Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Hogy ne offoljam szét a többi topikot, nyitok egy önállóat. Ebbe elsősorban haditengerészeti balesetekkel, diverziókkal, terrorcselekményekkel, katasztrófákkal, illetve az ezek köeüli legendákkal, mítoszokkal, tényanyaggal és különböző verziókkal kívánnánk foglalkozni.
Mivel számítok arra, hogy több ember érdekes és egyedülálló információt, illetve anyagot, cikkgyűjteményeket tudna közöni a témákban, kérném a moderátorokat, hogy amennyiben van rá lehetőség - védjék le az egész topik anyagát, hogy a hozzászólalók beleeggyezése nélkül az itt megjelent anyagokat ne lehessen máshol publikálni. (Minden egyes hozzászólalást igen körülményes bemarkerezni, ráadásul munka közben az emberek hajlamosak elfelejteni ezt.)
Isten hozta önöket, aktakukacok, haditengerészeti szakértők, kételkedők és minden lében kanál lelkes, érdeklődő amatőrök! :))))
Vitorlát bontunk!
Azt nem mondtad, hogy 7pöcsétes titok... :-))) Viszont most majd sorbaállnak a mindenféle hasznos és új infóval/anyaggal segíteni szándékozó topiktársak... :-)
A tervezett sorozat - bár még elég képlékeny állapotban van - valószínűleg jövő év második felében realizálódik. Norbertnek kezd víziszonya lenni.
Ennyire azért nem lesz részletekbe menő, már az időkorlát miatt sem.
Igazából a tudományos kíváncsiság hajt - a téma a szívem csücske, és megragadok minden lehetőséget néhány információmorzsa megszerzésére. Számítok István remek kapcsolataira, hátha tud valamit összecsákányozni.
Lehet, hogy ez is benne van, de szerintem alapvetően egy tervezett HD-s előadáshoz kell neki. (3-részes sorozat a csatahajók fejlődéséről, övé lenne a középső.)
Szerintem Steve a világháború során előfordult esetekből (pl. VANGUARD, LEONARDO DA VINCI, meg még pár sorhajó) következtetett a balesetre, meg abból a feltételezésből, hogy egy hadikikötőbe háború esetén nem lehet(ne) egyszerű dolog bejutni.
kikötői robbanás+nem túl stabil lőpor+esetleges hanyag munkavégzés=baleset
Ha itt leközölted a cikkedet, örülnék neki, ha elektronikus formában is megkaphatnám, egyben.
OFF:
nincs valami lefordított :)))))) anyagod az orosz dreadnought-ok tűzvezető rendszeréről és az alkalmazott berendezésekről?
Laci bácsi. Ezért kezdtem itt kiegészítésképpen a témát a 306-mm-es lövegtornyokról. Ki fogom még számolni, hogy mennyi lőpor volt a toronyban és milyen elrendezésben, milyen fajtájú és milyen összetételű, hogyan volt kiszerelve és tárolva, milyen volt a tárolás és ellenőrzés rendje (ami kizárja az első két verzió). Plussz beteszem a tornyok vázlatát és elrendezését, illetve a hajó szerkezetéről szóló cikkeket, meg néhány lőszerbaleset leírását (illetve más diverziók leírását, amik orosz hajókkal történtek meg az I.VH alatt.)
Na ebből az orosz forrásokat be fogom ide tenni. Csodálom, hogy balesetre gyanakszik az angol szerző, mert éppen az általa megadott forrásokban áll. hogy KIZÁRT mint az öngyulladás, mint a baleset!
Nem értem ezt a sarkalatos ellentétet. Az egyetlen ezek közül, aki kardoskodik az öngyulladás vagy a baleset mellett - Melnyikov. De ő semmi bizonyítékot sem hoz fel saját verziójának bizonyítására! (Beteszem azt is, majd meglátjuk). Az pedig, hogy Krilov könyve is szerepel nála - teljes mértékben furcsává teszi a kijelentését, mivel Krilov volt az egyik (méghozzá bizottsági tag, és a második nyomozás vezetője!) aki márakkor biztos volt a diverzióban, majd miután a '30-'40-es években hozzájutott más, addigra külföldön publikált anyagokhoz - meg volt győződve a diverzióról.
Nagyon fura, hogy Steve egy véleményt (Melnyikov; ráadásul nem a legkompetensebb) állít szembe a többi öt véleménnyel (többek között két lőporszakértő véleményényével!) és kitart a baleset verziónál.
