott, s a világot beragyogta az éltető fény."
kezdet, őselv, ősforma, ősanyag. Az összes létezőnek közös ősoka. Az első filozófiai elméletek keresik azt a valamit, amiből a kozmosz, a harmonikus, szabályosan működő világegyetem kialakult, amire működésének elvei, mint egységes alapelvre, visszavezethetők, és az összes létezőnek közös ősoka. Ez az ősok, őselv, ősanyag az arkhé, mely egyrészt a dolgok sokaságának alapja, mint egységes ősanyag, másrészt a tapasztalható változások indítóoka is.
"...a csodás jelenségek elhallgatása éppolyan hamisításokhoz vezethet, mintha túlértékeljük azokat… Hiszen e jelek megmaradnak titoknak, sajátos jelbeszédnek s ha valamennyire nyilvánosságra is jutnak, a hívők meggyőződése szerint Istennek nem valami hiú látványosság keltése a célja vele, hanem minden esetben olyan meghatározott komoly indíték, mely Istennek és mûveinek nagyobb megismerésével a lélek üdvösségét szolgálja…"
"Amire érdemes kitérni, az a növényi ornamentika, amely a művészetnek évezredekig archetipikus eleme volt. A növényhez hasonlóan, amely maga is egy műalkotás, a növényi elemekből álló motívumok egységes ornamentummá komponálása önmagában is élő, alkotó folyamat, szabad formálódás, s szemlélője számára a jelentés is úgy bomlik ki, mint ahogy egy növény nő: élettel telik meg, teremtődik. Az ornamentika maga is szimbólum: ebben az értelemben nem a díszítésről szól, hanem a folytonosságról, hiszen fizikai és szellemi értelemben egyaránt a kultúra folyamatosságát biztosította. A növényi ornamentika a szakralitás érvényesítésére, az ősi világ, a paradicsomi állapotok harmóniájában való 6 feloldódásra áhítozó törekvést jelzi, ébren tartja a természethez való kapcsolódás, a természeti rend velünk született igényét és lehetőségét. A növényi ornamentika legfontosabb motívumai." (Csörgő Zoltán)
"Miként egyes török népeknél, úgy a magyar népművészetben is megtalálható a szent díszítőminták kategóriája. Nemcsak esztétika, hanem etika és religio is tartalma ezeknek a mintáknak: nemcsak harmóniát hordoznak, hanem tudást is, a rend megteremtésének és az éghez való „visszakapcsolódás” mikéntjének tudását. És még valamit: erőt, varázserőt – mert ezek a tárgyak a mágikus gyakorlat részei is. Ennek az erőnek a behívása a mesterség misztériuma, az igazi mesterségbeli tudás. Ezzel a tudással lehetett az isteni mintát megjeleníteni a tárgyban. Ezek a tárgyak nem munka, hanem rítus és varázslás részeként születtek. Ahogy a természet helyei, tárgyai közül némelyik erőt hordoz, úgy az ember által teremtett tárgyak között is vannak szent erővel telítettek. Ezt a szent erőt bele is lehet hívni, vonni a tárgyba akkor, ha alakjával vagy a rajta kialakított mintákkal, díszekkel, legtöbbször az analógiás mágia révén megidézi." (Csörgő Zoltán)
"Nem csak azért nem mindegy, hogy milyen tárgyak között éljük életünket, hogy szép, harmonikus környezetet teremtünk-e magunk köré, hanem azért sem, mert ezek úgy is hathatnak ránk, hogy a szimbólumokon keresztül az egész érzetét biztosítják, amely nélkülözhetetlen az ember lelki egészségéhez. A népművészet képi kifejezési útjain érkező üzenet emberi mivoltunk legmélyén kell megérintsen minket. Így válhat számunkra is üzenettel és szellemmel telítővé egy festett bútor, egy faragott mángorló, vagy egy napos-holdas házorom. A világegyetem kozmikus erői, a Nap, a Hold, a csillagok ugyanúgy megjelennek itt, mint a víz, a szél hullámvonalai, a buja élet rügyező, sarjadó, elágazó, kivirágzó indamotívumai, vagy a gyakorta szívet formázó növényi levelek, a különféle gyümölcsök, állat- és emberstilizációk számtalan változata, sőt egymásba való átmenete. Nem üres díszítmények, nem puszta formák ezek sem, hanem egytől egyig olyan kozmikus analógiák ismeretét nemzedékről nemzedékre közvetítő, archetipikus szimbólumok, jelrendszerek, amelyek az embert szó szerint minden lépésében a teremtett világba való szerves beletartozására, a természetire és társadalmira még nem különválasztott környezetével szembeni oszt(hat)atlan kötelezettségeire figyelmeztették."
