épp ma jutott eszembe mi lehet veled. annak idején aperitifs nick voltam.örülök, hogy jól döntöttél és az utolsó bekezdés konklúzióját magam is osztom, de azért könnyebb leszállni a döglött lóról, ha már ott egy másik, ami tovább visz ;) gratulálok a sikersztorihoz, kellenek ezek, mint a ablakos tótnak a hanyattesés :D
2013-ban kezdtem ezt a topikot, a sok kínlódás után 2016 végén váltam el. Igen, a szerelemért. 2018-ban feleségül vettem a szerelmemet, és most, 2022 végén már a kislányunkat neveljük boldogságban és harmóniában.
Tanulság: ha észreveszed, hogy megdöglött alattad a ló, szállj le róla. Nem érdemes húzni-halasztani. Ha romantikus hősként ki akarsz tartani a tönkrement kapcsolatod, az eltávolodott társad mellett, a jutalmad sok elpazarolt év lesz, senki sem fogja megveregetni a vállad, hogy te egy hős vagy, és az igazi férfi/nő kitart jóban-rosszban, blablabla. Persze a nehéz időszakokat nem szabad összekeverni a tönkrement kapcsolattal - a tönkremenés jele az, hogy már senki nem akar energiát pazarolni a rendbehozatalra.
Egyetértek Veled. Manapság csak úgy dől a csapból, hogy válj el, mert a gyereknek nem jó példát mutatsz, ha boldogtalan házasságban élsz. A gyereknek is jobb úgy.
Én amondó vagyok, hogy mérlegelni kell pontosan a helyzetet. Ha két értelmes fél megállapodik, hogy mostantól külön úton mennek tovább és a gyerek(ek)nek igyekeznek megadni mindkét szülőt, amennyire csak mindkettejüktől telik, akkor jó megoldás lehet a válás. De, ha bármelyikükben harag van, akkor nagyon sokat tud ártani egy ilyen egyéni akció. Szóval szerintem a válások max. 5-10%-a lehet elfogadható.
Én nem tudom és nem is akarom rábízni a feleségemre a gyereket, nem tudok elválni. Maradok, amíg csak tudok. És nincs nálunk permanens veszekedés, felszín alatt meghúzódó feszültségek, meg isten tudja mit találnak ki, akik nem is ismernek engem és a pontos helyzetet.
Amúgy meg minden reggel én keltem a gyereket és én is fektetem le. A feleségem képtelen ezt megtenni. Reggel nem tud felkelni ő maga sem. Este pedig egyerűen nem tud olyan nyugodt körülményeket teremteni, hogy a gyerek időben elaludjon. Csinálta éveken keresztül. A gyerek éjjel fél kettőkor dőlt ki és sokszor délután keltek fel. Normális ez? Óvodaidőben pedig éjfél körül aludt el és 8 körül ébresztette fel az anyja és az oviban a gyerek állandóan álmos volt. Kezembe kellett vennem ezt is, mert az iskolába már nem lehet fáradtan, késve beesni napi rendszerességgel.
Sajnos az élet minden szegmenséből tudnék mesélni sztorikat. Bár a magyar bíróságok szerint nyilván ő az alkalmasabb a gyerek nevelésére. Röhej.
ha Jól tudom a most már exem elég sűrűn olvasgatta az itteni topikokat. Így hát én is elkezdtem.
Meg kell mondjám nagyon megdöbbentett az ami ezen az oldalon olvasható. Azt kell, h mondjam, hihetetlen,h 2019Ben mennyire hülyítik egymást az emberek. Ha nem vagy boldog lépj ki, egy életed van, te döntöd el hogyan éled szövegek illetve az erre utaló mondatokkal van tele minden.
Igen ám de ha kapcsolatban vagy, vagy családod van már kellene, hogy legyen felelősség. igen is minden telhetot meg kellene tenni azért,h megmentsd.
bar vannak azok akik jobban szeretnek menekülni és utána megy a panasz milyen gonosz volt az ex meg ugye a gyerekek is hogy állnak hozza. Milyen példát mutat az ilyen apa/anya .?
Add fel gyermekem nem kell küzdened, alkalmazkodnod és adnod sem. Király példamutatas.....
nem kell csodálkozni. Igenis tegyétek fel magatoknak a kérdést,h szeretnétek,h a gyerekezeknek ilyen társa legyen aki így viselkedik vele mint ahogy ti teszitek? Mert ugye van egy ilyen is,h sors...... Előbb utóbb minden visszaüt!
