"ház szavunk ... nagyon hasonló a német Haus és az angol house szavakhoz, de a nyelvész szerint azokhoz semmi köze, csupán véletlen a hasonlóság, a magyar ház szó a finn kota ’sátor, kunyhó’ szóval azonos eredetű"
A TESz szerint "ősi örökség a finnugor korból", de "indoeurópai kapcsolatai további vizsgálatot kívánnak". Elsősorban a manysi kat'ház' és zürjén-votyák ka'ház' szóval veti össze, majd hozza a többi párhuzamot: cseremisz kù'δə 'nyári kunyhó', mordvin kud'ház, lakószoba', finn kota'kunyhó, főzőház', észt koda'ház, épület, nyári konyha', lapp goatte'sátor'.
Már Wulfilánál olvasható a gudhus'isten háza' kifejezés... A hatti topik 572. bejegyzésében gyűjtöttem néhány további rokon kifejezést.
Hasonló jelentés: Mindkét csoport többi jelentésben is benne va a védelem ill. valamivel körbevett dolog (vmilyen ruha (nadrág, kalap), fészer, ház, istálló, ...)
Hasonló terület: Euroázsia jellemzően, de mindkét ágban benne van Észak-Európa.
Így ebben benne van, habár messze nem bizonyított, hogy ezek egy közös eredetű nagyon ősi forrás eredményei. Ilyen összecsengés esetén a véletlen egyezéssel lezárni a dolgot ugyanolyan tudománytalan lépés (nem tudományhoz illő, tudósi restségre utaló), mint erre azt állítani, hogy bizonyított a kapcsolat. További vizsgálatokra szorul, s teljesen nyitott. Persze ennél többre mi innen és ilyen tudással már képtelenek vagyunk.
A nagy hasonlóság ellenére úgy tűnik, nincs kapcsolat.
A magyar ház valóban egy Észak-Európára és Ázsiára is kiterjedő vándorszó része egy FU *kota alakon keresztül. Ennek van PIE ága is a *kat- 'hut, shed|kunyhó, fészer' alakon keresztül, mely fő részese a szláv *kotъ, *kotьcь 'vmiféle elkerített hely, (állat)tároló', de van perzsa (NPers) kad 'ház' és kelta (cymr) cader 'castrum', óír cathir 'város' változata, sőt feltételesen része a l. casa 'kis ház, barakk' is, s van egy gót *hēɵjō f. (n) `chamber' alakja is. Nem tartom kizártnak, hogy a PIE esetleg többszöri átvétel és nem egy tőről ered. Ázsiában az altáj nyelveken (török *kutu, mongol *koto) túl a koreaiban is megvan PKorean *kót 'place, locality' jelentéssel, de megtalálható a dravidában is PDravida *k̂oṭ- 'shed, hamlet' alakban. (Nem tudom, mit jelent az a. hamlet szó, pedig valahonnan nagyon ismerős :o)
Sajnos a Starling Pokorny-féle szótárrésze nem hozza a Hause eredetét és a szedet az U-nál véget ér, így nem tudtam az esetleges Xusan alakot leellenőrizni. Ti. a régi germán nyelveknél nem hoz a H-nál semmit. De nincs a German résznél sem, pedig sok H- kezdetű ott van a X-listában. A K-nál pedig sorban a mai K- és Q- kezdőbetűs alakokat hozza.
Így erről (n. Hause) nem tud a mai nyelvtudomány sokat. Az OED feltételez egy hide eredetet (s ekkor rejtekhely eredetű lenne), de ez tudtommal a németben nincs és innen nem állja meg a helyét.
A PIE eredetű szavak között van jó pár olyan, aminek csak 'északi' kapcsolata van. Balti v. szláv, s akár az is előfordulhat, hogy van FU v. FP (finn-permi, azaz nem ugor) kapcsolat is. Ezek is tekinthetők ama bizonyos szubsztrátum részének. Másrészről vannak olyan PIE szavak, melyek egy tágabb területen is rendelkeznek rokoni kapcsolattal és egy nosztratikus nyelvcsoportra utal, melyben több mai nyelvcsalád is érintve lehet. Persze erről még pontosabb összefüggések még nehezen mondhatók, de ezen utóbbit kutatják a Starling mögött álló nyelvészek. Fő motorja Szergej Anatoljevics Sztarosztyin volt. Úgy tűnik, 2005-beli halála után is folytatják a programot. Innen eredhet a StarostinLinguistics is.
Mindezek mellett meg kell jegyezni, hogy itt főleg szavak eredetéről beszélünk, de a nyelv nem csak szavakból áll, van nyelvtana és még sok összetevője és azok eredete is érdekes lehet.
Old Norse: Frey-r Name eines Gottes, freyja `Herrin, Frau; Name einer Göttin'
Old Swedish: Frö; Run. dat. fraui
Swedish: Freje, Fröja
Old Danish: Run. frohila (= *frōjila)
Old English: frēa (frēo), gen. frēan m. `lord, master; the Lord'; { frīgea m. }
Old Frisian: frouwe, frowe f.