Na, mindegy. Folytatom tovább a sztorit. Lesz még bőven érdekesség.:)
Amit még tudnunk kell az ágyúról: * A lövegcső tömege - 50.6 tonna zárral, 49.7 tonna zár nélkül. * Lőszer - páncéltörő (12.96 kg flegmatizált trotil), félig páncéltörő (48.4 kg trotil) és repeszromboló (58.8 kg trotil). Egyforma volt teljes súlyuk - 471 kg. A páncéltörő és félig páncéltörő lövedéket páncéltörő kúppal látták el, feltehetően puha acélból. (Elősegítette a célfelületen történő ,,tapadást" ezáletal a lövedék stabil szögben csapódott be, nem állt fenn az ,,elcsúszás" veszélye. * Hajtótöltet - piroxilin, 132 kg. A töltet súlya ingadozhatott 130-135 kg között, minden a konkrét lőporszállítmány minőségétől és fajtájától (típusától) függött) * Kezdősebesség - 762 m/sec. * Tűzgyorsaság - 1.8 lövés percenként. * Lőszerjavadalmazás - 100 lőszer ágyúnként; a feketetengeri csatahajók egyes számú lövegtornyában csupán 70 db lőszer ágyúnként.
Hogy miért van minderre szükségünk? Egyszerű. Azon kívül, hogy valakit érdekelhetnek az ágyú adatai, az események objektívebb megítéléséhez tudnunk kell, hogy milyen fajtájú lőpor volt a lőszerkamrákban és mennyi.
............................................... N"7 töredék. ............................................... A baleset és gondatlanság verzióhoz. Adatok analízishez. I.
Az ,,Imperatrica Marija" 305-mm-es ágyúinak adatai.
Hogy tovább folytassuk oknyomozásunkat, érdemes megismerni az ominózus csatahajó történetét és felszerelését (jelen esetben - fegyverzetét). Azaz, a 305-mm-es ágyúkat. Ehhez némi háttéradalékra is szükség van. Például a 280-457-mm-es, 1905-1922 között világszerte gyártott ágyúk egyes sajátosságait. Akkoriban a lövegcsövek hosszát más-más országban más-más módon mérték. Nagy-Britanniában, Japánban, Olaszországban és Franciaországban csak a lövegcső huzagolt részének hosszát vették figyelembe. Németországban, Ausztria-Magyarországon és Oroszországban a lövegcső hosszát a lövegzár végétől , peremétől a csőszáig mérték. Amerikában a csőhosszt a töltényűr végétől a csőszáig számolták. Ezért az orosz ágyúnál két mértékegység fog szerepelni - az angol és a német (azaz, a tulajdonképpeni orosz).
A páncélleküzdés mértékének adatai a leírásban abból a számításból következnek, hogy milyen mélyre jut el a krupp-páncél mögé a lövedék anélkül, hogy szétroncsolódna. A repeszek általában jóval vastagabb vagy rétegeltebb páncélt is képesek voltak átütni, bizonyos feltételek mellett.
* Ágyú - kaliber / a lövegcső huzagolt részének hossza * K - a lövegcső teljes hossza kaliberben * М - a lövegcső tömege, zárral együtt, tonna. * m - a lőszer tömege, kilogrammban * V - a lövedék kezdősebessége, méter/sec-ben * S - maximális függőleges tüzelési szög, fokban * T - maximális lőtávolság, méterben * N - ágyúk száma az alkalmazott lövegtoronyban.
...................................... N"2 töredék. A.Jelkin. /Folytatás; kissé előreugrok, ennek is megvan a szerepe/ ......................................
,,Három verzió
A bizottság jelentése részletesen leír mindent, ami az ,,Imperatrica Marja" fedélzetén történt a tragédia előtt és alatta. Az okok? A bizottság eleinte három feltételezett okkal kezdte a nyomozást: 1. A lőportöltetek öngyulladása. 2. A lőporral vagy lánggal történt óvatlan bánásmód. 3. Bűnös szándékos károkozás (szabotázs vagy diverzió).