Én kuzdottem próbáltam, de ilyen szöveg hallatán csodálom,h ismet társat találnak maguknak az emberek.
Mikor majd idősek vagy betegek lesztek remélhetőleg az új társ akiért megannyi embert - társat, családot elhagytátok ugyanúgy veletek lesz.
egy utolsó mondat. Aki ezt teszi az nem a társat hagyja el aki évekig vele volt, hanem A Családot, lehet amitAni magad,h de én a gyereket nem hagyom el. De igen elhagyod és az ő helyébe is. A társ lép előbb vagy utóbb
Optimista vagyok, mindenkivel jól kijövök, tényleg. Még ami furcsa, hogy ha válásra kerül a sor, azt hiszem az anyámtól is elválnék. :) Van bennük közös. És ma már azt is tudom, hogy ez sem véletlen.
Elég régi már a poszt, de hátha érdekel még a válasz. Remélem azóta már túl is léptél rajta...
"Kertes családi ház két autó csoda szép 6 éves kislany. Nekem jo munkám van jó fizetéssel , ő egy közeli óvodában dolgozik ahová a kislányunk is jár. Tehát minden felépítve várhatjuk a nyugodt életet koncentrálva egymásra"
Na, itt a probléma. A fenn leírt szürke valóság az élet, aki szerint a kertes ház, az autók és egy gyerek a kulcs a boldogsághoz, tévúton jár. Nyugalom? Az még senkit nem kötött le, az életet nem túlélni kell, hanem megélni. Erre jött rá a párod, is igen, beleunt a kiszámíthatóságba, egyhangúságba.
"erre ő bumm , nagydumas örök szingli auto nepper karjaiban boldogan 2 honapja."
Talán azóta már el is váltak az útjaik, a saját előítéleteim alapján ezek az emberek képtelenek hosszútávú tiszteletre és kapcsolatra - bár azt megértem, hogy az exednek ez pár hónapra, akár évre, egy megváltó újdonság, kaland lehet.
"Mi ilyenkor a helyes ? ő azt állítja neki lányunk a legfontosabb hát ha igy lenne nem tett volna ilyet."
Ne hibáztasd, a dolog kettőn múlik. A kapcsolatotok lapos volt, egyhangú kiszámítható. Az élet akkor szép, ha zajlik, kezdj el te is élni. Hallgass a barátokra, menj rá az érdekes nőkre, kezdj új hobbikba, és ami minden téren fontos: LÉPJ KI A KOMFORTZÓNÁDBÓL!
Sok olyan barátomat látom harminc-negyven évesen beleöregedni az életbe, akik nem hajlandóak semmilyen kihívást vállalni, ezért szépen elhagyják őket, és ők is beleszürkülnek a saját jólétükbe. Azt hiszik, az anyagi biztonság és a standard kirakatcsalád az élet célja. Pedig nem. Csak annyi, hogy érezzük jól magunkat.
Kezdeném is egy nem épp boldog stroryval .,élettarsam 13 év együtt élés után keresett egy új szerelmet dobott mindent amit ugymond együtt építettünk fel.
Kertes családi ház két autó csoda szép 6 éves kislany.
Azt mondta élni akar ,mert 34 éves és úgy érzi nem élt eleget,
Nekem jo munkám van jó fizetéssel , ő egy közeli óvodában dolgozik ahová a kislányunk is jár. Tehát minden felépítve várhatjuk a nyugodt életet koncentrálva egymásra erre ő bumm , nagydumas örök szingli auto nepper karjaiban boldogan 2 honapja.
Nehéz túllépnem, nagyon sokan támogatnak , sőt van egy nő akivel nagyon megértjük egymást.
De nem tudok szabadulni a mult emlékeitől. Az exem hagyja a kiskapukat felém , de nem tudom ,hogy azert mert bizonytalan vagy csak biztonság érzet kell neki már tőlem?
Tanácstalan vagyok teljesen...
Mi ilyenkor a helyes ? ő azt állítja neki lányunk a legfontosabb hát ha igy lenne nem tett volna ilyet.
Lehet egy kapcsolat lapos vagy csak nyugodt?
Hibasnak annyiban tartom magam hogy elhanyagoltam a lelki dolgokat vagy inkább nem vettem észre ,mert szinte együtt nöttunk fel lett családunk stb...
