Ugyan, a vonatvezető jól nevelt és képzett, ezért felveszi a lábakat és kezébe adja az elgázoltbak: "Fogja erősen, a gyors egészségügy visszavarrja!" Mire a lábatlan: "Még az is? útálom a tűszúrásokat!" A vonat vezető: "Nyugi Mire erre sor kerül már semmit sem érez majd!"
A HÚS-VÁGÓ-DESZKÁS GYILKOS ESETE (mint 1 a képtelen nyomozásokból) Kora hajnalban Mari néni reszketve hívja a rendőrséget: Húsvágó deszkás gyilkos van a házban! Ilyen még nem volt, tehát kiküldik a járőrt, hogy vegye fel a tényállást: Aki felírja a jegyzőkönyv-lap tetejére: A húsvágó deszkás gyilkos esete! Kimegy, Mari néni elmondja a Fszt 2-ből: hallottam egy nagy koppanást hajnali fél 5-kor, mert én mindenre felébredek! Már majdnem elaludtam, amikor valaki felkiáltott: "Nem én vagyok a húsvágó deszkás gyilkos!" És újabb ugyanolyan koppanást hallottam. Ebből levettem, hogy valaki tagadta, hogy Ő a gyilkos, és azonnal állampolgári bejelentést tettem! Mert egy gyilkosság nem halogatható! Járőr:Megkérdeztem mit látott? Mari néni: "Semmit, én nem közösülök gyilkosokkal, de hogy egy csendes házban ez történik velem?" A járőr megkérdi 2Hol a húsvágó deszka? " Mari néni: Talán a folyóson, és gyilkosok közé nem merek kimenni! A járőr kimegy a Fszt 2-ből, mert az eset rég volt és a gyilkos úgysincs ott. Jegyzőkönyv: Valóban van húsvágó deszka, ami véres és érezhető a húsvágó deszkák jellegzetes szaga is, volt már azon sok vér eddig is! A járőr rászól egy vékony nőre: Nincs itt semmi látnivaló! Jegyzőkönyv: A vékony nó azonnal gyanus lett, mert visszatért a tett színhelyére! És kijelentette "Nem Ő a húsvágó deszkás gyilkos!" (Megjegyzés: Miért tagadja? Tehát kihallgattam, mit tud?) Jegyzőkönyv: Semmit nem tud, de egybe hangzóan a szemközti szomszéddal kijelentette: "Fél ötkor nagy zajra ébredtem, és amikor kinéztem a folyósorra szemben velem volt egy húsvágó deszka, amin friss vér látszott a sok régi beszáradás mellett. Tehát sorozatgyilkos van a házban, de az nem én vagyok biztos úr! Jegyzőkönyv, megkérdeztem a tanult rutin kérdést: "Akkor miért tagadja!" Erre sikítva magára zárta a fszt3-as ajtót, csak hosszas dörömbölésre jött elő sírógörcsben rángatózva: "Nem én vagyok a húsvágó deszkás gyilkos!" De már írtam, akkor miért tagadja? Jegyzőkönyv: Mikor ezzel meg voltam, adatokat felvettem, és a tagadó, de rendkívül gyanus személy, bevallotta: "Volt a kezében a húsvágó deszka, és látva mi van rajta, azonnal földhöz vágta, és felsikoltott: Nem én vagyok a húsvágó deszkás gyilkos!" Jegyzőkönyv: Gyanus, mert miért tagadja? Új fejlemény: Véres fejű ember jött ki a fszt 4-ből: Jegyzőkönyv: Azt állítja a húsvágó deszka az övé, ami gyanús, megkérdeztem miért gondolja ezt? "Szerinte azzal vágták fejbe és most tért magához" Megkérdem minek neki a húsvágó deszka: "Az újabb személy szerint, ha az élettársa kidobta, ő a konyha asztalon lévő húst feldatrabolná, és megfőzné, mire visszajön!" Megkérdtem mivel igazolja, hogy köze van a bűntárgyhoz? A 2. gyanus személy szerint azzal vágták fejbe, és valóban a vérfolt a fején és a húsvágó deszkán egybe illik! Nade mivel igazolja, hogy a deszka az övé, nem a gyilkosé? Mivel közölte hogy szerelmének azt mondta: "Édesem, hadd vágjam én a húst nehogy megvágd a kezed!" Jegyzőkönyv: Ez bűnjel nem adható vissza! És amit mond az állítás, kértem mutassa be mivel igazolja a tulajdonjogát! 