Szlovénia és Észtország elhúzott, Szlovákia épp most hagyott le, és már jönnek a románok is. Magyarország eljátszotta a lehetőségeit, és most nagy bajban van. Ez a szélsőségesen elitvezérelt ország beleragadt a nyolcvanas évek félkapitalista mutyivilágába. Ezen nem segít sem a reform, sem a kormányváltás. Itt elitváltástra van szükség.
Ez így nem mehet tovább. Ha ezen a pályán haladunk, akkor kulturális és gazdasági értelemben is periféria sodródunk. A nyolcvanas évek mutyivilágából kinőtt, és azóta több generációba is replikálódott féltudású, szűk látókörű elitet le kell váltani. Tovább »
Azt megértem, hogy nem kellemes dolog "bérrabszolgának" lenni, és azzal kelni és feküdni mindennap, hogy holnap már esetleg nem lesz munkám, ami ráadásul nem rajtam múlik. Így aztán hiába dolgozol kiválóan, ha a fizetség másokon múlik épp csak arra elég, hogy ne halj éhen, de arra már nem, hogy gyarapodhass, tervezhess belőle. Lehet, hogy hamarabb lesz a jelenlegi termelési/tulajdonviszonyok mellett jóléti társadalom, mint működőképes társadalmi tulajdon mellett jól működő, hatékony gazdaság (ahogyan Orwell írta az állatfarmban: a működő szocializmus nem létezik, a létező pedig nem működik), de garancia erre sem látszik...:( .
Na, közben belegondoltam, tényleg inkáb 1526, de nem a katonai vereség, hanem a király halála miatt. Ami még nagyon rosszul jött nekünk az a reformáció, mert az emiatt kitört háborúk miatt magunkra maradtunk a törökkel szemben.
Az értelmiség semmirevalósága csak következmény. Mo-t elfelejtették megcsinálni a 19. sz-ban, az országot és a nemzetet egyaránt. Az 1526-os vereség után a középkori Mo megszűnt létezni, majd a sok évszázados idegen fennhatóság után a 19. sz-ban egy torz posztfeudális modernizáció következett. Se kelet se nyugat senkiföldje, mindenki lopjon amíg tud, mert nem biztos hogy holnap is lophatunk. Egyszerűen hiányzik a modern nemzet koncepciója, a törvényes jogrend alapja. Az a félfeudális híglötty amit a fidesz konzervatív szárnya nyomat, csak egy ócska operett komédia hejehujázó pártarisztokratákkal, ami pillanatokon belül cselédlázadásba fog átcsapni.
A 21 sz. nyertese az lesz, aki modernizálja Mo-t és létrehozza a magyar nemzetet. Nem kell mindenáron Mo-t csinálni, lehet egy új nemzet és új ország is a régi helyén, ha nincs más megoldás. A semmi viszont nagy valószínűséggel be fog fejeződni.
Éppen a régiós átlagnak megfelelően költ a magyar büdzsé a felsőoktatásra, a tervezett 88 milliárdos lefaragással akár sereghajtók lehetünk. Az egyetemisták száma így is csökken, pedig 2020-ra tíz százalékponttal növelni akartuk a diplomások számát. Tovább »
A topicnyitó címét kiegészíteném: rosszindulatú, megvásárolható, korrupt szavakkal.
A politikai konstelláció most (2.) - új rezsimek Az új, jobboldali kurzus elrajzolása megkezdődött… 2010. szeptember 7. 07:34 Fotó: engrin
A hagyományoknak megfelelően (mint minden korábbi, balról jobbra váltás idején) most is megkezdődött azonnal a durva (a sötét jobboldali múlt felemlegetése) és a finom (antiorbán és antifidesz) orientálás.
Az intézményesült jobboldalellenes kultúrharc típikus terméke a Wéber Attila-féle, a magyar jobboldal két évtizedét bemutató, médianapló típusú, más és igényes forrásmunkák hiányában, történelmi áttekintésre igényt tartó könyv. Ezt erősíti az a megnyilatkozás mint jellemző körülmény is, hogy a recenzens szerint „e könyv történelmi áttekintés, mely ott folytatja, ahol Romsics Ignác szerkesztette tanulmánykötet – A magyar jobboldali hagyomány 1900-1948 – befejeződött”.
