Magasságos egek. 36 évig birták mellettem a kis genyák, de most itt a vége. Július negyedikén altatásban történik a végső búcsú az Uzsoki kórházban.
Olvastam a dolgokat és el vagyok hűlve. Vagy a garatmandula nem tréfadolog, vagy a gyerekek terminátorok, de emlékszem alsós koromban az orrmandula műtétem után semmi nem fájt és mentem iskolába is elég hamar. A kérdésem az égbe annyi, hogy ha a mandulaműtét ennyire rutin dolog orvosi szemmel, akkor a rehabilitációt miért nem tudják valahogy kikutatni, hogy egyszerűbb és vagy gyorsabb, fájdalommentesebb legyen. Egy egyedülálló szülő számára, ha kap is segítséget kívülről elég rosszul hangzik a leírt kálvária, plusz a tudat, hogy magát is alig tudja ellátni. Nekem szerencsére itt a kis feleség és biztosított; segít ahol tud, de igy is elég félelmetes. Igy sem vagyok túlságosan nyugodt és kipihent.
Köszönöm, hogy ventilálhattam magam, jó egészséget!
Sziasztok, Évus80 engem most műtöttek megyéiben altatásban, Dr Szabó Renáta csak ajánlani tudom lelkiismeret lelkes nagyon jó nagyon szuper.
Többiektől viszont lenne egy kérdésem nekem eddig semmi extra fájdalmam nem volt csak a uvulam(nyelvcsap) duzzanatatol mert sajnos az fel lett sértve nem tudtam nyelni se illetve orron ha levegőt szerettem volna venni nem minden pozícióban sikerült :/ De azzal vissza mentem kezelték azóta semmi probléma nincs 01.15 mutottek. Az 5-6.naptol tényleg nagyon beindul a fájdalom? Jelenleg gyógyszer nélkül is nyugodtan tudok szilardabbat is enni igaz azt csak ma próbáltam.
Illetve még egy olyan kérdésem lenne hogy van aki vett fel így műtét után fejhallgatót vagy nem szabad? Vasárnap kell vissza mennem kontrollra majd ott megtudom kérdezni csak hogy van e valaki akiben ez már megfogalmazodott esetleg.
Szia,nem tudtam belépni, mostmár biztosan alszol nagyokat, azért vàlaszolok tapasztalatom alapján.
A torok kaparás teljesen normális, az végig kísért engem is. Az alvás pedig nekem szintén ugyanígy zajlott, ez is teljesen normális, kikell bírni ezt az időszakot, és inkább ,azt mondom ,legyen 1 hét ,intenzív egybefüggő alvás nélkül (2-3 órák max) mint 8 óra egyben, de utána fájdalmas torok csípéssel ,kaparással égéssel,akk nem kérdés. Mentálisan minden műtétre fel lehet készülni , és én mindig a legrosszabbra számítok, mert utána a minimálisan jobb is megtud nyugtatni. Engem :D a paragép nevet nyugodtan használhatnám, mostmár több fórumon,ahol próbálok műtéti tapasztalatokkal segíteni.
Egy kedves barátnőmnek nem olyan régen vették ki a garat manduláját àllamiban, és hihetetlen, de jött-ment, bírta a fájdalmat ,amikor kezdte érezni, bevette a cataflam v-t és nem dőlt ki, ezerszer jobban viselte mint én! De fejben erősebb is , szóval tényleg számít hogyan állunk hozzá.
Sziasztok. 36 éves vagyok, múlt hét csütörtökön műtöttek, kivették a garat manduláim, juhhé 😀
/pillanat csak egyetlen kérdésem van, normális e a torok kaparás? Illetve van e valami jó módszer rá? Iszok rengeteget.. tenyleg.
valamint az alvás.. na jó, két kérdés 😀 valahogy sehogyan sem kényelmes a műtét ota. Ilyen Max 2-3 órákat alszok, de ezt sem egyhuzamban 🤨🙁 erre valami ötlet ? A fájdalom eddig egész tűrhető , cataflam v es antibiotikum, amit szednem kell / felírtak..
-amikor az 5.-6. Naptól elkezdődik a sebleválás az a legrosszabb logikusan, de én sasoltam a torkom mentálisan segített ,hogy hurrá ,ott lejött már ( ettem ám ,sok bundáskenyeret nekem az nagyon csúszott ,de szeletelt toast kenyérből ,ugye kell vmi ami szakítja a sebet és apródonként)
- és az alvás ,alapvetően egyben szoktam 9-10 órákat aludni( ez oviból megmaradt kedvelem ) viszont mivel túltoltam a fórumok olvasását , rögzült és beégett a retinámban , hogy kiszáradhat ezért max 2-3 órát szabad kihagyni! - fontos pici kortyok nem a mennyiség a lényeg hanem a nedvesen tartás!
összesítve:
mindenki mondta ne olvassam ezeket , de én megtettem és segített, mert nem írtatok valótlant és hálás voltam minden tanácsért!
