Túl öreg vagyok hozzá? 2 gyerkőc mellé harmadikat akar de én már nem. 10 év van közöttünk. Ő még benne a szülési korban én már kifele a nemzőkorból. Kinek mi a tapasztalata?
Amennyiben 0-3 év közötti gyermeke van, most válaszaival segítheti egy tanulmány elkészítését, és együtt többet tudhatunk meg a három év alatti gyermekek médiahasználatáról, a mesékről, a biztonságos és képességfejlesztő internethasználatról. Kérjük, töltse ki kérdőívünket, amelyet az alábbi linken tud elérni:
Oks félrevezető ki is javitanám de nem tudom hogyan...
Persze megkérdeztem, sokszor átbeszéltük, havonta téma. És persze ő is tudja, hogy ez egy menekülőág, és csak 3 évig tart.
Újra átélni a gyerekvállalás minden szépségét, poci, (amit imádok) szoptatás, (amit úgyszintén, volt hogy cseppet sem hagytam nna jó vicc volt) és babaillat törődés befeléfordulás, és minden csoda ódiuma ami ezzel jár...
A munkájában nagyon sikeres, és ez is baj mert ez sok munkával és felelősséggel jár. Én sokat segitek neki és az én munkám, el is van hanyagolva hogy őt támogassam, segitsem a karrierjében, de elege van már, és jó lenne ha átvenném stafétát, de ezt a szakmát felépiteni neki a segitségemmel 10 év volt eddig felépiteni, még gyerekek sem voltak, éheztünk szenvedtünk, és tudjuk ha cserélünk, akkor megint éhezni fogunk mivel nekem is kb 10 év lenne felépiteni a portfoliómat hogy prosperáljon is...
Vagyis csak apró lépésekben tudunk legalább kiegyenliteni, hogy egál legyen a munkamegosztás és mindketten keressünk is és támogassunk is.
Ezt lehetne egy huszárvágással feloldani egy gyerekkel, mivel akkor késztények lennének, de ebbe nem gondol bele annyira tele van a vággyal.
Néha kitisztul és akkor tudja hogy ez kb öngyilok a családnak, de aztán lát egy babát és vége a józan észnek.
Testvéremnek most született az első babája, ikrek vagyunk ő is 47 éves, de neki ez az első!
Azt kell tisztáznod magadban először, hogy te miért akarsz még egy gyereket? Van 2 már, ami megadja egyrészt azt az érzést, hogy apa vagy és testvért is adtál nekik. Egy harmadik gyerek ehhez már nem ad hozzá újabb élményt (ez így hülyén hangzik, de érted mire gondolok).
Azért mondom ezt a letisztázást, mert sajnos ma nagyon sokan azért akarnak gyereket, mert éppen válságban van a párkapcsolatuk, nem találják a helyüket a munkában, nincsenek sikereik, társaságuk és ez egy menekülőcsatorna. Önmagában jó dolog gyereket vállalni, sőt ez a feladatunk a fajfenntartás miatt, de nem mindegy motiváció. Ugyanis végső soron a gyerek és párkapcsolat látja kárát.
Szóval ezt fogalmazd meg, hogy most miért vágysz a gyerekre? Nosztalgiázni szeretnél a babavárásról, mert az első kettőnél egy jó időszaka volt az életednek?
Azért mondom mert ez egy döntés nála és nálam is, és ironizálok, lévén ma is eldönthetné, hogy számbavéve a helyzetünket, terveinket, vágyainkat, mindenképpen hátráltatna még egy baba, még ha másban (amit már 2x megéltünk és jó meg szép volt a babázás) csoda dolgokat is adna persze egy 3. baba.
De ha mindketten magunkba nézünk akkor látható, hogy a terveket, egy uj baba visszavetné több évvel és ha 10 évvel fiatalabb lennék nem is lenne gond.
Biztos kellene neki ha mondanám, hogy legyen 6 gyerekünk vagy 8 akkor is belemenne.
