Többen gondolkozunk azon hogy kellene építeni egy olyan gépet-szerkezetet, ami energiabevitel nélkül működik és áramot termel. Ide várok mindenkit aki épített vagy szeretne ilyet építeni...
a vízbontás-üzemanyagcella hatékonysága szvsz sokkal rosszabb, mint amennyit nyersz azon, hogy az O2-t nem kell felvinni. A kiépítés költségeiről nem is beszélve.
ennél sokkal egyszerűbb és hatékonyabb egy szimpla tározós vizierőmű, ahol a fölös nap-szélenergiát (ami ugyanúgy "ingyen" van) tároljuk. olcsóbb egy szimpla szivattyú, mint egy óriási hidrogéntartály+hidrogéncellák.
Ha még egy olyan szívességet kérhetnék, hogy ha küldtök választ, amellett, hogy ide teszitek, küldtök nekem egy e-mailt is a válasszal. Köszi. ttlaci@freemail.hu
Azért írok, mert van egy ötlet, ami eszembe jutott, viszont szükségem lenne valakire, aki meg tudja nekem mondani, hogy mi is a hibás az elméletemben. Azért gondolom, hogy valószínűleg ez a módszer nem működik, mert szerintem túl egyszerű ahhoz, hogy már nem csinálták volna meg, ha valóban működne. Előre is nagyon köszönöm annak, aki tud nekem segíteni a válasz megtalálásában. Előre is bocs minden helyesírási hiba miatt.
El is kezdem: A módszer alap mozgató rugója a gravitáció és a napenergia. Hogy miért különbözik ez a módszer, mondjuk egy napelemtől, vagy egy vízerőműtől? A napenergia legfőbb problémája, hogy nem tervezhető és ez az iparban mindig is komoly akadály lesz az elterjedésében. A vízerőművek ugye pedig igen helyhez kötöttek, és legtöbbjük nagyon komoly környezeti hatásokat okoz.
Az ötletemmel ezeket a problémákat próbáltam kiküszöbölni.
Az egész elv lényege a már jelenleg is jól bejáratott technológiák segítségével működne.
Az egész kezdődik egy kis általános iskolai kémiával.
A víz összetétele H2O. Ebből ugye 1 molban van 2x1 grammnyi Hidrogén atom és 16 grammnyi oxigén atom. Szóval ugye 2 gramm hidrogén és 16 gramm oxigén.
A földfelszín közelében befektetek energiát, hogy az oxigént és a hidrogént szétválasszam. Innentől fogva csak a hidrogénre van szükségem. Csak a hidrogént egy csövön keresztül felviszem egy bizonyos magasságba, ez lehet 100méter vagy 1km, minél magasabb annál jobb. Itt az üzemanyagcella technológiával egyesítem a magasban vett oxigénnel. Így itt most kapok elektromos áramot. Na eddig ott tartunk, hogy sikerült összeszednünk veszteséget, mert ugye se a víz bontása , se a víz egyesítése nem 100%-os hatásfokkal történt. A trükk viszont ott van az egészben, hogy nem használtam energiát a 16gramm oxigén magasba viteléhez, hanem azt helyben vettem. Ebből a magasban szerzett vízből egy hosszú csövön keresztül csinálok egy vízoszlopot, aminek az alján a vízerőműveknél használt generátorokhoz hasonlóval termelem az áramot. És természetesen ezt az egészet egy körfolyamatban kell elvégezni.
A Miskolci egyetem egy gépészmérnök professzorát kértem meg, hogy segítsen rájönni arra, hogy meglássa a hibát a körfolyamatban, de két hét gondolkozás után azt mondta, hogy sajnos nem tud rájönni.
Ennek az ötletnek a megvalósításához az összes technológia már létezik igazából már rutinszerűen használják.
Előre is köszönöm annak a segítségét, aki rávilágít arra, hogy hol hibádzik az elmélet.