Bárkinek van kérdése szívesen segítek amennyiben tudok.( és nem felejtek el néha felnézni ide..:D
Gondoltam eljött az idő és megosztom a mandula műtétem összes tapasztalatát veletek, akikkel együttérzek mert pontosan így faltam én is a fórumokat és kerestem
azt a tapasztalati leírást ami tutira majd megnyugtat, hisz lehetetlen, hogy ez annyira rossz amennyire mondják😫! Nos hát akkor ugorjunk vissza 2022.február
A férjem egy nálam többszörösen erősebb, határozottabb (álljunk bele mindenbe típus) velem szemben, aki mindentől retteg. Bíztatott is Guszti bácsira ( zseniális nagy tudású szakember Honvéd kórhàz) aki nagyon kedves és érezhető az erős szaktudás mögötte! Nos tehát bíztattak hogy akkor vágjunk bele (36 éves nő vagyok) ugyanis a mandulám 2 havonta gennyes,gyulladt, a fagyika látványától is kiborul és mivel krónikus lehet ezzel együtt élni , de elkell fogadni ,hogy x évente gondot fog vhol okozni a szervezetemben! A bal térd be is jött mindezek után vissza kanyarodva tehát Guszti bácsi mivel több ezer mandulaműtét után volt, javasolta hogy hagyjuk az altatást saját érdekemben! Itt volt az a rész amikor magamban legbelül éreztem a férjemet bedobnám magam helyett Ő szívesen vállalná elmondása alapján😅.. aztán jött egy covid ami tartott 18 napig( jött hozzánk a mentő is volt szuri is meg minden is) Túléltük! Klassz jöhet újra a mandula téma!
Ezúttal rettegve hogy nem altatnak ,eszeveszettül kutatva döntöttem! És időpont kérés, konzultáció , labor stb. Medicover Dr.Csóka János! Itt megjegyzem szakmailag emberileg mindkét Dr.Úr szenzáció!
Műtét előtt 1 hónappal még túl estem egy nőgyógyászati műtétet is, ez fontos mert úgy ugrottam neki a mandulának ,hogy Covid-Nőgyógyászati altatásos-majd Mandula altatásos a szervezetem kapott rendesen!
Előtte a fórumokat olvasva rákészültünk és vettünk fehérje port Scitec Jumbo narancssárga, pudingok vegán, sok baba víz +ásvàny.
Gyorsuljunk!: műtét:
megkaptam a szobám , nővérke hozott tablettát dormicum nyílván semmit nem hatott:)be a műtőbe,nagyon hideg volt aztán kilőttek, ágyamban ébredtem ,éreztem hogy fáj de nem hasított mimt egy gyenge fáj a torkom 4 gombóc fagyi után ennyi rögtön tea és iszi illetve kaptam infúzióban algopirynt ez semmit nem ért+antibiotikum, na este flector por + cataflam v éjjel
2.nap ébredés kórházban ettem kenyér belet-sonkával rizstejjel nagyon jól esett és tűz haza megjött értem a hős lovag irány haza .:
Fél flector-fél flector-1 flector 6:15-11:55-20:00 ( sajtburger,husileves,puding,porok)
3.nap : 3 flector por 5 óránként éjjel fél por még (Sok husilevest ettem, tonhalas pástétomot,porok)
4.nap : 4 db cataflam V 4 óránként
5.nap : ugyanez kaják is
6.naptól beindult 6 dbot szedtem egészen a 9.napig fájdalom jött én cselekedtem
mindez tartott nekem 15 napig aztán 16-17-18 már napi 3 és kevertem cataflamot spedifen ,panadol!
összességében onnan pipa és azóta 1szer fájt eltelt 1 év kb és nincs panasz! Fél mindenki a sok gyógyszertől nekem nem ment volna ezek nélkül,gyomrom bírta mert olyanokat ettem plusz ez a jumbo por! Kilehet bírni!! Én extrán nem bírom a fájdalmat!
Sziasztok, 2020 szeptemberében vették ki a mandulám, 39 éves voltam akkor. Sokat segített akkor nekem itt olvasni mások történeteit, és megfogadtam, hogy én is leírom a sajátom, de időben később, mert a mandulaműtét hosszú távú következményeiről kevesen írtak.
Két és fél év távlatából nézve azt tudom mondani, hogy nagyon jól döntés volt kivenni!
Előtte évek óta állandóan betegeskedtem, rendszeresen megfájdult a torkom, megfáztam köhögtem, hörghurutom, tüdőgyulladásom stb volt. Azóta 2.5 éve semmi légúti betegségem nem volt, 3 hétig covidos voltam azt leszámítva, de az sem volt vészes. Megfázva se voltam, torkom se fájt soha azóta.
A műtét után amúgy fájdalmas volt ráadásul a nem túl jó hírű Váci korházban csinálták. Voltak is kissebb gondok: altattak és a csővel amit lenyomtak a torkomon szétnyomták a nyelvcsapomat, ödémás lett, szilva nagyságúra bedagadt és csak ülve kaptam levegőt. Lélegeztető gépre akartak rakni, kb 3 napig semmit nem aludtam. Emiatt én inkább az érzéstelenítést ajánlom az altatás helyett, mert ha magánál van az ember talán rendesebben bánnak vele.
Miután az ödéma lement a torkomról már jobb volt a helyzet, annyi gond marad vissza, hogy a megnyúlt nyelvcsapom ahogy az oldalamon feküdtem hozzánött a szájpadlásomhoz, amit el kellett kicsit vágni, még kb egy hónapig éreztem, hogy kissé kellemetlen, mai napig se szabályos a szájpadlásom de már tünetmentes.
Aztán pár nappal a műtét után, hogy lemet az ödéma már jobb volt a helyzetem: fájdalomcsillapítot se szedtem szerintem semmi értelme: egy két óráig hat valamit, utána amikor kimegy a hatása a fájdalom 3xosan jön vissza, tehát ugyan ott van az ember. Ha nem szedtem akkor egy nap ugyannnyi ideig éreztem fájdalmat mint amikor szedtem. A szervezet is termel magától fájdalomcsillapítót egy idő után. A fájdalomcsillapító ráadásul a gyomrot is tönkre teszi, van benne rákkeltő titán-dioxid ,drága stb.
