Köszönöm a kifejtett álláspontok őszinteségét .Zotyó:sajna a lehetőség szerinti legjobbat és az illúzió szinten elvárt maximum ötvözetét tartom az igazinak.Most egy ilyen szakadt meg.Szemnek:ezt a kapcsolatot hidegen realista cinikus alapon kezdtem el.Csak akkor engedtem szubjektív érzéseimet szabadon míg az általam jónak tartott objektívnak vélt"teszteken"(de rossz kifejezés)végigfuttattam a lehetőségeket.Na ezek után idealista pozitív gondolkodással toltam (tuk)a szekeret.De valami olyan történt mindha két tapasztalt kötéltáncos akik minden baki lehetőségét kiiktatva ebben egymást segítve megy fel naponta a trapézra aztán jön egy földrengés és már lennt is vannak.
Ajjaj, ha félreteszem az objektiv szakmai szemüvegemet, akkor előjön belőlem az empirikus (ön)megfigyelő. De a tudomány ilyenkor valami idealistán pozitiv gondolkodású embert kiván segitségül, nem ilyen hidegen realista-cinikust mint én vagyok.
Csatlakoznék zotyo hozzászólásához, teljesen igaza van szerintem. :)
Egyetlen "igazi" nincs, ne sirass romokat! :)Megtalálod majd a másik "igazit" és lehet, hogy nem 4 évig fog tartani.
Mint tudod most válok el. És egyáltalán nem bízom abban, hogy szépen sikerül. Szerencsémre nem vagyok egyedül. Igy aztán most retteghetek attól, hogy meddig lesz Ö a társam. De ennek ellenére mégis elkezdtem így felépíteni az életemet. Az igazi keresése meg.... A fene tudja mikor találtad meg az igazit. Ez olyan mint a régi történetben, amikor választhatsz egyet a felvonuló háremhölgyek közül, de nem hivhatod vissza aki már elment. Hogyan találod meg az igazit?
Szerintem az az igazi, akivel jól megvagy, szeretitek, segítitek egymást. Ha tényleg összeilletek akkor együttmaradtok, de ha nem -akármennyire is fáj - jobb ha szétváltok. (Irom ezt úgy, hogy kiráz a hideg, ha arra gondolok, hogy elhagyna.) De nem szabad feladni. Igaz nem kell beleugrani minden alkalmi kapcsolatba, de keresni kell az "igazit".
Ez a helyzet, ebből kell kihozni a lehető legtöbbet.
Bocsánat Ciceró!
1 kicsit félreértettem. Első olvasásra azt hittem a te gyereked az akadály. Viszont ha már tényleg nem müködik a kapcsolatotok szerintem inkább örülj, hogy most derült ki és nem 8 év múlva. Egy új kapcsolat biztosan rendbe fog hozni. :))
Igazad van talán félre értettél.Csak azt mondtam nálunk soha nem mérült fel a gyermekvállalás kérdése olyan indokkal ,hogy később majd a gyermek léte akkor is összetartson bennünket ha ki ég a láng.Egyébként neki sem volt akadály a fiam és én is szeretem a lányát.
Recept nincs de valamit tenni kell.Egyszer elváltam van egy tüneményes fiam akit rendszeressen láthatok és látok is.De a következő kapcsolatomba hosszas mérlegelés és önvizsgálat után léptem be.Úgy éreztem ,hogy kiadhatom magam teljes gyengeségeimmel együtt is .Ennek 4-éve volt.Most vége.Szörnyű.Igazából kihült már fél éve de erőlködtünk-tem,hogy fenn tartsam.Az illúzióért a bolldogság felidézéséért.Talán az volt a baj,hogy nem vettem feleségül vagy,hogy nem jött hozzám.Annál már mindketten tapasztaltabbak voltunk,hogy egy váratlan?gyermek kösse szorossabra az életünket.most azt hiszem az igazit vesztettem el.Vagy is egymást.a véleményetek érdekel,hogy keresni az "igazit"azt lehet de nem hagyni elveszteni egy kapcsolatot az igazival.......azt,hogy lehet elérni?és továbbmenve innen merre ugyan is az alkalmi kikötők már hiába várnak.Van értelme a boldogságnak vagy csak a csalódás az egyedüli viszonyítási alap érzelmi világunkban?