Alaposan megvizsgálva az első feltételezett okot, a bizottság arra a döntésre jutott, hogy ,,olyan körülmények, amelyekről tudjuk, hogy ezek hatására megtörténhet a lőpor és lőportöltetek öngyulladása, nem álltak fenn". Ezért ,,a feltételezés, miszerint a lőpor öngyulladása történt, nem állja meg a helyét és aligha feltételezhető jelen esetben". A második verzióval kapcsolatosan a vizsgálóbizottság kevésbé kategórikusan fogalmazott, megjegyezve, hogy ,,bizonyos feltételek mellett elméletileg elképzelhető, hogy tűz keletkezhetett a figyelmetlenség vagy könnyelmű óvatlanság következtében." Mindenki számára ismert Krilov tudományos alapossága. Ennek következtében tette meg a következő óvatos megjegyzést a jelentésben: ,,A teljes legénységből, akik az első lövegtoronyban tartózkodtak, mindössze egy, súlyosan összeégett ember menekült meg; ezekszerint a feltételezés, melynek jelen jelentésben hangot adtunk és kötelességünknek tartottuk megjegyezni, mindössze egy kis valószínűséggel előfordulható feltételezés, méghozzá azt sem állíthatjuk, volt-e egyáltalán akkor valaki a krüjt-kamarákban (lőszerraktárban-Z.I.), vagy sem." A bizottság kötelességének érezte, hogy a harmadik verzióban is lefolytatja a nyomozást. ,,Az ártó szándék - a feltételezés életképességét és tényállását nem állíthatjuk biztosan az előzetes nyomozás biztosan, bizonyítottan feltárt körülményeiből fakadóan. A bizottság mindössze kötelességének érzi, hogy rámutasson arra a vitathatatlan tényre, mely szerint az ártó szándékkal végrehajtott műveletet rendkívül könnyen lehetett megcselekedni amellett a szolgálatszervezés mellett, mint ami az elpusztult hajón volt: a) A krüjt-kamrák (lőszerkamrák) nem voltak lezárva, mivel mindig nyitva volt az út feléjük a lövegtoronyból, közvetlenül. b) A lövegtorony, a töltő részleggel együtt, lakórészlegként funkcionált a kezelőszemélyzet számára. Ezen 90 fő. Ebből következik, hogy a toronyból bárki ki-be járkálhatott, főleg a flotta egyenruhájában, úgy, hogy senkinek sem tűnt volna fel a jelenléte vagy hiánya. c) Ahhoz, hogy felgyújtsák a tölteteket úgy, hogy azok lángra kapjanak, például, egy órával vagy többel azután, hogy az elkövető a helyszínen járt, méghozzá úgy, hogy az mások számára észrevétlen maradjon, - nem kellett semilyen különleges eszköz. Elég lett volna hozzá egy egyszerű kenderkanóc. Az lett volna a fontos, hogy az elkövető ne jusson be a lőszerraktárba, de miután bejutott oda, az ártó szándék végrehajtása már semilyen nehézségekbe sem ütközhetett nála. d) A hajón dolgozó munkások és látogatók ellenőrzése nem tette lehetővé szűrésüket, és ezáltal lehetetlen volt kizárni idegenek feljutását a fedélzetre, főleg a hajó mellett álló uszályon keresztül. A hajóra felkerült elkövető könnyen bejuthatott a lőszerraktárba, és ott végrehajthatta ártó tettét. ...Összehasonlítva a a három feltételezés eshetőségét a bizottság - kielemezve a tűzeset okait és körülményeit, - arra a megállapításra jutott, hogy nem zárható ki az idegenkezűség, ráadásul külön kihangsúlyozza, hogy a végrehajtást jelentősen elősegítette a hajón tapasztalható szabályoktól történő gyakorlati eltérés. Bárki könnyedén bejuthatott a lőszerraktárba és tökéletlen volt a hajóra érkező munkások ellenőrzése." Összegezve mindhárom verzió nyomozati tényanyagát a bizottság összegzésében a következő olvasható: ,,Pontos, bizonyítékokkal alátámasztott végkövetkeztetésre jutni jelenleg lehetetlen, mindössze csupán felmérhetjük az adott feltételezések valószínűsíthetőségét, természetesen a nyomozás során felmerült tényekre és felderített körülményekre támaszkodva." De akkor miért is voltak annyira aprólékosan (jóval aprólékosabban, mit a többi) kidolgozva a harmadik verzió tényanyagai, és miért voltak szükség egy újabb, ,,lokálisabb" nyomozásra? ......................... /Folyt.köv./
