Ökölvívás: Kokó álmában mindig jól elveri a Herceget
A keresztapus
- Drága jó Kovács úr, az ég áldja meg, hát mi a nyavalyát csinált, hogy egész nap nem tudtam utolérni? Most nehogy azt mondja itt nekem, hogy megállás nélkül püfölte a homokzsákot!
- Délelőtt is edzettem, meg délután is. Gondolom, ezen nem csodálkozik néhány héttel a világbajnoki döntőm előtt. Azt hitte, hogy napolajjal kenegetem a homlokom meg a hátam a tengerparton? Aztán csak bambulok bele a napba? Nem azért vagyok itt Gran Canarián. Bár kétségtelen, amit most látok, az éppen olyan, mintha egy festményt néznék. De nem is festményt, hanem egy látványos mézesmázos amerikai filmet.
- Mit lát, ha szabad kérdeznem?
- A tengert, uram, a tengert! Ülök a balkonon, próbálok lazítani, kikapcsolódni, mert az izmaim olyan állapotban vannak, mint talán még soha, és csak lesem a hullámzó vizet, ami tőlem mintegy ötven méterre nyaldossa a partot.
- De szépen beszél! Egyébként is, az utóbbi években bárhol szerepel, tévében, rádióban, Cicavízióban, szinte nincs olyan m?sor, hogy ne kapott volna szerepet, szóval csak hallgatom, és úgy formálja a szavakat, mondatokat, mintha legalábbis Színm?vészeti Főiskolát végzett volna. Például láttam az egyik kereskedelmi tévé show-m?sorában, tudja, amikor az a csinoska fruska a popója közepéig érő fehér köpenyben ápolónőt játszott, és maga, drága jó Kovács úr, csak skubizta a szemével...
- A Kész átverés show-ban? Jópofa dolog volt. De mondja, csupa ilyen zagyvaságról fogunk beszélgetni? Hát nem a boksz miatt hívott?
- A boksz miatt, naná, hogy a boksz miatt, de azért van itt még más is, ami érdekelne. Mindjárt mesélje is el, ha megkérhetem, kedves barátja, Dariusz Michalczewski szerelmi történetét. Tudja, hogy van ez, a magyar ember már csak kíváncsi, szereti a zaftos történeteket. Szóval, akkor becsajozott a Dariusz?
- Nézze, ha már itt erőszakoskodik velem ezzel a témával, annyit elmondhatok, hogy az ilyesmi bizony bárkivel előfordul. Ha nem sértem meg vele, még önnel is: beleszerethet a postáskisasszonyba, a patikusnőbe vagy a trolibuszvezetőbe. Dariusz barátommal is ez történt, annyira belehabarodott egy lányba, hogy otthagyta a feleségét meg a két gyerekét. Illetve ez úgy igaz, hogy a felesége rúgta ki, amikor kiderült a szerelmi kaland. Nem tudom, hogy elválnak-e, még az asszonyka is vacillál, könnyen előfordulhat, hogy nagy, látványos kibékülés lesz a vége. De azt mindeképpen írja le, hogy Dariusz nekem mindig is a példaképem lesz, hozzá hasonló sportembert keveset ismertem.
- Nagyszer? védőbeszéd volt, Kovács úr. Ha megengedi, most némileg témát váltok. Hallottam, hogy van egy vadonatúj internetes oldala.
- Na végre, látja, ez tényleg jó téma. Szóval, meg lehet nézni az én honlapomat, amit egy marketingcég hozott létre, és amelyre nagyon büszke vagyok. Ez, uram, már a XXI. század, egy ilyen szint? sportolónak, hogy azt ne mondjam, kötelező saját honlappal rendelkeznie. Rengeteg adat és érdekesség van ott rólam, és úgy gondolom, minden igényt kielégít. Korábban is voltak már ilyen próbálkozások, sőt négy afféle kalóz Kokó-oldal is volt már az interneten, de most ez az igazi. Én különben évek óta dolgozom számítógéppel, úgyhogy még konyítok is hozzá.
- Még mindig a balkonon ül?
- Persze hogy ott ülök. És a tenger továbbra is káprázatos. Nem hallja a zúgását? És ha még azt is elárulom, hogy napközben csaknem harminc fok van... Csak, tudja, az a baj, hogy én most itt nem nyaralok, hanem életem legfontosabb meccsére készülök.
- Azért csak megkérdezném, hogy szilveszter este mit csinál.