Ismer olyan doktornőt aki örökbefogadott 15 roma gyerkőcöt és egyedül nevelte fel őket mint egy szent.
És mindig boldognak és kiegyensúlyozottnak látta azt a hölgyet szóval ez neki nem lenne csak pozitiv életeszme.
Feladna érte mindent, a csoda szakmáját szabadságát mindent. Persze hogy összeházasodtunk lemondott erről,
Mindketten így gondoljuk, csak Ő még egy babával gondolja, én meg nem. Ő otthontanuló volt 15 éves koráig, csak az anyával kettesben, tanyán, apukája sokat járt el dolgozni. Utána az anya nemsokára meghalt.
Ez a trauma él benne és ez nem csoda. Tisztában vagyok hogy ha születne még egy baba akkor kellene még egy stb. Belemenekül ebbe a dologba ez biztos. Ha egyedül lenne 30 romagyereket fogadna örökbe, vagy afrikai gyerekeket.
Tudtam ezt róla, azt is tudta, hogy én nem akarok örökbefogadni, csak közös 3 gyerkőcöt.
De az idő eltelt és nem jöttek sorba ahogy terveztük.
47 évesként nem érzek magamban már babázásra késztetést, én sajnos egyik gyerkőcöt sem tudtam pelusozni, büfiztetni mert ráhánytam a gyerekre amikor kicsomagoltam a pelenkából vagy rámbukott a baba, és ezt 4 gyereknél eljátszottam, sajnálom.
De türelmes jó apa vagyok nem verem a gyerekeket sokat játszok velük.
Tudod mit? Nyugdijas vagyok, gyerekem is van de nem szorulok ra, dolgoztunk eleget, takarekoskodtunk is mar fiatal korunkban tettunk felre a nyugdijaskorra is, az elso perctol mert mi mar csak ilyen betervezosek vagyunk. Nem vagyok a hive annak hogy akar a gyerekemre tamaszkodjak, orokolni is fog utanam..
Nem, nem vagyok hive a rengeteg gyereknek, kulonben is hogy adsz nekik munkat?
Most nincs idom netezni de majd visszanezek este vagy holnap ha meg itt vagytok.
Nem a pénztelenség az oka mint írtam, se a nyomoré, bár most nincs házunk se semmink, mert az első kettőnek otthagytam mindent, két lakást és egy házat örökségül. Házat bérlünk.
De nem zavar ez minket.
Van reménységünk és tudjuk, hogy lesz saját is majd. De nemrég óta dolgozunk így, eddig másnak güriztünk nem magunknak.
Érdekes! A fejlett nyugati civilizáción kívül meg nyomorognak először gyerek nélkül, majd sok gyerekkel, és ott meg a túlnépesedés a probléma...
Mint említettem: eltorzult társadalmi beidegződés (szemléletmód) a bajunk. De - a nicknevem szerint - örülhetek mert az ilyen nézetűek automatikusan kihalnak. Társadalmunk értelmi szintje az erjesztőgombáéval vetekszik. Az is csak addig szaporodik, mígnem belepusztul a saját maga által gyártott alkoholba.
Nekem egyébként a 4. utód született abban az életkorban, amennyi a topiknyitóé (s túléltük a Bokros csomagot is az elején).
Minek (kellet volna) oda a gyerek? Azért, hogy megöregedve, s tehetetlenül MI ne nyomorogjunk. Ezt a régiek még tudták maguktól. Ma, illetve holnap pedig agymosottan ("... a múltat végképp eltörölve...") saját bőrünkön tapasztaljuk meg mindannyian. De én reménykedem, hogy a fiaink - bár nem éneklik a "Vörös Csepel"-t - már elmondhatják: "... ez a harc lesz a végső ...", és velünk ellentétben már másképp gondolkodnak.
(Érdekes lenne látni, hogyan gondolkodsz majd 15-20 év múlva. Tapasztalatból mondom, hogy nagyon idegesítően gyorsan eljön ez az idő.)
