A mióta Marton Éva nem énekli Turandotot, azóta senki nem tudja rendesen elénekelni, olyan biztos, sziklaszilárd magasságokkal, hangerővel. Szerintem Lukács Gy. tíz év múlva már nyugodtan megpróbálkozhat vele.Biztos szenzációs lenne!
Esztibeszti!
Örülök, hogy Neked is tetszett. Talán, abból, amit írtam az derült ki, hogy elégedetlen vagyok, pedig nem, sőt! Én eleve úgy vettem a jegyet, hogy Patané már biztos volt, és Bándi lett volna Kalaf. Amikor lecserélték, kicsit aggódtam, mert nem ismertem a koreait, de nagyon bevált. Tokody- hát ő még mindig Tokody-így is lehet...
Érdekes, amit írsz, hogy Lee-nek éppen a Vincero-val volt gondja korábban, én azt hittem, ez a "specialitása", annyira jól sikerült (mondom, hogy korábban nem hallottam). A taps ez esetben tényleg elragadtatásból jött, lehetett tudni, hogy itt nincs szünet, de "muszáj" volt megtapsolni. Patané jól énekel, de a hangszíne nem nagyon tetszett. A 3. felvonásra jobb lett, de ha ez a színészi játék része volt, vagyis amíg a megközelíthetetlent játszotta, addig keményebb, élesebb volt, aztán lett lágyabb, ahogy felengedett Turandot is, akkor visszavonom az egészet és gratulálok neki.
A rendezés is nagyon jó, a díszletek és jelmezek is.
(az előző folytatása) Aztán mikor megláttam, hogy Lee Jeong-Won lesz Kalaf, kicsit megijedtem, mert kétszer már volt hozzá szerencsém ebben a szerepben, és mindig izgulni kellett a „vinceró”-ért. A „Non piangere Liú”-t + a 2. felvonást is sikeresen teljesítette, így várható volt, hogy a Nessun dorma után nem marad nyugton a közönség. (A „miért tapsolnak” fórumosokhoz is szólók…: itt a darabban nincs megállás, sőt az összekötés se olyan, hogy csak úgy le lehessen állítani a zenekart…), szóval iszonyú vastapsot kapott – megérdemelten – a Nessun dorma-ért. Ami továbbra sem változott Lee-vel kapcsolatban, az sajnos a színészi játéka… max. annyit tud, hogy leáll egy 30 centis terpeszben (ha megáll, mindig ugyanakkora terpeszben áll), maga mellé rakja két karját a testétől kb. 5 centire, és fejét 50 fokos szögben tartva énekel. Ennyi. Néha felemeli karját, de csak a válla magasságáig, és a könyökét sem szívesen hajlítja be. Ja, és néha letérdel. Partnerére se ritkán néz – kivéve, ha meg kell csókolnia. Szóval minimális gesztusokkal „manipulálja” a nézőket. Ennek ellenére kitűnően teljesített, meg kell hagyni.
Az előadás előtt elfelejtettem megnézni, hogy ki lesz a karmester. Mivel a földszinten ültem leghátul, nem is láttam, ki vezényel, csak azt lehetett látni, hogy magas és fiatal... Azonban a második felvonásban feltűnt, hogy az énekesek és a zenekar „túlságosan nagy” összhangban van, nem is értettem mi történt, ráadásul a díszpáholyban trónoló fúvós-alakulat is szokatlanul nagy figyelmet szentelt a karmesteri pálcának, úgyhogy a 2. felvonás után rohantam megnézni, hogy ki is vezényel. Jól sejtettem: Héja Domonkost sikerült „elcsípnem”, aki már egy előző évadban vezényelte a darabot, de akkor nem tudtam megnézni. Szóval még egy indok, amiért volt értelme megnézni ezt az előadást.
Eredetileg nem a szereposztás miatt vettem jegyet a Turandotra, általában minden évadban megnézem egyszer, mióta a Kovalik Balázs-féle rendezés megy (Így legalább 5-6szor már láttam). Március végén még a jegyárusító-néni azt mondta, hogy mivel bérletes előadás, biztosan nem lesznek sokan – ehhez képest teltház volt… Szóval mikor kiderült, hogy jön Francesca Patané, örültem, hogy véletlenül pont erre az előadásra van jegyem.
Szerintem nagyon jó előadás volt – több okból kifolyólag. Tokody Ilona azért még mindig Tokody Ilona, és az a tény szinte teljesen felejthető, hogy Liú neve mellett a librettóban az szerepel, hogy „fiatal rabszolga”… Francesca Patané-ra kicsit nagy volt a jelmez, így nem igazán érvényesült alakja, amit biztos ki lehetett volna jobban használni – ha már egyszer a vékonyabb szopránokhoz tartozik! Sajnos Turandot szerepében eddig mindig testesebb hölgyet láthattam (egyszer egy rosszul megépített színpad miatt félő volt, hogy leszakad a rámpa és lezuhan, és ebben a súlya nagy mértékben közrejátszott… - ez nem Bp-n történt). És persze amikor Kalaf arról áradozik, hogy milyen szép, stb.. kicsit illúzióromboló is lehet a látvány! Szóval Francesca Patané ennek épp az ellenkezője. Jó, hogy előszeretettel hanyagolta a mássalhangzókat, ettől függetlenül sikeresen túlharsogta a kórust+zenekart a 2. felvonás végén. És a legutóbbi Turandot kissé élvezhetetlen volt (már nem emlékszem melyik szereposztás ment…), úgyhogy FP-val nem volt semmi gond.
