Az irányított ventilálás kiscsoportos terápiája, a reziliencia fontossága napjainkban című előadásunkat látják, a nagysikerű Sodródjunk az árral sorozatunkból.
Ezúton tudatom mindenkivel, hogy 2023. 12.13. napján, Luca napon felmondtam a Magyarságkutató Intézetben. Az ok egyszerű: nem tudtam együttmüködni az intézet új vezetésével és nem akartam tovább tűrni a megalázóbbnál megalázó döntéseket személyemmel kapcsolatban. Véleményem szerint rossz az új irányvonal - ehhez én nem adom a nevem.
Makoldi Miklós régész, a Magyarságkutató Intézet Régészeti Kutatóközpontjának egykori igazgatója.
2023 03 12-ig jó volt, köszönöm! Azóta lett pár ősz hajszálam! Viszlát Magyarságkutató Intézet!
Utóirat: nem a Magyarságkutató Intézet, hanem a Magyarságkutatás a fontos! Azt folytatni is fogom!"
ősz. csöppök jönnek a semmiből és a földön koppannak. sokan vannak, tócsákba egyesülnek, és az újonnan érkezőket már ezek a tócsák várják. az újak táguló köröket rajzolnak a tócsák felsznére, és a körök egymásba tágulnak, körhullámok egyesülnek egymással, s enyésznek el - az új csöppök beolvadnak, mert a régiek, azok már tudják, hogy miről is van itt szó.
a lelkieket illetően mire kíváncsi? melyik rádöbbenésre? vagy magára a meg nem értettség miatti érzésre?
mert rádöbbenni maga az elektromos vihar az agyban, amelytől feláll a szőr az ember hátán, és kvázi morfinszármazékok túltengése figyelhető meg a szervezetben. kifejezetten egészséges állapot. a meg nem értés pedig olyan, mint a születés: mindkét félnek fájhat, de az anya is és a gyerek is spirituális tartományokba léphet általa.
Konkrétan a redőkbenn történő csavarást azt úgy gondolom, hogy világosan értem, csak a lelki mekközelittés homályos kicsinyt...ideológiailag nem vagyok elég képzett..
AgyProTézis,
remélem, tud valami érdekeset fűzni ehhez. direkt nem mondtam semmi konkrétumot, és a lényeget is elrejtettem a megcsavart gondolatok redőibe...
nem is baj. amíg nem vagyok megfelelően megértve, addig van még hova fejlődni. tegnap is érdekes dolgokra jöttem rá a meg nem értettségemből fakadóan. nem vagyok elég okos ahhoz, hogy ne magamból induljak ki, és hogy előbb felismerjem, mi vagyok, mint azt, mi nem vagyok. de mivel több nem vagyok, mint ami vagyok, így elég nehéz dolgom van. persze, a másokban meglelt önmagam, és a hozzám-közeliség gyakran megtéveszt, ilyenkor azt hiszem, érthető is tudok lenni. de azt, ami nem én vagyok, azt hamarabb megértik tőlem, így még nehezebb a dolgom, mert sokszor kell másnak lennem, mint ami vagyok, és ez valahogy ambivalensen érint.
a mélységeket tekintve is pont egy meg nem értettség miatt döbbentem rá arra, hogy nekem csakis mélységeim vannak, felszínességeim nem nagyon. ez nagyon kellemetlen, mivel egy csomó mélységemből kell felszínt csinálnom ahhoz, hogy a.) ne akarjanak agresszíven belémhatolni (ó, szexizmus nélkül!) b.) ne akarjanak visszatömködni oda, ahonnan jöttem, c.) ne akarjanak szőröstül-bőröstül elnyelni, d.) ne akarjanak szétszedni, és analizélgetni e.) ne akarjanak elpusztítani, f.) ami kimaradt.
Ugyanakkor, nekem is kellemetlenségeim származnak ebből, magamra vonatkozóan, mások csinálni akarása nélkül is..De ezt nem pontoznám, mert kilógna a tizes listáról.
az intenzitást tekintve megint csak egy félreértésnek köszönhetően döbbentem rá magányosságom okaira, és myoalapállapotom lekommunikált absztrahálásának lényegére. S ezen megnyugodva, az is beugrott - illetve inkább élesebben kontúrozódott bennem, hogy mit is hiányolok. Eddig ugyanis csak annyit tudtam - megint - miből nem kérek. De hogy miből mégis, azt mostanában kezdem meglelni. De ehhez is az kell, hogy nagyon-nagyon sokszor és sokan egyáltalán ne értsenek. persze, semmi nagy dolog nincsen ám abban, aminek szükségét érzem, csak inkább olyan ez - hú, most leszek bajban a megfelelő hasonlattal - (már 10 perce ezen gondolkodom), mint amire azt írtam, hogy élettel teliség. (ez nem igazi hasonlat, mert erre nincs hasonlat. szubjektív élményekre meg kár utalgatnom. de talán azt képzelje el, hogy úgy érzi, ki akar bújni a bőréből, és valami igazán fontosat és nagyot kell tennie ahhoz, hogy ez ne történjen meg idő előtt;o))
igazából Rudolf Pétert hoznám be metafórának, aki kiment Frei-jel afrikai szafarizni, és kiakadt a szegénységen, s beszélt a kamerába erről, és arról, hogy nem biztos, hogy nem a félmeztelen kiskölyök a boldogtalanabb. aztán bocsánatot kért a gyerektől, hogy ennyi ideig beszélt egy idegen nyelven a jelenlétében, majd angolul! elkezdtek beszélgetni a kölyök családjáról...
képtelen lennék olyan nemes egyszerűséggel és tisztasággal visszaadni a mondanivalóját, mint ahogyan ő megfogalmazta, de igazából a második mondatomban van a lényeg..