Uruszov herceg, haditengerészeti főhadnagy, végletesen közönyös volt az eseményekkel kapcsolatban. Ugyan így viszonyult ahoz is, hogy most felelnie kell a bizottság kérdéseire. Valószínűleg az utóbbi napok fájdalma és érzelmi nyuktalansága megtört valamit benne, legbelül, mélyen a lekében. Monoton hangon válaszolt, mintha a már többször elismételt szöveget mondaná: - Igen, én vagyok a hadihajó rangidős tüzérségi tisztje... Az, amit Krilov úr feltételez - igaz. A kúszónyílást a lőszerraktár és a lőszervezető akna közötti részen nem zárta semmi. Nem emlékszem, készült-e egyáltalán zárólemez és előírták-e annak zárását. A részletekre most nem emlékszem. - Uruszov szomorúan széttárta karjait. - Ami megtörtént olyan, mint egy szörnyű rémálom... De, valószínűleg, egyszerűen nem adtam parancsot arra, hogy készítsenek egy zárófedelet vagy az is lehet, hogy a parancsomra szerelték le. - Miért? - A nyílásokon át végezték a lőszer kiadását és továbbítását a lövegtoronyba. - De hiszen mindez megnyithatta az utat egy feltételezett rosszakarónak a lőszervermekhez?! Uruszov felsóhajtott. - Nem akarok hazudni, uraim, de ennek a körülménynek soha sem tulajdonítottam komolyabb jelentőséget... Pontosabban, - tette hozzá, - egyszerűen eszembe sem jutott... A vizsgálóbizottság tagjai összenéztek. Krilov verziója a legapróbb rászletekig alátámasztást nyert. - De egyáltalán, hogyan történhetett meg ilyesmi? - kérdezte Krilov az Uruszov után hivatott főtiszttől, Gorodisszkij 2. rangú haditengerészeti kapitánytól (a rang fregatt-kapitánynak felel meg más nemzeteknél - Z.I.) Az elmosolyodott. - A szabályzat - az szabályzat. Az élet pedig a valóság. A szabályzat követelményei igen gyakran teljesen más síkban vannak, mint azok a követelmények, amiket a hajó hétköznapi és harci élete támaszt az emberek elé. Annak kísérlete, hogy ezeket a síkokat valahogy egyeztessük, nálunk, a ,,Márián", szinte mindig fájdalmas következményeket eredményezett és a munkát állandóan zavaró pedantizmus látszatát keltették. - Elég nehéz lesz megálapítanunk az ügy minden részletét, - zsémbeskedett Krilov, miután Gorodisszkij eltávozott. De mindenképpen meg kellett állapítani, hogy mi is történt valójában, és a bizottság folytatta munkáját. .............................. /Folyt.következik./
Но разобраться "во всем этом" было необходимо, и комиссия продолжала работу.
.............................. N"6 töredék ............................. Vázlat a ,,Jekatyerina Velikaja" típusú csatahajókról, 1968-ból, egy haditengerészeti szakdolgozatból. (A szakdolgozat és a vázlat szerzője ugyan az a személy.) (Z.I. gyűjtése)
1916. október 20-án a feketetengeri ,,Imperatrica Marija" csatahajóval baj történt. Nem sokkal a reggeli ébresztő után, 6 óra 15 perckor, amikor a hajó a Szevasztopol hadikikötőjében lévő horgonyzó helyén állt, a 305-mm-es főkaliberű ágyúk raktárában, ahol az osztott lőszer tölteteit őrizték, tűz ütött ki. Öt perccel később szörnyű robbanás rázta meg a fedélzetet az első lövegtoronytól egészen a másodikig, eltolva helyéből az elülső lövegtornyot és parancsnoki felépítményt. Az ezután következő fél óra során gyakorlatilag percenként rázták meg robbanások a hatalmas hajótestet, majd 7 óra 05 perckor, egy, az előzőeknél is erősebb, a hajó jobb oldalánál történt (???? - Z.I.) robbanás után gyorsan oldalra dőlt és eltűnt a hullámsírban. Így, egy év és három hónap feszült, intenzív harci igénybevétel után elpusztult a három közül az egyik feketetengeri drednought, amelyeket Oroszország erőltetett tempóban épített a háború előtt. 1909-ben, amikor a kis hajóépítési programnak megfelelően a Balti tengeren elkezdték építeni a ,,Szevasztopol", ,,Poltava", ,,Petropavlovszk" és ,,Gangut" csatahajókat, úgy gondolták, hogy a Felete-tengeren megelégednek a rombolók és tengeralattjárók építésével. De azután, hogy kiderült - Törökörszág Angliától, Brazíliától és Chilétől készül megvenni néhány, egészen új és korszerű drednoughtot, - Nyikolajevben, 1911. november 12-én elkezdték három új csatahajó építését: ez volt az ,,Imperatrica Marija", ,,Imperatrica Jekatyerina II."