http://fn.hir24.hu/itthon/2013/02/20/eltiltanak-az-erkolcstantol-a-szingliket/
Erkölcstant csak az oktathatna, aki példás családi életet él, nem elvált, nem él élettársi kapcsolatban és legalább egy, házasságban született vagy örökbe fogadott gyermeket nevel, nincs káros szenvedélye, nem dohányzik, nem alkoholizál, mentes a szexuális aberrációktól, otthonában sem néz szexfilmeket – véli a szervezet. A Magyarországi Szülők Országos Egyesülete ezt ellenőrizné is, az erkölcstant oktató életviteléről alapos környezettanulmányt készíttetne, úgy véli: nem elég a módszertani, elméleti felkészültség, illetve a gyorstalpaló továbbképzések elvégzése.
A Szórakoztató Képes Erkölcstan és etikaoktatás blog célja, hogy játékos, szórakoztató és könnyed stílusban vigye át azt az általános emberi erkölcsi tudást, amit máshol vagy egyáltalán nem is tanítanak, vagy ha egy részét igen, akkor az magolni kell, felelni és akár vizsgázni is belőle. Mi a Magyar Erkölcsös Emberek Országos Köre nem értünk egyet az erkölcs erőltetett és torz átadási formáival. Szerintünk eleve nem is erkölcs az, ami parancs és kötelezőszerűen van megfogalmazva, hiszen annak önmagától kell érvényesülnie.
Inkább segít jobban rávilágítani, hogy az erkölcs nem annyiból áll, hogy milyen hosszú szoknyát vesz fel egy nő, van házasság előtti szex és nézeget-e valaki meztelen képeket, meg hogy tudja az illető, mikor kell a misén állni, ülni, térdelni.
Hazahozta tegnap a Nagy a tájékoztatót, melyben leírják, hogy a gyermekemnek, aki jövőre ötödikes lesz, kötelezően erkölcs vagy hittanórára kell járnia szeptembertől. Nem az első sokk volt, mert a Kicsi elsőbe megy, és már a beiratkozáson is feltették a nagy kérdést, és ott ültek a különböző felekezetek képviselői, hogy segítsenek a választásban (vagy nem tudom, miért. Hiszen ha valaki katolikus, akkor, gondolom, nem kell kampányolni, hogy katolikus hittanra írassa be a gyereket, ha meg nem vallásos, akkor majd most az lesz?). Ott is azt feleltük, amit most is felelnék, ha megint nem lenne időm választani: erkölcstanra szeretném járatni.
Itten vakarom a fejemet egy órája, de komolyan. Az általam választott (de már megbántam) iskolában a preferált vallások, mellesleg jegyzem meg, mert mint fentebb említettem, nem vagyunk vallásosak: a baptista, a református, a hit gyülekezete és a katolikus; tájékoztatót három egyháztól kaptunk, a baptistától nem, a hit gyülekezetéé az egyetlen színes és weboldallal is ellátott. Oké, ezen lendüljek túl, térjünk át az erkölcstanra. A Nyilatkozat felett fél oldal tájékoztató, az erkölcstan mibenlétét taglalja, ha szívemre teszem a kezem, elég szimpatikusan: az erkölcsi nevelés célja "az önálló és felelős kritikai gondolkodás" kialakulásának elősegítése, fő feladata "az igazságosság és méltányosság elvének megértése és elfogadtatása a gyerekekkel", valamint fejleszteni akarják a gyermekem érzelmi intelligenciáját, "melynek hiánya, illetve fejletlensége elemi akadálya lehet a kívánatos értékek bensővé válásának". Tökéletesen egyetértek, ezeket a dolgokat meg kell tanítani a gyerekekkel! Nem viccelek, halál komoly vagyok.
Csak elmerengtem: ki lesz a felkent oktató? Miből tanulja meg, mi a kívánatos tananyag átadásának tökéletes formája? Mit fog mondani annak a gyereknek, aki például a múltkor, amikor észrevette, hogy a gyerek elfelejtette az egyik leckét felírni a táblára, nem a gyereknek jelzett, hogy pótolja, hanem a tanárnak, hogy a gyerek lehagyta – gondolom, rosszindulatú vagyok, ha azt érzem, hogy osztálytársnak nem az volt a fontos, hogy mindenki tudja, mi a lecke, hanem az, hogy a másik bajba kerüljön, meg is történt, a gyerek fekete pontot kapott. Vagy mit fog mondani annak, aki a gyereket minden nap ledarálja olyan szövegekkel, hogy kicsi vagy, nyomorék, gusztustalan, tökmindegy, mit veszel fel, sose leszel szép, a fogyatékosok iskolájába kéne járnod, nem normális gyerekek elől szívni a normális iskola levegőjét? Mit fog mondani annak a pedagógusnak, aki ezeket a dolgokat észre sem veszi, hiszen harmincegynéhány gyerekre kell felügyelnie, szóval csak arra van ideje, hogy megbüntesse, akit felnyomnak a társai, arra már nem, hogy utánajárjon, mi is történt valójában? Mit fog mondani annak a szülőnek, aki egy gyereket a reggel gyülekezők közül kiemel, öt centire belehajolva az arcába fenyegetni kezdi, majd az egészet letagadja?