2. gyanus személy kijelentette: "A húsvágó deszka régi, nincs meg a blokkja, azon nincs ráírva hogy ő vette a szerelmének, aki legutóbb is megvágta a kezét húsvágó deszkás művelet közben!" Jegyzőkönyv: Eközben bejött a folyósora egy 3. gyanus személy, aki felkiáltott: "Édesem mit tettél, hogy Rendőr vallat?" A válasz: "Szerelmem, nem adják vissza a húsvágó deszkát, mondván, hogy tárgyi bizonyíték egy gyilkosságban!" Jegyzőkönyv: Felkiáltottam: "Mindenki hallgasson, én kérdezek, és akit kérdezek az válaszol. Értettem?" A kérdés: "Jelenlévők! Ki itt a gyilkos?" Jegyzőkönyv: A 3. gyanus személy kijelentette, hogy: "Nem ő a gyilkos, hanem a 2. gyanús személy a szerelmük gyilkosa valójában, mert azt mondta neki, hogy nem engedi neki a húsvágást, mert múltkor is megvágtam a kezem, de azóta begyógyult, és azt hiszi, hogy ügyetlen vagyok. Pedig csak nagyon mócsingos volt a hús, és életlen volt a kés ahhoz!" Jegyzőkönyv, tényálláshoz tárgyi bizonyíték kell, ezért megkérdeztem: "Hol van a kés!" a 2. és 3. gyanus személy egyszerre felkiáltott: "Az még a konyha asztali fiókban van! Megkérdeztem "Mióta van ott?" "A második gyanús személy gyorsan kiszámolta 2 hete és 3 nap 11 órája van ott." Jegyzőkönyv: Megkérdeztem miért van ott azóta? "Mert a szerelmem még megvágná a második alkalommal is az imádnivaló kezét!" Jegyzőkönyv: a 3 gyanus személy a gyilkos, aki felkapta a tárgyi bizonyítékot, és fejbe vágta a 2. gyanus személyt, aki elájult, vagy meghalt! Jegyzőkönyv: A 3. gyanus személyt megbilincselve vittem az őrszobára, de addigra a "meghalt" 2. személy ügyvéddel várt ránk, mondván családi belügybe avatkoztunk!
Jegyzőkönyvön kívül a semmilyen rádióban a volt járőr elmondta: A rendőr szakszervezet jogászával kiderítettem: Azzal, hogy Szakszerű jegyzőkönyvezéssel és Forró nyomon fél óra alatt kiderítettem, hogy ki a gyilkos, ki az áldozat, mégis kirúgtak mondván "Nem vagyok képes felismerni az egyszerű helyzeteket sem!" Én és a jogász ezt tagadjuk, és nem vagyoni kártérítést követelünk 22 millió Ft-ot, mert egy ígéretes karriert tettek tönkre az elhibázott parancsnoki döntéssel! Ebből 2mFt a jogász munkadíja!
A Bili nevű bulvár újság kiderítette: Mi történt volna, ha a megélesített konyhakés is az asztalon van? 3. gyanús személy közölte: "Elvágtam volna a torkát, a sértésért! A Bili helyre igazítást közölt a 2. gyanus személytől: "Az édesem a húst sem tudná elvágni, nemhogy a torkom! Különben is a konyha-fiókot erős lakattal lezártam, mert az imádottam forró vérű, de ezt imádom benne!"
A vonatvezető észrevesz egy embert a síneken. Vészfékez, de így is elüti. Mikor megáll a szerelvény, hátra megy megnézi mi történt az emberrel. Az fetreng a földön és üvölt: - a lábam, a lábam.. Mire a vonatvezető: - mit ordibál, hisz nincs is lába!
A beszállásra várók megdöbbenve látják a repülőtéren, hogy a kapitány és a másodpilóta fekete szemüvegben, fehér bottal haladnak a gép felé. Az utasok jót derülnek a cég tréfáján. Indul a gép, egyre gyorsabban, egyre nagyobb sebességgel rohan a betonon, de csak nem emelkedik fel.
Riadalom lesz úrrá az utasokon, majd mikor a felszállópályából már csak pár száz méter van hátra, teljes lesz a pánik és rémült sikolyban törnek ki. A gép a levegőbe emelkedik.
– Bazmeg, ha ezek egyszer nem kezdenek el időben sikoltozni, itt pusztulunk mindannyian.