- Ott fogunk ülni a főasztalnál a szálloda éttermében a Klicsko családdal, Studekkel, az edzőmmel, az ő családjával, a gyúróval, egy orvossal... Várjon, ki ne hagyjak valakit. Igen, azt hiszem, ennyien leszünk. Foglaltam egy asztalt, megnézzük a show-m?sort, éjfélkor koccintunk, és én már rohanok is föl, aztán ugrom be az ágyba.
- Néhány korty pezsgő?
- Szerintem még az sem. Tudja, van egy olyan szokásom, hogy a nagy meccsek előtt legalább hat héttel már egy korty alkoholt sem iszom. Úgyhogy ezt még a szilveszter kedvéért sem vagyok hajlandó felrúgni. Különben is, nem kell ennek a szilveszternek óriási jelentőséget tulajdonítani, nekem január huszonhetedike lesz az igazi ünnep. Nem mondom, furcsa lesz a családom nélkül tölteni az év utolsó napját, mert erre eddig még sohasem volt példa, de a feleségem is úgy gondolta, jobb, ha nem zavar, ha én kizárólag az edzésre, a munkára koncentrálok.
- Gondolom, elsején újra edzésbe áll.
- Miért, mit gondolt? Annyi engedményt kapunk majd, hogy nem reggel nyolckor, hanem fél kilenckor kell jelentkeznem. De még egyszer mondom, ez engem egyáltalán nem zavar. Egy bokszoló élete erről szól. A meccseiről és a munkáról. Korábban előfordult már, hogy karácsony este is edzettem, most mindennél fontosabb, hogy tökéletes állapotban legyek a világbajnoki döntőn.
- Nagyon feszült?
- Nagyon. De nem azért, mert félek, hanem azért, mert ilyenkor egyszer?en bogarassá válok, ny?gössé, nem leszek jó apa, nem leszek remek férj, egyszer?en kibírhatatlan vagyok. Mindez nem Díaz miatt van, mert ez a dominikai fiú remek bunyós, de én nem tőle tartok, sőt semmitől sem tartok, csak pontosan tudom, mi vár rám huszonhetedikén Münchenben. Látta Kalocsai Zoli bunyóját az Üllői úton?
- Láttam.
- Na, akkor azt is láthatta, hogy ez az esélytelen magyar fiú majdnem megverte jobb, nevesebb riválisát, egyszer?en azért, mert úgy felszívta magát arra az egy meccsre, hogy öröm volt nézni. Szóval, ilyesmire gondolok én is, ez a Díaz élete nagy lehetősége előtt áll, velem együtt.
- Árulja már el, mennyi pénzt keres majd ezzel az egy meccsel? Mert, ugye, bennünk itthon, és ezt mondhatom nyugodtan a nép nevében is, fel sem vetődik, hogy nem ön győz.
- Nem árulom el.
- Kár.
- Annyit írjon csak le, hogy ennyi pénzt még sohasem kerestem, mint amennyit kaphatok majd a döntőért.
- Fontos a pénz az életében, ugye?
- Csak annyira, mint minden más embernek. Szeretek jól élni, ahhoz pedig pénz kell.
- Nem hülyíti meg az embert a pénz?
- De. Az első pillanatban igen. Én is így voltam vele, csak aztán sokkal fontosabb volt nekem, hogy mit kezdjek a pénzemmel. Volt hová tenni a luxuson kívül is. Tudja, legalább tíz embert tartok el, és ez nem kis összeg. De eszemben sincs panaszkodni, négy év alatt valóban sok pénzt kerestem, mindenem megvan, de nem vagyok egy spórolós ember.
- Csak nem azt akarja mondani, hogy feléli ezt a rengeteg pénzt?
- Még egyszer hangsúlyozom, sok embert kell eltartanom. És ha nem is szórom a pénzt, de azért nem sajnálom utazásra, öltözködésre...
- ...és arra a gyönyör? házra, ott Budán, ahol él.
- Arra a házra valóban büszke vagyok. Ott senki sem zavarhat, eldugott helyen van, az én nyugalmas kis fészkem, ahol teljesen ki tudok kapcsolni.
- Hallottam, hogy az úszómedencét ajándékba kapta.
- Hülyeség. Sok mindent kaptam olcsóbban, és ez a népszer?ségemnek köszönhető. Már majdnem kész vagyok teljesen a házzal, csupán a szivarszobát kell elrendezni.
- Szivarszobát? Mint egy őrgróf. De ez még jó is. Kovács úr, maga legyen ettől a pillanattól kezdve gróf, ha azt a Hamedet hercegnek nevezik.
- Az a furcsa, hogy életemben nem álmodtam annyit senkivel, mint ezzel a Hameddal.
- Csak nem?
- De. Újra és újra megjelenik az álmomban, és ha hiszi, ha nem, bokszolok vele.
