Keresés

Roppan a tükre a jégsátornak,
játszanak élve a fények,
teste lecsordul a rétre,
elnehezedve a létre!

Fázik az égen a csillag,
álmodat éri, ha hívnak,
s reszket a hajnali tájon,
elfagy a titka az ágon…

Jég repedezget a járdán,
Nap sugarára kiáltván,
csúszik az udvar a fényben,
gyermeki, szép nevetésben!

Rezdül a jég meg a fény már,
csillog a sok kicsi szempár,
tört ragyogása a télnek
titka a régi meséknek…

Bűzös bendőbennék, lila rágalomtüskék,
Holt nikkek száradt vére nyűves maccskabajszokon...

-Eccer, majd én is megszokom.

bűzben és koszon

acsarkodva közös szókon

ugatva a Szépre

rárohanva a Jóra

...miközben a Föld halála

az utolsó köröket

rója

lilarőt allélok

mutánsok és wadak

távolititkos lóókuszokon

...én meg itt alélok

bűzben és

koszon

alélok

nyilván össze

gabalyodtak bennem

az allélok

agyba-főbe rútolnak

parázsra löknek

s naponta

köpnek

énreám

... de hejába!!

mert a Szépség és a Jóság

bizonyhoty:

ÖRÖK

volna kedvem írni

szépet

de már itt elakadok

nincsenek szavaim,

melyek

- szabadok

exponenciálisan

gyorsulva nő

-a hulladék

s a Nap...

csak néz...:

-"Talán újra égetnem kell."

minek neked kert

nem elég az ucca?

neved ugyis mindenki tudja...

álomkertek, tyhö? mikor itt a bunker

zöld hulladékból építve játszani, az kell.

tágul a hegy keresztcsontja,

megszület a szép Baj

álmaim kertjével,

amirő lemondtam.

ugatnak az apróvadak

gyakorolnak az ifjú

kakasok

nekem

ez

már

sok 

elkapott a derékzsába

hasgat a keresztcsont

mérhoty a Baj

mindég

nekem

ront

Idegesek az állatkák,

a borznak fáj a háta.

Dokinéni hová lett!???

Csak nincs

Amerikába??!!!

Őrszkvék, őrszkvék!

Kíméjjed+ Eavitkét.

EGYSZER RÉGEN

Egyszer régen jósolták Valakik,

AZ lesz majd asszonyom, kinek csillag lakik

a lángoló tekintetében:

Ő lesz majd fáklyám az éjben.

Egyszer régen intettek Valakik,

vigyázzak majd e csillaggal: vakít.

Ne a szememmel, csak a szívemmel nézzem,

különben elemészt egészen.

Egyszer régen... Mondtak még valamit

a csillaglány szívéről is, amit

ezerszer eszembe véstem.

És mire mégsem emlékszem.

Volt benne "kő" és volt benne "jég" is,

ezernyi "mégsem" és ezernyi "mégis",

volt benne "minden" és volt benne "semmi".

Amire emlékszem, nagyjából ennyi.

Egyszer régen jósolták Valakik,

AZ lesz majd társam, ki élni tanít.

Ki feloldoz mámorban, kéjben:

Ő lesz majd fáklyám az Éjben.

Szép vers!

Kétsoros

A legjobb legek,

nem mindig a legjobb gegek.

A lányon felejtett csók

Bárányfelhők alatt, csiripel a rét.

Fűszálak közt bújócskázik a szél.

Bejárja a rét minden zegzugát,

megrázza az árvalányhajkoronát.

Kezedhez ér, felszalad a válladon

mint bohókás bolondos vándor,

elidőz a pozsgás ajkakon,

a szél futna és maradna, oly bolondul tétova.

Erőre kap a szélvihar, zendül az ég,

csendesül a rét, elül a zaj.

A lány fut, szalad, lépést tart a viharral,

menedéket keres a hirtelen támadt zivatarban.

A vihar útját állja.

Esőköpenyével lágyan oltalmazza.

Szélként kívántalak viharként csókoltalak.

Viharban született csók ragyog minden zivatarban.

Álmodtam egy lánnyal

Álmodtam egy lánnyal, 

Tán a legszebb lánnyal? 

Megcsókolt és a szívem lángolt, 

De felkeltem azóta viszont csak fájlalom. 

Ez csak egy álom volt mi más, 

Hisz egy lány miért fordulna rám? 

És míg álmomban boldog lehettem, 

Addig ébren mindig csak szenvedek. 

Bár nincsen nagy nevem, 

És nincsen jó kinézetem, 

De kétszer akkora a szívem, 

De mindegy hisz ez kit érdekel? 

Eddig egy lányt sem csókoltam meg, 

S egyesek ezért csak jól kinevetnek, 

Ezzel csak növelve a nagy fájdalmamat, 

Másnak boldogságot csak ez okozhat. 

