Volt már olyan nőd aki felbaszta az agyadat, majd miután jelentős mértékben felbaszta és kiabálni kezdesz akkor rád szól, hogy most mit kiabálsz ? Azt a látszathelyzetet megteremtve ezzel, hogy te mekkora egy bunkó paraszt vagy, mert íme, kiabálsz, természetesen a kiinduló problémát - a nő szándékos vagy ösztönös provokáló megnyilvánulását - pár perc múlva már el is felejti és ha nem vetted fel diktafonra a dolgot akkor veszett fejsze nyele kihámoznod az igazságot. Szarba maradsz, te vagy bunkó nem vitás. Volt már valaki így ? Én igen és nagyon zavar. Vagy nekem lenne valami személyiségdefektusom ?
Nem tudom, ki vagy, nem tudom, mit akartál. De te sem. Egy arctalan idegen, aki csak pár napig létezik az internetes palettán, azt mondja, jobb embereket szeretne, bármilyen kifejtés nélkül, hogy mégis mit ért ezalatt. Mit számít?
Milyen vicces kis topik, hah! :) Ugyan már, egy kis késés! Főleg, hogy a nők a hisztérikák, szóval a férfiak erősebb idegrendszere bővel elbír egy kis "farokhuzigálást"...
"Tényleg, nincs itt a közelben egy nyelvész, aki kibogozná, honnan ered ez a borzasztó kifejezés? :-)"
Nos, a régmúlt időkben - amikor még divat volt a vérbosszú, a döghalál valamint a csipkés selyemzsebkendő -, azok az emberek, akik valamiért különösen nehezteltek egy másik emberre - például kósza családirtásból kifolyólag -, a személyes látogatás előtt egy "üzenetet" küldtek. Ez az üzenet egy mumifikált borztetem* volt, amelyet tradicionálisan tíz éven át aszaltak a napon, valamint gyűlöletük hevén. A tradíció szerint az aszalási idő alatt a bosszúálló semmi egyébre nem gondolhatott, mint a bosszúra, és ez bizony az arcán is előbb-utóbb kiütközött a mgfelelő arckifejezés (lásd még: vicsor) képében. Ebből az állandósult arckifejezésből minden ember tudhatta, hogy akivel épp találkozik, az borzot aszal. Vagyishogy borz-aszt. Tehát az illető borzasztó.
*A szicíliai lófejküldözgetés ennek egy modernizált, - egyes szakértők szerint elkapkodott - verziója.
Tudósok szerint a sör n?i hormont is tartalmaz. A vizsgálatok szerint a sört fogyasztó férfiaknál súlygyarapodás tapasztalható, a személyek túl sokat beszélnek bármiféle értelem nélkül, elvesztik érzelmi kontrolljukat, és sokkal rosszabbul vezetnek.
Amit leírsz (ráadásul meglehetősen pontosan :-): öleléskor el nem engedni, akkor sem...) az egy a gyerekeknél alkalmazott konkrét terápia, de sztem a legtöbb felnőttnek is szükséges lenne. És szerencsés, akinek a párja megérzi ezt, és nem engedi az ilyen alkalomnál, h az ölelésből kibújjon, bhogy is tiltakozik, mert a tiltakozás utáni átbillenés mindkettőjüknek nagyon jót fog tenni :-)
Feltűnő, h ezekben a hsz-ekben folyton csak "én, én, én", de szó sincs arról, h a nőnek vajon mire lehet igénye ezekben a helyzetekben. Mert ha azt mondta, h nem értették meg, akkor nyilvánvalóan nem értették meg. Az itt felállított elmélet: "pontosan emlékszem, mi történt 10 perce" igaz lehet a kommunikáció verbális részére, de hova lett a nonverbális szerepe, miközben tudjuk, h a metakommunikáció a lényeges. És a nő teljesen jogosan panaszkodik megnemértettségre, ha ezt figyelmen kívül hagyják.
Ehhez már nagy bölcsesség kell, és az nincs meg minden ffiban, de amelyikben... az el se jut odáig, h bocsánatot kelljen kérnie, mert sosem gondolja, h csak neki van igaza, amit rá kéne a nőre erőltetni. Mellesleg azt tapasztalom, h a nők elsősorban azt a pasit provokálják, aki nem őszinte (ennek oka gyakran a hiányos önismeret meg az önbizalomhiány), mert egy önmagát jólismerő (s emiatt normális önbizalmú, mert tudja mit tud és mit nem, így smilyen külső véleméyn nem tudja jelentősen megingatni) pasit nem könnyen lehet provokálni, azokkal lehet értelmesen beszélgetni, nemcsak bájologni :-)
Biztos én vagyok túl öreg, én még így tanultam annak idején, igaz, digitális nélkül. Az SLR-t még véletlenül sem emlegették (magyar nyelven), igaz, akkor még nem volt ilyen anglománia.
Na ebbe a beszélgetésbe most én ragadtam bele, és nem is kicsit. Fogalmam sincs, miről diskurálunk. Bár volna kedvem dumcsizni valami aktualitásról, de elakadtam. Kéne egy kis segítség, mert anélkül most nem megy tovább a szekér! :(
Nézd, én azt figyeltem meg itt az indexen, hogy két dolog van: vagy egyetértünk legalábbis abban, hogy nézhetjük másképp a dolgokat, de akkor meg elmondjuk egymásnak a véleményünket és kész, vége van. Vagy pedig az van, hogy az egyik fél egyedül üdvözítônek tartja a saját verzióját, és akkor meg azért nincs mirôl beszélni tovább.
Szóval nem is értem, hogy mit tudunk ennyit összedumálni itt egymással sokszor mégis :)))))
Ez igaz :) Nademostakkor mondd meg nekem, kérlekszépen, hogy mit lehet arról beszélgetni, hogy én így látom, te meg úgy? Elmondja az ember, oszt' kész :)))))) Meggyôzni valószínüleg úgysem fogjuk egymást semmirôl, esetleg megmutatkozik néhány eltérô nézôpont, ami érdekes lehet, ha nem megy át hülyézésbe, de egyébként vége. :)
Mindenesetre örülök, hogy legalább egy utolsó rúgkapálásig még sikerült vmit megmozgatni ebben a topikban. Nem örültem volna, ha én nyírom ki. :(
Egyébként szerintem ezekben a kérdésekben pont a szubjektivitás a jó. Ha volna abszolut igazság, nem volna miről beszélgetni. Mert az adott volna, kérdés már csak az maradna, hogy ki mikor ismeri meg a tutit.
