Én úgy gondolom, hogy vannak emberek, akik szerencsésebbek, és vannak olyanok, akiket finoman fogalmazva kevesebb szerencse és több csapás ér.
Akár hogy is próbálják megmagyarázni, hogy ilyen nem létezik, de én hiszem hogy vannak az életben dolgok, amiket a szerencse alakít és nem mi magunk!
Én is ilyen szerencsétlen lúzernek tartom magam.
Te mit gondolsz ezzel a témával kapcsolatban?
Igen. Amikor olyan hangulata van az embernek akkor így látja ahogy Te, máskor pedig csak ül a szakadék alján, és sajnálja magát . :)) Vagy csak a nők hajlamosak arra hogy ugyanazt a dolgot egyszer derűsen, egyszer pedig borúsan lássák a hormonok miatt ? :)
Szerintem egyszer lennt egyszer fennt. Mindenkinél jönnek a problémák, sőt úgy gondolom hogy ha egyszer jön akkor jön sorban. De rá kellett jönnöm hogy ezek azért vannak hogy megoldást találjunk, hogy megoldjuk és hogy ezek megerősítsenek minket.
Totál hasonló szitu. Volt egy rövid időszak az életemben, amikor sokszor volt mázlim. Aztán snitt, nekem is kb. 9-10 éve az égvilágon semmi nem jön össze. Ha összejön, csak ideig-óráig, és csak azért történik, hogy kb. 5 percig elkezdjek reménykedni, hogy aztán még nagyobbat essek pofára.
Nem, nem hangzik hülyén. Tudom, milyen ez. Nekem sincs már se lelki erőm, se önbizalmam a vegetáláson kívül bármihez. Az utóbbi időben bármerre is tettem tétova lépéseket a változás, változtatás reményében, mindig pofánvágott, lebunkózott az élet "te csak ne akarjál semmit, kisfiam" alapon. Vettem az adást, már nem akarok semmit. Miközben minden más normális ember házat, lakást vesz vagy épít, gyerekeket nevel, autót vezet, tervezget stb., én is csak az alap dolgokra koncentrálok, ráadásul azok is borzasztóan nehezemre esnek. Ami másnak napi rutin, nekem a számlák befizetése, a munkába járás, napi ügyintézés stb. külön kalandok, amikre külön-külön erőt kell gyűjtenem.
Beírnám én is a gondolataimat, sajnos én is ilyennek gondolom magam. Pontosabban az elmúlt kb. 9 évben. Előtte éppen szerencsésebbnek mondhattam magam, de úgy látszik, amit addig adott a sors, azt mostanra szépen visszaveszi. Ma már eljutottam arra a szintre, hogy egyszerűen életösztönöm sincs. Már nem az hajt, hogy 10-15 év múlva hol leszek, hanem sokkal alacsonyabb síkon. Az, hogy holnap is ne felejtsek el felkelni, meglegyen a megszokott rutinom, ami még egy kis biztonságot nyújt, bár ugye ebben az esetben ott a másik fele az embernek, vegetálni ugyan mi minek? Szóval már nem a Maslow-piramis felső részére koncentrálok, mint a legtöbb normális ember, hanem arra, hogy az első szintet sikerüljön teljesítenem. Igen, furán hangzik, amikor valakinek arra kell koncentrálni, hogy felkeljen reggel, ne felejtsen el inni vagy éppen enni.
Értem az iróniát. :-) Talán naiv dolog, de az igazságérzetemről egyenlőre nem tudok/akarok lemondani. Lehet, hogy ez is hiba. Talán majd az élet ezt is kiirtja belőlem.
sok sikert a teendőidhez! én már ki tudtam magamból gyomlálni a reményhajtásokat, bár néha-néha még felszínre törnek. lényegében csak annyit csináltam, hogy tudtam mindig csalódni fogok ha nem mondok le pár dologról, ezért lemondtam róluk. de ne kérdezd hogyan csináltam...
Nem nőügy. Nincsenek nőügyeim. Annyira azért sosem bízom el magam, hogy bármilyen pozitív fordulatban reménykedjek nőügyben. ;-) A konkrétumról nem szívesen beszélnék, nem is az a lényeg. A hit és a remény elvesztése az, ami a legjobban fáj mindig. Ráadásul egy csomó teendőm lenne, amihez kellene a lelkierő, de így most megint nem fog menni semmi. Azért köszönöm, hogy megkérdezted.
Igen, igazad van, mindig van lejjebb. A remény, a hit és az esetleges kezdeti sikerek jelentenek 1 lépést előre. A kudarc 2 (vagy több) lépés hátra. Így csúszok mindig egyre lejjebb. Hiába vonom le a tanulságot, hogy nem szabad soha semmiben reménykednem, akkor nem lesz baj, csak feltámad bennem mindig a remény. Remélem, a mostani menetrendszerű kudarc emlékeztetni fog rá, hogy ne kövessem el ezt a hibát egy jó darabig. (Még egyszer a "felsőbb hatalmakról": fél füllel hallgatom a híreket, miközben drága mennyei atyánk velem foglalatoskodott, bokros teendői közben nem jutott arra ideje, hogy egy újabb gyilkosságot akadályozzon meg az országban. Gratula. Bocs az offért.)
