Sziasztok! A szakdolgozatomat kardiológiai témában írom: A nyitott szívműtéten átesett betegek kardiológiai gyógytorna rehabilitációja a címe. Készítettem egy online kérdőívet, amivel az eddig megszerzett adataimat szeretném bővíteni és szeretném, ha minél többen kitöltenék ezért megosztom itt is. A megosztásokat , kitöltéseket előre is köszönöm!
A Cardio Service Point Kft. KARDIOLÓGIAI MAGÁNRENDELŐJEDebrecenbenszeretettel várja mindazon személyeket, akik rövid várakozási idővel, diszkrét, gyors szakellátással , barátságos kultúrált környezetben, és korszerű diagnosztikus eszközökkel szeretnének gyógyulni. Előzetes bejelentkezés szükséges.
Rendelési idő: Kedd: 16:00-20:00-ig.
Rendelő orvosunk: Dr.Kerekes György (Kardiológus, Belgyógyász, Klinikai adjunktus)
Szívultrahang, Nyugalmi és Terheléses EKG, 24 órás EKG Holter, 24 órás vérnyomásmérés, ABI Boka-karindex, Vércukor és Koleszterin mérés, Testtömeg analízis, Vizsgálati csomagok, Szakorvosi konzultáció
Akciónk:
Bármelyik vizsgálati csomagunk igénybevétele esetén plusz 1 egyedi alapvizsgálat 50%-os árkedvezménnyel vehető igénybe!
Ingyenes receptfelírást biztosítunk ha arra szükség van. Számlát minden esetben adunk.
Kedves Fórumozók!
A segítségüket szeretném kérni.
AZ ELTE Pszichológia szakos hallgatója vagyok, és olyan segítőkész embereket keresek , akiknek egészségkárosodás, krónikus betegség nehezíti mindennapjait. A kutatásom témája a munkanélküliség és egészségkárosodás hatásainak vizsgálata az emberek közérzetére és megküzdő képességére.
Ha idejük engedi, kérem segítsenek a kutatásban a kérdőívem kitöltésével, amit ezen a linken érhetnek el:
www.kerdoivem.hu/kerdoiv/361832639/
Előre is hálásan köszönöm, hogy rászánják idejük, és bocsánat, ha akaratomon kívül megzavartam volna a fórum menetét.
Üdvözlettel;
Cz. Zs.
Újra itt vagyok. Remélem, nagyobb élvezettel szemléled már a világot.
Nálam azért más a helyzet, én legalább otthon szeretek lenni, nehezen mozdulok ki.
Az utóbbi időben egyre jobban éreztem magam, vidáman teltek napjaim. Jókat nevettem, feldobott voltam.
Két napja nem vagyok jól.
Felpörgettem magam, hogy ne figyeljek másra, csak a munkára. Ezt régen is mindig így csináltam. Határidőre le kellett valamit adnom. Régen ilyenkor akár egy hétig sem szoktam aludni, folyamatosan nyomtam a melót. Most másfél nap alatt végeztem, tehát nem tartott sokáig ez a túlfűtött állapot. Most aludni akartam, de nem nagyon sikerült, csak hánykolódtam. A lényeg, mikor mentem haza a munkahelyről, éreztem, nagyon ver a szívem, belerázkódik az egész testem. Otthon megmértem a vérnyomásom és 178/57 volt, a pulzusom 85. Soha nem volt ilyen magas a vérnyomásom.
A szokottnál korábban bevettem a ß blokkolót, mint szoktam, gondoltam, javít valamit a helyzeten. Elmentem kutyát sétáltani, ez jó 2 óra. Azután megmértem újra és 144/88 volt a vérnyomásom. Azóta sem megy lejjeb és fel is megy 180 felé.Távüzentem orvosnak, aki azt üzente vissza, hogy ilyen nincs. A második üzenete pedig az volt, azért, mert nagyon rugalmasak az ereim. Eddig nem voltak ilyen rugalmasak az ereim, mert általában 110-120/70-80 szokott lenni a mérés eredménye. Fiatalodok, egyre rugalmasabb leszek.
Az érdeksség az, ha magas a vérnyomásom, akkor a per nagyon lemegy, ahogy csökken, úgy megy felfelé a per értéke. Ha még egy kicsit igyekszem, akkor a szisztolés és diasztolés érték különbsége konvergál a nullához. Szerintem akkor végleg meggyógyulok.