Szóval az én tapasztalatom az, hogy a nehézségek ellenére is érdemes megcsináltatni a mandula műtétet, még ha a mandula látványosan nincs is bedagadva, begyulladva. Nekem se látszott kívülről,hogy gyulladt lenne, de amikor kiműtötték monda az orvos, hogy ritka rossz állapotba volt, tiszta varr volt az egész.
Nekem Szegeden vették ki mindkettőt és tökéletesen sikerültek, nem volt semmi probléma. Felesleges ezzel magánklinikára menni, hacsak nem vagy milliomos.
Amúgy minden nagyobb városban vannak jó orvosok, lehet válogatni.
24 éves vagyok, a napokban döbbentem rá, hogy szerintem krónikus mandulagyulladásom van (a bal oldali torokmandulám teljesen kilóg), illetve szerintem az orrmandulámmal sincs minden rendben mert orrhangzós beszédem van egy tavalyi orrsövény műtét után is. Melyik magánklinikát ajánlanátok műtétre, vagy melyiket kerülnétek el messziről, illetve ha államiban csináltatom meg akkor melyik kórház lenne a legjobb?
Hú szegény, akkor nagyon jó, hogy még időben fény derült rá!
Semmilyen elhúzódó panaszod nem volt régebb óta, ami a mandulára utalt volna? Anno én is meglepődtem a diagnózisomon, mikor kiderült (kvázi véletlen), hogy krónikus gyulladásban vannak, nem is sejtettem. Szerintem a magamfajták azért is viselik nehezebben a lábadozást, mert nincsenek hozzászokva, hogy minden nyelés rohadtul fáj, ezzel szemben akiknek évi x-szer van tüszős mandulagyuszijuk, azok a műtétre már rég hozzászoktak a fájdalomhoz :D
Kitartás, ha kihúzód a két hetet, sokkal jobb lesz!
Sajnálom :( Mi ma lettünk 14 naposak és két napja nem kell fájdalomcsillapító, már parizeres kenyérbél is van, és rendes kaja jól megrágva. Ma meg lesz az első hajmosás is. Két nap múlva kontroll.
Sziasztok. Másfél hete besétáltam egy fővárosi ügyeletre, sima mandulagyulladásra gyanakodtam,igaz már éreztem, nincs úgy energiám, mint korábban. A Doktornő megállapította, hogy mandulakő van a mandulámon, amit egy fül-orr gége eszközzel eltávolított.Alatta genny ömlött, mandulatályog lett a diagnózis. Felszúrt egy tűvel, kiderült életveszélyes állapotban vagyok, tágítani kell a tályogot, és bennt kell a Kórházban maradni. Ekkor kezdődött az embertelen fájdalom három napon keresztül tágítás-felszúrás. Állapotom nem javult, Ct - re küldtek, megállapították folyadékgyülem van a jobb mandulám mögött. Másnap műtét. Most tartok műtét utáni 10.napnál. Napi 4 Cataflam és Xilox.
Ma reggelre vérfoltokat találtam a jobb oldalon, szerencsére megállt a vérzés. Nagyon várom,hogy vége legyen ennek az egész tortúrának, és meggyógyuljak
Csatlakozom a műtöttekhez :) Most vagyok a 8. napon, igazából csak az első két nap volt agyrém, mire rájöttem, hogy ha iszom, vagy eszem vmi pépeset az segít, illetve rájöttem h melyik gyógyszer jó nekem és melyik nem. A Cataflam kb. 7 órán keresztül kitart, a Nurofen kb. 5 órán át hat...
Két napja voltam kontrollon, azt mondták "szép" és kérte a doki hogy csak pépeset egyek.... Szóval reggelire kalácsot eszem jó sok teával, ebédre agyon főtt zacskós tésztát (három sajtos, sonkás, stb.), vacsira tojásrántottát.
Azt nem tudom, hogy mikor kell tartani a heg leválástól? Vagy bevérzéstől? Ja, 17 éves vagyok.
Szurkolok, hogy most már minél hamarabb elmúljon a fájdalom. Én sem vagyok egy türelmes ember, és azt sem szeretem, ha fáj valamim. Vagy ha fáj, akkor keresek magamnak olyan programot, ami eltereli a figyelmem. Hát itt a fekvés miatt erre nem lesz lehetőségem...
Ma van a 13. napom. Tehát holnap lesz 2 hete, hogy megszabadultam a kis "gennyládáktól" :D
Az utolsó hozzászólásom a 8 vagy 9. nap, már nem is tudom, korai elbízás volt, mert utána jött még 2 nap eléggé pokol, amikor szintén alig volt kedvem megmozdulni is. Akkor kezdett el ugyanis leválni a seb. Onnantól kezdve rengeteg kaja, amit előtte tudtam enni, ismét kilőve. Pl a gyümölcsök. Még egy banánt sem tudtam megenni, annyira marta a torkomat. Paradicsomos cuccok, fűszeres (még a só és a bors is). Mivel érik az eper, és én hónapok óta gondozgatom a kis epres kertemet, nem tudtam megállni, hogy 1-2 szemet ne dobjak be az arcomba, aztán mindezt jól megbántam, mert az eper is sósavként viselkedett a friss garatomban. :(
Az éjszakáim fokozatosan lettek egyre jobbak, az alvásminőségem javult. Igaz még mindig felébredek a fájdalomra, de már nem is gondolkozom, veszem be a flektort, és alszom is vissza. Estére mindig rosszabb a helyzet, néha olyan érzés, mintha egy billiárd golyót kéne lenyelnem, pedig csak a saját nyálam.
Ami érdekes, az az, hogy a lábadozás elején a jobb oldalam fájt, most meg a bal, és kisugárzik a fülembe, mintha egy fülpiszkával nyomogatná valaki belülről.