Élőben ő rám se néz, 

Esélyem nála mint a süllyedő jég, 

Így hát örökké egyedül maradok, 

És végül csak a halált csókolhatom. 

Szeretem? Nem tudom, 

Ő szeret-e? Nem tudom, 

Boldog lehetek-e? Nem hiszem? 

Örökké egyedül maradok? Csak ezt elhiszem. 

Mindannyian...

Mindannyian tárgyak vagyunk, 

Miket az élet felhasznál, majd felél. 

Nekünk szabadság az álmunk, 

De rabságban élünk, már mindenki fél. 

Mindannyian bábok vagyunk, 

Miket az élet von, rángat dróton. 

Egyenruháinkban indulunk, 

Harcra készen, át a városokon. 

Mindannyian katonák vagyunk, 

Miket az élet felállított a sakktáblán. 

Mostan elbukunk, vagy maradunk, 

Egyedül vágunk neki, néz minket a Sátán. 

Mindannyian parasztok vagyunk, 

Miket az élet elpusztít, odadob Neki. 

Markában égünk, sikongatunk, 

Ezt a kínt nem éli túl egyikünk sem, senki.

További verseim: http://www.szaasz.eoldal.hu

MINDENT FELEMÉSZTŐ.
IZZÓ.  ÉGETŐ.  PERZSELŐ.

MÉGIS KÍSÉRTŐ VÁGY HAJT

A TŰZ ALKOTTA BAJ

-MI FELEMEL,MAJD PORLASZT-

LÁNGJÁNAK OKÁT TUDJAM.

     RÉGI TELEK, KARÁCSONYOK

     Hová tűntek a régi korok?

     Forralt borok, s disznótorok,

     Hová a friss, ropogós hó?

     A fenyőillat és csillagszóró?

     A finom bejgli, mit mama sütött

     Az angyalka, mely szíven ütött,

     Ma már szinte mind csak emlék

     Mint kézzel megszőtt finom kelmék.

     Azt kívánom, megint legyen úgy minden

     Mint egykor rég volt: ez volt kincsem. 

CSAK ANNYIT KÉREK

Csak annyit kérek tőled

Ne legyél már haragos

A folyót is úgy szeretem

Ha tiszta, nem zavaros

Csak annyit kérek tőled

Ha rám nézel, légy vidám

Bár magamat jól ismerem

Tudom, van bőven hibám

PRÁGAI HANGULATBAN

Kozeli helyeken

Prágában, tereken

Most is másnapos

A léptem...

:-(

Már kinyitották az ablakot

Már kinyitották az ablakot

És beáramlott a tiszta levegő,

S nem nyitottak új Taigetoszt,

Viszont dühöngött a sok hebegő!

Remélem versem egyértelmű,

S nem akarod félre hallani,

S nem mondod, hogy fércmű,

Egy a célunk, egyfelé kell haladni!

A Szendés versem utolsó 5 versszaka.

Szendéhez szaladva kezét meg ragadta,

szerelmét szerette látni egy darabba.

A felhőt befogva indultak útjukra,

S meredten gondoltak elmúlt múltjukra.

Szende már majdnem feladta tervét,

de ekkor meglátta szerelmét, Lenkét.

Tudta, hogy érte megtenne bármit,

amit szíve olyságosan ámít.

A felhőről leszállva a kúthoz siettek,

a halálnak pedig búcsút is intettek.

Lenke kezében a kulacs is remegett,

“milyen meggondolatlanok voltunk”, szepegett.

Szende már tudta, hibáztak ketten,

megfordultak, s elindultak csendben.

Ők már leélték életük javát,

s ezzel befejezték az élet szavát.

Szendéék ikrei már szülők voltak,

s gyermekeikhez e-képpen szóltak:

“Ha majd egyszer követjük őket,

véssétek nevünket , eme Kőbe”.

Ha én lamantin lehetnék Floridában

(svéd gyerekvers, írta brekkancs verse)

Ha én lamantin lehetnék

mindenki dicsérne, hogy milyen áramvonalas a testem

mennyire szép kövérre híztam (már majnem 800 kiló! - suttognák áhítattal)

senki nem követelné rajtam, hogy szép legyek és vicces

nem elégedetlenkednének a gyereknevelésemmel

boldogan lubickolnék a langyos vízben

téged pedig dutyiba zárnának, mert felidegesítettél.

Trollhallában jártam

sok kis trollt láttam

el akkart fikkadni

szabad-e kitiltani?!

Mária? Nem is tudtam, drága árja

de bizony, ragyogó szemednek párja

sötét, s borzos hajad erdeje barna,

hogyan leszel így a nagy Führer barma?

bizonyára te vagy az személyesen

már értem, mért nézel ily veszélyesen.

mielőtt engem is elgázosítnál

lelépek innét! nincs rosszabb e kínnál.

A múzsám szatírrá változott,

fűt-fát megbúbol az átkozott!

Csalfa nők miatt lett ő szörnyeteg

tán ezért ennyire ölveteg. :O :(