Írják balról a jobboldal új történetét?
A „magyar tudomány” az eltelt két évtized után sem volt képes (persze, értjük, hogy miért) objektív történelmi képet adni a magyar jobboldal 20. századi történelméről (nem is beszélve az 1949-1989 közötti időkről). A rendszerváltozás után, a történelmi (tudományos) igazságtétel helyett pedig egy kiterjedt politikaimarketing-kommunikáció vette át a történelmi véleményformáló szerepet, azt sugározva, hogy „ami baloldali az jó, a jobboldali pedig rossz”.
E Wéber-könyvben, a „modernizált jobboldal felépítése” mint a Fidesz pályafutásának leírása meghatározóan azokhoz a szövegpanelekhez igazodik, amelyeket a magyarországi baloldali és ultraliberális szubkultúra állított elő az antifidesz és antiorbán típusú politikai kommunikáció tartalmi felépítéséhez. Már az Antall-éra és MDF-rezsim elleni fellépés is megdöbbentően ellenséges és ostoba volt e tekintetben, de – nyilván a nagyobb politikai eredményességnek köszönhetően – az Orbán-éra és a Fidesz-rezsimek elleni totális (politikai, gazdasági és kulturális) kommunikációs háború egyenesen gyűlölethadjárattá vált.
Az összehasonlítás leplezheti le leginkább az ilyen típusú történelem-magyarázat és kampány célját, mely tartalmi tévedéseken és ezért hazugságokon (is) alapul. A „vezérkultusz” és az „árnyékállam” tematizáció mint legfőbb baloldali liberális szövegpanelek, és mint látjuk, már történelmi korszak- és politikaiszemélyiség-jelölő magyarázatok nem Orbánnal és a Fideszben, hanem az MSZMP-MSZP-ben és a Horntól Gyurcsányig terjedő morális és intézményi leépülésben fogalmazódtak meg.
A médiaorientálás átalakulása – új tartalmi rezsim
Az új médiarezsim a finom orientálással (egy rendkívül durva, harsány, és gátlástalanul hazug baloldali liberális politikai kommunikáció mellett) is nagyon messzire tud távolodni a valóságtól, a méltányosságtól, tisztességtől, (többek között ezért nem lehet változatlanul hagyni a médiarendszer és a médiahatóság eddig intézményét). De nem egyszerűen közlési morálról, közreadási elvekről van szó, hanem egyértelmű történelem-hamisításról, valamint egy állandó, folyamatos antinacionalista, internacionalista, kozmopolita kulturális kampányról, melynek tematizálása a finomabb, másság típusú nyelvi politikai kampánytól egészen a gyűlöletkeltő beszédig-írásig terjed.
És nem egy baloldali értelmiségi szalon saját szórakoztatására készülő tartalmainak közreadásáról van szó, hanem egy – rendszerint egyébként közpénzen működtetett – baloldali liberális intézményrendszer, üzemszerű működtetésével előállított tematizálásról, amelyre mintegy 1,5-2 milliárd forintot költöttek, amikor egyértelművé vált, hogy az MSZP-SZDSZ elveszíti politikai hatalmát, és a kormányzás, a befolyásszervezés és ellenőrzés jelentős része is elveszik számukra.
Egy tipikus, a baloldali liberális befolyásszervezést kiszolgáló, az intézményrendszerbe beépített és közpénzből működtetett fórum az Eötvös Károly Intézet (EKINT), mely a HVG-vel közösen, az ún. jogállamiság-index közreadásával manipulálja a (döntően médiaorientált) politikai kommunikációt a magyar infotainment és politainment típusú médiaprogramok műfajában.
Ezért az összevetés – és a hazai történéseket ártatlanul naivan szemlélők - kedvéért hivatkoznunk kell, hogy 2002-2010 közötti baloldali rezsimek idején a magyar állam nemzetközi minősítők szerint a piszkos demokráciák között is jelentősen visszacsúszott. Szinte egyetlen olyan kritériuma sincs a minősítési szempontoknak, amelyeket a Medgyessy-Gyurcsány-Bajnai rezsimek meg ne sértettek volna, a központosításoktól, a kézi vezérléstől, a politikai panamázástól, a tényleges kormányzás feladásáig bezárólag.