A nevelést a szülőkkel, pedagógusokkal kellene kezdeni. Alapnak kellene lennie, hogy nem bántunk, nem árulkodunk, nem sodrunk bajba senkit; de szólj, ha valami fáj, mert meg kell nézni, hogy nem súlyos-e, és nem bántják azt a másikat, nem direkt rúgta úgy a falnak a labdát, hogy téged találjon el; alapnak kellene lenni, hogy a gyereket arra tanítjuk, hogy mindenkit el kell fogadni, legyen az bármennyire más, mint te. Alapnak, hogy a te személyes jogaid csak addig érnek, amíg az ő jogait nem csorbítod, de az övéi is véget érnek, ha a tieid csorbulnak; alap, hogy soha, semmiért nem bántunk mást, hiszen attól nekünk nem lesz jobb. De ki tanítja meg ezt a szülőkkel, ki a pedagógusokkal? És ha ők nem tudják, hogy tanítsanak bármit a gyerekekkel?
Ülök, és gondolkodom. Szeretném én ezt az erkölcstanos dolgot. Szeretném. De a gyerek nem azt tanulja, amit mondasz neki, hanem, amit lát. A szülőtől, a társaktól, a tanároktól. A világ olyan, milyenné tesszük – de a gyerekeink olyanok, amilyen a körülöttük lévő világ. Hol kezdjük a változást? Kezdjük, vagy üljünk le, és adjuk fel?
Beiratom a gyereket erkölcstanra. Aztán meglátjuk.
6. A kereszténység és Európa 6.1. A nagy világvallások erkölcsi tanításai. 6.2. A zsidó és a keresztény vallás a Biblia tükrében 6.3. Az európai civilizáció és kultúra keresztény gyökerei. 6.4. A keresztény valláserkölcs és a kereszténység világi tanításai. Párbeszéd, együttműködés.
2. Az erkölcsi gondolkodás alapjai 2.1. Tények és értékek. A cselekedet erkölcsi megítélése. Etikai álláspontok a jó és a rossz ismeretének eredetéről. A szenvedés kérdése. 2.2. Hit és vallás. A világvallások emberképe és erkölcsi tanítása. 2.3. A cselekvő szeretet. Az ember kitüntetett léthelyzete, bűne és jóravalósága. A valláserkölcs értékei a világi etikában.
5. Az emberi cselekvés megváltozott természete 5.1. A tudományos-technikai haladás etikai kérdései. A tudomány felelőssége. 5.2. Bioetika: génmódosítás, születésszabályozás, eutanázia. 5.3. Az egyén felelőssége a globalizáció korában.
Annyi talán nem, de ha csak egy lenne, akkor mi alakított ki ennyiféle vallást, mi az oka annak, hogy ami az egyik kultúrában elfogadott, azt a másik elítéli? Miért volt annyi társadalmi változás az emberiség történelmében?
Az etikát tőlem beletehetik az órarendbe az összes diáknak (eddig is benne volt ha jól tudom, csak most nagy az igény arra, hogy valami hűdenagyot alkosson a Pártközpont és katolikusabbnak látszódjon a pápánál is), de nem vagy/vagy alapon a hittannal. Bár van némi átfedés, de az etika sokkal széleskörűbb, a matematikát sem lehet megbontani, hogy akkor lehet választani, hogy matekot tanuljon a gyerek vagy algebrát.
A másik az, hogy a hite - egészen addig amíg valaki sátánista szeánszon nem kismacskákat áldoz fel - az mindenkinek a magánügye amit ha akar eltitkol ha akar megvallja, és ez alapján az állami iskolában a hitoktatás csak a szakkör kategória, ugyanúgy ahogy a makramészakkör vagy a néptánc.
Na és ha nekem egyik sem tetszik? Vagy nem óhajtok EZEK közül választani?
Azt nem értem miért nem volt jó ahogy korábban, délutánonként aki akar, az mehet táncra, karatéra, hittanra, rajzszakkörre.... és ha nem akar, nem megy egyikre sem.
