"Az individuálpszichológia vezette be a kisebbségi komlexus fogalmát.
Eszerint az ember születésétől fogva az egója felsőbbrendűségi érzésétől vezéreltetve arra törekszik,
hogy uralkodjon környezetén, és hatalmát afelett erősítse. Természetesen a környezet és a társadalom ezt a dominanciatörekvést szabályozza, illetve elnyomja a szocializációs mechanizmusok által. Ennek a mechanizmusnak a hibái,
az alacsony társadalmi státusz vagy az eltérő fizikai tulajdonságok miatti lenézés, illetve a nagyfokú mellőzés a gyermekkorban azonban megbetegítheti a lelket, és az individuumban fusztrációt, kisebbségi érzést kelthet.
Az egó ekkor kisebbségi komplexust fejleszt ki magában, mely hamis énképet vetít a tudatba, és így további kudarcokat, sőt pszichoszomatikus betegségeket okozhat. Kompenzációként végletesen egocentrikus viselkedésre is késztetheti a kisebbségi komplexussal élő embert." Wikipédia
Sőt egyéb komplexusoknak ad teret, párkapcsolatában akár apa vagy anya komplexus felé viszi el a fusztrációja.
A lelki bajok Karácsonykor sokakban hatványozottan fordulnak elő, kiélesednek, láthatóvá válnak.
Amiről az emberek el szoktak feledkezni és Karácsonykor sem tudnak átlépni rajtuk.
kevélység
fösvénység
bujaság
irigység
torkosság
harag
jóra való restség
A hét fő bűn egyike, az irigység.
Az irigység a kisebbségi komplexus egyik oka, mások értékei láttán ébredt ellenséges indulat.
ÍGY MEG ÚGY
Furcsa ember az irigy, Torkán mérges a mirigy, Egyszer úgy, egyszer így, Az irigynek sose higgy.
Furcsa ember a hazúg, Nyelve csípős, mint a lúg, Egyszer így, egyszer úgy, Hogy igazat sose tudj.
(Weöres Sándor)
"Vannak gyógyíthatatlanul sérült emberek, kiket a kapzsiság, a hiúság és az irigység oly mélyen megfertőzött, hogy nincs semmiféle mód reá, megközelíteni és megengesztelni beteg lelküket."
"Ha feltárod előttük betegségük igazi okát, meggyűlölnek. Ha érzéseikre akarsz hatni, fütyköst ragadnak.
Oly mélyen élnek indulataikban, mint a száműzött sorsában: nem ismernek más megoldást, csak a bosszút."M.S.
Karácsonykor illk ajándékozni, néhány gondolatot ajándékoznék.
Előre hozom az ajándékozást. A mai ködös szürke nap alkalmas rá.
"Boldogan mentem a ködben, és ezt gondoltam: végre!
Végre egyszer lehet cél és irány nélkül haladni néhány lépést e civilizált életben is,
mely máskülönben amúgy is aggasztóan célirányos.
Végre néhány perc, egy nagyváros életében, mikor ismeretlen erő felold mindent,
ami anyagszerű, s a város átadja magát e különös játéknak,
mely kissé félelmes és veszélyes is. Túl szabályosan élünk.
Az embereket meg kell tanítani arra, hogy merjék szeretni és vállalni a veszélyt és a rendkívülit. Néhány veszélyes lépés a ködben különb életérzést ad, mint ezer és ezer biztos, céltudatos lépés a napvilágban.
Ilyen pillanatokban, mikor senkivel nem lehet találkozni az utcán,
mert az emberek elvesztették a ködsapka alatt személyiségük ismertetőjeleit, végre találkozunk önmagunkkal."
