Függetlenül attól,hogy melyik fél hibájából,vagy bármilyen okból is történt a kapcsolat vége.
Mint apák,akik felelősséggel tartoznak a gyermekeik sorsáért,miként alakítottátok a jövőtöket?
Ha még mindig szerettétek az exetek,hogy tudtátok magatokat túltenni rajta,a teljes lelki összeomlásból milyen út vezetett ki titeket?
Féltetek e attól,hogy a gyermekeitek idővel elhidegül tőletek,mert már nem lehettek a mindennapjaikban?
Új kapcsolatot kialakítani gyermekes apának mennyire nagy kihívás,elfogadtatni a másik féllel?
Én már túl vagyok egy hasonló helyzeten. Nagyon nehéz időszak volt... A feleségem tudta nélkül szakember segítségét kértem. Átsegített ezen a sz@r időszakon, csak hálás tudok neki lenni. Megmentette a házasságomat, nekem kellett sokat változni.
Ma már büszke vagyok magamra, hogy képes voltam rá. a gyerekeim szemébe büszkén nézek.
Fordított helyzetben vagyok , anyát talalta be z szerelem...
Egy gyerek van de minden más ugyan az.
Szal lelépett a pasival fél evre , majd vissza akart jönni vissza is engedtem , ez 2 honapja történt mostanra totál kifordult magából, és menni akar again ... nem tálalja a helyét és mostanra megbeszélni sem akar semmit , megtudtam hogy ujra talalkozgat a nagy "szerelemmel" így kiadtam az útját. Költözés folyamatban ...
Darabig próbáltam menteni , de veszett fejsze nyele.
Egy biztos , en nem adok a segge alá ezután semmit se autot se pénzt se semmit , gyerek tartás minimum aztán ennyi.
Levegőt sem érdemli meg ...
Te is elgonolkozhatnál az élet dolgain, "belépett egy lany " mert hagytad, most edd meg levest amit főztél.
El ne hidd már hogy a lánynak köszönheted magadnak köszönj mindent, lánynak annyit hogy felébresztett , többit te csináltad.
Aztán hálás inkább gyermekeid anyjának legyél ,hogy ezt végig csinalta azért hogy család legyetek.
Sziasztok. 33 éves , 2 gyermek büszke édesapja vagyok. A fiú 11 a lány 8 éves. belépett az életembe egy lány. Kiderült itthon januárba a dolog. A feleségem vissza fogadott de én már nem találok önmagamra. Hatalmas depresszióból építettem fel magam azzá, aki most vagyok és ezt a lánynak köszönhetem. El szeretnék költözni egy albérletbe de félek itt hagyni a családot. Gyenge vagyok hozzá. Mit tegyek szerintetek?senki nincs a környezetembe akivel ezt meg tudnám beszélni sajnos. Pár jó tanácsot szívesen vennék. Nincsenek itthon veszekedések, se kiabálások már. Régen volt de önfejlesztésbe kezdtem és kezdek erősödni lelkileg. valaki ha hasonló helyzeten van túl azzal szívesen beszélgetnék. Köszönöm a válaszokat.
Csak vicc volt.Nem lenne az a penz amiert ujra kezdenek egy befulladt kapcsolatot bar van hogy mukodik. Sajat hazassagomban nem voltak parkapcsolati problemak de kornyezetemben szeles skalaban igen, ezert sokmindent lattam, sok panaszt hallottam de tudtam nezni abszolut partatlan szemmel ami nem nehez ha az ember kivulallo.
Ha az ivast is abbahagytad nem akarod rendbehozni a kapcsolatot a nejeddel? Hidd el nem konnyu uj es jo hazassagot kotni, talan a regi nem is lett volna rossz.
Nos, hogyan történt a dolog, és mi lett az eredménye?
Már vagy 20 éve voltunk házasok, amikor már kezdtek nagyon rosszul menni a dolgok. Addig se volt éppen minden rendben, de azért a kötelezőket hoztuk (2 gyerek, 2 szintes családi ház, autó asszonynak is, nekem is, nyaranta tengerparti nyaralás, stb. stb.). Aztán nagyon kifáradt a dolog, nemhogy napos, hanem órás rendszerességgel jöttek a veszekedések.
Nagyon komolyan piálni is kezdtem, úgyhogy válás lett a dologból. A ház természetesen maradt az exnek, a gyerekek is ott maradtak. Az egyik autó az enyém lett, de azon kívül minden a nejem tulajdonában maradt, ráadásul még havi 100 eFt gyerektartást is kellett fizetnem :-(
Zűrös időszak volt, de szerencsére volt egy kis pénzem, és volt fix jövedelmem, úgyhogy elég komoly hitelt felvéve sikerült egy lakást vennem.
Egyik problémából a másikba dülöngélve egyszercsak azt vettem észre, hogy már hónapok óta egy korty piát sem ittam, sikerült úgy letenni a poharat, hogy észre se vettem :-)) Ez nagyon komoly tanulság volt nekem, arra jöttem rá, hogy a házasság miatti problémákból való menekülés miatt ittam, amint azok a problémák megszűntek, a késztetés is megszünt a piálásra! Azóta sem iszom, egyszerűen nincs ok piába fojtani a gondokat :-)))
A gyerekkel is nagyon jó a kapcsolatom, szerencsére anyagilag is tudom őket támogatni, annak ellenére, hogy a kötelező "gyerektartásos" időszak már megszűnt.