Az a baj, hogy mindig ugyanazt a hibát követi el a magamfajta lúzer. Elhiszi, amiket mondanak, hogy nincsenek született vesztesek, nincs eleve elrendelés. Hogy gondolkodjon pozitívan, bízzon, és higgyen. Az aktuális gödörből kikapaszkodva kezd visszatérni a hit és a remény. De ez csak átmeneti állapot. Minél inkább kezdek el hinni, bízni, reménykedni, annál inkább jön az elkerülhetetlen pofára esés. Jobb a gödör alján maradni, onnan már nincs hova esni. Belefáradtam a sok kikapaszkodási kísérletbe. Nincs már erőm és kedvem semmihez, a sok fölösleges próbálkozástól csak fogy az a kevés erőm is, a menetrendszerű kudarcok tönkretesznek. Jelzem a "felsőbb hatalmaknak" (Isten, csillagok állása vagy amit akartok), hogy elérték a céljukat: feladtam. Gratulálok.
ha már ilyenem van, ide is beleböfögök egy-két gondolatot. a munkáról, a lelki egészségről és a társas kapcsolatokról szólnék. ezt a három fogalmat egy egyenlőszárú háromszögben képzelem el, mind a három csúcsához egyet-egyet odafirkantva. tekintve, hogy ezek a dolgok kiegészítik egymást, ha az egyik rosszabbul megy, az lehúzza a másik kettőt, és itt most mindegy melyikről beszélünk! Én így képzelem el a boldogság kulcsát. Akinek mind a három hiányos az választhat: kötél, alkohol/drogok, örökös szenvedés... ez a sorrend nagyjából a szenvedés időtartamának tekintetében is helytálló (a lehető legkevesebb és az örökkévalóság között) de ott van még a vallás is, mint egy különálló pont, néha nehéz engem ezzel vigasztalni, de tudom, hogy nincs más megoldás.
kicsit zagyvaság tűnik, de nem volt energiám szebben fogalmazni.
Igen, sajnos nem tudom ki vagyok, milyen vagyok. Amúgy hígagyúnak nézel, vagy komplett idiótának? Miért reklámozod az asztrológusokat, tán te is az vagy? Ott bukták be az egészet, hogy csak azt tudják megmondani, mikortól leszel szerencsés. Aki eleve szerencsés annak mit mondanak? Hogy mikor lesz még szerencsésebb? Feltehetőleg azért építenek erre a "mikor lesz jobb szerencséd" szövegre, mert a reményvesztett lelki nyomorúságban élő emberek fordulnak hozzájuk. És van biztosítás? Már ha nem jön be amit mond, vagy mi? Ha nincs akkor holnaptól kezdve én is asztrológus leszek, minden kedves topictársat szeretettel várok! (és még olcsó is vagyok, egy 5ezrest kérek csak...)
Te mindenkit át akarsz verni? Nem ez a baj? Ismered magad egyáltalán? Légy erős,
az az asztrológus nem fog hinni neked, mert ő mindent lát. Akárkihez nem lehet menni. Az igaziak évekig tanulják. Te fogsz elájulni! Ne mondj semmit, csak pontos születési dátumot, órára, percre. A helyedben engem baromian érdekelne, hogy mikor jön jobb időszak az életemben. Ha ilyet nem mond, akkor könyvelheted el magad született vesztesnek. De addig marhaság. Csak egyszer lenn, egyszer fenn.
És tanuld meg, hogy az asztrológus nem jós! Az univerzumból feléd áradó energiákról tájékoztat. Pozitiv-negativ és kb. mikor. Ő azt is tudja, hogy melyik energia mit okoz, mit idéz elő stb.
Én itt arra gondoltam, amit úgy látszik nem sikerült megértetnem senkivel, hogy mi lesz ha kiöltözök, a szám fülig ér, a jósnál -vagy hogyishívjáknál- előadom, hogy milyen szerencsés vagyok az üzletben, van egy gyönyörű szép barátnőm és milyen jó nekem az élet (egyszóval a szöges ellentettjét adnám elő annak ami vagyok), és most fordulóponthoz érkeztem szakmát szeretnék váltani, mert másban még tehetségesebb vagyok és hogy javasolná-e ezt, meddig tart a jó szerencsém. Kíváncsi vagyok hogy mit csinálna, azt mondaná hogy nyugodtan csináljam mert szerencsés vagyok? akkor pofán röhögném. Akkor esne le az állam ha furcsán nézne rám, és megmondaná, hogy szerinte hazudtam, mert eléggé szerencsétlen időszakomat kéne élnem.
Ha összeszedem magam kipróbálhatjuk, ha igazam van fizetem, ha nincs és kiderül hogy egy sarlatán, akkor fizeted?
:-) Köszi, jól esik, hogy ennyi mindenben egyetértünk. Az arány viszont a normális és kritizálni való emberek között talán nem ennyire a zizzentek felé borul...én bízom benne, hogy sokkal többen gondolkodunk normálisan, mint mondjuk a lakosság 30%-a. Csak a feszültség, konfrontáció elkerülése végett egyre többen fordulnak magukba...és a szűkebb kis környezetükön belül próbálnak emberibb életet, értékközpontúbb gondolkodást megteremteni.
Nyáron még egy 1o-esből kijött, a legkitünöbb asztrológusnál is. Amúgy megoldást nem adnak /az a te feladatod/ de legalább megmondja, hogy kb. meddig tart még
a rossz időszak. Magyarán fényt nyit az alagut végén. Nekem már évek óta tart a gáz, és nem egyértelmü, hogy mikor lesz vége. Ezt kicsiptem magamnak. Talán csak 1-2 órával kellett volna korábban vagy későbben születnem. Pech...