Én most elkezdek élni, tudod az olyan amit eddig nem tettem, itt európa közepén.
Az olyan dolog, hogy elmegyek fél évre kirándulni és közben dolgozom, meg a feleségem is, és a gyerekek meg magántanulók lesznek, és jönnek velünk.
És ha akarok akkor lemegyek a vízre a vitorlásomhoz, vagy lakóautóval csavarogni és megállunk bárhol és kicsit dolgozunk mert ezért güriztem eddig 32 évet bizony.
És a két velem élő gyerekemmel annyit de annyit foglalkozom, hogy azt te el sem hiszed. És ez jó!
Nem lazulni akarok sem könyebben élni hanem egyáltalán ÉLNI! És elteszek a gyerekeimnek annyit amennyiből te élsz egész hónapban nna?
És a tanításomat beleplántálom ebbe a két csodába, meg a másik kettő nagyba ha épp tudom és engedik.
És leszarom mit csinál más, mert a föld túl van népesedve és a katasztrófa amugy is bármikor beüthet, még te sem tudod megakadályozni sajnos!
Ez mind szep amit irsz csakhogy manapsag nincs penz vallalni gyerekeket, meg lakas se lehet venni, illetve marol holnapra el egy csomo ember meg ha munkaja is van. Mire oda gyerek? Nyomorogni?
Szerintem ertelmetlen a harmadik gyerek. Van 4, orulj hogy mindegyik egeszseges es a feleseged is oruljon. Rengeteg beteg gyerek szuletik vagy valamilyen rendellenesseggel, minek kockaztatnatok?
Az arra szant penzt rakjatok felre a 4 gyereknek az eletkezdeshez es valoban, lazitsatok kicsit, eljetek. Mi van ha veled tortene valami? Ki neveli fel az otodiket es hogy? Vagy ha a felesegeddel?
Az az 5 eves korig szoptatas egy nagy marhasag, a gyereknek egy ev utan normalis etelekre van szuksege, a szervezetenek, az is rossz dolog ha a gyerek az anyjaval alszik allandoan, bele kapaszkodik, nem fog tudni kialakitani rendes onallo eletet, illetve hagyjatok normalisan elni mint mas babat.
Onalloan. Kilel a hideg amikor latom a bebi autoulesben tarolt csecsemoket akiket megfosztanak attol hogy kinyujtozva, termeszetesen fekve kifejlodhessen a mozgaskeszseguk, eljatszanak magukban, fejlodik az ertelmei kepesseguk, es mozgasuk, nyugodtabb babak is lesznek meg jobb gyerekek.
Ulj le a felesegeddel es beszeld meg hogy oruljon az egeszsegeseknek, ti meg tovabbra is szeressetek egymast...
Lazulni? Könnyedebben élni akarsz? NEM fogsz! Európában sem fogsz! Az egész fejlett nyugati civilizációban sem fogsz!
Max. 15-20 év múlva beköszönt a fejlett régió demográfiai katasztrófája. Veled együtt sok idős lesz, mellettetek meg az elmúlt évtizedek arányaihoz képest nagyon kevés munkaképes fiatal, és középkorú! Minden nyugdíjfajta (TB, banki, biztosítási) csődöt mond, mindnek az az alapja, hogy van akitől jön a pénz - nektek! A nagy szakismeretet kívánó szolgáltatások akadoznak majd, hosszú várakozások, sorbanállások lesznek.
Bizony, bizony: kevés ma a gyerek! Minden - az utóbbi 50 évben eltorzult - társadalmi beidegződésünk ezt váltotta ki (a nyugdíjban való vakhit: minek akkor a gyerek; a párkeresési szokásaink: válások, sérülések, kifutottunk az időből; a karrierre való törekvések: késői házasság, emiatt kevés gyerekvállalás; évente a világon több abortusz mint amennyi a holokauszt áldozatai; stb.)