(amit később átkereszteltek ,,Imperatrica Jekatyerina Velikaja" névre) és az ,,Imperator Alexandr III". Bár ugyan olyan elvi elrendezés szerint tervezték őket, mint a balti csatahajókat, a feketetengeri drednoughtokat mégis más hadszintérre szánták, és ez jelentős változtatásokkal járt. A körülbelül hasonló vízkiszorítás mellett a feketetengeri csatahajók felülmúlták a baltiakat bevethető hatótávolság, páncélzat és fegyverzet tekintetében. Az utóbbiaknál (baltiaknál - Z.I.) a nagyobb mennyiségű üzemanyag és kétszer nagyobb teljesítményű hajtóművek miatt jelentősen csökkentették a páncélzatot. Miközben ugyan olyan tüzérséget hordozott, mint a ,,Szevasztopol" (tizenkét 305-mm-es és négy 47-mm-es ,,aeroplán" ágyút), az ,,Imperatrica Marija" húsz darab 130-mm-es ágyút viselt, a ,,Szevasztopol" tizenhat 130-mm-vel szemben, és ezenkívül kapott még nyolc 75-mm-es gyorstüzelőt és négy géppuskát. Végül, de nem utolsó sorban, a feketetengeri drednoughtokon a fő páncélöv vastagsága 102-262-mm volt a baltiak 100-225-mm-vel szemben, miközben a lövegtornyok páncélzata 305-mm volt a baltiak 125-200-mm-vel szemben. Természetesen ezeket az előnyöket nem ,,osztották ingyen". Mindezért a feketetengeri csatahajók a sebességükkel fizettek - 21 csomó maximális sebesség a baltiak 23 csomós cirkáló sebességével szemben. A háború eseményei bizonyították a csatahajók építésének helyességét a Fekete-tengeren. 1914 júliusának végén a Földközi-tengeri angol-francia kordonokon a Boszporuszba áttört két német hadihajó - a ,,Geben" csatacirkáló és a ,,Breslau" könnyű cirkáló. A hajók áttörése, amiket formálisan a törökök vettek meg és török hadilobogó alatt teljesítettek szolgálatot, de amik Sushen német admirális vezetése alatt német legénységgel harcolt, - egy szempillantás alatt semmivé tették az orosz flotta addigi megkérdőjelezhetetlen egyeduralmát a Fekete-tengeren. A ,,Geben", saját tíz 280-mm-es és 12db 150-mm-es ágyújával jóval erősebb volt, mint az akkori orosz Fekete-tengeri flotta legjobb sorhajója, a ,,Jevsztafij" (négy 305-mm-es, négy 203-mm-es és tizenkét 150-mm-es ágyú), sebességben pedig másfélszer múlta felül az orosz hajót (27 csomó a 16 csomóval szemben). Az ,,Imperatrica Marija" és a ,,Jekatyerina Velikaja" szolgálatba állítása visszabillentette a mérleg nyelvét az orosz flotta javára. Ezzel magyarázható az, hogy az orosz csatahajó pusztulása több sötét szóbeszédet indított el ennek okairól. Egyesek azt állították, hogy ebben benne volt a német kémek és diverzánsok keze, mások úgy gondolták, hogy a robbanást a lőpor öngyulladása idézte elő, a harmadik csoport tudni vélte, hogy az osztott lőszerrel való figyelmetlen munka okozta a tragédiát. De az ,,Imperatrica Marija" megsemmisülése nem befolyásolta jelentősen a Fekete-tengeri flotta hadműveleteit, mivel néhány hónappal később át kellett adni a flottának az ,,Imperator Alexandr III" csatahajót. A forradalom, intervenció és polgárháború döntő szerepet játszott a megmaradt feketetengeri drednoughtok sorsában. 1917 áprilisában az ,,Imperatrica Jekatyerina Velikaja" csatahajót átnevezték ,,Szvobodnaja Rosszija"-vá (,,Szabad Oroszország"), az ,,Imperator Alexandr III" pedig a ,,Volja" (,,Szabadság") nevet kapta. Egy évvel később, hogy ne kerüljenek a németek kezébe, a Fekete-tengeri flotta kitört Szevasztopolból Novorosszijszkba. Itt, 1918. június 18-án a forradalmi matrózok, V.I.Lenin parancsára elsüllyesztették a ,,Szvobodnaja Rosszija" csatahajót és a flotta nagyobbik részét. Más hajók elmentek Szevasztopolba és a fehérgárdisták kezébe kerültek, majd 1920-ban Bisertába mentek. Ezekkel a hajókkal távozott a Földközi-tengerre az ,,Imperator Alexandr III" is, amit már másodszor kereszteltek át, és immáron a ,,General Alekszejev" nevet viselte. A sors és események összejátszásának tudható be, hogy az utolsó felépült és átadott orosz drednought az utolsó útját egy hajókötelékben tette meg a ,,Jean Bar" francia csatahajóval, ami a franciák első drednoughtja volt. Franciaország a többi országhoz képest jóval később kezdte el építeni saját drednought-flottáját..." (Adalék: ebben a hajókaravánban a francia csatahajót konvoj alatt kísérték az orosz fehérgárdista flotta hajóival együtt, mivel mindössze két héttel előtte zendülés tört ki a Fekete-tengeri francia hajókötelékben. A sors iróniája, hogy a ,,General Alekszejev" mellett haladó ,,Jean Bar"-on még ott lobogott a vörös zászló...) A kép a cikkhez volt mellékelve, mint ,,Szabad Oroszország" csatahajó.