Nem tudom ez miért van és normális állapotot jelent e, ez az alacsony diasztolés érték?Nem érzem magam jól, folyamatosan érzem, hogy van szívem.
Befejezem, kiordítottam a világnak a bajomat, talán el kezdek javulni.
Szép jó napot eme esős őszi napon. Máshol jártunk, nyaggattak, most jutok hozzá, rászántam magam, stb..... Nekem úgy tűnik, hogy mind a ketten megérkeztünk az élveteg depresszió ölelő karjai közé. 1:1-be csak ismételni tudnám a szimptómákat, amiket leírtál, kezdve a kezdeményezőkészség hiányától egészen a valamiféle rezignáltságig: - Úgyan hülyeség amit mond, de hadd mondja :) Ismerős. :) Fogalmam sincs róla, hogy mi a csudát lehetne ellene tenni? Én is kizárom, hogy valaha is emiatt egy pszichológushoz forduljak, mert szkepticizmusom nem engedi, hogy komolyan vegyem őket akár egy percre is. Ezenkivül nem akarok szedni semmiféle happy-bogyót, mert csak tüneti kezelést eredményez. Valahogy sajátmagamnak Münchausen módjára kellene ebből az állapotból kikecmeregnem, csak azt nem tudom, hogy hogyan? Nejemnek közben említettem problémámat, részben használt, részben kár volt érte, de összességében inkább pozitív a hatás, csak ne lenne olyan megértő. :) Mindenesetre előtte nem kell szinlelnem, elég a környezetem többi tagja előtt fellépnem és hozni/mondani azt, amit elvárnak.
Nálam jelentkezik még egy probléma, nevezetesen, sehol se érzem jól magam. Alig várom, hogy ott legyünk egy helyen kirándulás/üdülés/másik ország/utazás stb.., de alig hogy megérkeztünk, máris fordulnék vissza és kérdem magamtól, mi a fenének kellett ide eljönnöm? Otthonról viszont meg mennék azonnal hazaérkezésünk után. Ez van. Nagyon utálom ezt az állapotot, tehetetlenségem borít ki leginkább, hogy nem tudok ellene tenni semmit, max. palástolni ingerültségemet és fegyelmezni magam.
Ezt a memóriakiesést/rosszabbodást nem tapasztaltam. A lassú, de biztos öregkori elhülyülésem útján nem tapasztaltam semmi rendkivüli gyorsulást. Business as usual.
Gyógyszerek, jelenleg szedek: reggel Plavixot - ezt tudomásom szerint csak 1 évig kell szednem, legalábbis ez áll a zárójelentésemben βblockert - féltablettát szedek naponta, nagyon szívesen abbahagynám szedését, mert nagyon alacsony a pulzusom így is. Pl. tegnap este is 45-48 pulzus/perc volt nyugalmi állapotban. Van egy sejtésem, hogy levertségem ennek a gyógyszernek köszönhetem Pantolocot- ez egy gyomorvédő gyógyszer, mert gyomorfekélyes voltam. Ha kiesik a Plavix és a βblocker, akkor ezt se kell szednem. délben: Ass100 - trombozis ellen. Ez sajnos megmarad. este koleszterin csökkentő - Ez problémás, mert ugyan alacsony a koleszterinszintem, de ki tudja, hogy mit hoz a jövő? Mindenesetre most akár el is hagyhatnám, de az orvosom mondja, hogy szedjem ezt is egy évig.
Vérnyomáscsökkentőt azóta nem kell szednem, miután szanatóriumban nagyon alacsony értékeket mértek és szédelegtem a folyósókon mint az őszi légy, pedig tavasz volt. Írtam, én magamtól nem hagyok el gyógyszert, mivel nem értek hozzá, biznom kell abban, hogy legalább a vajákos tudja, hogy mit csinál.
Lehet, hogy nem jól fogalmaztam meg, nem jó szót (szavakat) használtam állapotom leírására. Fárradékonyságot, tunyaságot írtam, mert nem mertem a depresszió szót használni. Az elején valóban elfáradtam, de már nem. A bajom az, nagyon nehezen kezdek bele bármilyen tevékenységbe. Ha dolgozni akarok, akkor fel kell "pörgetnem" magam, mert igen nehezemre esik bárminek is nekiállni.