(Az pedig világviszonylatban kiemelkedő csalásnak minősült, amikor az MSZP – miután koalíciós partnere választói bázisát illetően megsemmisült – a választások előtti évben egyszerűen kivonta magát a kormányzásból, és a holdudvarának képviselőiből álló, kvázi-ügyvezető kormányt, miniszterelnököt állítva… a baloldali rezsimek hitelezőivel, minden Magyarországon érdekelt tényezővel szembeni túlalkalmazkodást tanúsítva, egyre mélyülő nemzetbiztonsági kockázatot képezve irányította a magyar államot. Ebből a szempontból különösen szomorú, hogy a médiagazdaságban koncentrálódott hatalmi befolyás-ellenőrzés által áthatott magyarországi politológiai szakértés egyszer sem volt képes bemutatni ezt a példátlan csalást.)
Az előzményeket tekintve az EKINT-nek semmilyen véleménye nincs, bár amikor megkísérel valami hátteret felrajzolni sajtószabadság címén, akkor a Horthy-rendszert megtalálja. Az EKINT-HVG index tehát, természetesen, kizárólag a kormányváltás után, a jobboldali kormánnyal szemben vált minősítővé, s „ennek megfelelően” folyamatos romló helyzetet kommunikál az általa generált kritériumokra építve. Az első kritérium: „a közhatalom intézményei a parlamenti többség és a kormányzat befolyásától mentesen működnek-e”.
Vajon, a Gyurcsány-rezsimek után felvethető-e egyáltalán ilyen kérdés? Egyfelől azoktól a politikai és szakértő aktoroktól, akik rendszerkritikájukat szüneteltették a baloldali rezsimek alatt. Másfelől, mert nincs költségvetésük a közhatalmi intézményeknek, pontosabban 50-100 milliárdos forráshiánya van (összességében most 700 milliárd forint) a közhatalmi intézményrendszernek, ezért működése nem lehet autonóm, etikus és maradéktalanul szakszerű sem.
A baloldali véleményvezérség válsága: merre van az arra?
Az ún. baloldali média Magyarországon (és itt nem az általánosságban elfogadható módon, mérsékelten baloldali médiára, hanem a vállaltan balra húzó és objektivitását feladni kész párt-, bulvár- és hagyományos médiára – újságírásra – gondolunk) a várt nagy bukás és kormányváltás előtt igen jelentős anyagi támogatásban részesült, ismert (állami) és rejtőző (magán) forrásokból.
A népszava és a népszabadság típusú újságírásra nézve nincs érdekessége a változásnak, a szatellit szervezetek birtokolta hetek és vasárnapihírlapi primitív elfogultságnak nincs értékelhető minősége. A minőségi sajtót tekintve a HVG, a Figyelő (vagy a Napi Gazdaság, a Világgazdaság) orientálásának változása viszont már érdekes. Az érdekességet abban kell látni, hogy milyen érveket használnak a baloldalhoz kötődő modernizáció-ellenesség, amoralitás, a magyar állam belső szuverenitásának helyreállítását célzó intézkedések ellenzése, a nem növekedés, és más ilyen retrográd trendek melletti kiállás relativizálása, bagatellizálása, elfogadtatása mellett.
A magyarországi baloldali média mostanság megpróbálja annak nyilvánvalóságát csökkenteni, hogy egy megbukott, modernizáció-ellenes, antinacionalista-internacionalista, államellenes kurzusmodell (a reformszocialista „magyar modell”) mellett kell kiállnia. A baloldali média véleményvezérségének azzal kell számolnia, hogy ma ők a reakciósok, akik 2002 és 2010 között minden téren megbuktak, miközben további 20.000 milliárd forint adósságot csináltak a korábbi, már ki nem nőhetőnek nyilvánított adóssághalmaz mellé.
