Elégedett voltam én is, de az új lemezzel sincs bajom. Roine Stolt már régen bizonyította, hogy nem tud hibázni, a színvonalat mindig hozza. A kiemelkedő darabok számomra nem azok, amik elhangzottak élőben is, hanem például a Seasons End a cirkalmas dallamával, a Stronghold a nagyívű gitárszólóval és a végén a Look at You Now.
Az első lemezt egyelőre, de azt többször is. Jó sokszor! Stolt mester nem nagyon tud hibázni, de kibújni a bőréből sem - így nem csoda hogy ismerős! Viszont mindig levesz a lábamról az a laza elegancia, ahogy elővezeti az ilyeneket hogy: "There's a sadness in your eyes..." (The Darkness In You)
A második lemezt egyelőre eltettem későbbre, majd ha az elsőt sikerül már teljesen megemészteni, jól jön még.
főleg az első felét szeretem, de valszeg a második is jó, bár picit néha még az az érzésem, hogy rövidebb jobb lett volna. talán a második felében van egy két töltelékebb nóta.. de lehet csak nem hallgattam eleget
Engem sem hoz úgy lázba, mint más TFK albumok. 6 hete hallgatom, de a lelkesedés szép lassan lecsökkent, és egyre kevesebbet veszem elő. Nekem a SoNE maximálisan tetszik továbbra is, a BoE már ritkábban forog, és sajnos a DL valóban kicsit unalas, helyenként...legtöbbször. :-(
En eppen nehany kritikaval nem szoktam nagy baratsagban lenni. A pontozasnal megertem, ha valaki tulpontoz vagy eppen alulpontoz egy-egy albumot. Egyebkent en is gyakran hasznalom, illetve olvasom a progarchives weboldalt. Egyebkent nagyjabol a pontozas ugy 75 szazalekban az en izlesmnek is megfelel. De naha ugy erzem, nehany esetben nagyon melle tudnak loni a pontozok is, hiszen vannak albumok amelyeket illik tulpontozni. A tulpontozast nem ugy ertem, hogy rossz az album, csak eppen szerintem nem annyira jo. De talan ez mar csak egyeni izles kerdese.
AMi a TFK uj albumat illeti, kisse csalodas szamomra, foleg a Bank of Eden utan. A Bank of Eden-t a bonuszokkal egyutt jo albumnak tartom, tulajdonkeppen egy egesznek erzem. Persze ehhez hozzajarulhat az is, hogy klasszikus LP lemezen szoktam meghallgatni, es ott a 3. oldal elso szama meg a rendes albumhoz tartozik, es a masik szam mar a bonuszokhoz.
Az uj sem rossz, a "Desolation Rose", de szamomra kisse unalmas. Tulajdonkeppen inkabb a bonusz cd-n hallani tobb olyan reszletet, amelyek felkeltettek a figyelmemet. Talan azert, mert mig az enek a rendes albumon kisse egyhangura sikerult, a bonuszon kevesebb a vokal.
Igen, a PA lényege, veleje, sokkal inkább az írott kritikák, mint a szavazatok-pontszámok. És igen, ahogy látom, a review-k számát illető sorrendben még a századik kollaboráns (höhö) is 192 kritikánál tart jelenleg, míg az első háromezer hatszáznál… Egyébként amennyire én tudom, a legtöbb review-t írók nagy része szakújságíró, s ezen írásaik nyilván nem is csupán a PA-n jelennek meg.
Ha az ember sokat olvasgat PA-s kritikákat, egy idő után kialakul a kedvenc kritikusi köre, akikkel hasonló az ízlése, hasonlóan lát (hall, ugye) sok mindent, a konkrét dolgokat illető véleménye sokkal inkább megegyezik, mint nem. Ez nyilván nagy segítség az orientációban, hogy érdemes-e belevágnom ebbe és ebbe az előadóba/albumba, de - persze az adott album ismeretében - önmagukban is élvezetes olvasmányok tudnak lenni. (Nekem amúgy ilyenek elsősorban Gatot, progrules és tszirmay…).
A progarchives egy tök jó oldal, én is használom napi szinten. Az ilyen pontozásoknak én sok jelentőséget nem tulajdonítok, és valószínűleg nem is szabad. Ezért is lőttem mellé a 4-500-al, most kíváncsiságból megnéztem, és a Big Big Train : English Electric 2 is csupán 370 szavazatnál jár... Mea Culpa.
Amit érdemes nézni, ha már mindenáron ezt a témát feszegetjük : nagyon sok olyan Collaborator van az oldalon, aki több száz valódi reviewet írt (nem csak pontozott).
"A progarchives pontszámait olyan 4-500 szavazat után érdemes nézegetni."
Ez már csak amiatt sincs így, amit Limelight írt. 4-500 szavazat felett vagy tényleg csak a legnagyobb nevek vannak, vagy olyan, náluk valamivel „kisebb” nevek albumai, melyek már a legelején kimagaslóan jó pontokat kapnak (ami pedig mágnesként vonzza azokat, akik amúgy nem feltétlenül szavaznának).
Nyilván minél több a szavazat, annál érvényesebb, megbízhatóbb, informatívabb az adott pontszám, ez jogos, de ez nem jelenti azt, hogy kábé száz szavazat ne mutatna már egy olyan pontos és nagyjából végleges helyezést, amit az ötszáz, vagy akár kétezer szavazat mutat.
És azért sincs így, mert már 30-40 szavazat pontszámai is egy olyan trendet, tendenciát, nagyjábóli elfoglalt helyet mutatnak, ami - később - még ötvenszer ennyi szavazat esetén sem változik érdemben. Adott albumnak a kezdeti mondjuk 4,55 pontja ezer szavazat – és persze uszkve egy év – után sem lesz jó eséllyel 4,2 alatti. És ugyanez az arány bármely pozícióra érvényes. Kivételek persze lehetnek, de a lényeg, hogy a tájékoztatás, iránymutatás szintjén már harminc szavazat is releváns.
Nálam megint "év lemeze" gyanús, pedig volt már idén néhány nagyon jó kiadvány, pl. Wilson mestertől, a Tangent-től, vagy a Spock's Beard-től ebben a műfajban.