Nem nagyon érdekel semmi, meg kell erőszakolnom magam, hogy újságot olvassak, TV-ét nézzek, tanuljak, olvassak. Szerettem kerészkedni, de ez sem megy. Nem szólok bele a beszélgetésekbe, nem reagálom le, ha valaki hülyeséget mond stb. Én sem modnom el panaszaimat a feleségemnek, csak itt öntöm ki állapotomat. Ha munkahelyen kérdezik, hogy vagyok, akkor mindig azt válaszolom, "nagyon jól".
Ami még nagyon zavar, sokminden kiesett emlékezetemből. Régebbi dolgok is. Nagyon jó memóriám volt, most meg csak nézek ki a lyukon. Nem emlékszem rá, hogy eszméletemet veszítettem volna az infarktustól, szerintem végig észnél voltam. Látam a szanatóriumban újra élesztetteket, de azok nagyon le voltak butulva. Talán azt sem tudták, hol vannak?
Nem emlékszem pl. mindenkire, aki a kórházban meglátogatott, vagy miról beszélgettünk akkor.
Az ellenőrzés nálam is EKG-ből, szívultrahangból és terhelésből áll. Az eredményeimmel az orvos meg volt elégedve, legközelebb fél év múlva kell csak mennem. Gyógyszerekről nem beszéltünk, nem kérdezek, így ő nem mond semmit. Valóban dolgozik mind egy állat, egyik betegtől a másikig megy. Egyszerre hárman vagyunk benn. Az egyik az EKG, szívultrahang, a harmadik a terheléses helyiségben tartózkodik. Valóban, mint a robot rohangál ide-oda.
Én sem pánikolok, amikor infarktusom volt, akkor sem estem kétségbe, nem foglalkoztatott, mi lehet a vége? Az orvos így nyított, azután, hogy lemeztelenítettek: "hátsó fali infarktusa van, ez a rosszabbik eset, de megteszünk mindent" és elkezdte a katéterezést. Csak a feleségem sírását hallottam, mert végig benn volt. Az apja infarktusban halt meg.
Volt nálam a szanatórimban pszichológus. Nagyon kellemetlen volt, mert tulajdonképpen kinevettem. Hangos hahotába fordult a beszélgetés. Vannak ezzel a képesítéssel megáldott ismerőseim, akik közül egyet sem tartok normálisnak a magánéletben. Ráírták a zárójelentésemre, nem vayok együttműködő. Többször nem jött.
Nem értem a gyógyszerekkel kapcsolatos írásodat. Elhagysz mindent (egyet kivéve)? Nekem azt mondták, hogy amíg élek, ezeket szednem kell. A vérnyomáscsökkentőket azért, mert a szív munkáját támogatja (egyiket önhatalmúlag elhagytam), a Plavix-ot a stent miatt, Aspirint-Protect-et ne keletkezzen vérrög, és a koleszterin csökkentőt, mert azt 3 körüli értéken tartják és nem rakódik le a stent-re. És a bétablokkolót is szedem. Orvosi utasításra hagyod el a gyógyszereket?
Nem akarok belemerülni a gyógyszerek hatásainak megismerésébe, mert a végén úgy járok, mint a másik topic-ban résztvevők és arra nincs szükségem.
Biztos fog javulni. Fáradékonyság az elgondolkoztatna, hogy mitől van beültetéstől számítva még mindig ennyi idő után. Vérnyomáscsökkentőt már egyáltalán nem szedek. Nem tom, hogy miből áll az ellenőrzés, orvosom nem mondta, hogy kell mennem, ha csak nem az a terheléses vizsgálat volt az ellenőrzés, amit csinált velem. Sajnos én is érzem időnként, hogy van szívem, időjárásváltozáskor különösen, de nem csinálok nagy gondot belőle, ha szúr, vagy nyomást érzek, visszafogom magam. Egy héten átlag 1-szer le is fekszem délután. Az én problémám inkább pszichés, nem fizikai. Még azt se állitom, hogy félelemből fakadna, mert ami rám volt mérve elvégeztem, nem pánikolok, csak egyszerűen nem érdekel semmi. Ez az igazi bajom és ezt titkolom a környezetem elött, hogy nehogy neki álljanak itt nekem programokat gyártani. Bizom abban, hogy már nem egészen 4 hónap és elhagyhatom egyet kivéve az összes gyógyszert, akkor ez változni fog, mert a βblocker -ahogy olvastam róla- nem gyerektápszer. Tényleg semmi vigasztalót nem tudnék hozzáfűzni azonkivűl, amit a pulyáknak szoktam mondani, de azt már írtam :)
Nem hinted az optimizmust, reménykedtem, hogy az idő múlásával javul a helyzet. A
A vérnyomáscsökkentőkből az ACE-gátlót hagytam el, nem a béta-blokkolót. Te nem szedsz egyáltalán vérnyomáscsökkentőt?