De ez már teljesen kibírható. Engem már nem érdekel, hogy mennyi gyógyszert kell még megennem, mert már tudom, hogy lassan vége lesz. Egyébként szombaton 8 db fájdalomcsillapító fogyott el, tegnap (hétfőn) 5 db, ma pedig eddig (fél 12 van) egyet kellett bevennem. A fájdalomcsillapító nekem SOHA, egyszer sem vitte le nullára a fájdalmat, csak elviselhetővé tette az elviselhetetlent. Nem tudom, hogy bírtam volna ki nélküle. A cataflam V teljesen kikészítette a gyomrom, a flektrot szerencsére bírom, így mára már csak azt szedem.
Hajat a 11. nap estéjén mostam először, állva, zuhany alatt, óvatosan, utána be is szárítottam. Mondanom sem kell, azért ez is iszonyú jó érzés volt. A köztes időben száraz samponnal fújkáltam. Ha lány vagy, és hosszú a hajad, nem árt beszerezni egy ilyet a műtét előtt. :)
Mozogni egyre többet mozgok, tesztelem a határaimat fokozatosan. Sokkal hamarabb fáradok, de azért már simán megy a házimunka, emelés nélkül persze. Pl a felmosó vödröt sem töltöm addig, amíg szoktam, csak kevés vízzel, hogy könnyű legyen. Mosok, teregetek, locsolom a kis virágaimat. A sebem szépen kopik.
Én igazából mostanra visszaszedtem minden leadott kilót, sőt, pont attól félek, hogy hízásnak indulok, mivel olyan kajákat eszem, amit előtte nem igazán (kalács, palacsinta, bundáskenyér, kekszek), és mivel nem sportolhatok, így félek hamar rám szaladnak a nem kívánt kilók.
Azt gondolom, hogy mindenki tényleg máshogy viseli ezt az egészet, de jobb felkészülni a legrosszabbra. Mert én azt hittem felkészültem, és bírom is a fájdalmat, de a 4. nap éjszakáján könyörögni tudtam volna egy fejlövésért.. Viszont, ahogy az előttem írók is mondják, az tartotta bennem a lelket, hogy más is túlélte, és tudom, hogy vége lesz. Csak iszonyatosan sok türelem kell hozzá. Én nem vagyok türelmes típus.
Nekem koblációs műtétem volt. Így visszaolvasva a hozzászólásokat, azt gondolom, hogy a gyógyulás idejében és a fájdalom mértékében nem oszt, nem szoroz, hogy koblációs vagy hagyományos műtétet választ az ember. Talán a bevérzés esélyénél lehet különbség a kobláció javára.
Szerencsére meg tudtam fizetni az egy éjszakát a magán kórházban, és a műtét díját, de mivel ilyen rövid idő volt a kórházban tartózkodás, még abban sem vagyok biztos, hogy megérte. Mindegy, túl vagyok rajta, ezen már változtatni nem lehet. Nekem biztonságérzetet adott az elején, utólag meg már tök mindegy. :)
Aki gondolkodik a műtéten, azt tudom javasolni, hogy ne halogassa. Szerintem nekem azért is volt ilyen szar a lábadozás, mert évek óta meg kellett volna lépnem. Lehet 10 éve még teljesen máshogy éltem volna meg. Nem bánom, hogy megléptem, remélem megszűnnek ezzel a problémáim. :)
Köszi a kérdést, a jóhír, hogy a bedagadós érzés elmúlt, szerintem elég jól "visszament" a lágy szájpadlásom vagy hogy mondjam :D Az ízérzékelés is javult, de azt kell mondjam, ott még van mit fejlődni. Például a kakaó, bizonyos kekszek, levesek, keserűek... Voltam FOG dokinál azóta, és elvileg ez előfordul (nyugi, nagyon RITKA), és akár egy év is lehet a teljes gyógyulás. Hát reménykedem, meg tolom a B vitamint, mert az idegek regenerálódását az segíti, és az íz dolgot ugye az okozza, hogy ott matattak az ízérzékelő idegeknél vagy mi, és az sérült.
Mivel műtét előtt vagy, hadd adjak pár tanácsot remélem nem bánod (hadd éljem ki magam, mert néha úgy érzem a fél karomat, na jó, egy ujjamat feláldoznám azért, hogy visszamehessek időben és másképp csinálhassak egy csomó mindent! :D )
-- tényleg készülj fel a műtétre, lélekben is, meg úgy is, hogy utánaolvasol, fizikailag mire számíthatsz. Legyen segítséged, nekem is volt, az első napokban csak feküdni bírtam, kell, hogy legyen valaki, aki főz neked egy teát, odahozza, ilyesmi. És vitaminnal telenyomva érdemes menni, én sajnos már a műtétre is eléggé lestrapált (stresszes, lefogyott, stb) állapotban mente, ami aztán nehezítette a gyógyulásomat.
-- műtét előtt nézz bele a torkodba, legyen viszonyítás alap :) később jól fog jönni, mikor nézegeted, hogy halad a gyógyulás, és fogalmad sincs, milyen kéne legyen "A Normális Torok"
-- műtét után, ha beledöglesz is, enni, enni, enni, és inni, inni, inni! A sebgyógyulás miatt is fontos, de azért is, hogy a szervezet ne gyengüljön le teljesen, hamarabb regenerálódjon.
-- ha esteleg kapsz antibobót, SZEDJ MELLÉ PROBIOTIKUMOT! Bárcsak szedtem volna... Tudom, az első napokban mindenki a torkával van elfoglalva (én is - majd megpusztultam annyira fájt), de szegény kis gyomrunkra is gondolni kell.