"A szakrális művészet azt jelenti, hogy a díszített tárgyak díszei nem csak díszek, hanem legalább egyenértékűek a tárgyak gyakorlati hasznosságával. A tárgyak éppen azáltal használhatóak igazán, hogy ezek a díszek többletjelentést, többletfunkciót biztosítanak nekik, illetve biztosítják azt, hogy a tárgy használata közben megszülessen a harmónia is a szakrális renddel. A minták, szimbólumok minőségileg megváltoztatják, megnemesítik az anyagot és a formát, áttörik a hétköznapiságot, a létfenntartás szükségszerűségét, a profanizálódó környezetet és utat nyit a szent, az igaz, az örök felé. A természettel közösségben élő ember számára a világgal való rend, a világ rendjébe való ágyazódás pedig mindenek fölötti cél volt, hiszen ez biztosította léte értelmét." (Csörgő Zoltán)
Én ezt úgy értem, a Nap Isten (Napisten, Fényisten) egy jele az égen.
Azért van szent ikon, mert van Isten. Az ikont nem azért hozzák összefüggésbe Istennel, mert szemmel látható módon Istent ábrázolja. Nem az ikonról asszociálunk Istenre. Az ikon maga Isten megjelenése, miként a Nap is.
"A Napot nem azért hozták összefüggésbe Istennel, mert látták a Napot; nem a Napról asszociáltak Istenre. Nem. Azért van Nap, mert van Napisten."
Ritka értelmetlen zagyvaság.
Ha nem vettek tudomást a Napról, az ujjukból szopták, hogy van Napisten?
""A Napot nem azért hozták összefüggésbe Istennel, mert látták a Napot.."
Á, dehogy! Miért is tettek volna ilyen butaságot. Földanya sem azért anya, mert megfigyelték, hogy az életet hordozza, hogy belőle sarjad ki. Á, dehogy!
"mert látták a Napot; nem a Napról asszociáltak Istenre. Nem. Azért van Nap, mert van Napisten"
""A miskakancsók eredetileg áldozati, a halotti toroknál használt edények, üres emberformájuk, a két sújtássor között középen tekergő, felkúszó zöld kígyó, a végtelen jele, a dolmánygombok által jelzett hét szint arra is példa lehet, hogy az archetípusok korábbi előzmények nélkül is megjelenhetnek, hogy kifejezzék az ember lelki-szellemi lehetőségeit."
A miskakancsó őse a kőkorig nyúlik vissza és nem férfit jelenített meg, hanem az istenanyát. A miskakancsó már egy elfelejtett hagyomány torzképe.
Rengeteg ilyen edény lelet található a múzeumokban.
Az első keresztyéneket a Római Birodalomban üldözték hitük miatt.
Titkos jelük a hal lett. A hal szó görögül egy ötbetűs szó: „Ikhtüsz”. E szó betűi a keresztyének számára egy mondat kezdőbetűit jelentették: Ez a mondat összefoglalta hitvallásukat: „Jézus Krisztus Isten Fia, Megváltó” Amikor meg akarták tudni, hogy akivel beszélnek, keresztyén-e halat rajzoltak a porba. Aki megértette a jelet, szintén halat rajzolt. Ebből tudták, hogy közös a hitük.
"A miskakancsók eredetileg áldozati, a halotti toroknál használt edények, üres emberformájuk, a két sújtássor között középen tekergő, felkúszó zöld kígyó, a végtelen jele, a dolmánygombok által jelzett hét szint arra is példa lehet, hogy az archetípusok korábbi előzmények nélkül is megjelenhetnek, hogy kifejezzék az ember lelki-szellemi lehetőségeit. Folytathatnánk a sort, részletesen elemezve az újjászületést jelképező hímes tojások stilizált, ismétléssel geometrikussá vált, eredetileg kozmikus (Napot, Holdat, csillagokat jelképező) elemeit, a szőttesek mintáit és kompozícióit. Hasonlóképpen a szimbolika ősi kelléktárából maradt fenn például a halálra utaló, az elszálló lelket jelképező lepke, amely a hímző művészet motívumkincsét gazdagítja."
"A Napot nem azért hozták összefüggésbe Istennel, mert látták a Napot; nem a Napról asszociáltak Istenre. Nem. Azért van Nap, mert van Napisten. Az önmagát teremtő 9 fény-lét az auton. Következésképpen kell, hogy lenyomata legyen a fizikai világban is, s ez az égitest." (László András)
"A népművészet díszítő mintái, helyesebben: a világ, mint egységes, összefüggő egész tudását közvetítő szimbólumai ugyanis a mindenség rendjéről szólnak, gyakran világmodellt közvetítenek, végső soron pedig azt a tudást, hogy a világ jelenségei között érzékfeletti összefüggés létezik."