A pulzusom 70 körül van, de a héten, valamelyik nap 115 volt. Nem tudom, miért?
Nem nagyon ellenőrzöm magam, csak akkor, ha úgy érzem, nincs rendben valami.
A vérnyomásom rendben van, 120/80, vagy egy picivel kevesebb, Akkor is annyi volt, amikor 115 volt a pulzusom. Én mindig sok folyadékot ittam, ezzel nem lehet probléma.
Amikor elkezdtem szedni az aspirint, minden kis nyomásra bevéreztem. Ha az arcomat megtapogattam, bevérzett. Éppen a napokban tűnt fel, hogy mostanában nem vérzek be. Lehet, hogy én is vérszegény vagyok, mert vérzem valahol (gyomorban)?
Az átlaghoz képest jelentősen többet mozgok. Van egy kutyám, vele naponta legalább 15km-t megteszek, rendes ütemben. Ezt már 26 éve naponta megteszem.
Ebben a hónapban kelll visszamennem ellenőrzésre ahhoz az orvoshoz, aki a stentet betette. Nem tudom, miből fog az ellenőrzés állni?
Azért néha érzem, tudom, hogy van szívem és ezt nem szeretem.
Sajnos nem tudlak jóval bíztatni, depi marad. Utána érdeklődtem, βblockereknek állitólag lehet ilyen hatása, mindenesetre nálam van.
Igazság az, hogy orvos jóváhagyása nélkül én nem hagyom abba egyik gyógyszer szedését se, kiindúlva abból, hogy hülye vagyok hozzá, bízzunk benne, hogy ő tudja, hogy mit csinál. Így változatlanul szedem az emlitett βblockert, mert azt mondta a vajákos, hogy egy évig szedjem legalább, holott a pulzusom tényleg nagyon alacsony, erről a 65-ös pulzusról nyugalmi állapotban álmodni se merek, olyan 52-55 körül van, de mértem már 46-ot is.
Síma vérnyomáscsökkentő gyógyszert nekem se kell már szednem, hasonló alacsony értékek miatt, mint amiket írtál. Itt jegyezném meg, hogy érdemes melegben sokat inni, mert ellenkező esetben nagyon leeshet a vérnyomás is, legalábbis én ezt tapasztaltam.
Fáradékonyság. Talán segít. Nálam problémás, hogy nehezen viselem az aszpirin hatóanyagú gyógyszert, amit viszont a beültetett stent miatt szedni kell. Ennek következtében vérezgettem csendesen, mig kibökte a kuruzslóm, hogy katasztrófálisan rossz a vérképem. Gyomorvédő gyógyszergenerica helyett az eredetit írta fel, azóta javult a vérképem és fáradékonynak se vagyok olyan fáradékony mint előtte.
Még egy, a mozgás segít. Most már napont kb. 1.5-2 óra hosszan idétlenkedem 2 bottal a kezemben (nordic walking). Érzem, hogy jót tesz és ha nem csinálom 2-3 napig, feszült és ideges leszek, akkor meg "jaj" a családnak :) Mivel tartani akartam az előírt tréningpulzusfrekvenciát, tapasztalatom szerint érdemes volt egy pulzusmérőórába beruháznom. Pulzusom terhelés hatására kb. 10-15% szórást produkál, azaz szvsz azonos terhelésre -nem tudom mitől függően, időjárás(?)- hol lassabban, hol gyorsabban ver. Így az órával tudom ellenőrizni és eszerint megyek lassabban vagy gyorsabban.
Szoktam pulyáimnak mondani, ha nyakig vagy a kakiban ne lógasd az orrod, fogunk mi mi még rock and rollt versenyen résztvenni. :)
Nekem 3 hónapja raktak be stent-et, de hasonló gondjaim vannak.
Nem tudom mi okozza ezt a fásultságot, de szerintem a gyógyszerek. A vérnyomást és a pulzust alacsonyan tartják és lehet, hogy ez okozza ezt a mérhetetlen tunyaságot.
Amikor a kórházban voltam, kifejezetten feldobott voltam az infarktus után. Ahogy szanatóriumba kerültem, megváltozott minden, akkor kezdődött. Szeintem valamit adnak a kórházban, ami vidámmá tesz. Ez most nincs.