-- immunrendszerről se felejtkezzünk el, C és B vitamint kötelezővé tenném műtét után, segíti a szervezet talpraállását
-- kamilla és zsályatea nagyon jó, viszi le a gyulladást, kortyolgatni, vagy csak öblögetni. Jégzselé a nyakra nagyon jól esik. Ha kívülről be van dagadva, mint ahogy nekem volt, körömvirág krémmel lehet kenegetni, szerintem nekem az is segített.
-- oké ez nagyon fura lesz: ha nagyon nehezen megy a nyelés, próbáld ki esetleg, hogy befogod közben a füled. Már valahol olvastam ezt utólag, de magamtól jöttem rá először, és a mai napig nem értem, anatómiailag ez hogyan segített, de a mutatóujjammal benyomtam a fülem, és így a folyadék valahogy jobban megtalálta az utat lefelé, és nem csípett annyira a nyelés. Ja és ne ijedje meg ha fura tüneteket tapasztalsz: nekem ilyen idegesítő kattogó hang volt a bal oldalon, ahányszor nyeltem :D paráztam, hogy már így maradok, meg nem értettem, mi ez, de persze elmúlt!
-- műtét utáni napokban ha nagyon fáj, gondolj arra: rengeteg ember túlesett már ezen, és mindenki túlélte, bármennyire is szenvedett - a fájdalom nem tart örökké, elmúlik, vége lesz!! :) Az első héten ez tartotta bennem a lelket.
-- a bevérzéses rémtörténetek ne ijesszenek meg, józanul, óvatosan kell mozogni, és nem lesz baj! Langyos zuhany, zéró hajolgatás-emelgetés ilyesmikre figyelni, és minden rendben lesz. HA neadjisten bekövetkezik, akkor viszont irány a kórház, és addig is hideget rá, hogy az ereket összehúzza, jeges borogatás, köpködés, nem pedig a vér lenyelése
-- sok az ellentmondás, hogy milyen kaját érdemes enni. Van aki a pépesre esküszik, hogy kímélje a sebet, van aki a dörzsisre (persze nem a túl durva fajtára!), hogy koptassa a lepedéket. Én azt mondom, azt egyél, amit megkívánsz. Csak lassan, alaposan rágd meg, jól elkeverve a nyállal. Nyilván a durván csípős, meg a nagyon karcos dolgok pl. rántott husi az elején nem jók, de pl. a bundás kenyér, amit sokan írtak, az valamiért nekem is istenien jól esett.
Most hirtelen ennyi jutott eszembe, hátha más is talál benne valami hasznosat, én annyira sajnálom, hogy akkoriban vakon mentem bele...:')
A fő, hogy kibírható, és utána jó érzés lesz, hogy mandulátlan vagy! 1-2 hét az fájdalmas, de van akinek az se annyira, nagyon egyén függő.
Nekem is góc volt a mandulám, azért kellett kiszedni, egyébként aktívan nekem sosem volt vele bajom, nem fájt különösebben vagy ilyesmi. Váratlanul is ért a diagnózis, és a műtétre is elég hamar sor került, sajnálom, hogy nem készültem fel lélekben jobban előtte... A fórumokat is csak utána kezdtem el olvasgatni, igaz, akkor sok erőt adott, mit szépítsem, jó volt látni, hogy más is szenved(ett) :D
Antibobót én is kaptam, de így utólag visszagondolva, bár ne szedtem volna be! Illetve nem az volt a baj, hogy beszedtem, hanem az, hogy mellé nem tudtam rendesen enni, nekem iszonyúan fájt a nyelés. Hát kis is készült a gyomrom. Az a rengeteg cataflam is betett neki, most már tudom, nemhiába mondják, hogy a Cataflam V az egyik legdurvább fájdalomcsillapító ilyen szempontból.
Érdekes módon nekem az éjszakák tűrhetőek voltak. Persze többször is felébredtem, volt, hogy őrült módon kapkodtam a gyógyszer után (főleg a hírhedt 4-5. nap körül), de alapból tudtam aludni. Én napközben szenvedtem piszkosul, úgy éreztem nem használnak a fájdalomcsillapítók, nem tudtam enni, sokat fogytam. Mivel eleve vékony voltam, ez nagyon nem tett jót, totál legyengültem. És a fehér cucc, vagyis a lepedék a seben, nekem jóval később jött le, mint az átlagnak (normál esetben asszem 1-2 hét, de nekem 3 hétbe telt.) Gondolom azért is volt ott tovább, mert nagyon keveset tudtam csak enni, és az is pépes volt, nem "dörzsis" kaja. Ja, és én hülye, nem ittam eleget sem. Nagyon próbáltam, ki volt mérve a napi adagom meg minden, de tényleg kegyetlenül fájt nekem a nyelés, főleg az egyik oldalon ahol kicsit nagyobbat kellett vágni, mint utólag kiderült. Ami segített, az a kamilla és zsályatea volt, mindkettő gyulladáscsökkentő, fertőtlenítő. Azokkal öblögettem, persze csak szolidan.
Nekem az intenzíven fájós időszak az 12 nap volt, utána még kb 8 ami fogalmazzunk úgy, hogy nem kellemes. Ezért mondom, hogy összességében 3 hét, de aki műtét előtt áll és olvassa ezt: ne izgulj, nem biztos, hogy neked is ennyi lesz!!!!! Sőt, én elvileg kivétel vagyok. Legtöbbeknek 2 hét alatt bőven vége a kálváriának.