A baloldali mint olyan tudományosan is megbukott (nemcsak elveket sértett, de hamis elveket gyártott) és mára kulturálisan is halottá vált. Ennek legtipikusabb jele, amikor a szélsőségesen normaellenes nézetei miatt, már a saját táborából is kisodródott Vásárhelyi Mária médiaszakértő azt hirdeti, hogy a magyar sajtó jobboldali lett. És ilyenkor saját elvbarátai is üveges szemmel néznek rá, pedig igaza van. Csak így lehet megtagadni a morálisan és intellektuálisan is megsemmisült baloldali eszményeket, ha a „piszkosra” azt mondjuk, hogy jobboldali.
„A múlt elkezdődött.” - típusú aljakommunikáció
A magyar médiarendszerben megvalósult elképesztő eseményeket számba venni is nehéz, és akkor nem a médiatörvénnyel kapcsolatos cirkuszra gondolunk. Most csak két kurzusfüggő eseményre térünk ki, a biszkuzsurnalizmusra, illetve a legjellemzőbb baloldali liberális tematizációra.
A biszkuzsurnalizmus a baloldali média egyik tipikus megnyilvánulási formája, amelynek létalapját az a törekvés adja meg, hogy a baloldali politikai bűnök relativizálását biztosító baloldali liberális médiakampányoknak megfelelő történeteket adjanak. Ezt jellemzően az ügynöktörténeteket generáló megélhetési levéltárazás, illetve a karrierdemokrata múltfeltárás szolgálja.
A Biszku-történet feltalálása egy ilyen liberális bravúr, amennyiben egy minősített politikai bűnöst (kommunista gyilkost, tehát nem is a szocialista diktatúra minősített bűnöseit) kaptak fel és helyeznek el olyan vitaközegben, amikor demokratikus rezsimek jogrendszere felett lehet vitatkozni. Miközben a Biszku-féle gazemberekre egyik európai országban sem gondolnak ilyen értelemben, mindenütt érvényes az a kitétel, hogy a náci és a kommunista bűnösökre a nürnbergi gyakorlat a mérvadó.
A biszkuzsurnalizmus mint médiaprobléma (közzétételi és közszereplői minősítésben) olyan mélyrepülése a magyar médiarendszernek, hogy másként nem is lehet hozzá közeledni, mint politikai szankcionálással.
A legjellemzőbb baloldali liberális tematizáció az „A múlt lekezdődött.” című jelszó mögé rendezett tartalomképzés. Ez a vállaltan piszkos kommunikáció mindig akkor jelenik meg, amikor a bukott baloldali kormányokat (és ultraliberális rezsimjeiket) felváltja a jobbközép hatalom.
Két jellemző megjelenési formája van. Egyrészt a mindennapi politikai és gazdasági életben a magyar állam erősítését, általában az erős kormányzást, a patrióta gazdaságpolitikát, minden nemzeti és társadalmi kooperációra utalást ellenző, annak kizárólag negatív vonatkozásait hangoztató (így pl. a kettős állampolgárságot csakis rossznak, sőt, az anyaországi népességet megkárosító jelenségként minősítő) orientálásként jelenik meg. Másrészt a nem baloldali múltból kiszelektált kurzuskulturális jelenségek rendszeres közreadásával, illetve azok és a Fidesz-kurzusok közötti párhuzamok megrajzolásával próbálkozva folyik rendszeres tartalomképzés a legpiszkosabb baloldali liberális politikaimarketing-kommunikáció számára.
E jelenség olyan mértékben intézményesült, hogy már az MTA bevonásával (vagy arra hivatkozva) is szerveztek országos konferenciát a „Fidesz-Magyarország” bemutatására, ami kívül van a korrekt politikai versenyen, és inkább politikai bűncselekménynek számít.
Úgy tűnik, kár, hogy nem teccettünk forradalmat csinálni. Persze az sem kizárt, hogy abban az esetben a ma hőse azon lamentálna, hogy miért nem volt békésebb átmenet... Mindenesetre most láthatók a bajok, úgy tűnik, befagyott a vezető réteg, nem lehet őket fenéken billenteni, hogy kiessenek a helyükről. Nem tudom, mi kellene ehhez.
