Gondolom van antigravitáció is, de az nagyon gyenge de nagyon messzire hat. Ellentéte a magerők, az nagyon erős de annak meg nagyon rövid a hatótávolsága.
Hubble még csak az Androméda ködöt gyanította galaxisnak, a róla elnevezett űrtávcsővel már milliárdokat látunk, és annak sokszorosát gyanítjuk. (még hogy kicsi a világ);-)
Ugye nem baj, hogy az év végén a topik átlapozása után egy több hónapos posztra én is reagálok?
Azt mondják, a belátható Univerzum geometriája lapos, mert a CMB domináns foltméretét 1 foknak, tehát éppen az előrejelzettnek látjuk.
Az indoklás szerint, ha a tér a Földtől a gömbfelületig nem sík lenne, akkor a CMB foltjait és a szemünket összekötő sugarak elgörbülnének és a látószög eltérne attól, amit sík térnél tapasztalunk, megváltoztatná a szomszédos foltok közti távolságokat (zárt, gömb-szerű térben nagyobbra, nyitott, nyereg-szerű térben kisebbre).
Eszerint az Univerzum, legalábbis az ezzel a gömbfelülettel határolt tér a tőlünk látható állapotát tekintve sík. A kétszer távolibbnak látszó gömbhéjról lehet tudni, hogy a felülete távcsővel 4-szer nagyobbnak látszana, ha "láthatóvá" lehetne tenni (például,ha ugyanolyan galaxisok töltenék ki egyenletesen a teret, akkor a környékén 4-szer több galaxist látnánk).
A fénysebesség átléphető, de nem az anyagi létezők számára. Ez csak egy parányi téridő-kvantum számára lehetséges, biztosított.
„Ha a gravitációs mezőt és az elektromágneses mezőt az éterhipotézis szempontjából vizsgáljuk, akkor a kettő között figyelemre méltó különbséget találunk. Nem létezhet tér, sem a tér egyetlen része sem gravitációs potenciálok nélkül; mert ezek adják a térnek a metrikus tulajdonságait, amelyek nélkül egyáltalán nem képzelhető el. „
Ha a metrikus tulajdonság alatt azt értjük, hogy egzakt módon mérhető, vagyis diszkrét elemekből tevődik össze, akkor a gravitációs potenciál csak diszkrét módon nyilvánulhat meg.
„A gravitációs mező létezése elválaszthatatlanul összekapcsolódik a tér létezésével. Másrészt a tér egy része nagyon is elképzelhető elektromágneses mező nélkül; így a gravitációs mezővel ellentétben az elektromágneses mező csak másodlagosan tűnik az éterhez kapcsolódónak, az elektromágneses mező formai természetét még semmiképpen sem határozza meg a gravitációs éteré. Az elmélet jelenlegi állása szerint úgy tűnik, mintha az elektromágneses mező, szemben a gravitációs mezővel, egy teljesen új formai motívumon nyugodna, mintha a természet a gravitációs étert éppúgy felruházhatta volna egészen más típusú mezőkkel, például skalárpotenciálos mezőkkel, az elektromágneses típusú mezők helyett.”
A gravitációs mező nem leárnyékolható, vagyis egy, a teljes halmaz kitöltöttségével rendelkezik. (Newton abszolút tere, a távolhatással egyetemben) Ez azt jelenti, hogy a tér, egyben a gravitációs mező szerepét is betölti. Mivel az idő, mint „folyam”, haladó, mozgó entitás nem teszi lehetővé az azonnali hatást, az úgynevezett „egyidejűség” csak a teljes halmaz létére vonatkozik, viszont a halmazon belüli lokális eseményekre nem. Ennél fogva, az idő is mérhető, diszkrét elemekből kell, hogy álljon. Ha van a térnek és az időnek mérhető, nullánál nagyobb egysége, annak egyszerre kell megnyilvánulnia, amivel egységet alkot. Ez lenne a téridő és annak legkisebb egysége, kvantuma. Mivel a gravitációs potenciál időbeli megnyilvánulásáról van szó, ami energiaadagnak is számít, fizikai tulajdonsága nem vitatható el. Ezért nevezték elődeink éternek, a legfinomabb fluidumnak, amiből az anyag emergens módon „kicsapódik”.