Old Saxon: frō, frao m. `Herr'; frōio m. `Herr', frūa f. `Frau'; frāho, frōho `Herrscher, Herr, König, Gott, Christus, Ehemann'
Old High German: frō m. `Herr' (9.Jh.); frouwa f. `Herrin' (9.Jh.); frōno adj. indekl. `dem Herrn (Gott, Christus) gehörig, heilig, herrlich; öffentlich, dem Staate gehörig' (9.Jh.)
Middle High German: vrō wk. m. 'herr (der milde, gnädige)'; vrouwe, vrowe wk. (/ st.) f. 'herrin, gebieterin, geliebte; frau oder jungfrau von stande, dame; gemahlin; weib im gegens. zur jungfrau; weibl. wesen überh.'; vrōn(e) st. f. 'herrschaft; herrenfrondienst; zwingburg, gefängnis'; vrōn `was den Herrn betrifft, ihm gehört'
Összességében tehát leszögezhető, hogy a szóban forgó ógermán etimonok közötti jelentésbeli különbség nem teljesen tisztázott, de nagyjából az hámozható ki, hogy a kwoeniz lehetett az előkelő és szabad jogállású nőkre, asszonyokra használt emelkedettebb stílusú etimon, a kweon a lányokra és átvitt értelemben a kurvákra volt használatos, míg a semleges nemű wiban - asszony szó talán a függő státuszú szolgálók, szolgálólányok megnevezése lehetett.
Jó lenne tudni még a die Frau eredetét is, de ezt még nem tudtam kikutatni.
Nekem úgy tűnik, hogy a hivatalos Hochdeutsch használatban is a die Frau - a nő az emelkedettebb stílusú, míg a das Weib - az asszony enyhén lekicsinylő vagy pejoratív hangzású.
Az ógermánban több etimon is volt a nőnemű emberi egyedek jelölésére.
A wibant már kitárgyaltuk, de ott volt még a kweonizés annak ablautos alakváltozata a kwenon.
Alapvetően eredetileg mindkettő nőt, asszonyt jelentett, de aztán jelentéshasadás következett be, a kweoniz jelentette általában a nőt és asszonyt, de inkább csak az előkelő rétegek és a közrendű szabadok asszonyait, ebből származik az angol queen - királynő, míg a kwenon lányt jelentett, de később már szajhát, ribancot is, ebből származik az újangol quean és a skandináv nyelvekben lévő kvinnen (lány) szó.
A kwenon különben az asszonyra, nőre használatos eredeti IE-etimon, a PIE gwen - asszony, feleség szó származéka.
Vesd össze:
"O.E. cwen "queen, female ruler of a state, woman, wife," from P.Gmc. *kwoeniz, ablaut variant of *kwenon (source of quean), from PIE *gwen- "woman, wife" supposedly originally "honored woman" (cf. Greek gyné "a woman, a wife;" Gaelic bean "woman;" Skt. janis "a woman," gná "wife of a god, a goddess;" Avestan jainish "wife;" Armenian kin "woman;" O.C.S. zena, O.Pruss. genna "woman;" Goth. qino "a woman, wife; qéns "a queen"). "
Az óangol wif eredetileg szintén asszonyt, nőt jelentett, csak később vette fel fokozatosan a mai feleség jelentést.
Az angol woman szó pedig szóösszetétel, az óangol wifman (asszonyember, nőember, vesd össze régies magyar némber) szátrmazéka az alábbi soron keresztül: wifman > wimman > wiman > woman
Az angol wife és a német das (!!!) Weib közös őse az ógermán wiban, amelynek azonban csak bizonytalan PIE-eredeztetése van:
"O.E. wif "woman," from P.Gmc. *wiban (cf. O.S., O.Fris. wif, O.N. vif, Dan., Swed. viv, M.Du., Du. wijf, O.H.G. wib, Ger. Weib), of uncertain origin. Some proposed PIE roots include *weip- "to twist, turn, wrap," perhaps with sense of "veiled person" (see vibrate); or *ghwibh-, a proposed root meaning "shame," also "pudenda," but the only examples of it are wife and Tocharian (a lost IE language of central Asia) kwipe, kip "female pudenda."
Én különben inkább arra gondoltam, hogy nem-e a to weave - sző igével van kapcsolata, tehát tkp. szövő személyt jelentene, mivelhogy az ógermán időkben a szövést kizárólag nők végezték.
A szőni ige ógermánul webanan volt, ennek töve a weban-, ami igencsak valószínűvé teszi az én elképzelésemet.
A to weave igére ezt dobja föl az angol etimológiai szótár:
"O.E. wefan "form by interlacing yarn" (class V strong verb; past tense wæf, pp. wefen), from P.Gmc. *webanan (cf. O.N. vefa, M.L.G., M.Du., Du. weven, O.H.G. weban, Ger. weben "to weave"), from PIE *webh-/*wobh- (cf. Skt. ubhnati "he laces together," Pers. baftan "to weave," Gk. hyphe "web").".