Egy egész korosztály nem született meg (a Ratkó korszak gyermekeinek unokái alig vannak).
Nagyon fog fájni! S a fiatalok lázadozni fognak a a sok idős rikácsolásai miatt. Nem lehet igazságosság, akik ezt okozták, azok közül már alig fog élni valaki. S nagyon várható lesz, hogy azok járnak kevésbé rosszul (olyan törvények is születnek majd), akik több gyermeket neveltek fel.
Ez nem jó dolog. Emiatt persze kár gyermeket vállalni. De mégis ez lesz. Minden más megoldási kísérlet sokkal súlyosabb eredménnyel jár. Akár egyes régiók helyi lakosságának lassú kipusztulásával (népesség persze lesz).
Mindenki gondolkodjon el! Mire tanítottak a szüleink? Vagy inkább mire nem?
Most fogjuk megtanulni: kialakulhatnak akár az egész világra kiterjedő olyan viselkedési módok, amelyek a magánszférában nagyon kedvezőnek tűnnek akár évtizedekig is. Ám nagyon hosszú távon (3-4 generáció) az egész társadalomban azok szívják meg, akik nem is tehetnek róla (a tettesek meg már nem élnek).
Túlélni csak azok a csoportok fogják, akiknek a szemléletében nem nyűg a gyerek, és nem gondolkodnak el azon, hogy vállaljanak-e még (vannak ilyenek).
Elegem lett hogy másoknak tolom az szekeret. Ebbe persze belefáradtunk mindketten.
Az energiánkat abba öltük feleslegesen.
Most másba akarom abba aminek értelmet adok amiben hiszek. A családban.
Itt inkább egy kibékithetetlen ellentét van és ezt nem tudom megoldani még...
volt hogy beszéltem pszichologussal aki családokra szakosodott. Szerinte a gyerekkori traumák miatt akar babát mert kompenzálja hogy vele máshogy bántak és dédelgeti magában azokat az élményeket ujra és ujra átélni. Őt 5 éves koráig szoptatták, együtt aludt a cicivel anyuval, és utána elszakitották az anyjától a másik szobába rakták és az apa odafeküdt az ajtóba hiába zokogott a ciciért anyáért stb. Ez hatalmas traumát okozott neki és ő most is szoptatná a gyerekeket, 6-9 évesen is.
Ezt nem tudta feldolgozni sajnos.
Pontosan tudja mi a gáz de nem érdekli.
Amugy a 3 gyereket mi természetesen átbeszéltük annó de nem az volt hogy az első évekkel a házasságunk után fogan hanem hogy egymás után jönnének mivel én már akkor 35 voltam...
Nem vagyok fáradt! Sőt! 47 vagyok, de sziklátmászok, terepfutok, edzésre járok, vitrolázok, amatőr színelőadásban szereplek, persze ezeket mindnyájan együtt csináljuk és annyi energiám van mint egy 20 évesnek.
Nem beszélhetünk egy meg nem történt dologról hogy --ha ez vagy az történne, és ez nem is vezet el a megoldáshoz...
szóval nem meggyőző erő ha azt mondom hogy mi van ha a baba beteg lesz akkor ki fogja majd mondani hogy igazam volt stb...
Mondtam mi az oka. Eddigi életem azzal telt hogy dolgoztam méghozzá annyit, hogy ha a ledolgozott órákat nézzük akkor kb 70 évet dolgoztam eddig. Ergo sosem sehol nem voltam, se szabin se hétvége se utazás se semmise! Most, ebben az évben voltam először szabin, de még mindig dolgozom hétvégén is és reggeltől estig. Hozzáteszem a párom is, lévén itthon dolgozunk mindketten vagyis 12 éve napi 24 órában együtt vagyunk és nem unjuk egymást, sőt szenzációs a házasságunk!