Na most az más kérdés, hogy az utána jövő hónapokban még volt pár maradvány tünetem, ami úgy láttam a sok fórum olvasásból, hogy másnak is akadt, de ez is egyén függő.
Ki lehet bírni, türelem és kitartás kell, a legfontosabb, hogy bármennyire is fáj, enni és inni kell, hogy az emésztőrendszer is ép maradjon!!!
Itt vagyok a 8. nap reggelén, és tegnap óta teljes bizalommal mondom, hogy lassan vége. Közérzetben nekem az 5. nap volt a csúcs, amikor mennem kellett az orvoshoz, de most már tudom, hogy engem azért viselt meg ennyire az egész, mert az antibiotikumtól hasmenésem lett. (Nem minden orvos ír fel antibiot, az enyém elővigyázatosságból tette, de ezek szerint jó tudni, ha nincs láz, akkor simán abba lehet hagyni, mert nagyobb bajt okoz, mint hasznot.)
Rájöttem, hogy a hányingert pedig a cataflam V okozta már, így teljesen átáltam a flectorra. 6. napon 7 db fájdalomcsillapító fogyott. Azért az durva.
A 7. napon azaz tegnap szokásos hajnali ébredés, flector, visszaalvás. Újabb ébredés, 7:20-kor flektor. Hatott, egy óra múlva már majszolgattam a teába áztatott kekszet. Isteni volt. :D
Kicsit dolgozgattam a laptopomon, aztán kitaláltam, hogy főzök ebédet. Sütőtökös édesburgonya krémlevest csináltam és utána palacsintát. Isteni volt, és nem kellett előtte, sőt utána sem bevennem gyógyszert egészen du 3-ig. Közben már volt végre annyi erőm, hogy lehúztam az ágyneműmet, kimostam, és kiteregettem a napra. Tudtam, ha este ebbe a nap szárította friss ágyneműbe fekszem majd le, az még segít a közérzetemen. Délután nagyon lassan, óvatosan kitakarítottam a szobát amiben 7 napja fekszem. Mivel én a műtét után kiköltöztem a közös hálószobánkból, hogy ne zavarjam a párom az éjszakai szenvedésemmel. Mindenkinek így volt a jobb.
Vacsorára ismét bundás kenyeret ettem, de utána elkezdett nagyon fájni a nyelés. Alap fájdalom nem igazán volt, de minden nyelésnél mintha pengék lennének a torkomban. Fél 10-ig húztam, de akkor újra flektor, és 11-kor lefekvés előtt egy cataflam drazsé, biztos ami biztos. :D
Hajnal 4-kor ébredtem, köhögnöm kellett nagyon erősen. A pengék visszatértek. Flektor, ami egész jól elmulasztotta megint. Ittam, reggeliztem, és itt tartok most. El sem hiszem, hogy mennyivel jobban vagyok, mint pár napja.
Tudom, hogy pár nap és vége.
Összességében: nekem nincs gyerekem, de biztos, hogy nem tudtam volna ellátni a pár kritikus napban. Házi munkákból csak annyit tudtam csinálni, hogy néha végigszaladtam egy kézi porszívóval a házon, nem hajolva, lassan, óvatosan. Volt, hogy nekiálltam főzni, de a páromnak kellett befejezni, mert úgy éreztem, nem bírok fél órát megállni a konyhában. A 7. napomon volt, hogy megcsináltam egy levest és egy palacsintát, de a kettő között egy 5 percre le kellett ülnöm. Van 3 macskám, néha még az is nehezemre esett, hogy nekik adjak napi kétszer enni.
Műtét előtti jó tanács: olvass el mindent amit találsz, nézz videókat, hogy ne érjen felkészületlenül, hogy mi fog történni. Legyen valaki, aki segít házimunkát végezni, bevásárolni ilyesmi. Én pl a műtét előtt megvettem egy csomó kaját, amit aztán meg sem ettem, mert nem azt kívántam. Egyél vitaminokat, én 2 hétig durván tömtem magamba sok-sok vitamint. Ne parázz, lesz egy szar hét az életben, néha lesz, hogy bánni fogod az egészet, de összességében meg fogja érni. Beszélj az orvossal, hogy javasol-e antibiotikumot, ha igen, és tudod, hogy érzékeny vagy rá, mint én, akkor ezt is beszéljétek meg. Írass sok különböző fájdalomcsillapítót, mert nem tudhatod, hogy erre a típusú fájdalomra neked mi lesz a jó.
Műtét után: pihenj sokat! Én az első két nap nem is voltam túlzottan rosszul, de szerintem pihenni kellett volna többet. Ne sajnáld magadtól a fájdalomcsillapítót, nekem azt mondta a doki, szedjem nyugodtan 3 óránként. Azért azt soknak találtam, de volt, hogy 4-5 óránként be kellett venni valamit. Szedd tovább a vitaminokat!! Ne bízd el magad az első napokban, mert a lábadozás középső szakasza a legkeményebb, de túl leszel rajta. :)
Nagyon szorítok Neked, hogy végre túl legyél ezen az egészen! Én tenyérizzadva olvasom a sztorid! Nekem talán még nem olyan vészes a mandulám, de most is be van gyulladva, épp holnap megyek fül-orr gégészhez, megvárom, hogy lemenjen a gyulladás, aztán nekiesek a dolognak. Én a semmi közepén lakom, Szeged van a legközelebb, úgyhogy oda megyek majd. Van egy lassan 4 éves kisfiam... hát nem lesz egyszerű... A férjem kivesz majd szabit, és akkor úgy oldjuk meg. Én is nagyon egészségesnek gondolom magam, semmi alkohol, semmi cigi, sokat mozgok... de vashiányos vagyok, szóval a műtétig szedem a vasat az biztos, mert gyengíti az immunrendszert, ha alacsony.