El szeretném mesélni nektek a két éves kapcsolatom történetét nagyvonalakban és tanácsot szeretnék kérni tőletek.
Igazság szerint mi nem vagyunk házasok, és nem is élünk együtt.
A kapcsolatunk kicsit több mint két éve kezdődött, az internet nyújtotta lehetőségeknek hála.
Mikor először találkoztunk, még aznap az ágyban kötöttünk ki, pedig neki még akkor barátja is volt, akivel az után az este után szakított, de a későbbiekben ismét összejött vele. (Lentebb kiderűl, hogy miért.)
Igaz körülbelűl 150 kilóméterre élünk egymástól, viszont minden szabadidőnket együtt töltjük, itt gondolok a szünetekre (mivel ő még iskolába jár, ez az utolsó éve; 19 éves) vagy a hétvégékre, ahogy a beosztásom engedi. Az utazás soha sem volt probléma, bár nem pénztárca barát, de mindig meg oldottuk valahogy.
Tudom, sokak számára a riasztó lett volna a távolság, be vallom számomra is az volt eleinte, de mivel élnek a városában rokonaim, ezért úgy gondoltam, hogy működhet a dolog! Működött is, egészen egy évig, amikor is össze vesztünk e miatt. Ennek az lett a vége, hogy 2-3 hónapot szüneteltünk, viszont ő ez idő alatt más férfiakkal is együtt volt. Nekem is voltak kalandjaim, de nem voltam képes arra, hogy ilyen hamar el jussak az ágyig bárkivel is, mivel kínzott a bűntudat, hogy előtte milyen boldogok voltunk, mindeközben én nem tudtam, hogy ő hogyan ütötte el az idejét nélkülem.
Viszont fél éve körülbelűl ismét egymásra találtunk, eleinte ugyan azokkal az érzelmekkel mint az elején, viszont most fordúlt a kocka. Eddig én voltam borzalmasan szerelmes belé, most pedig ő kapaszkodik belém minden tekintetben. Szinte már tehernek érzem. El tűntek a régi hosszas beszélgetések, helyette csak pár szót szólunk egymáshoz, és emiatt folyamatosan kapom a rizsát, hogy miért nem beszélgetek vele, persze neki nem mondom el, mert tudom hogy meg bántanám vele, de igazság szerint már nem szeretek vele beszélgetni sem. Nem vonzódok hozzá és nem érzek vágyat iránta. Ahogy telik az idő, egyre bunkóbbak vagyunk egymással, és már csak nem is haragszunk érte a másikra. Ő minden áron engem akar, én viszont őt már nem. Csak azt nem tudom el dönteni, hogy ez most csak a pillanatnyi gondolataim hozzák ki belőlem, vagy ez már végleges? Hisz ő az első komoly barátnőm, vele voltam először úgy együtt, és vele tervezem mindent. Már ott tarunk, hogy rövid időn belűl összeköltözünk. Ezért van most bennem ez a kavarodás, hogy igazság szerint most akkor szeretem őt vagy csak be érem vele, megszoktam? Soha sem volt jó az ágyban, mivel sem óvszerrel, sem nélküle nem sikerűlt el mennem egyetlen alkalommal sem. Viszont, az is lehet hogy velem van a baj. De ezt nem tudhatom. Nekem ez soha sem számított, mert a mi kapcsolatunk nem a szexre, hanem az érzelmekre épűlt. Nem tudom mit tegyek, hogy döntsek, de egy dologban biztos vagyok, ha ez így folytatódik, én nem fogok sokáig bírni. 18F
Eszembe jutott, hogy van ez a topik, gondoltam lezárom egy friss helyzetjelentéssel.
A sok éves vívódásnak válás lett a vége mindkét oldalon, aztán összeköltöztünk a szerelmemmel. Idén megvolt az esküvőnk, boldogan és jól élünk együtt, készülünk a gyerkőcre :-)
Szóval összességében happy end lett - és azt mondom, aki hasonló cipőben jár, lépje meg amíg nincsen gyerek, mert sohasem lesz boldog, ha nem változtat.
Hat ha nincs mit tenni, akkor neki kell futni es talan ha minel elobb nekifutsz, annal elobb ered el azt az elethelyzetet, amikor nekikezdhetsz egy uj, csak toled fuggo eletnek.
