Ezt a topicot azért nyitom, hogy olyan kérdésekre válaszoljak, amelyek megválaszolásához pszichológus kompetenciám van.
2007-ben végeztem az SZTE pszichológia szakán másoddiplomás képzésben, okleveles pszichológus vagyok.
Igyekszem az ide írt kérdésekre rendszeresen válaszolni tudásomnak és kompetenciámnak megfelelően.
"Vicc", de ugyanazok a problémák jönnek elő, mint 10-15 éve. Érdeklődés hiánya akár ismeretszerzésre, motivációhiány, szeretetlenség, tehetetlenség. Annyira egyedül vagyok.
Ez eddig is nagyjából így volt, de most érzem azt a kétségbeesést, hogy mindjárt feladom.
Úgy érzem, nem vagyok képes megtenni azokat a komplex cselekvéseket folyamatosan, amelyek ahhoz kellenének, hogy integrálódjak, hogy egy közösség megbecsült tagja legyek, vagy egy intim helyzetet, akár párkapcsolatfélét ki tudjak alakítani.(a párkapcsolat csak nem rég kezdett foglalkoztatni, maga a tudat, hogy sem egy baráti, sem párkapcsolatban fogalmam sincs igazából, hogyan kellene helytállni... nem természetes, valahogy túlságosan el vagyok vadulva)
Ezt soha nem értette egyetlen pszichológus sem... szerintem azt hitték, hogy ha velük képes vagyok kommunikálni, akkor biztos a beilleszkedés is megy, legfeljebb kis bátorításra van szükségem.
Illetve a pszichológus nem "szeret". Hiszen nem azért van... de odáig, hogy szeressenek, el kéne jutni. Nagyon szar, hogy nem szeret senki. Csak mindig akarnak valamit. Vagy az az alapélmény rossz. Senkinek sem kelleni eléggé.
Tudom, hogy szocializációs probléma. De ha pont azért nem fogadnak be (őszintén örülve a lényemnek, nemcsak sajnálattal vagy idegenkedő távolságtartással kezelve), mert nem szocializálódtam eléggé, vagy a megfelelő módon, akkor ez egy ördögi kör. Pont az választ el, ami segíthetne.
egyes elméletek szerint az emlékezeti rendszerek lebonthatóak, pl. arra is, hogy arcokra emlékszünk-e. Az emlékezésért külön agyterület felelős.
Az teljességgel egyedi, hogy ki hanyadik ismétlésre tanul meg valamit, valószínűleg neked az átlagostól eltérően több ismétlésre van szükséged az illető arcának felidézésére.
Van-e erről véleményem?
Már hogyne lenne. :-)
Egyrészt ez gyakorlással változtatható, be lehet gyakorolni, hogy gyorsabban jegyezz meg arcokat, mint eddig. Egyszerűen csak arra van szükség, hogy a találkozó alatt céltudatosan figyeld meg a másik arcának jellegzetességeit, és arra is, hogy a találkozó után minél hamarabb próbáld felidézni ezeket az arcvonásokat.
Másrészt pedig amióta Facebook van ez leegyszerűsödött, mert ha nem emlékszel valakire, aki nagy valószínűséggel fenn van a facebookon, elegendő csak a telefonodban megnézni, hogy hogyan is néz ki az illető (és mi a neve amit az archoz lehet társítani).
Extrém esetben előfordul, hogy valaki egyáltalán nem emlékszik arcokra, nem tudja megjegyezni őket, külön neve van a szakirodalomban a szindrómának, de még ők is tudnak általában teljes életet élni. A legextrémebb eset, amiről a szakirodalom tud, az egy olyan férfi esete, aki a saját arcát sem ismerte fel a tükörben.
Szerencsére nálad nem erről van szó, gyakorold, ha ez számodra esetleg problémát okoz - javulni fog ez a képesség. Nagyjából úgy, mint amikor egyszerű memória gyakorlatokkal lehet tornáztatni az agyat és általánosságban memóriát fejleszteni.
ui: nem vagyok doktor. Bölcsész vagyok, a PhD-mat pedig nem fejeztem be, nem jár nekem a doktor megszólítás.
Nincs problémám, csupán azért írok a "problémám" miatt, hogy van-e véleményed az esetemről. Még sosem beszéltem erről senkinek, pláne nem dr. végzettségű embernek.