Az első hat hétben sokat aludtam, minden apróbb fizikai igénybevétel után aludtam egyet. A 7-ik héten már nem feküdtem le egész nap, csak este. Nem éreztem magam jól otthon, egész nap egyedül voltam. Kiírattam magam, gondoltam jobb lesz. Azóta viszon állandóan aludnék, alig bírok ébren maradni a munkahelyemen (szoktam aludni is).
A pulzusom már 65 körül van, de a vérnyomásom eddig alacsony volt, 90/60 körül. Elhagytam az egyik vérnyomáscsökkentőt, hátha jobb lesz. Csak három napja, de nem érzek eddig különösebb változást. Igaz tegnap csak egyszer aludtam nappal és végig dolgoztam a napot. Meglátjuk.
Napot és méghozzá jót. Lassan 5 hete, hogy beültettek nekem is egy stent, ami a kisebbik a probléma. A nagyobbik, hogy max.-an depis vagyok. Nincs kedvem az égadta világon semmihez, amiket előtte szivesen csináltam, olvasás, klasszikus zene, sakk stb, az most mind-mind kifejezetten idegesít és untat. Úgyan így untat Nejem, pulyáim aggódása, gondoskodása és kivűlről nézve magam, lassan kezdem magam elviselhetetlennek találni. Kérdéseim, hátha járt így más is: 1. Meddig tart ez az állapot? Mi a bánatos pettymeget lehet ellene csnálni? 2. Esetleg nem lehet, hogy valamelyik gyógyszernek vannak tünetei? Bár a nyomorultak egyiknél se irnak ilyen mellékhatásról. Szedem a szokásos koktélt, trombocita képződés ellen, koleszterin ellen, alacsonyan tartja a szívverést (45-53), vérhigitó és valamiféle gyomosvédő, hogy ne pukkadjon ki a gyomrom.
Kedves fórumozó barátaim, ismerőseim! Örömmel írom soraimat túl vagyok az első szívműtéten, sten beültetésen. A műtétet szegeden végezték, de ez a klinika igazán megérdemli, hogy pontosan leírjam a teljes megnevezését, címét, íme: Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvos- és Gyógyszerésztudományi Centrum Általános Orvostudományi Kar II.Belgyógyászati Klinika és Kardiológiai Központ Invazív Kardiológiai Részlege. 6720 Szeged, Pécsi út 4. sz. Csodálatos orvosi timek dolgoznak it. Nem túlzok, ha azt mondom róluk, hogy varázslók, az orvosi hivatás művészei. A fantasztitkus tudás, hihetetlen emberséggel párosul náluk. Nekem a műtétet a klinika vezetője, Dr. Ungi Imre egyetemi adjunktus végezte. Hálával és elismeréssel tartozok neki, és az általa vezetett egész osztálynak. Szinte nem tudok kiemelni még az ápolók közül sem senkit, annyira lelkiismeretesen, készségesen hivatástudattól vezérelve ápoltak. Köszönettel tartozok nekik. Nem hiszen hogy manapság létezik még egy ilyen intézmény magyaroszágon. Mostmár jól érzem magam, nincsenek panaszaim.
Én rendszeresen nézem ezt a topikot is, de sajnos alig-alig ír ide valaki. Én nagyon szívesen elmondom a tapasztalataimat, segíteni szeretnék betegtársaimnak, ha egyáltalán igényli ezt valaki!
Ne haragudj, hogy zavarlak, de én 30 éves vagyok pont egy ilyen műtét előtt állok és rettentően félek tőle! Megírnád néhány tapasztalatodat a műtéttel kapcsolatban, hogy ne kelljen ilyen kétségekkel küzdenem, esetleg egx- két linket, ahol tudnék beszélni ilyen tapasztalatú emberekkel, hogy megnyugodhassak, hogy túl élhető! Előre is köszönöm!
2000-ben aorta billentyü mütétem volt.A szanatóriumi idő alatt egyszer volt depim,egész további gyógyulási szakaszomban nem volt,hála a családomnak.Véleményem szerint,ha a család keményen a beteg mellett áll,nincs depi. Nem sajnálgatni kell,hanem segiteni a beteget.Különben is,ha " fent" azt akarják,akkor túléli az ember,és viszonylag egészséges életet él.
Erre a topicra szívmütöttek és szakértők hozzászólásait várom. Szívmütét miatt kialakult szorongásról, félelmekről, depresszióról, csökkent kognitív teljesítményről, szociális fóbiáról írjatok!