Abban igazad van, hogy a mai túlzott bérkülönbségek nem egészségesek. Ettől még egy jó orvos, villanyszerelő, könyvelő, vízvezetékszerelő, ügyvéd, asztalos vagy nyelvtanár nem fog éhen halni soha. Lehet, hogy a vezérigazgató egy elhúzódó válság után már nem 100-szor annyit fog keresni, mint a portás, hanem csak 10-szer annyit, de akkor sem fog éhen halni. És a szülei sem.
Ezzel szemben az analfabéta szaporodómókusokat már most is csak közpénzből tudjuk életben tartani, családostul. És mivel a gyerekeiknek is ezt az életstílust adják tovább, viszont finanszírozni már most is csak hitelből tudjuk, borítékolható a krach. :-(
Abban, amit az első sorod után írtál, abszolút igazad van. Nem is vitatta senki.
Kérdés, meddig hajlandó Kína finanszírozni ezt az egész hülye vircsaftot. Mert az nem fog menni örökké, hogy a kis kínai munkás napi 10-12 órát dolgozzon továbbra is 2-3 dollárért, csak hogy Amerikában (meg Európában) az ingyenélők segélyből is 120 kilósra hízhassanak a tévé előtt, csipszet ropogtatva.
Viszont azt sem ismerhetik be a kínai fejesek, hogy nagy bakot lőttek, mikor dollárban képeztek tartalékokat. Tartok tőle, hogy szépen lassan megpróbálják majd suba alatt elsózni a dollárban bespájzolt tartalékokat. Aztán bevásárolnak eurót meg jent. Lehet, hogy nem is volt olyan hülye az az orosz ipse, aki arról beszélt pár hónapja, hogy tartalékdevizaként akarja látni a rubelt. Csak néztem ki a fejemből, mikor olvastam, hogy hol él ez? Feltörekvő piac pénzéből tartalékdevizát? Lehet, hogy ő már jobban tudta...
Csakhogy éppen ezek az indokolatlan különbbségek vágják taccsra a világot!
Bár a probléma lényege az, hogy nálunk a teljes foglalkoztatottság miatt már a rendszerváltás előtt is sok volt a potyautas, de azóta meg még sokkal több lett és sokkal többet is vesz ki a közösből! Aztán ráadásul mostanság nem lesz világgazdasági növekedés sem, sokkal inkább várható 2-3 éven belül a világválság újabb hulláma, mert a mostani átmeneti állapotot csak az okozta, hogy Kína mentőővet dobott Amerikának, ugyanakkor hatalmas dollártartalékokkal rendelkezik Japánnal és Oroszországgal, no meg a közelkeleti olajállamokkal együtt. Az USA adósságait már csak elinflálni lehetne és a visszafizetése recessziós környezetben szóba sem jöhet. Vagyis Obama sem segíthet most már ezen és valószínűleg szépen bedől majd minden és kezdhetik, kezdhetjük elölről alacsonyabb szintről az építkezést és persze humánusabban kéne....:(
Nem a gyermekek létszáma a lényeg, hanem a felnőttkori keresőképességük, szvsz. Tehát, ha van neked 2 gyereked, akik közül az egyik jó közgazda lesz, a másik meg remek ügyvéd vagy orvos, akkor ők sokkal jobban fognak tudni neked öreg korodra segíteni, mint ha van 10 gyereked, akik egytől egyig funkcionális analfabéták, viszont legalább szakmájuk sincsen. A Kádár-kor egyenlősdijének (a vezérigazgató sem kereshet többet, mint a segédmunkás fizetésének 2-3-szorosa), vége. A kiválóan dolgozó, magasan kvalifikált szakember vezető beosztásban akár a segédmunkás bérének 50-100-szorosát is megkeresheti. ( Igaz, a bodzaszedőkhöz képest ő is csóró, de legalább viszonylag ritkában kerül börtönbe... ) Na, ha a szerző ezt így megírta volna, nem közölték volna le, annyira nem PC.
Tehát megdőlt nemcsak az a hülyeség, hogy öreg korodban attól lesz neked jó, hogy fizeted a nyugdíjjárulékot, mint a katonatiszt, hanem az is, hogy attól lesz neked jó, ha sok gyereked lesz. Mindegyik hazugság. A befizetett nydj-járulékodat lenyúlják az alapkezelők, akik mindenféle idióta szemétpapírokat vesznek a pénzedért. A hülye, lusta, használhatatlan gyerekek meg még magukat sem fogják eltartani, nemhogy öreg szüleiket.