Amikor először találkozom egy emberrel, mindegy, hogy 5 percet vagy 5 órát vagyok vele, másnapra nem emlékszem az arcára. Általában a második alkalom után sem. Több alkalommal kell vele találkozom, látnom, hogy megragadjon bennem az arca. Ezt tizenévesen fedeztem fel magamban(42). Nem akarok ezzel szakorvoshoz fordulni mert nem zavar. Miért is zavarna?
Egyszerűen csak kíváncsi vagyok,hogy van-e erről véleményed hisz igen olvasott ember vagy. Ha nincs, az sem gond.
Kaptam rá valami antibiotikumot, és full életmód váltáson mentem keresztül. Se kávé, se kóla, se szénsavas, reggel reggeli, tejtermék, tojás, délben ebédre főzelék, este vacsorára valami könnyű.
Aludni felpolcolva aludtam, hogy a nyelőcsövemet ne irritálja a sav, és lefelé folyjon, ne felfelé.
Az "örökké" az sajnos vagy szerencsére tényleg nem tart örökké. Debrecenben jó orvosok vannak, előbb vagy utóbb rá fognak jönni arra, hogy mi okozza a reflux-ot és hogyan lehet rajta segíteni.
Feltételezem már mindent betartasz, amit ilyenkor az étkezésekről szoktak mondani: semmi cukros semmi zsíros, leginkább főzelék.
Próbáld ki azt, hogy reggelente amikor felkelsz, akkor felírod a három legfontosabb dolgot, amit megtennél a reflux nélkül, és este pedig kipipálod. Így meg tudod tartani a motivációdat arra, hogy úgy élj, hogy az számodra örömet okozzon.
Nekem is volt régebben refluxom, tudom, hogy mennyire makacs tud lenni, remélem mihamarabb meggyógyulsz belőle.
Persze ezeket már elmondtam az orvosaimnak is..de csak ilyeneket mondogatnak, h -5 napig szedje ezt a gyógyszert és minden rendben lesz....nincs magának semmi nagy baja,hiszen nagyjából negatívak a leletek...legyen még egy kicsit türelmesebb....de ez megy már 4 hónapja és semmitől se vagyok jobban.
Több gasztrós orvost megkerestem, magánúton megcsináltattam ezerféle vizsgálatot, hogy haladjunk és jobban legyek már...
Nem értem miért vagyok ilyen szerencsétlen:(
Amik,az életemből hiányoznak, azokat mindet ezt az átkozott betegség okozza. Ezért nem tudok utazni, élni az életemet mint eddig..bármit megveszek magamnak nem örülök neki,mert úgyse tudok menni a fájdalmaktól sehová....
Elhiszem, hogy erre nem tudsz mit írni mást, köszönöm az eddigieket is.
Érdemes lenne leírnod egy papírlapra, hogy mi az amit a mostani életedből hiányolsz, és melléírnod azt, hogy a reflux akadályoz-e benne vagy valami más.
Az "örökké" tartó dolgok sajnos vagy szerencsére sosem tartanak örökké, elég csak a szerelem lángolására gondolni... .-)
Nehéz így látatlanban bármi olyasmit mondani, ami rögtöni megkönnyebbülést eredményezne hatásosan. De azt meg tudom osztani, hogy a "paciens" kifejezésünk a latin "patient"-ből származik, ami azt jelenti, hogy "türelmes". Azaz a paciens türelmesen - és kicsit türelmetlenül - kivárja amíg előáll a megfelelő gyógymód.
Avasd a bizalmadba a kezelő orvosodat, és mondd el neki ezt a hangulati lejtmenetet, ő személyesen ismer téged, hátha tud ennél jobb gyógymódot is ajánlani.
Pár hónapja küszködök a reflux, gasztritisszel-de nem igazán találták még meg nekem a megfelelő gyógymódot. Így már 4 hónapja teljesen depressziós lettem, a szomorúságot és a reményvesztettséget érzem. Sosem jövök ki ebből a betegségből, nem tudom elfogadni mitől alakult ez ki...és miért nem jó nekem egyik gyógyszer sem.