Véleményem szerint tehát a szőni igével lehet kapcsolatos az asszony, nő jelentésű wiban, de ha nem, akkor inkább ősi szubsztrátumszó, mint PIE-eredetű...
Továbbá két állatnév: bear (ógermán beranan), ill. seal (ógermán selkhaz).
Mindkettő vitatott különben, mert a beranant PIE-tőből is le tudják vezetni, a selkhaz meg lehet átvétel a proto-finnből is.
Apropó nem tudod véletlenül, hogy hogy van a fóka a finnben, ill. a proto-finnben?
A király szóval megint csak vigyázni kell, mert egyesek szerint az ógermán kuninggaz az ógermán kunjan (rokonság, nemzetség) tőre megy vissza, ez utóbbi pedig nagy valószínűséggel a PIE gen szóra. Vesd össze latin gens - génusz, nemzetség!
Különben az ógermán társadalmakban a kuninggaz szó eredetileg nem is királyt jelentett, hanem a nemzetség, ill. a rokonság, tehát relatíve kisebb társadalmi egység fejét, ez is valószínűsíti a kunjan szóból való eredeztetését.
Próbáltam a segítségével olyan angol szótöveket keresni, amelyek nem indoeurópai eredetűek.
Az az igazság, hogy sok kétes eredetű szót találtam, ahol az indoeurópai eredeztetés többé-kevésbé sántít.
Nagy általánosságban elmomdható, hogy ha pre-indoeurópai eredetű szavakat akarsz találni a germán nyelvekben, akkor főleg a hajózás, a tengerparti természeti elemek, állat- és növénynevek területén a leginkább érdemes kutakodni.
A korábban hozott példákon felül én az alábbi szavakat vizsgáltam az Online etimológiai szótárban:
Nagyjából arról van szó, hogy lelki szemeiddel képzeld magad elé a Balti-tenger nyugati medencéjét (ahol nagy valószínűséggel a germán nyelvcsalád kialakult) Kr.e. 2.000 magasságában és gondold el, hogy akkoriban milyen természeti elemek és ember alkotta dolgok lehettek ott, keresd meg a mai újangol megfelelőjüket és üsd be a keresőbe.
Aztán nézd meg az eredményt.
A végtelenségig el lehet így szórakozni, ha sok időd van és közben találhatsz jó néhány szubsztrátumszót, amit a Proto-Germanicnál tovább nem tudnak visszavezetni.
>Nyelvészetileg az is érdekes, hogy az északi germán nyelvek - a többi germán nyelvtől eltérően - a főnevet a főnév mögé tett suffixummal tudják határozottá tenni és nem határozott névelővel.
---
Igen, erről is hallottam már. Ezt nevezik hátravetett névelőnek is, és ez a jelenség megvan a Balkánon is.
És állítólag az ősi finnugorban is volt ilyen, ebből eredeztetik a tárgy -t jelét, de hogy ezt megerősítették vagy cáfolták később, azt nen tudom.
A mai főáramú indogermanisztika álláspontja szerint a Kr.e. III. évezredben a kései proto-indoeurópai (Late Proto-Indoeuropean) nyugati nyelvjárásai dialektus-kontinúumot alkottak.
Ez a dialektus-kontinúum magában foglalta a későbbi itáliai, kelta és germán nyelvek őseit, ill. talán a csak nyomokban ismert illír ősét is.
Ennek a dialektus-kontinúumnak az északnyugati nyelvjárásai – a későbbi pregermán elődei – azonban a Kr.e. II. évezred elején már kezdtek elkülönülni a többi dialektustól.
Az ún. szubsztrátum-hipotézis hívei és a finn Kalevi Wiik szerint a pregermán dialektusok grammatikai, fonetikai és lexikális sajátosságainak kialakításában a dél-skandináviai és észak-németországi preindoeurópai őslakosság nyelvei is nagy szerepet játszottak.
Más germanisták viszont tagadják vagy lekicsinylik ezt a hatást.
Bárhogy is volt, nagyjából a Kr.e. II. évezred közepétől datálható az ún. pregermán nyelvállapot (Prägermanisch Sprachstand), amit az angol szakirodalomban Pre-Germanic, Pre-Proto-Germanic, ill. újabban Germanic Parental Language szakkifejezésekkel illetnek.
Lényegében innen datálható a tkp. germán nyelvcsalád megszületése, tehát a germán – történelmi léptékben mérve – viszonylag fiatal nyelvcsaládnak tekinthető.
Sőt van olyan kisebbségben lévő nézet is, hogy tulajdonképpeni germán nyelvcsaládról csak az első germán mássalhangzó-eltolódás, tehát az Erste Lautverschiebung végbemente után beszélhetünk.