Amúgy a kihívás meg van oldva, csak, mint mondtam, baromira nem PC, ezért ott hallgatják agyon, ahol csak tudják. Nem idiokráciát kell(ene) építeni a lumpenproletariátus bővített újratermelésével és a középosztály felelős gyerekvállalásának ellehetetlenítésével. Hanem egy normálisan működő, szabadversenyes kapitalizmust. Olyan adókkal, amelyek mellett nincsen ugyan pénz az óvszert vásárolni is lusta, genitáliáikból élő, antiszociális elemek korlátlan szaporítására, viszont a középosztály is vállalhatna felelősen gyereket és minőségi nevelést is adhatna nekik. Plusz komoly mértékű ökopolitikai alapvetéssel, hogy ne a dédunokáink egészsége rovására akarjunk olcsó energiát. És olyan szociális hálóval, amelyik nem tart el senkit azért, hogy nyakló nélkül szaporodik, mikor az óvszer olcsó, hanem azokat segíti meg, akik magukon is segítenek. Mit mondjak, Isteni lenne. :-)
Reményei szerint megoldódik a demográfiai probléma, pedig ez több mint 100 éves dolog, Ferencz Jóska alatt kezdett terjengeni nagyobb méretekben, aztán jött az I. VH aztán Horthy, aztán a II. VH aztán Rákosi, Kádár, rendszerváltás ismét - és ez az egész LÉNYEGÉBEN semmiféle hatással sem volt a demográfiai folyamatokra. 10 éves görgetett átlaggal a mai országterületet nézve egy évszázados lejtmenet látszik a születésszám 70 évenkénti feleződésével. Hát milyen megoldásra vár a szerencsétlen szerző?
A születés az 1900-as 40 ezrelékről lement 1920-ra 31 ezrelékre, 250 ezerre. A nyugdíjrendszertől függetlenül 70 év alatt ez megfeleződött, 1990-ben 125 ezer születés volt. A következő feleződés (1920-hoz képest negyedelődés) 2040 körül várható.
Kormányok jöttek-mentek, ideológiák váltakoztak a családtámogatási és nyugellátási rendszerek ide-oda módosultak, de évtizedes távlatban apró statisztikai kilengésen kívül semmi hatása nem volt a dolognak.
Ha ezt a problémát meg akarnánk oldani, az nagyobb kihívás, mint amivel eddig bármikor szembekerültünk. A tudós szerző persze a tények ismerete nélkül nagyon okosakat gondol írni...
Amúgy meg az ilyen lózungokat valóban érdemes kihagyni egy magára valamit is adó szerzőnek. Persze, hogy nem lesz ugyanolyan. Sose léphetünk kétszer ugyanabba. Stb. Mind közhely.
"a korszak, amelyben élünk, sorsfordító változásokhoz érkezett. Világunk már sohasem lesz olyan, mint amilyen a nagy világgazdasági válság előtt volt"
Baromfiság. 1870-es, 1920-as stb stb stb 1980-as 2000-es években sokszor elhangoztak ezek a szólamok és igaznak is bizonyultak, de nem a cikkíró szándéka szerint. Persze, hogy megváltozik a világ, de ez a változás nem a jók és bölcsek irányította létet hozta el eddig még soha.
Csak annyit, hogy kicsit parafrazálom Nagy Lászlót. Ismeretlen embereket mégse csókoltathatok, de reménykedem benne, hogy emberarcuk van, úgyhogy csótojtatom őket. Gondolom, Te is köszöntél anno csótojommal. Kicsit gyerekes, tudom. Majd ha 1x nagy leszek, leszokom róla. Közvetlenül a borzontorzan ébredés után. :-)
Off Már sokat gondolkodtam Borzimorzi, hogy mit jelent a "Csót:" a hozzászólásaid végén. Remélem, ettől nem számítok féltudásúnak, vagy nem ettől számítok féltudásúnak, mindenesetre megkérdem. :) r On