Talan valos/elvaltak topikjaban erdemes kerdeseket feltenned - ha vannak/lesznek, ott jobban ertenek a temahoz.
Itt inkabb a csalassal foglalkozok csvegnek es ehhez ertok szolnak hozza
A valas az mas teszta, az gyakorlatiasabb elmeket kivan
tudod nem is a csalás a legnagyobb gáz, hanem most hogy a csaj úgy döntött visszamegy rögtön gusztustalan meg szánalmas lett, szerintem rolika a fél karját odaadná ha ez a nő visszamenne hozzá, sőt borítékolom hogy első füttyentésre ugrani fog.......még párszor el fogja játszani az a nő hogy rolika kell neki..........megérdemlik egymást
Tudom, tudom, írtam is, máshol is írtam, mi, fórumolvasók egytől egyig tudjuk itt mind: a te sorsod, életed, erkölcsöd, világlátásod, önismereted....az....szóval az más.....más mint az enyém, és más, mint a "védencemé"
milyen kettős mércéről beszélsz?? én nem csaltam meg senkit, a párom csalta meg a nejét, soha nem mondtam hogy büszke lehet rá, valahol olvastad tőlem hogy dícsérgettem??.............mikor visszament a feleségéhez egy szóval sem mocskoltam elfogadtam a döntését és elengedtem, az más kérdés hogy visszajött
de mindegy is, ismerem az ilyen rolika féléket, és viszket tőlük a tenyerem, na látod ezért tartom a legtöbb pasit undorítónak, mert a legtöbb pont ilyen mint a kis védenced.........
Úgy érzem, az is intelligencia kérdése, hogy valaki mennyi mocskot hány ismeretlenekre, akiknek sorsáról csupán néhány odavetett mondatból tudhat. Az is részben intelligencia kérdése, mennyire képes valaki a kettős mércét alkalmazni a mások és a saját sorsa-tevékenysége összehasonlításakor...
szerintem az nem civilizációs máz kérdése, hogy ha elhagy vki akibe 2 perccel korábban még full szerelmes voltam és közös életet akartam akkor nem mocskolom hogy gusztustalan, ez intelligencia kérdése
Végigolvastam a következő kommenteket is, de nem tudok érdemben hozzászólni, mert még keveset tapasztaltam az életből,
de ahhoz talán eleget, hogy nem ítélek el senkit, mert tudom, hogy jöhet olyan helyzet, amiben én sem úgy viselkedek, mint ahogy kívülről elképzelném magamat a szituációban.
Mindenkinek eljöhet az a pont, amikor lebomlik róla a civilizációs máz, és már nem tud gondolkodni, csak követi a belső hangot (ösztöneit?)
No, a Tamarával folytatott terméketlen vita folytatás helyett inkább a roli-sagához tanulságképpen:
Azt jó ha tudja minden hosszú távon szeretőző, hogy ha évekig csal, akkor a csalás mintegy az ÉLET-e részévé válik - főleg akkor, ha a viszonyát sikerül logisztikailag rendesen kivitelezni és végképp akkor, ha a kapcsolat nem csak a szexről szól.
Ilyen esetben az ÉLET-e két részből (két ÉELT-ből) tevődik össze - a legális és a kevésbé legális életekből. Bármelyik felborul (mert ott hagyja a szeretője, mert kirúgja a megcsalt), a legnagyobb valószínűsége annak van, hogy az egyik élet magával rántja a másikat és mindkét fél-élete tönkremegy.
Ehhez amolyan adalék, katalizátor, ha mondjuk - mint roli esetében is - ha a két turbékoló, a két csaló, kilépve mindketten a legális élet-felükből megpróbál együtt új életet kezdeni Vagy egyiküknek vagy másikuknak (vagy mindkettejüknek) hiányozni kezd a régi másik élet-fele, annak értékei és minél több a régi legális élet-félben az érték (pénz, ház, gyerek, közösen ültetett fúzfa, miegyéb) annál gyorsabban felemészti a hiány a közös életet.
Sok erő, közös erőfeszítés és rengeteg kompromisszum kell ennek az átmeneti időszaknak a túléléséhez. Ha túlélik a turbékolók, akkor nyertek, akár boldogok is lehetnek később.
ja és ha szeretek vkit akkor elfogadom a döntéseit vagyis nem szarok oda ahol eddig ettem...........eddig nem volt szánalmas a csaj, most hogy rolikának nem tetszik vmi rögtön szánalmas lett???