Várom majd, hogy írj, és szurkolok, hogy minél hamarabb vége legyen!
Szia! De jó, hogy valaki jár még erre, még ha csak gondolkozik a műtéten, akkor is! :) Így bátrabban írom tovább a történetem.
Azt szeretném leszögezni, hogy engem nagyon megviselt a műtét, nem is gondoltam, hogy ennyire meg fog, nem mindenki jár így. DE: még így sem bántam meg egyenlőre, mivel úgy gondolom, pár nap még, és utána megszabadulok egy sok-sok éves problémától. Undorítóak voltak már a manduláim, az orvos szerint, csak egy összeaszott valami volt mindkettő, ami folyamatosan szórta a gennyet a szervezetembe. Évek óta ki kellett volna venni, nem szabadott volna ennyit várnom vele. Kérdésedre válaszolva: Pesten a MedCity-ben műtöttek. Gödöllőre jártam fül-orr gégészetre, és az én orvosom itt műt, hát ide mentem. Ez egy magán kórház, nem a luxus kategória, de nekem teljesen rendben volt. Tiszta, két ágyas szoba, ahol egyedül voltam, étel allergiás vagyok, odafigyeltek a kajámra ilyesmi, úgyhogy egy rossz szavam sem lehet.
Szóval, ott hagytam abba, hogy tegnap volt kontroll délután. Nagyon legyengült szervezettel indultam neki, remegett kezem-lábam, folyamatosan hányingerem volt. Doktor úr megnézte, közölte, nagyon szép a seb, ilyennek kell lenni. Csak ne hagyjam abba amit eddig csináltam: enni, inni kell! Nagyon fontos. Így kaptam egy gyógyszert hányingerre, amit ki is váltottam. A fájdalomcsillapítót ne sajnáljam magamtól, és higgyem el, hogy pár nap, és vége a pokolnak. Mivel én 51 kg voltam mikor belevágtam a műtétbe, és 5 nap alatt lement 3 kg a hasmenés miatt, és erre még rájött a kialvatlanság, hát nem is lehettem máshogy, csak rohadt szarul. :) Az orvostól kicsit derültebben távoztam, hazafelé vettünk kenyeret, mivel itt olvastam, hogy valaki bundás kenyeret evett. És én az étel intoleranciám miatt évek óta nem ettem ilyet, de rohadtul megkívántam, megkértem a párom, lesz, ami lesz, csináljon nekem. Bevettem egy flektrot, és amikor a legjobban hatott, lenyomtam 3 kis szeletet majonézzel. Istenem! Kezdtem újra embernek érezni magam.
Az éjszaka úgy telt, hogy egyszer ébredtem fájdalomra, de nem a nagyon durvára. Vettem be cataflamot, és aludtam kicsit még.
Délelőtt egész jól elvoltam, bár a reggeli avokádós kenyér rohadtul csípett, úgyhogy meg sem ettem. Ebéd után viszont megint jött a hányinger. Bevettem rá a gyógyszert, plusz cataflam, és lefeküdtem aludni. Ez segített, csak a fájdalom nem nagyon akart múlni. Hát ittam egy flektort, és, hogy folyadék legyen, ettem egy spárgakrém levest, utána pedig egy hideg tejberizst.
Itt tartok most. Tudom, hogy lesz még pár kemény órám/napom, de bízom benne, hogy a hét vége felé minden jóra fordul, és jövő héten újra mehetek emberek közé.
Egy biztos: az ember nem tudhatja, hogy reagál majd a szervezete. Én elég jó bőrben voltam, és ismerőseim szerint jól bírom a fájdalmat. Rendszeresen sprotoltam, vitaminokat szedtem, azt gondoltam, persze szar lesz, de simán átvészelem. Nem volt belekalkulálva a dologba, hogy nem fogom bírni a gyógyszereket, és olyan szinten gyengülök le, hogy az lesznek napok, amikor az udvarra sem lesz erőm kimenni. Ha valakinek olyan a munkája, akkor mindenképp rá kell szánni 2 hetet, hogy táppénzen lesz. Én itthonról tudok dolgozni, így a műtét napján kívül ez totál megoldható volt szerencsére.
Beszélni nehéz még most is, inkább írásban kommunikálok a munkatársaimmal.
Az én történetem ne riasszon el senkit, mert én azt mondom, tudom, hogy elmúlik a szenvedés, csak rengeteg türelem kell hozzá. _)
Írok majd még, hogy mi történik. Remélem segíthetek másoknak, mert nekem voltak olyan éjszakai órák, amikor az adott erőt, hogy a régi hsz-eket olvastam, vagy blogokat találtam.
Azért élesztem újra a fórumot, mert nekem nagyon sokat segít a lábadozási időszakban, és nagyon-nagyon jó lenne beszélgetni sorstársakkal, de manapság a fórumozás nem divat, vagy a mandula műtét nem az, nem tudom... :) minden esetre, ha valaki éppen majd benne lesz, mint most én, lehet jó lesz neki frissebb hozzászólásokat is látni. 39 éves nő vagyok, évek óta kínlódok a mandulámmal, gennygóc volt a testemben.