Ugyan azon a napon, ő-császári felsége legfelsőbb, különleges jogkörökkel felruházó rendeletével felállításra került egy szakértői vizsgálóbizottság, melynek nyomoznia kellett az ,,Imperatrica Marija" pusztulásának ügyében. A bizottságot az Admiralitási tanács tagja, N.M.Jakovlev admirális vezette. Több más szakértőn kívül a Fő katonai meteorológiai igazgatóság főnöke, Alekszej Nyikolajevics Krilov haditengerészeti és tüzérségi hadmérnök is helyet kapott benne. Éppen neki köszönheti a hazai történelem és haditengerészet a nagyszerű szakmunkát - ,,A hajók baleseteinek és pusztulásának egyes esetei" - a világ bármely haditengerészetének asztali és zsebkönyve, a mai napig. (Utánnanéztem: a könyvet a SzU-ban és Oroszországban 24-szer adták ki! Lefordították angol, francia, német, olasz, spanyol, kínai és japán nyelvekre. Az angol kiadása 8 kiadást élt meg. A mai napig kötelező alapmű a haditengerészet tisztjei számára. Kikeresem még az ISBN számát az angol kiadásnak, sajnos most nincs kéznél. - Z.I.) A bizottság előtt egyik a másik után, sorban fel lettek vonultatva a tanúk és az események résztvevői. Mindenki, aki a legkisebb mértékben is érintett volt az ügyben. A kérdések, amiket feltettek a bizottság tagjai, gyakran ismétlődtek, de csupán csak azért, mert senki sem volt képes épkézláb vagy értelmes választ adni rájuk, vagy elmagyarázni mindazt, ami történt. - Ki juthatott be a krüjt-kamera-ba, ahol a lőszerjavadalmazást őrizték? -A csatahajón két kulcskészlet volt hozzá. Az egyiket az előírtak szerint őrizték, a másik ,,vándorcsomó" volt. - Mit takar az a fogalom, hogy ,,vándorcsomó" (,,raszhodnij")? - A szolgálat rangidőps tisztjénél volt, és reggelente a lőszerraktár-felelős ezt körbeadta a lőszerraktárban szolgálatot teljesítő tiszthelyetteseknek. - Ki kaphatta még kézhez ezt a kulcskészletet? - A lövegtornyok rangidősei vagy a lőszerraktáraknál szolgálatot teljesítő alegység-ügyeletes matrózok. - Mennyi ideig maradhatot a birtokukban a kulcscsomó? - Egész nap, este hét óráig, vagy ameddig a kötelező munkákat el nem végezték. - Kinek adták le ezek után a kulcsokat? - A lőszerraktár-felelős tiszthelyetteseknek. Az pedig - utánna - a szolgálatvezető tisztnek. - Hol volt eközben az a kulccsomó/kulcskészlet, amit úgy őriztek ,,ahogy kell"? - Őrök felügyelete alatt, a parancsnoki hídon. Tilos volt hozzányulni és használni. - Volt-e valami, hajó fedélzetére érvényes parancs vagy rendelet, ami rendszerezte és szabályozta a kulcskészlet őrzését, alkalmazási rendjét? - Nem, nem volt ilyen parancs. - Hogyhogy nem volt? - A rendszer önmagától alakult ki, a békebeli hagyományoknak megfelelően... Miután több tucat embert már kikérdeztek, krilov a következőt jegyezte meg a kollégáinak: - Tudják mit, uraim? Olyan benyomásom támadt, hogy ahhoz, hogy valaki eljusso a lőszerraktárhoz, egyáltalán nem volt szüksége kulcsokra. Méghozzá a töltetekhez a nappal vagy éjszaka bármely szakában hozzáférhetett. - Hogyan? - Döntsék el önök. A bombanyílások csapóajtói elvileg olyan fedelekkel vannak ellátva, amiknek mindig lakat alatt kell lenniük. Viszont a ,,Mariján" ezek nem hogy nem voltak lezárva - a matrózok és tiszthelyettesek vallomásai alapján, - hanem egyáltalán le voltak szerelve. - Akkor hová tűntek? Miért lettek leszerelve? - Kiderült egy igen furcsa körülmény: azzal a motivációval lettek leszerelve, hogy ezáltal megkönnyítsék a lőszeradogatást. A nyílások felé helyezték közvetlenül a lövegek lőszerasztalainak nyílásait... - Percről percre rosszabb a történet! - Ne is mondja, admirális úr! Mindez azt jelenti, hogy a bombaraktárak vezetőaknái mindig nyitva voltak, és közvetlen összeköttetésben álltak a lőszerraktárakkal. A lőszercsatornákba pedig egyszerűen bármikor be lehetett jutni, kikerülve a kulcsra zárt raktárajtókat, közvetlenül a fő kaliber lövegtornyából. Ezenkívül, ebben a lövegtoronyban vannak szervizalagutak, melyek segítségével el lehet jutni az alsó rögzítőalaphjához (a toronyéhoz - Z.I.). Ezt egy védőburkolat fogja körbe. A burkolatban pedig van egy nyílás, amit egy mozgatható takarólemez zár. - Mit jelent mindez? - Ez még nem minden... A ,,Mariján" ez a takarólemez nem csak hogy zárral nem rendelkezik, hanem le lett szerelve az összes lövegtoronyban. Ebből következik, hogy a torony alapjának helyiségéből bárki nyugodtan besétálhatott a lőszerraktárba... - Ez mindössze az ön feltételezése? - Miért? Nem. Objektiv információ. Bár, mindezt leellenőrizhetjük egy tanú meghallgatásával. - Kit hívjunk elő? - Kezdjük Uruszovval. Mégis csak ő a hajó rangidős tüzérségi tisztje. (A beszélgetés a jegyzőköny gyorsírásos feljegyzései alapján készült).