Két barát beszélget a kocsmában. - Hallottad, hogy Mike meghalt tegnap? - Nem, mi történt vele? - Tegnap a házunk felé tartott autóval, nekiment egy házunk előtt parkoló kocsinak, kirepült a szélvédőn, és a csukott ablakon keresztül pont a házunkba csapódott be. - Úristen, micsoda halál. - Túlélte. Odakúszott a szekrényünkhöz, megpróbált a kilincsbe kapaszkodva talpra állni. A szekrény viszont ráborult. - Kegyetlen vég! - Ezt is túlélte. Kimászott a szekrény alól, aztán kivánszorgott a szobából. A lépcsőkorlát mellett megint megpróbált felállni, de a korlát nem bírta a súlyát, így Mike lezuhant a földszintre, a korlát darabjai pedig a fejére estek. - Szegény, szomorú vég. - Erre elkúszott a konyháig, ahol a tűzhely mellett próbált talpra állni, de lerántotta a fazekat, és a forró víz az arcába borult. - A szerencsétlen... - És ezt is túlélte. Elmászott a telefonig, hogy a mentőket hívja. Ahogy felvette a telefont, hanyatt esett, kirántotta a készüléket a falból, ráadásul mivel Mike vizes volt és hozzáért a konnektor belsejéhez, megrázta az áram. - Ez az igazán szörnyű halál. - Dehogy, ezt is túlélte. - De hogyan halt meg? - Lelőttem. - Lelőtted? Miért? - Nézd, ha így folytatja, az egész házat tönkreteszi.
Országúton autó fára tekeredve, mellette ül egy pasas és zokog. Arra hajt egy másik, megáll. - Mi a baj? - Nem látja? Nézzen oda! - A fő, hogy él, az autót lehet pótolni! - Nem, nézzen a kocsiba! - Szegény... de biztosan talál majd másik nőt! - Nézzen a szájába!
A mentőautó az orvossal, a betegszállítóval, a nővérrel és egy gyakorlaton lévő diákkal épp beteghez robog. Egyszer csak váratlanul a mentőautó vezetője elengedi a kormányt, fuldokolva a torkához kap, szemei kikerekednek, nem kap levegőt. A nővérke rendíthetetlen nyugalommal az elsősegély doboz után nyúl, s jól fejenvágja vele. A vezető erre azonnal megnyugszik, megfogja a kormányt, s vezet tovább. Hirtelen a betegszállító lesz rosszul. Fuldokolva a torkához kap, leesik a padlóra, vonaglik, rángatózik. A nővér dühösen őt is fejbevágja a dobozzal. Ettől az azonnal magához tér, leül, mintha mi sem történt volna. Néhány perc múlva ugyanez történik az orvossal is. Nem kap levegőt, sípol, vergődik, görcsösen rángatózik. A nővér ingerülten, hirtelen mozdulattal őt is fejbevágja, amitől ő is magához tér. A diák, aki korábban kővéválva a döbbenettől meg sem tudott szólalni, most az orvoshoz fordulván megkérdezi: - Harmadéves orvostanhallgató vagyok, a tudásom csupán elméleti. Még soha nem hallottam ilyen szimptómákról. A gyógymód pedig annyira szokatlan, hogy teljesen össze vagyok zavarodva. Nem magyarázná el nekem? - Ne is törődj vele! A nővér férje tegnap felakasztotta magát. Csak ugratjuk!
Királyfi vágtat fakó lován, előtte a vár, benne a várkirálylány. Felbattyog a nőhöz, rögtön szerelemre gyúl iránta. - Királylány, én úgy szeretlek, mint még mást soha. Légy az enyém! - Nem lehet, sajnos, az én férjem a hétfejű sárkány, ha meglát minket együtt, megöl. - Odaállítom a lovat az ablak alá, ha jön a sárkány, kiugrom és elvágtatok. Légy az enyém! Királylány beleegyezik, a lovat az ablak alá állítják, s rögtön egymásnak is esnek.
Kopogtatnak. Királyfi levágódik a leányról, kiugrik az ablakon. A királylány ártatlan hangon:
- Ki az? - A ló vagyok, és csak azt akartam mondani, hogy elkezdett szemerkélni az eső, úgyhogy beállok inkább a vár előterébe.
