Sziasztok, ez itt egy kedvcsináló topik lenne. Beszédes képek, melléjük néhány reményt keltő szó, azt hiszem, jól jöhet bárkinek!
Próbáljuk ki... gyűrjük le a gondokat... derüljünk jobb kedvre... legyen szép napunk:)
Nemet mondani másoknak: ez része a felébredésnek, ez gyönyörű. A felébredés része, hogy úgy éled az életedet, ahogy helyesnek találod. Értsd meg: ez nem önzés. Önzés az, mikor másoktól azt követeled, hogy úgy éljenek, ahogy te helyesnek látod. Az önzés. Nem önzés, ha úgy éled a saját életed, ahogy helyesnek látod.
Ha nem tudjuk megoldani valamilyen problémánkat, változtassunk a helyzetünkön, és nézzünk rá a problémánkra más nézőpontból, más tudattal! Minden problémán van egy rés, ahol beléhatolhatunk, és elpusztíthatjuk!
Nem kell, hogy féljünk a vitáktól, összekülönbözésektől vagy bármilyen problémától önmagunkkal vagy másokkal. Még a csillagok is összeütköznek néha, és a találkozásukból új világok születnek...
“Légy hasonló az égen szálló madárhoz…, aki a törékeny gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyi erejében.” (Victor Hugo)
Gyerekként az ember úgy gondolja, hogy az idő csak teher, amit jó lenne siettetni, hogy végre felnőtt legyen. Ez azonban hatalmas csapda - mivel felnőttként érti csak meg, hogy a percek és az órák a legértékesebb dolgok a világon. És senki nem élhet örökké. Ezért rohadt nagy bűn elpocsékolni azt a keveset, ami megadatik.
Az élethez türelem kell. De a csodához bátorság kell. Az egyszerű, a csendes csoda, mikor valaki elég bátor ahhoz, hogy az életben türelmes legyen. De ez nagyon nehéz.
„Víz! Se ízed nincs, se színed, se zamatod, nem lehet meghatározni téged, megízlelnek, anélkül hogy megismernének. Nem szükséges vagy az életben: maga az élet vagy.”
„Egyedül a fák ismerhetik a víz titkát.” (Jules Renard)
Hiszek a rózsaszín világban. Hiszem, hogy a nevetés a legjobb kalóriaégető. Hiszek a csókban, lehetőleg sok csókban. Hiszek abban, hogy erősnek kell lennünk, mikor úgy tűnik, hogy minden rosszra fordul. Hiszek abban, hogy a boldog lányok a legcsinosabbak. Hiszek abban, hogy a holnap egy újabb nap! Hiszek a csodákban.
Ha én egyedül vagyok, magamra vagyok hagyatva, akkor még gondolkodni sem tudok rendesen. Ha viszont együtt vagyok valakivel, aki figyel rám, akivel meg lehet beszélni azt, ami érdekel engem, az igenis számít. És nem kell feleleteket adnia, nem kell tanácsolnia dolgokat - ez nem erről szól. Az is egy definíciója a szeretetnek: hogy semmit nem fogok csinálni. Hogy veled leszek, de nem foglak semmire kényszeríteni.
Hittel csak a szavak világában maradsz. A bizalom az, a mély bizalom, mely a tettek mezejére visz. De a tettek mezeje veszélyes. Beszélni könnyű a túlsó partról, de átúszni a túlpartra már veszélyes, mert ahhoz semmilyen térkép nincs. Sőt, valójában nem is lehetsz biztos benne, hogy létezik-e egyáltalán a túlsó part. A közönséges hit itt nem segít. Ha nincs benned egy roppant bizalom az élet iránt, ha nincs roppant bizalmad a saját belső hangod iránt, akkor nem tudsz elindulni a feltérképezetlen vizeken.
A legyőzhetetlen álmosság mélyéről, mely lassan erőt vett rajta, újra feltámadt benne az élet szeretete, a boldogság vágya, az utolsó ábránd, hogy még ő is boldog lehet.
Megmondom a titkát, édesem a dalnak: Önmagát hallgatja, aki dalra hallgat. Mindenik embernek a lelkében dal van, és a saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép a lelkében az ének, az hallja a mások énekét is szépnek.
(Babits Mihály :Az ifjú király; III. rész: A vihar)