Nyegyedórával a reggeli ébresztő után a matrózok (a vizsgálóbizottság nyomozati jegyzőkönyvei szerint), akik éppen az egyes számú lövegtoronynál tartózkodtak, furcsa sistergésre lettek figyelmesek, ami a fedélzet alól hallatszott (a mélybe vezető fedélzeti nyílások nyitva voltak, hogy milyen okból - majd később kiderül - Z.I.). - Mi ez? - kérdezte valaki. Válaszolni már senki sem tudott neki: a torony melletti fedélzetnyílásokból és a szellőztető csatornákból, illetve a lövegtorony réseiből bíbor lángnyelvek és sötétszürke füst csapott ki. Az egész fedélzeten, a reggeli eligazitáshoz sorakozó emberek egy másodpercre megdermedtek. - Tűzriadó! - ordította egy tizedes (főmatróz; ,,sztarsij matrosz"), gyorsan osztogatva a parancsokat. - Azonnal jelentsék a szolgálatvezetőnek! A tűzoltó slagokat a fedélzetre! Ezután a hajó mélyébe vetette magát (ő volt, aki elárasztotta a lövegtornyot és hősi halált halt - Z.I.) A ajón mindenhonnan a tűzriadó jelzése hallatszott. Minden mozgásba jött. A fedélzeten végiggurították a tűzoltófecskendők slagjait, és pár pillanat múlva az első, még bizonytalan vízsugarak ontani kezdték a vizet a torony alatti fedélzetrészbe. Ekkor következett be a szinte helyrehozhatatlan... A hatalmas robbanás, ami az egyes számú lövegtorony krüit-kamera-jából (lőszerraktárából) csapott ki - ebben őrizték a tizenkét inches lövegek lőszerkészletét, lesöpörte a közelben állókat a fedélzetről. A láng és füst közel háromszáz méter magasra csapott fel. Mint egy murnérlemezt, úgy tépte fel az elemi erő az egyes torony mögötti fedélzetet. Az elülső kéményt, az elülső toronyfelépítményt és az árbocot tűzvihar söpörte a vízbe. Mindenhonnan az összeégett, megcsonkolt és haldoló emberek ordítása hallatszott. A ,,Marija" mellett, a vízben, próbáltak a vízfelszínen megmaradni a robbanás által vízbevetett kábult és sebesült matrózok. A ,,Marijahoz" gyorsan közeledtek a kikötői segédhajók. Az összeomló felépítmények hangzavarában árnyékként ide-oda cikáztak az emberek sziluettjei, akik félig megvakultak a szemükbe csapó lángoktól és félig kábultak voltak a robbanástól, maró lőporgázoktól. - Elárasztani a második, harmadik és negyedik lövegtornyok lőszerraktárait! - Átvenni a segédhajókról a tűzoltóslagokat és tűzoltópumpákat! A jelentések kevés jóval kecsegtettek: - A világítás kialudt. Az áramvezetékeket valaki elvágta! - A segédberendezések nem működnek. A gőzvezetékek több helyen sérültek! - A tűzoltó szivatyúk nem működnek! A tüzérségi lőpor hosszú, égő szalagjai bengáli tűzként hullottak alá a fedélzetre, hol itt, hol ott okozva újabb tűzfészkeket. Újabb emberek rohantak a veszélyeztetett helyek felé. Mindent bevetettek, ami a kezük ügyébe került - takarókat, zubbonyokat, vizet... Közben felerősödött a szél és a lángokat elkezdte a még érintetlen felépítmények és lövegtornyok irányába fújni. - Vontatókötelet a kikötői vontatóhajókra! - parancsolta a fő-fedélzetmester. - Fordítság meg a hajót laggal a szélhez! Reggel hét órára mindenki már úgy gondolta, hogy a fő veszély elmúlt: a tűz kezdett kialudni. A ,,Marija" nem kezdett oldalra dőplni, nem kezdett el süllyedni az orr- vagy tatt-része. Volt esély a hajó megmentésére. Hét óra két perc. Újabb, a legelsőnél még szörnyebb robbanás rázta meg a ,,Mariját". A csatahajó hírtelen a jobb oldalára dőlt, az orr-része elkezdett gyorsan merülni. A víz gyorsan elárasztotta az orr-részben lévő lövegállásokat. Megremegett a hátsó árboc, leírt egy félkört a levegőben, és a ,,Marija" felborult, majd elsüllyedt. Az orosz flotta ezen a napon elvesztette: a hajó műszaki mérnök-tisztjét, egy zászlóst, két konduktort (gépészt), 213 matrózt. Azek voltak a halottak. 85 tengerész a sebesülések és égések miatt örökre megrokkant és végleg elhagyták a haditengerészeti szolgálatot. Az ,,Imperatrica Marija" legénységének többi tagját sikerült megmenteni. ........................................ /Folyt. köv./
Két fénykép azok közül, amiket Anatolij Jelkin Königsbergben talált, 1947-ben. NYUGATON SOHA SEM VOLTAK EDDIG PUBLIKÁLVA!