A szegény vak kisfiú és édesanyja sétálni mennek. - Anyuka, most hol vagyunk? - Most, kisfiam, az Andrássy úton vagyunk. Süt a szép áprilisi napsütés, az emberek már levetették a kabátjukat, rügyeznek a fák... de te sajnos mindezt nem láthatod, mert te egy szegény, vak kisfiú vagy. Mennek tovább. - Anyuka, most hol vagyunk? - Most, kisfiam, a Köröndön vagyunk. Azért ez a neve, mert kör alakú a tér. Süt a szép áprilisi napsütés, a kovácsoltvas korlátok érdekes árnyékokat vetnek a földre... de te sajnos mindezt nem láthatod, mert te egy szegény, vak kisfiú vagy. Mennek tovább. - Anyuka, most hol vagyunk? - Most, kisfiam, a Városligeti tónál vagyunk. Süt a szép áprilisi napsütés, egy bácsi a kutyáját sétáltatja, botot dobál neki, a kutyus kihozza a vízből... de te sajnos mindezt nem láthatod, mert te egy szegény, vak kisfiú vagy. - Anyuka, nem lehetne, hogy ezt a sok szép dolgot én is lássam? - Dehogy nem. Érzed itt ezt az oszlopot? Nos, ennek varázsereje van. Ha megérinted, háromszor körbeszaladod, aztán megállsz és nagyon erősen arra gondolsz, hogy látni akarsz, látni fogsz. - Jaj, de jó! A kisfiú megfogja, háromszor körbeszalad, és összeszorított szemmel azt mondja: - LÁTNI AKAROK! - Nos, nyisd ki a szemed! Mit látsz? - De anyuci, nem látok semmit... - Hihihi, április bolondja...!
- Kedves uram, az összes diagnosztikai tesztet elvégeztük a kedves feleségén. Már csak két eshetőség maradt. A felesége vagy Alzheimer-kóros, vagy AIDS-e van. - És akkor most mit tegyek? - Nézze, az a tanácsom, hogy vigye ki jó messzire az erdőbe, és ha hazatalál, ne dugja meg.
Pistikéhez felcsöngetnek a gyerekek. - Csókolom, Pistike lejöhet focizni? - Gyerekek, Pistikét tegnap egy autó elütötte és meghalt! - De azért a labdát le tetszik dobni?
Örkény István: Tudnivalók, közlekedési korlátozások a február 1-i eseményekkel kapcsolatban
Mint ismeretes, holnapután, február elsején, egy keddi napon, délután háromnegyed hatkor vége lesz a világnak. Mindjárt utána az utolsó ítélet következik. A fővárosi tanács illetékes ügyosztálya felkéri a lakosságot, hogy kerülje a pánikot. Másfelől viszont türelmetlenkedni is fölösleges, mert kivétel nélkül mindenki sorra kerül. Nagyobb méretű közlekedési korlátozásokra nem lesz szükség, de az Alagutat - az esetleges beomlás veszélye miatt - délután háromkor lezárják. Ettől kezdve a négyes, ötös, ötvenhatos autóbusz a Lánchíd helyett az Erzsébet-hídon közlekedik. A vasutak, hajók, autóbuszok menetrendszerűen járnak, sőt, a Vigadó térről egy sétahajó különjárat is indul, mely (elegendő számú jelentkező esetén) fellobogózott ravatalként úszik lefelé a Vaskapu festői vidéke és a Fekete-tenger felé. Mindazokkal, akik életük meghosszabbítását akarják kérvényezni, máris közöljük, hogy kívánságuk nem teljesíthető. Még a terhes anyák és az újszülöttek sem képeznek kivételt, pedig néhányan jogosan panaszkodnak amiatt, hogy épp holnapután háromnegyed hatkor jönnek a világra, és ennek folytán roppant rövid életűek lesznek. Másfelől viszont különleges szerencse éri mindazokat, akik ebben az időpontban amúgy is elhaláloztak volna. Ezek most jót röhögnek a markukba.
Mint ismeretes, holnapután délután háromnegyed hatkor vége lesz a világnak. Mindjárt utána az utolsó ítélet következik. A fővárosi tanács illetékes ügyosztálya felkéri a lakosságot, hogy kerülje a pánikot. Másfelől viszont türelmetlenkedni is fölösleges, mert mindenki sorra kerül.
Nagyobb méretű közlekedési korlátozásokra nem lesz szükség, de az Alagutat - az esetleges beomlás veszélye miatt - délután háromkor lezárják. Ettől kezdve a négyes, ötös, ötvenhatos autóbusz a Lánchíd helyett az Erzsébet-hídon közlekedik.
A vasutak, hajók, autóbuszok menetrendszerűen járnak, sőt a Vigadó térről egy sétahajó különjárat is indul, mely (elegendő számú jelentkező esetén) fellobogózott ravatalként úszik lefelé a Lágymányosi-híd festői vidéke, majd a Fekete-tenger felé.
Mindazokkal, akik életük meghosszabbítását akarják kérvényezni, máris közöljük, hogy kívánságuk nem teljesíthető. Még terhes anyák és újszülöttek sem képeznek kivételt, pedig néhányan jogosan panaszkodnának amiatt, hogy épp holnapután háromnegyed hatkor jönnének a világra, és ennek folytán roppant rövid életűek lesznek.
Másfelől viszont különleges szerencse éri mindazokat, akik ebben az időpontban amúgy is elhaláloztak volna. Ezek most jót röhögnek a markukba.
