Kis háttér: ebben az időszakban: szerelmi csalódások, méltatlan hírlapi támadások (mármint őellene, nem őtőle), no meg "túl sok" Byront, Shelleyt, Heinet olvasott akkortájt - hát ettől lett ő egy időre amolyan Darth Vader.
Félő hogy igen, bár biztosra már nem fogjuk soha megtudni. Az is lehet, hogy csak megvezetett volt. Petőfi minden jel szerint szabadkőműves volt. Minden olyan szervezetet a 19. században, melynek nevében benne volt az "ifjú" szó, közismerten szabadkőmúves volt: Ifjú Itália (Garibaldiék), Ifjú Lengyelország, Ifjú Európa, Ifjúcsehek, Ifjú Örményország, Ifjútörökök ... na és Ifjú Magyarország, ahogy először a Márciusi Ifjak nevezték magukat. Ezek a "fiúcskák" nem voltak emberszeretők. Titokzatosság és megtévesztés voltak a fő jellemzőik. Megtévesztés nemcsak az emberek irányába, hanem a magasabb szintek manipulálták az alacsonyabbakat a szervezeten belül is. Petőfi ezen verseire is vakolókanalasokkal foglalkozó cikkek mutattak rá: https://pokolraveluk.info/2018/01/12/a-kabbalista-satanista-petofi/
"Süvölt a zivatar A felhős ég alatt; A tél iker fia, Eső és hó szakad. Mi gondunk rá? mienk A konyha szöglete. Kegyelmes jó urunk Helyheztetett ide. S gondunk ételre sincs. Ha gazdánk jóllakék, Marad még asztalán, S mienk a maradék. Az ostor, az igaz, Hogy pattog némelykor, És pattogása fáj, No de: ebcsont beforr. S harag multán urunk Ismét magához int, S mi nyaljuk boldogan Kegyelmes lábait!"
Petrovics Alexander művészien ábrázolja az arany középút helyességét, valamint a talpnyaló szolgamagatartás, és az elyomó parazitizmus társadalomra és lényekre egyaránt káros voltát.
Öreg munkatársam tömören fogalmazta: szemetek az emberek!"
Ezt embergyűlöletnek beállítani olyasfajta általánosítás, mint pl. a múlt században, amikor milliók haltak meg általánosítás miatt.
Természetesen Petőfi - ha látszólag gyűlöl is valakit - az nem az összes ember, hanem csak egy elenyésző csoportja.
Az előbbi a dolgok racionális oldala. Művészileg, és az emberi indulatok oldaláról tekintve kell egy kis felkészültség ahhoz, hogy a sorokat helyesen megértsük. Ám az elmúlt 50 év éppen arról volt híres (azaz válik hírhedté), hogy ez utóbbi oldalt igyekezzünk minél inkább figyelmen kívül hagyni, s így az élet számos területén rengeteg dolgot félreérteni, s ezzel megosztottságok százait képezni, s általa uralkodni a megosztottak felett.
Talán e témanyitás is egyfajta indulatok feltörése nyomán születhetett. Emiatt azonban nem ítélkezhetünk a topiknyitó felett sem!
Ez a költőnek az a korszaka, amikor reálisan látta az emberiség sötét oldalát, és nem vakította el a forradalom és szabadságharc mákonya... Utána meg már nem volt lehetősége kijózanodni...
Megvetésem és utálatomnak Hitvány tárgya, ember a neved! A természet söpredéke vagy te, S nem király a természet felett. A teremtés legutósó napján Alkotott az isten tégedet, Elfáradt már ekkor a munkában, S így jelessé nem teremthetett.
Szeretélek téged egykor, s szívem Veled hű szövetséget köte, Megvetésem és utálatom lett E szövetség kettős gyermeke; Jól ismerlek, te nem érdemelsz mást, Nem, mint megvetést s utálatot... Szolgazsarnok! vagy nyalod más talpát, Avvagy talpad mással nyalatod.
...
Hidd, ha jónak látod; ámde tudd meg: Én nem függök tőled semmiben, Amily útat választott magának Lelkem, rajta egyenest megyen. És ha tetszik engem fölemelned, Ám emelj föl, mint bálványodat; Ha fölültetsz fejed tetejére, Majd kirúgom szolgafogadat!
Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról. Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell. Még várok holnapig; Ha holnap sem lesz a végitélet: Beások a föld közepéig, Lőport viszek le És a világot a Levegőbe röpítem... hahaha!
Nem sűlyed az emberiség! Ilyen gonosz vala rég, Ilyen gonosz már kezdet óta... Hisz különben nem kellett vóna Százféle mesét, Eget, isteneket, Pokolt és ördögöket Gondolni ki, hogy zaboláztassék.