Na most, hogy kiküszöböljek néhány felesleges cáfolatot még leírok egy két dolgot.
A egyik első dolog az lenne, hogy mi van a rengeteg oxigénnel, amit lehozunk a magasból, túl fogunk itt telítődni vele?
Nem fogunk, a kulcsa az egésznek, hogy a földet folyamatosan több ezerszer több napaenergia éri, mint az emberiség energia felhasználása. Ez az energia felmelegíti a földet és a levegőt, és a légnyomás különbség következtében azt cirkulálja. Így lényegében az energia is amit nyerünk nem a semmiből keletkezik, ezt mind a nap termeli meg, mi csupán jóval tervezhetőbb módon nyerjük ki mint egy napelem esetében.
A másik dolog, hogy ugye elég sok veszteség kitermelődik a víz szétbontása, egyesítése közben, meg ugye súrlódási tényező a csövekben(ez jóval kisebb az előző veszteségeknél). Minél magasabban végezzük a víz előállítását a veszteség annál elhanyagolhatóbb lesz. Sajnos ezt kiszámolni nem tudom, de véleményem szerint már ez akár 100 méteres magasságban is gazdaságos lehet.
Felhozhatjátok azt is, hogy a hidrogén robbanékony és veszélyes. Én úgy gondolom, hogy már elég kiforrott technológiák léteznek a hidrogén biztonságos kezelésére, gondoljuk csak a mindennapokban használt hidrogénes palackokra, vagy az egyre jobban elterjedő hidrogén autóra.
Érdekes a postod, bár nem igazán fér össze szerintem az energiamegmaradás törvényével számomra. Ha kicsit részletesebben leírnád mide is gondolsz lehet megvilágosodnék.
Hát ja ;) Pedig jó lenne, ha értenénk, miről beszélünk, hogy legyen értelme elkezdeni feltalálni. vagy szerinted anélkül is van? Mindegy, én először inkább tájékozódok.
"...Ha nem dobálózunk dogmaszerűen a "tanított" fizika törvényeivel, hanem elolvassuk az "apróbetűs" részüket is, hogy milyen körülmények, pontossági határokon belül érvényesek..."
Bocs, de a lényeg ez lett volna, és nem az axióma fogalma körüli üres nyelvészkedés.
... és az elektromos generátorok, antennák, atomerőművek, Poltier-, Hall elemek, stb...
(A témához általában:
Ha nem dobálózunk dogmaszerűen a "tanított" fizika törvényeivel, hanem elolvassuk az "apróbetűs" részüket is, hogy milyen körülmények, pontossági határokon belül érvényesek - még az axiómák is, nem is olyan valóságtól elrugaszkodott lehetőség az ismerteken túli energia kicsatoló, átalakító gép felfedezése. Pl. vannak működő mágnesmotorok, gravitációs motorok, csak a kivehető teljesítmény még a néhány 10W-nál tart, de működnek! Nyilván nem a középkori legendák szerint jórészt utólag készült fantáziarajzokra, köznyelv szerinti perpetum mobilékre gondolok.)
Igen, sok könyv úgy fogalmaz, hogy az energia zárt rendszerben állandó.Erre szoktam mondani, hogy akkor építsünk nyitott rendszert, ami valahonnan kívülről vesz fel energiát, akárhonnan is.
Ugye a sok mágneses kütyü valamit olyasmit csinál, hogy gerjeszt valamit, talán a vákuumot, 1 egység energiával és mondjuk kicsatol kettőt.
Néhány példát említhetnék a kakukkos óra KIVÉTELÉVEL, mert ott az inga szerepe KIZÁRÓLAG a fordulat (a pontosság) stabilizálása.
A mechanikai megmaradási törvényekkel az égvilágon semmi gondom, az értelmezésükkel és használatukkal már vannak kétségeim. Eleve úgy kezdődnek, hogy egy inercia rendszeren belül!