„Összefoglalva elmondhatjuk, hogy az általános relativitáselmélet szerint a tér fizikai tulajdonságokkal rendelkezik; ebben az értelemben tehát létezik egy éter. Az általános relativitáselmélet szerint az éter nélküli tér elképzelhetetlen; mert egy ilyen térben nemcsak a fény terjedése nem létezne, hanem a tér és az idő mércéinek (mérőrudaknak és óráknak) a létezésének lehetősége sem, tehát fizikai értelemben vett tér-idő intervallumok sem. De ezt az étert nem lehet úgy elképzelni, mint ami fel van ruházva a súlyos tömeggel rendelkező közegekre jellemző tulajdonsággal, mint ami időben nyomon követhető részekből áll. A mozgás gondolata nem alkalmazható rá.”
Tulajdonképpen az éter egy kvázi álló közeg, amiben az anyag mozoghat. Azért „kvázi”, mert mérhetetlenül (gyorsan) mozog minden elemében, a téridő-kvantumok által. Ezzel maga mögé utasít minden sebességet, amit az anyagi létezők elérhetnek. ;-)
A végtelent úgy ábrázolják, hogy elfektetik a nyolcast.∞ Jobbra egy kanyar, balra egy kanyar, találkozási, vagy kiindulási pont csak egy van. Az a kezdő, vagy végpont, ahogy vesszük.Csak amozgás, a haladás folyamata adja ki a végtelent. Ha megáll az idő, megáll a terjedőség, a mozgás is.(Kádáriasan szólva)
Azt mondják, hogy univerzális szinten nem megmaradó mennyiség az energia. (csak egy zárt rendszerben) A gyorsulva táguló univerzum egy (bizonyos) idő után úgy kitágul, hogy elveszti az összes energiáját. Ezzel megszületik a semmi???
- Végtelenül egyszerű. Mint a tér bármely pontjából kinduló, minden irányba kiterjedő, önmagába visszatérő egyenest.
- Ezek szerint a tér bármely pontjából kiinduló egyenesek bármely pontja, egy-egy önmagába visszatérő egyenes origója?
- Jól érti.
- Amiből az következik, hogy a lehetséges origók számossága egyenlő az önmagukba visszatérő egyenesek mennyiségével?
- Pontosan.
- Ami egyben azt is jelenti, hogy a végtelen számú pontok, mint bármely egyenes origói, önmagukban is végtelen számú pontból, avagy egyenesekből állnak?
- Mi értelme volt kérdeznie, ha érti?
- Rendben. Ezek szerint téves az a feltételezésünk, hogy iránya/kiterjedése van a végtelennek?
- Másként hogyan is volna lehetségesen végtelen bármi is?
- Értem.
- Ennek végtelenül örülök, végre valaki!
- Köszönöm. Megenged még egy kérdést?
- Parancsoljon.
- Mindezek folyományaként, a tér bármely pontja, egyben középpontja, kvázi origója a végtelennek?
"Tartott egy laza matematika- és fizikafejlődési történeti áttekintést, betekintést engedett az atomi világunk összetételébe, és mi meg csak kapkodtuk a fejünket tátott szájjal. Rátok is ez a sors vár, nyugi!"
"Ami érdekes kérdés, hogy vajon igaz-e az utolsó állítás? Vajon megkülönböztethető-e itt a főkör, és a nem főkör, ami viszont végtelen nagy. Másként: Létezik-e a Riemann-gömbön végtelen nagy nem főkör?"
A válasz egyszerű: Nem. Ugyanis a Riemann-gömbön a végtelen egyetlen pont. Ezen kívül minden pont végesben van. Tehát az olyan "kör", ami tartalmazza a végtelenbeli pontot, egy egyenes, ami viszont fökör is egyben (ha nevezhető annak).
