A problémám igazából a 18 éves lányommal van, és hogy őszinte legyek már nem tudok mit tenni, tehetetlen vagyok.
Volt egy kapcsolata, 16 éves kora óta együtt volt egy sráccal, aki 5 évvel volt idősebb nála. Ez nem okozott igazából gondot, de már az elején figyelmeztettem a lányomat, hogy ezzel a fiúval még lesznek gondok. Rossz a családi háttere, ennek köszönhetően az életvitele is. A lányommal viszont jól bánt mindig, szerették egymást, és amúgy sem vagyok olyan szülő aki beleszól a felnőtt/majdnem felnőtt gyereke életébe.
Viszont másfél hónappal ezelőtt beigazolódott, amitől féltem. Nem tudjuk mi történt, de feltehetően belekeveredett valamibe, ugyanis eltűnt. Egyik napról a másikra. Ennek már másfél hónapja, és semmi életjelet nem adott magáról. Nyomozott a rendőrség is, és nem részletezném a dolgokat, de azok alapján amit kiderítettek azt mondták, kicsi az esélye hogy élve előkerül. Na most, azt hiszem, tudjuk ez mit jelent.
Érthető módon a lányomat ez nagyon megviselte, hiszen imádta ezt a fiút. Azóta nem önmaga. Nem eszik, (fogyott is nagyon sokat) nem alszik, és sokszor sírógörcsök törnek rá, vagy pánikrohamok. Habár úgy tűnik ezek alapján, hogy belenyugodott, és elfogadta a feltételezhető halálát, a felszín alatt azonban nem képes rá. Folyton felhozza, hogy mi lesz majd ha a srác hazajön, tervezget, agyalgat, én meg aggódom érte. Ennyi idő elteltével nem kellett volna már belenyugodnia abba, hogy valószínűleg soha nem jön haza? A srác szülei belenyugodtak, egy temetésszerű búcsúztatót is tartottak neki, de a lányom oda sem volt hajlandó elmenni, mondván nem fog olyat temetni, aki él. Na, de ha élne, már nem jelentkezett volna? Én mint szülő hogy segíthetnék neki? Mit tegyek, hogy könnyítsek a lelkén?
- Egy aggódó édesanya
A leírásból feltételezhető, hogy szexkapcsolatuk is volt egymással, sőt valószínű, hogy több éve.
Jó lenne már, ha a köztudatban elterjedne az a kb. 10 éves felfedezés, hogy az oxitocin nevű hormon nem csak a szülés beindítására (méhösszehúzódás) szolgál, hanem egy nagyon erős kötődést indukál az agyban egy kitüntetett személy iránt!
A szex alatt nem csak az endorfin hormon termelődik nagy mennyiségben, ami az orgazmust okozza (s ezért hamar függőség alakul ki, azaz gyakran szexelünk), hanem nagy mennyiségben oxitocin is (mivel ilyenkor méhösszehúzódás is van). Az evolúció ajándékozta nekünk ezt az általa kiváltott, és egyre erősödő kötődést a társ iránt, és ez tartja össze a házasságot akár hosszú évek, évtizedeken át. De ugyanez az jelenség van szüléskor is, amikor a szintén bőven termelődő oxitocin miatt az anya kötődik az újszülötthöz, majd a szoptatás alatt ez erősödik, mivel reflexszerűen itt is méhösszehúzódások vannak az ekkor is termelődő hormontól.
A kialakult kötődés megszüntethetetlen! Legfeljebb az évek alatt halványul, mint az emlékek (a kötődés ugyanis az agyi hálózatban épül fel). Egy fiú utáni olyan vágyakozást, ami kb. azt jelenti, hogy "egyek vagyunk", "egymáshoz tartozunk". "ő az igazi" ugyanolyan nehéz leépíteni mint az anyának a gyermeke iránti kötődést (valójában a serdülőkorban a gyermektől kapott traumák segítik ezt, azaz nehéz a felnőtt gyerektől leválni a szülőnek).
Hosszú ideig tarthat a folyamat, amely itt gyakorlatilag olyan mint a megözvegyülés. Valódi gyász ez, és erőssége hasonló ahhoz, mint amikor az anya veszti el a gyerekét! Meg kell érteni, hogy nem egy marginális jelenségről van itt szó, hanem ilyen az emberi természet. Özvegyi gyászt régen legalább egy éven át tartottak.
-----
Nem ide tartozik, de ez az oxitocin által kiváltott kötődés a mai világ szabados felfogása eredményeképpen a feje tetejére állhat. Ugyanis az csak monogám kapcsolatban működik helyesen, de akkor igen hatékonyan, azaz akkor ha valakinek a szexpartnere a legelső marad, és nem volt (nem lesz) neki soha másik. Ellenkező esetben a több személyhez való kötődés szétzúzza azt a mechanizmust, amely összetartja a párt. Sajnos ez utóbbi mára már nagyon gyakori, és nem véletlen, hogy a világon az 50 évvel ezelőtt végigsöpört szexforradalom a válások 15-20%-os arányát - a céljával ellentétben - 45-50%-ra növelte, s az ebből eredő népességfogyás romboló hatását a napjainkban kezdjük érezni az összes fejlett civilizációs régióban (egyre több a nyugdíjas, miközben egyre kevesebb az őket ellátó, és forrásokat biztosító munkaképes).
A problémám igazából a 18 éves lányommal van, és hogy őszinte legyek már nem tudok mit tenni, tehetetlen vagyok. Volt egy kapcsolata, 16 éves kora óta együtt volt egy sráccal, aki 5 évvel volt idősebb nála. Ez nem okozott igazából gondot, de már az elején figyelmeztettem a lányomat, hogy ezzel a fiúval még lesznek gondok. Rossz a családi háttere, ennek köszönhetően az életvitele is. A lányommal viszont jól bánt mindig, szerették egymást, és amúgy sem vagyok olyan szülő aki beleszól a felnőtt/majdnem felnőtt gyereke életébe. Viszont másfél hónappal ezelőtt beigazolódott, amitől féltem. Nem tudjuk mi történt, de feltehetően belekeveredett valamibe, ugyanis eltűnt. Egyik napról a másikra. Ennek már másfél hónapja, és semmi életjelet nem adott magáról. Nyomozott a rendőrség is, és nem részletezném a dolgokat, de azok alapján amit kiderítettek azt mondták, kicsi az esélye hogy élve előkerül. Na most, azt hiszem, tudjuk ez mit jelent. Érthető módon a lányomat ez nagyon megviselte, hiszen imádta ezt a fiút. Azóta nem önmaga. Nem eszik, (fogyott is nagyon sokat) nem alszik, és sokszor sírógörcsök törnek rá, vagy pánikrohamok. Habár úgy tűnik ezek alapján, hogy belenyugodott, és elfogadta a feltételezhető halálát, a felszín alatt azonban nem képes rá. Folyton felhozza, hogy mi lesz majd ha a srác hazajön, tervezget, agyalgat, én meg aggódom érte. Ennyi idő elteltével nem kellett volna már belenyugodnia abba, hogy valószínűleg soha nem jön haza? A srác szülei belenyugodtak, egy temetésszerű búcsúztatót is tartottak neki, de a lányom oda sem volt hajlandó elmenni, mondván nem fog olyat temetni, aki él. Na, de ha élne, már nem jelentkezett volna? Én mint szülő hogy segíthetnék neki? Mit tegyek, hogy könnyítsek a lelkén? - Egy aggódó édesanya