- És ki győz?
- Hogyhogy ki? Hát én! Megvertem már egyszer-kétszer, és olyan édes álom volt. Az a legfurcsább az egészben, hogy egyszer például azt álmodtam, a Hamed bátyja közénk állt. Épp pofozkodtunk a ringben, amikor megjelent a bátyó, és nem hagyta, hogy állcsúcson vágjam az öcsköst. Gondolom, tudja, hogy eddig azért nem sikerült létrehozni a Hamed-Kovács meccset, mert az a bizonyos báty nem engedte...
- Mit gondol, mikor verheti le valóban Hamed őhercegségét?
- Magam sem tudom. Ügyesen variálnak a menedzserei. Ők is tisztában vannak vele, hogy van három bokszoló, aki esetleg legyőzheti Hamedet, az egyik, ugye, én vagyok, a másik Barréra, a harmadik pedig Morales. Ők úgy sakkoztak, hogy Barrérát választották ellenfélnek, hármunk közül talán ő verhető leginkább. Hamed tudja, hogy nagy a kockázat a számára, és egyértelm?en a pozícióját félti. Abban bízom, hogy ezektől függetlenül az Universumnak lesz olyan hatása, és tud annyi pénzt felhajtani, amennyiért Hamed mégis csak kötélnek és kötelek közé áll velem.
- Majd elfelejtettem: Madár is ott ül a balkonon?
- Ha Erdei Zsoltra gondol, ő még nincs itt. Csak január negyedikén jön. Tudja, mekkora szám ez? Képzelheti, hogy az Universum tizenkét bokszolójából csak négy dolgozik itt, a Kanári-szigeteken, csodálatos környezetben, és közöttük van, illetve lesz Madár is. Ő egyébként elképesztő iramban fejlődik, nálam sokkalta gyorsabban akklimatizálódik, és alighanem előbb lesz belőle sztár, mint ahogy ez nekem sikerült. Meccseinek nézettségi adatai már most elérték azt a szintet, mint amit én az ötödik bunyómmal produkáltam.
- Hadd szóljak közbe: ez elsősorban Kovács Istvánnak köszönhető. Mert Madár remek fickó, és még remekebb bunyós, de kellett valaki, aki utat törjön a profik között.
- Ez valóban így van, ahogy mondta, utat törtem Madárnak, de ezt nagy örömmel tettem. És azt se felejtse el, hogy bárkivel ezt nem tehettem volna meg. Ehhez kellett az ő tehetsége és akaratereje.
- Tudom, hogy a jósda nem ott m?ködik a balkonon, de azért mondja meg nekem, világbajnok lesz Madár a profik között is?
- Biztos vagyok benne, hogy világbajnok lesz. Erre talán három-négy éven belül kerülhet sor. Addig lever majd nyolc-tíz ellenfelet, jönnek persze az egyre erősebb riválisok, és akkor dől el majd az ő sorsa.
- Nem sajnálja, hogy nem volt ott Sydneyben az olimpián? Mert arról volt szó, hogy valamiféle díszvendég vagy sportnagykövet vagy akármi lesz.
- Szerettem volna ott lenni Ausztráliában, és elsősorban Madár miatt, de azt gondolom, ha ott vagyok az olimpián, és ülök a ring mellett, Erdei Zsolt akkor sem nyert volna aranyérmet. És az a legbosszantóbb az egészben, hogy teljesen feleslegesen maradtam távol, mert Hamed ellen készültem, és az a meccs, ugye, nem jött létre.
- És ahhoz mit szól, hogy első a Fradi?
- Miért nem ezzel kezdte a beszélgetést? Büszke vagyok a csapatomra, és nemcsak azért, mert első, hanem mert kezd újra egy igazi Fradi kialakulni. Furcsa lesz, amit mondok, de néhány évig nem éreztem Ferencvárosnak a Ferencvárost. Kimentem a meccsre, bementem az öltözőbe, de nem volt ebben semmi pátosz, semmi ünnepélyesség. Úgy, mint, mondjuk, a Bajnokok Ligája-szereplés idejében. De most megint kezd valami kialakulni, és boldog vagyok, hogy Keller Józsi meg Lipcsei Peti, vagyis az igazi fradisták újra játszanak. A fiatalok pedig tehetségesek, és előbb-utóbb ők is a Fradi-családhoz tartoznak majd testestül-lelkestül. Most meg ne kérdezze, hogy bajnok lesz-e a Fradi, mert nem tudom. De nem is ez a fontos, inkább az, hogy ez a mostani csapat két éven belül összeérjen, és ne csak itthon legyen legjobb, hanem újra jusson el Európába, mint néhány éve. Nekem az az álmom, hogy megint legyen egy olyan Ferencváros, ahol az egész csapat száz százalékig fradista.