És már szeretnék kicsit lazulni, könyedebben élni, és a 4 gyerek nem volt egyszerű, mert vagy sosem láttam őket mint az első kettőt, vagy mint most, hogy mindig itthon vagyunk és boldogok vagyunk. A gyerekeknek jó szülei vagyunk és én kiváló apa vagyok. nem tökéletes de kiváló.
És dolgozom magamon, igyekszem, jó férj vagyok jó barátja a páromnak, odaadó szeretője stb.
De 47 és nem akarom elölről kezdeni a babázást.
Nem egyezik a felfogásunk a kisbabalétről, kb átvészeltük az elmúlt időszakot, a közös gyerekeink első 3,5 évét. Neki a gyerekkora olyan volt amilyen, nem olyan mint az enyém ezért gyökeresen más a nézetünk, és mindketten nyugtáztuk hogy elég sok és keserű sírás és méltatlankodás elszenvedésével letudtuk azt az időszakot.
Mindketten tudjuk, hogy ha lenne 3. baba akkor megint eljátszódna a dolog, gyanitom játszmázás lenne belőle, ami nagyon ártalmas.
Van olyan barátnőm is, aki nagyon szeretett volna harmadik gyereket, lemondott róla (mert a férj nem akart), és boldogok, ettől függetlenül. És van olyan barátnőm is, akinek összejött a harmadik, bár a férj nemigen akarta, és ők is boldogok (férj is).
Hátha történik valami véletlen és terhes lesz védekezés mellett. Akkor átkapcsolsz te is, és repesve várod az ötödiket.
Azt mondjuk nem értem, hogy szimplán csak a szeretett feleséged boldogságáért miért nem kapcsolsz át, de biztos van valami oka...
Tudom, hogy legtöbbet nők csajok írnak ilyen témákban. Mit tudnál hozzátenni? Tapasztalatodat. Hülyeség ez a rábeszélősdi, minek az? Kinek használ?
Az a kérdés, hogy meddig mehet ez a játék, bejelentkezek vasectoniára, 2 év türelmi idő és addig is a téma felvetődik hónapról hónapra, hogy nem szeretem igazából, meg hogy megigértem neki anno 13 éve stb.
Utána mi lesz?
Végre tudnánk védekezés nélkül szeretkezni (ami napi rendszeres csoda az életünkben) de árnyékként fog kisérteni az hogy többé esélytelen a baba? Akkor ez fog mérgezni? Nem jött meg neki, csúszott 2-3 napot és már láttam az arcán hogy hátha baba van.
Ha lett volna, boldog lettem volna, mert akkor átkapcsolok és repesve várnám az 5.et.
De ha rajtam múlik akkor nem akarok többet. Ha anno elkezdtük volna azonnal akkor az 5. is idősebb lenne mint most a 4.
De kellett várni a válás és sok minden miatt, számomra elment az a vonat mert lekéstem.
Drága vagy! Hogy értsd, nemzőkor, azaz nem akarom 72 évesen diploma bálba kisérni a gyerekemet. Az, meg hogy mi a kötelesség, az relatív. De úgy is írhatom hogy szubjektív és nem objektív. Nem szorulok rá az állami támogatásra, nem keresek a gyerekből. Inkább beleteszek, hogy aztán Ő vehessen ki önmagából...
Még a 75 éves férfiak is képesek évente legalább egyszer. Amíg pedig elsül, addig gyerek is lehet belőle. Ez nem olyan mint a nőknél, hogy menopauza és nincs tovább.
Ráadásul most annyi sok és annyiféle állami támogatást adnak gyerekcsinálási alapon, hogy jobban fiall mint a tőzsde. Szóval sipirc, teljesítd a kötelességed!
Üdv! 47 vagyok első házasságomból 2 gyerkőc van a mostaniból is kettő és nagyon boldogan élünk. Négyen. Ő 10 évvel fiatalabb és akar még harmadikat. Úgy volt, hogy három lesz, de az első kettő is későn jött... Vasectoniát szeretnék, de ő szenved.