2022.05.26-án műtöttek, altatásban, koblációs technikával. Sokat olvasgattam előtte, szóval nagyjából tudtam mire számíthatok, de annyira lehet, hogy mégsem. Az altatásból rosszul ébredtem, sírtam, remegtem, nem volt jó, de mindegy, ez az élmény már halványodik. Ébredés után 20 perccel kaptam az első kancsó teám, amit először azt hittem nem tudok meginni, de sztem egy óra alatt betermeltem, és nagyon jól esett. Aznap megittam még 2-3 kancsóval. Egy napig kellett kórházban lennem, első nap délután már kaptam egy kókuszjoghurtot, amit szépen meg is ettem, jól is esett. Du. 2-kor kaptam az első fájdalomcsillapítót, ami paracetamol volt vénásan.. vicc.. semmit nem ért. 4 óra múlva kaptam cataflamot. Attól egy kicsit jobb lett, de nem teljesen. Vacsorára kaptam egy kis lencsefőzeléket, amit nagyon lassan másfél óra alatt megettem. Durva, nem gondoltam volna, örültem magamnak, hogy milyen kemény vagyok. Éjjel kétszer kértem fájdalomcsillapítót, így próbáltam aludni, fél óránként keltem. 5 óra körül nem bírtam tovább, kértem még gyógyszert, de csak vmi gyenge dolgot adtak. Írtam is páromnak, ha jön értem, hozzon flektort, amit a kocsiban be tudok venni hazafele.
Reggeli joghurt, reggeli vizit, öltözés, fizetés és már jöttem is haza.
Itthon aludtam egy órát, eléggé fájt az ébredés, cataflam v, és ebéd. Az első éjszakám itthon nehéz volt, keveset aludtam. A kevés alvás végig kíséri a gyógyulásom.. Beszereztem egy párologtatót, amibe salvus vizet töltöttem, szerintem ez sokat segít éjjel, hogy ne száradjon ki a seb.
Az első 3 nap eltelegetett itthon. Éreztem, hogy nem vagyok a toppon, de azért elvoltam. Ettem is, nem sokat, de többet, mint vártam. Gondoltam, nem lesz ez olyan vészes, bár nem kellemes.
A 3. napon hasmenés kezdődött, ami több mint egy napig tartott. A végén a víz is kijött.. hívtam a dokit: ha nincs lázam, ne szedjem az antibiotikumot, mert nem bírja a hasam. Hát basszus, ezt hamarabb is kitalálhattuk volna. :(
A 3. nap éjjelén iszonyat fájdalomra ébredtem, na mondom ez jó szar.. mintha gárnátot robbantottak volna a számban. Úgy alszom minden éjjel, hogy be van készítve 3 féle fájdalomcsillapító: flektor, cataflam V és algopyrin ampulla. Az utóbbi a jolly joker a doki szerint ,ezért ezt még nem lőttem el a 3. éjjel, mert tudtam, hogy lehet még rosszabb, bár bíztam, hogy nem lesz.
Tévedtem. A 4. éjjel egész jól telt. Sok ivással, hajnali cataflammal. Napközben egyre kevesebb kaját tudok enni, nem is kívánom, de ha mégis, egyre nagyobb fájdalmakkal jár az evés.
Az 5. éjjel (ezen vagyok most túl), hajnal kettőkor ébredtem, úgy, hogy 11-kor aludhattam el, Cataflam + rubofen társaságában. Gondoltam iszom pár kortyot, hátha az segít visszaaludni. Az első kortynál azt éreztem, mintha valaki kötőtűt dugna az állkapcsomon át, a fogaimon keresztül egészen a fülemig. Remegtem a fájdalomtól. Ok, eljött az ampulla ideje. Nagy nehezen letörtem, és megittam pici vízzel. 10 percig remegtem a paplan alatt.. aztán szép lassan beütött.. nagyon jó érzés volt. el is aludtam, de egy óra múlva olyan rémálomból ébredtem, átizzadt hálóinggel, hogy senkinek nem kívánom. Ittam pár kortyot, de éreztem, hogy a fájdalom kúszik vissza. Gyorsan cataflam V, és visszaalvás amennyire lehet. Kétszer fél óra sikerült, hányingerrel ébredtem. Minden korty víz hányingert okoz. Gondolom az antibio és a fájdalomcsillapítók kicsinálták a gyomrom.
Egy banánt kétszerre ettem meg sírva, hogy legyen vmi kaja bennem. kicsit jobb lett. Később reggeliztem kekszet, teába mártva. Sokkal jobb lett.. Itt tartok most. A 6. napon. Hullámzik az állapotom. 4-5 óránként beveszem a cataflamot. Néha eszem vmi kicsit, iszogatok, de küzdők a hányingerrel. Ma megyek vissza kontrollra. Meglátjuk mi lesz. Mindenképpen írok még. Ha nem olvassa senki, akkor is jól esik leírni. Ha meg olvassa később valaki, akkor lehet neki segítség, hogy mi a természetes és mi nem. :)
Jár erre még valaki esetleg? 5. nap reggelén járok a műtét után, amit koblációs technikával végeztek. Eddig minden hasonlóan zajlott az itt olvasottakkal, de most jött egy tünet, amit senkinél nem látok. Tegnap óta hasmenésem van, gondolom a gyógyszerektől, leginkább az antibiotikumra gondolok. Nem is tudom, hogy miért kell, ahogy látom, nem minden orvos ragaszkodik hozzá. A hasmenés nagy baj, mert igaz, h a torkomtól tudnék enni/inni, de a gyomor panaszaim miatt már a víz gondolata is hányingert okoz ma reggelre.
ha esetleg jár még erre valaki, nincs vmi ötlete esetleg?
Szia Janet! Nekes is írok, hátha valaki visszatér még ide :D Te hogy vagy azóta? Milyen tüneteid voltak még 1 évvel a műtét óta? Úgy látom te is az a ritka eset voltál, aki sokáig szenvedett a maradvány-tünetekkel, szóval úgy fest nem vagyok egyedül, de hátha tudsz biztatót mondani a magad ügyében!