- Fantasztikus, hogy ilyen lelkesen tud beszélni még mindig a Ferencvárosról és a szurkolásról. Nem változott semmit az évek alatt?
- De, változtam. Úgy is mondhatnám, felnőttem.
- Úgy érti, hogy felnőtt férfi lett?
- Úgy. Az olimpia utáni négy év, a profivilág megváltoztatott, higgadtabbá váltam, bár még most sem vagyok elég higgadt. Visz előre a lendület, ha érti, mire gondolok.
- Arra, hogy imád élni, nem?
- Igen, imádok élni. Szeretem a kalandokat, a kihívásokat, és nem csak a sportban.
- Mindig menne, igaz?
- Sokszor. De a családom legalább ennyire fontos. És büszkén mondhatom, hogy amire vágytam, az megvalósult. Nem véletlenül a kedvenc filmem A keresztapa.
- Hú, azt én is láttam vagy kilencszer. De mi az, ami ennyire fontos önnek ebből a filmből? A hatalom? Az ügyeskedés?
- Na még csak az kéne, hogy valamiféle maffiózónak kiáltson ki! Szó sincs erről. Én arra gondoltam, hogy szerettem volna megvalósítani egy olasz típusú családot. Én vagyok a don, és körülöttem a szeretteim, akik mindig hozzám fordulnak ügyes-bajos dolgaikkal, ha pénz kell nekik, ha fáj a fejük, vagy akármi. És ez megvalósult.
- Kész Keresztapus. Olykor kezet is csókolnak?
- Ne vicceljen! A szeretteimről, a családomról van szó, és én boldog vagyok, hogy eltarthatom őket, és gondoskodhatom róluk. De céljaim ettől függetlenül mindig vannak, és most Kemény Dénest idézhetem, aki azt mondta, hogy ő csak a vacsoráig örül a sikereknek, másnap reggel újrakezd mindent. Én is ilyen vagyok. Meg kell vernem Díazt, aztán jöhet a következő és a következő.
- Boldognak érzi magát?
- Igen, boldog ember vagyok. Méghozzá úgy vagyok boldog ember, hogy a nagy céljaimat még el sem értem. És ez a fantasztikus ebben.
- És el szokott még gurulni a gyönyör? autójával a Pongrác-telep mellett?
- Sokszor. Amikor Kőbányán van dolgom, mindig átgurulok a telepen, és a feleségem már annyira unja a nosztalgiázásomat, de nincs mese, újra és újra elmesélem neki, hogy nézd, drágám, ezen a sarkon a kis Jóskát vertem orrba, amott futottam a haverokkal, mert kergettek, emitt ültem és lestem a csajokat, csak mesélek, mesélek neki arról a nyolc évről, amit ott éltem és amit sohasem felejtek el.
- Azért furcsa lehet milliomosként, sztárként nézni a korábbi életterét.
- Nincs ebben semmi furcsa, a Pongrác-telepiek mindig is összetartottak. Képzelje, a múltkor ültem a Héliában a szaunában, relaxáltam, ahogy kell, aztán odajött hozzám egy férfi és azt mondta: „Ne haragudjon Kovács úr, hogy zavarom, de én is a Pongrác-telepen laktam..." És mindezt büszkén mondta, láttam rajta, hogy jómódú ember, hogy vitte valamire. De nem tagadta meg, honnan jött. Sokan vagyunk így, dolgozik például a Fradi-pályán egy mindenes, aki szintén telepi, és ő újra és újra mesél nekem, mi van ott.
- Azért hallom, hogy öregszik, mert egyre többet nosztalgiázik. Képzelem, ahogy ül a szivarszobájában, pöfékel, mint Winston Churchill, fújja a kubai szivart, és arra a másik kubai szivarra gondol, arra a Mesára, akit lepofozott Atlantában.
- Tudja, mikor lesz ilyen? Majd január huszonnyolcadikán. Jövök majd haza, a táskámban a világbajnoki övvel, néhány napig az újságírók rendelkezésére állok, aztán bezárkózom a házba, beülök a szivarszobába, és arra gondolok majd, hogy jó, jó, győztem, világbajnok vagyok, de lesz még egy-két szivar, akit le kell vernem. És ott lesz velem a család, meg az az okos pofájú Brúnó, a tízhetes golden retriever. Aztán ott majd olyan leszek, mint egy igazi keresztapa. A világ ura...
Sinkovics Gábor (NS)
