Nem gyakran, mindig. A gyakran szó azt a tévedést tükrözi, h kifelejtették azt a röpke tényt, h nem elég az apa fizikai jelenléte, az apa megéléséhez az apa lelki jelenléte, apaként viselkedése szükséges. Anélkül hiány marad, akkor is, ha ott volt fizikailag. És ezt a hiányt próbálja a lány pótolni.
Volt nagy korkülönbség, de ott legalább harmónia és megértés volt, olyan mértékben, amit más -korombéliekkel- kapcsolatokban cska halványabban élhettem meg. Nem a kora miatt vonzott, de a tapasztalata, az érettsége bizony sokat segített, h a kapcsolatunk jól működjön, mert ő már megélt 1-2 olyan dolgot, ami nekem még előttem volt, sokmindent tőle tanultam meg, h hogyan érdemes.
Közismert, hogy a nők mindig az apjukhoz hasonló férfit keresnek maguk mellé, néha csak tudatalatt, néha szándékosan. Ha példás családapa mellett nevelkedtek akkor azért. Ha egy részeg disznó mellett aki állandóan verte őket akkor az illető kevés jótulajdonságának valamelyikét próbálják megkeresni a választottban. Ha pedig apa nélkül nőttek fel akkor az idősebb férfiban az elszenvedett hiányt próbálják pótolni.
Az apakomplexus szerintem nem betegség.
Veled és a választottadal nincs semmi baj.
Sok boldogságot neketek.
UI: az én féjem keresztneve ugyanaz mint apunak volt, testalkata haja színe dettó, és a természete is. Hát így van ez.
Örülök,hogy ráakadtam erre a topikra,mert erősen érintett vagyok a témában...
Idén töltöm a 40et,és van egy barátnőm,aki még csak a 18at.
Soha nem értettem meg az ilyen kapcsolatokat,de egyszer csak utolért engem is a véletlen.
Szerelem volt ez első chatre.Hihetetlenül jól kijövünk,maximálisan odaadó ebben a már egy éve tartó kapcsolatban.Mondhatom,ilyen rajongást,ragaszkodást szeretetet idáig max a gyerekeimtöl kaptam.Szokta is mondani,,Úgy szeretlek,ahogy csak egy gyermek szerethet!"Sokszor érzem úgy,hogy túl szép ez ahhoz,hogy igaz legyen...
Természetesen,Ő is apa nélkül nevelkedett,meg az alkoholista anyja helyett is a nagymamája volt az,akihez vonzódhatott.
Ő nem is tagadja az apakomplexusát.Képtelen a saját korosztályához vonzódni.Előző pasijai is jóval idősebbek voltak tőle.
Volt idő,amikor zavart ez a nagy korkülönbség,főleg amikor az anyja tudomására jutottam,és mindenféle beteg pedofilnak nevezett...
De mindez már a múlté és egyre komolyabban tervezgetjük az esetleges közös jövőnket.
Azonban állandóan ott motoszkál az agyamban,hogy vajon tartogathat-e nemkivánt meglepetéseket az ő apakomplexusa???
Vagy elfogadja örökre ezt a beállitottságát és boldogan élünk,amig meg nem halok?
Némi tévhit szerintem kering az apa nélkül felnőtt lányok, idősebb férfiakhoz való esetleges vonzódásávan kapcsolatban! Én 10 éves voltam, mikor apukám meghalt, most leszek 20 éves, Párom pedig 37. Amikor megismertem, valóban megállapítottam, hogy van jópár tulajdonsága, ami Édesapáméval egyezik meg: pl. éppen annyira szeretne segíteni másoknak, mint Apa, éppen úgy foglalkozik a szeretteivel, és éppen úgy lehet Rá is számítani! Tudom, hogy megvédene bárkitől és bármitől, mégsem érzem úgy, hogy ezért nekem már apakompelxusom lenne! Pusztán úgy érzem, a családom mindig mások véleményének tiszteletben tartására, segítőkészségre, önzetlenségre nevelt, így nyilván olyan társat is kerestem mindig, aki hasonló értékrendet követ! Az a része meg nem tudom, mennyire apakompexus, hogy fontos számomra az a biztonságérzet, melyet Mellette kapok meg! Úgy vélem, azok a lányok, akik apa nélkül nőnek fel, talán jobban is értékelik mindezt, mint azok, akik számára ez megadatott! Attól, mert esetlegesen egy érettebb Valakit találnak társnak, akivel meg tudnak bármit beszélni, bármiben számíthatnak rá, Nekik fontos, hiszen a lelke mélyén minden lány vágyik arra, hogy legyen, akire a bajban számíthat, aki megvédené mindentől! Mások nevében nem beszélhetek; én viszont inkább egy igaz barátot, Szerelmet találtam abban a férfiben, akit mindennél jobban szeretek; és nagyon remélem, hogy leendő gyermekeim Édesapját! :-)
Ez így azért komolytalan. Rengeteg gyerek nő fel apa nélkül, elvált szülők gyerekeként, nyilván az idősebb férfiakat kedvelő lányok közül is sokan. Egy szobatársam talán épp azért keresett magának apjakorú férfit, mert a szülei ritka jó házasságban éltek, ő pedig bálványozta az apját. A másik meg, hogy az életkor egy dolog, nem feltétlenül jelent sokat, találhat valaki korban hozzáillő apapótlékot is.
Egykoron főállású népművelőként, majd az utóbbi másfél évtizedben siklóernyős oktatóként elég sok emberrel kerültem munkakapcsolatba, ezért alkalmam volt észrevenni jó néhányszor, hogy azok a kislányok (pl. a növendékeim lányai közül), akiknek hiányzik az apa vagy a nagyapa a családjukból, előszeretettel keresnek maguknak pótpapát, a nagyobb lányok pedig túl hamar választanak párt maguknak. Fiúgyerekeknél ez nem volt feltűnő. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Nem vagyok pszichológus, ezért csak gyanakodhatok arra, hogy a "kiválasztott" férfi nem lehet akárki, és a kisebb-nagyobb lányok olyanokra figyelnek fel elsősorban, akiknek beszédstílusa, viselkedése, szellemisége az ő számukra valamiféle példa értékű, esetleg biztonságérzetet nyújt, vagy lelki hiányt pótol.