(Jól látszik, hogy a felvételeket két különböző pontról készítették; erre még visszatérünk - Z.I.
Ez igen furcsa, mivel az ältala leirtak pontosan homlokegyenest mast allitanak, mint ami a vizsgalobizottsag jegyzokonyveben, pontosabban annak vegkovetkeztetesi reszeben szerepel.
Vagy o nem ertett valamit (amit ketlek, mert gondolom ha valoban dolgozott az orosz papirokkal, akkor szaktolmacsot is talalt, aki leforditotta az ot erdeklo iratreszleteket), vagy ot vezette meg valaki, vagy szandekosan ir felrevezeto dolgokat, vagy nem is latta az eredeti papirokat (ami megint erdekes, mert a bizottsag harom, vizsgalat alapjat kepezo pontjat abszolute pontosan adja meg).
Van nala ennel a resznel hivatkoz vagy labjegyzet? Esetleg bibliografia, ami kozvetlenul az ,,Imperatricahoz tartozik"?
Tobbek kozott ezeket a cikkoszeallitasokat, amelyek tartalmazzak a Konigsbergben talalt fotokat (ezeket a vegere tartogatom egy csattanoval) a vizsgalobizottsag jegyzokonyvei a nemet es ex osztrak-magyar tisztek jegyzrtei es visszaemlekezesei, amikhez a bizottsag akkoriban nem juthatott hozza, stb. stb.
Van meg.
Szepen lassan haladunk majd, kronologiai sorrendben.:)
Hibäs a megällapitas, Laci bacsi. Mint a bizottsag, mint szinte az osszes haditengereszeti szakerto egyontetu velemenye az volt, hogy SZABOTAZS. Az elso ket verziot soportek el szinte azonnal.
Csodalom az angolszasz torteneszeket, mivel nyugodt szivvel allitanak olyasmiket, amihez egyszeruen nem ferhettek hozza. Egyetlen angolszasz kutato, aki ismerte es olyasta a vizsgalobizottsag jegyzokonyveit, Wilson haditengereszeti tortenesz volt. O is szabotazsrol beszel es tobb parhuzamot von a brit es amerikai kikotokben tortent esetekkel.
Mellesleg a bizottsag egyik vezetojenek, Krilovnak, a konyvet ebben a temaban 1939-ben, majd 1947-ben kiadtak a SzU-ban, zart kiadvanykent. (Erre meg visszaterek.)
Azok, akiknek dolguk volt a dokumentumokhoz es egyeb anyagokhoz - egyertelmuen szabotazsrol beszelnek, viszont azok a torteneszek AKIK SOHASEM LATTAK AZ IDEVONATKOZO DOKUMENTUMOKAT - szinte mind balesetrol beszelnek.
Sot, maguk a nemetek is ezt mar reges reg, 1920 es 1926 kozott bevallottak. Es nem csak ok. (P.l. a magyar kiadasu: Bothar Arpad ,,Lathatatlan hadsereg" konyveben a szinten magyar ,,Kemkedes vilagtortenelme,, haromkotetesben, a francia ,,A Nagy haboru Feher konyve es nemet ,,A Nemet Nagyvezerkar dokumentumgyujtemenye, 18 kotet" szinten publikaltak olyan adatokat, amik a szabotzs verzio mellett tornek dardat.
De folytatjuk tovabb:))) Mondtam, hogy erdekes lesz!:))