De a fő gondom:magamat hibáztatom, amiért elkezdtem ppi-t szedni. Az addigi néma refluxomból egy savas poklot csináltam....annyira visszasírom a régi életemet (és ez csak pár hónapja volt)
örökre elrontottam az életemet-és nem tudom ezt feldolgozni és megbocsátani magamnak.
Rendkívüli örömömre szolgál, hogy egy ilyen topik nyitásának tanúja lehetek, s különösen az, hogy egy aránylag "újonnan" végzett, ám mégis már sok éves gyakorlattal rendelkező egyénnel vehetem fel fórum-szinten a kapcsolatot, s mivel ez irányú ismeretségi köröm híján számos dologban bizonytalan vagyok bízom benne, hogy egy általam fontosnak tartott témakörben (inkább témahalmazban) egyes fehér foltok kiegészítésre kerülhetnek.
A ködösítést lezárva, őszintén kijelenthetem: jómagam nem vagyok pszichológus. S - bár sok évtized alatt több ezer kötetre dagadt, leginkább tudományos témájú könyvtáramban - kb. 200 pszichológiát, vagy annak részterületét érintő könyvekből szereztem ismereteket, annyit határozottan kijelenthetek, hogy magam részéről nem kívánok (sőt nem is szabadna) pszichológiai segítséget nyújtani, hanem inkább további - és egyben korszerű - ismeretekkel egészíteném ki tudásomat ahhoz a témához, amely az utóbb időkben "nyakamba dőlt".
Ez az - engem hónapokra padlóra küldő - találat, 3 éve kezdődött, amikor is a YouTube-on megtekintettem Dr. Gloviczki Eszter szerelemhormonokról szóló klipjeit, a célból, hogy fiataloknak korszerű - a mai fősodort megkérdőjelező - párkapcsolati tanácsokat adhassunk kollégáimmal együtt. S - szinte véletlenszerűen - azon év végén részt vettem egy konferencián, melyben e mellett még más - ezt érintő - témában végül is lesújtó jövőkép körvonalazódott a fiatalság, de egyben a nyugati civilizációnk jövőképéről. A konferencia anyagáról könyv is készült:
A traumatikus élményként is felfogható esetből feltápászkodva számos szerző könyvével bővítettem könyvtáramat, hogy lecsillapodjak abból a feszítő kérdésből, hogy: Tényleg? Ilyen is van? Ez így működik? És ezekről miért nem hallottunk már vagy 50 éve, és miért nem hallunk (vagy csak nyomokban) még ma sem semmit?
Egy "varázsszemüveg" került a szememre, és teljesen átértékelte, sőt tisztán láthatóvá tette a szexforradalom óta eltelt fél évszázad áttekinthetetlen zűrzavarát. Sőt, megmutatta, hol a baj, és mit kellene tenni az orvoslás érdekében.
Elnézést a hosszú bevezetőért, a kérdéseimet majd a továbbiakban konkretizálom, amennyiben hajlandó belemenni olyan témákba is, mely alatt forró a talaj, és vállalja az életveszélyességgel határos - ám életbevágóan fontos - ismeretek tisztázását. Sokan még nem is fogják fel, de pár hónapja egy új korszakba léptünk, melyben a jövőnk, vagy a jövőtlenségünk a tét.
Természetesen én is úgy vélem, hogy mások konkrét problémái e topikban sokkal fontosabbak, és elsőbbséget élveznek a saját "kíváncsiskodásom" előtt. De abban is biztos vagyok, hogy - a mai kort szemlélve - a konkrét esetek egy jó része éppen azokkal a jelenségekkel állnak összefüggésben, mint amelyeket a későbbiekben felvetni fogok.
Azért nyitom ezt a topic-ot, hogy aki kérdez pszichológustól, azt pszichológus kompetenciámnak és tudásomnak megfelelően meg tudjam válaszolni.
Igyekszem rendszeresen itt lenni és nézni a kérdéseket.
2007-ben végeztem az SZTE pszichológia szakán, okleveles pszichológusként.
Ha más kolléga is beszáll a válaszadásba, azt szívesen veszem.
Én ezért pénzt nem kapok és nem is kérek, önkéntes munka keretében végzem a tevékenységemet.
A nickválasztás nem véletlen, hosszú ideig fórumoztam Orlanda vagy orlando_005 vagy borsószemprincess vagy dbrigetjones neveken, de már vagy 10 éve nem írtam az index fórumaira.
