A roppant következetes személyiség rendszerint roppant korlátolt bürokrata s nem lát túl a sajáűt orrán! Vezető szerepre olyan kell aki képes perspektivában látni azt amit ma meg akar csinálni.
Morvai Krisztinának jó retorikája van, ami különböző fórumokon helyzeti előnyt jelenthet. De hogy áll a Jobbik az eu-s kérdéshez? Mert szerintem blőd gondolat a kilépés. A harc, az más, de nem a fikázás, hanem az érdekérvényesítés!!
Ennél rosszab már nem lehet! És ez nem a Fidesznek szólt. A válságból való kivezetésre alkalmasabb szerintem egy rendíthetetlen csaj. Valóban, a vsalédi nem volt tekintettel senkire, de még a saját pártjával is többször konfliktusba keveredett. Erről vannak források, de azt hiszem, fölösleges linkelgetnem. A '80-as évek is válságokkal telítettek voltak, gondoljunk csak az energiaárakra vagy az egész világot érintő acélipari válságra. Az akkor még a hagyományos iparra épülő Angliát ez rettenetesen sújtotta.
Én most kihagynám a napi politizálást a dologból, de aki azt mondja, hogy a pártok között, hogy a bölcsek kövének birtokában van, az hazudik! Szerintem a lényeg, az orientáció megválasztása, amihez persze én innen nem értek, nem látok rá, de egy biztos, a magyar gazdaság mindig is függő lesz és volt a külső hatásoktól. Ehhez kellene egy roppant következetes személyiség.
ez egy elég divatos megközelítés, de szerintem félrevezető kicsit.
egyszerűen arról van szó, hogy balliberális-libertariánus-konzervatív liberális hármas felosztás a helyes, ezeket aztán sokféleképpen lehet nevezni, meg vannak különféle változatai, de a lényeg ennyi. a 21.századkonform jobboldali gyakran konzervatív-liberális, azaz igen, tágabb értelemben véve liberális. nem mind, de többségük, kivételek mondjuk egyes ódondászabb kisgazdák, keresztényszocialisták és hasonlók.
de ezeknek nem is szitokszó a liberális, max. akkor, ha amerikai értelemben csak a leftist liberal-t értjük alattuk. orbánéknak szitokszó, de nekik a normális konzervatív-liberális is ellenség, ki is rúgják őket, lsd. béndek péter esetét, hogy csak egy példát mondjak, mert ő most alapított pártot.
Létezik gazdasági és politikai liberalizmus. A gazdasági liberalizmust más néven gazdasági jobboldalnak is szokás nevezni (miután a munkásmozgalom kibontakozott, a feudális konzervativizmus pedig visszaszorult, a liberálisok gazdasági szempontból a jobboldalon "találták" magukat).
A gazdasági liberalizmus, aminek legmarkánsabb formája a neoliberalizmus, összeférhet a konzervatív értékrenddel. Lásd éppen Margareth Thatchert vagy az amerikai republikánusokat.
No igen, ha kegyetlenség, könyörtelenség kell a kormányzáshoz, nincs is jobb választás egy nőnél a vezető funkcióra! Lesz eredmény is, csak kérdés hogy milyen áron?
teljes mértékben igaza van! pláne hogy egyrészt ő is nő, másrészt szakember is. Amúgy, a férfiszerpre vágyó nők valahol elvannak férfiasodva, sok köztük pl. a biszexuális vagy kimondottan leszbikus. Az arcvonásaik, gesztusaik, mozgásuk is elárulják őket.
Te meg a rendszerváltás egymillió nyertesének egyike, teljesen elfogult a mostani rendszer iránt. Viszont nem akarok tovább offolni, ezért befejeztem a témát.
:) Elhamarkodottan ítélsz. Öregecskedő feleséget az cserél, aki annyira szereti a nőket, hogy minél többet boldoggá akar tenni . (Főleg azokat, akik jó financiális-egzisztenciális apanázzsal rendelkeznek )
Fidesznél kizárt, túl macsó társaság. Ott Orbánon kívül kizárt más minelnök. A Jobbik detto. Az MSZP-nél el tudom képzelni, (pl. Lendvai frakcióvezető volt sokáig) de nem most, annyira nem tökösek :) hogy ezt meglépjék. LMP-ről simán el tudom képzelni, de nekik nincs vesztenivalójuk :)
"Egyébként a normális nők többsége nem is akar férfiszerepekbe bújni. Kutatásaim szerint nem a kvóták hiánya miatt kevés az első számú női vezető vagy politikus, hanem mert a legtöbb asszony valójában nem is vágyakozik rá. Figyelje meg: miközben a férfiak vannak a társadalmi ranglétra tetején és alján, a nők a legvédettebb helyzetben, középen találhatók, mert ott akarnak lenni. A nők védettek, a férfiak nem."
Nagyon elvakult vagy. Nálunk speciel mit kellett letarolniuk? Egy teljesen korszerűtlen szemétdombot? Ha csak a saját cégünkre nézek, a külfi tulaj akkorát korszerűsített rajta, hogy aki tizenéve járt itt, rá sem ismerne. Csak ehhez milliárdok kellettek, nem a szajkózás!
De még nélkülünk is nagyon jól el elenne a német ipar és gazdaság. Hidd el, nem a mi villamosenergia-hálózatunk tette őket gazdaggá!
Igen, liberális gazdaságot építettek a legnevesebb német kereszténydemokrata vezetők is. Szerencséjükre. Csak nézd át a XX. sz.-i történelmüket.
A vaslédi megítélésében megoszlott az angol társadalom, de nagy többségük nem kérdőjelezte meg, hogy felfelé ívelő gazdaságot hagyott maga után.
Egyébként pedig semmi összehasonlítási alapunk nincs ehhez a két gigászhoz képest. Kereszténydemokrata vagy liberális vezetés, náluk csak mellékes kérdés. Ebből csak nálunk csinálnak politbizniszt, nem lep meg, hogy elég hülyén.
Egy rendkivül kártékony politikus volt, rengeteg állami céget privatizált, rengeteg gyárat záratott be, milliók lettek munkanélküliek miatta. Az egész országot átállította egy seftelésen alapuló gazdaságra. Halálakor tömegek ünnepeltek az utcán, ilyen még nem volt előtte Angliában.
Mert a németek a mostani szisztéma legnagyobb haszonélvezői, a német ipar letarolta a déli országok iparát, hatalmas profitjuk származik nekik a keleti és déli országok piacából. Centrum és periféria.
A 20. század egy legismertebb és legbefolyásosabb asszonya a semmiből érkezett és szétzúzott minden nemi és osztálybéli előítéletet egy olyan világban, ahol az érkezéséig kizárólag férfiak uralkodnak.
Aműgy a brit konzervatívok jelöltje volt. Nehéz liberálisnak nevezni, legalább is erőlködés.
A neoliberálisok majdnem minden pártban ott vannak. A szociáldemokrata Gerhard Schröder, a munkáspárti Tony Blair, a kereszténydemokrata Angela Merkel, a szocialista Gyurcsány Ferenc egyformán a bankok és multinacionális cégek érdekeit képviselő neoliberális.
Mindkét politikusnő meglehetősen kártékony neoliberális, ráadásul férfias jelenség. Ennyit a politikusnők nagy empátiájáról és jó szívéről szóló propagandaszövegekről.
