Ez nagyon jó megfogalmazás: "A Contact kiemelkedően jó amerikai film", ugyanis az olvasóra bízza, hogy hová teszi a hangsúlyt. Mi valószínűleg nem ugyanoda tesszük. Én pl. az "amerikai"-ra.
A Contact kiemelkedően jó amerikai film, Judie Foster nagyot alakít, a történet is jó, sok filozófia, sok gondolkodás, sok új dolog.
Szinte elsők között írtam ki cdre:)
Amúgy csak megerősíteni tudom tisztelt Biga véleményét...
"...I wish I was a writer
who sees what is yet unseen
I wish I was a prayer
expressing what I mean
I wish I was a forest
of trees that do not hide
I wish I was a clearing
No secrets left inside.."
Lola- Running three
Persze, ez magyarázza pl. hogy a jezsuiták között sok kiváló természettudós is van, de a magyar feltalálók között is találnák példát. Én csak azt mondom, hogy eddig nem találkoztam ilyen felfogású (keresztény) hívővel.
Ugyanakkor a hit gátat is szab a tudományos megismerésnek (és vice versa), mert egy idő után olyan faramuci megfogalmazásokat szül, hogy pl. a Teremtés a Nagy Bumm volt, vagy hogy az evolúción keresztül testesül meg az élőlények teremtése, stb. Az említett tudósok legfeljebb a keresztény/nyugati kultúrális hátterük miatt a "maguk módján vallásosak", és Isten számukra legfeljebb valami elvont erkölcsi kategórai lehet. Azok, akik HISZnek, azaz hisznek egy létező személyes Isten létében, nem fogadják a tudomány fenti megismerését.
szerintem nem igaz, hogy a hit útja ez. A Biblia sem tanítja, és aki ezzel érvel, az nem ismeri a Bibliát. Elég csak a bölcs Salamonra és Pál értelemről való beszédeire gondolni. A fő probléma az, hogy a hit a szívre ÉS értelemre épül. Tehát a hit nem veti meg az értelmet, de kevésnek találja. Visszatérve a Contact-ra, emlékszel a következő beszédre Ellie és a fiatal teológus között, amikor Ellie arról beszél, hogy ő a tudományos bizonyság kizárólagosságában hisz?
"Szeretted édesapádat?
"Igen, nagyon szerettem."
"Bizonyítsd be!"
Számomra ez tanulságos pillanat volt. És ne felejtsük el, amikor a film végén egyedül a teológus hisz neki, és az egyszerű emberek állnak mellette - nem az ész, hanem a hit, a szív által. Korábbi pszichedelikus emlékeim (LSD, varázsgomba) is hűen bizonyítják számomra az értelem korlátait.
Nekem egy hívő mást mondott, amikor kamaszkoromban azt kérdeztem, hogy hogyan lehet egy természettudós istenhívő?
Azt válaszolta, hogy úgy lehet, hogy a természetet Isten Művének tekinti és annak megismerése éppen úgy feladata és éppen ezért tudnak rácsodálkozni a természet nagyszerűségére.
Eddig akárhányszor találkoztam a hit/tudomány kérdéssel (olvasmány, személyes vita, stb.) mindig az derült ki, hogy Isten tudja és csak Isten tudja, hogy mit miért tett, az ember erre nem jogusult/nem is tudhatja, ergo az ember feladata Isten szeretete és nem tetteinek kutatása. Szóval egyértelműen arról volt szó, hogy az ember nem is törekedhet a minől több tudás megszerzésére (a teljesre meg pláne nem). L. Tudás fája, Bábel-torony, stb.
Bocs, de tkp. mit értesz az alatt, hogy "hívő" vagy? A tudományos megismerés határtalanságában hiszel, vagy valami transzcendensben (Isten, stb.)? Mert ha az utóbbi, akkor komoly ellentmondás van abban, amit mondasz. (Ha az előbbi, akkor bocs, félreértettem valamit.)
valószínűleg azért érzek így, mert hívő vagyok és hasonló dolgokban reménykedek. Bár Sagan nem volt hívő, de könyveiben elég sokat kacérkodott a témával, s ha másban nem, az emberben biztosan hitt. Ezt az optimizmusát osztom.
Lem Kudarc c. könyvében van egy pap (az űrhajó legénysége között), aki már az elején megmondja, hogy szerinte felesleges a vállalkozás. Megmondja azt is, hogy az erőszakos válaszlépés miatt kudarcba fullad az út. A többiek bizakodnak - magukban.
Én nem pont a pesszimista-optimista vonal mellett választanám el a kettőt, hanem a világ megismerhetőségébe vetett hit alapján. Itt szerintem Sagan túlságosan is bizakodó: mindent megfejtünk, mindent megépítünk, minden sikerül - hipp-hopp.
Egyébként tetszik ez a "negativizmus", mint tudományfilozófiai kategória. :-))))
A negativistát azt én találtam ki, remélem nem volt rajta copyright :)
A Kudarcot nem olvastam, de Az Úr hangjában többször is utal valamiféle gondviselésre Lem.
Itt van egy interjú vele, ha érdekel - kicsit tényleg pesszimista, és számomra meglepő is volt - a könyvei alapján egész másfélét vártam.
Gibson írógépen írta a Neuromancert, ez szerintem mindent elmond :-)
én ennyire nem értek a fogalmakhoz "pesszimista" - "negativista", csak egyszerűen valahogy rossz kedvem lett pl, miután a Kudarc-ot olvastam. Nagyon jó könyv (érdemes megfigyelni benne a pap szerepét is), de nem tudom, mit akart ezzel üzenni? Olyasmi végkicsengést éreztem, hogy semmi értelme nem volt a missziónak. Furcsa érzéseim lettek tőle.
Gibson egyébként tetszett anno, sokat olvastam. Igazán az volt számomra érdekes, hogy állítólag egy interjúban azt mondta, soha életben nem értett a számítógépekhez, tök béna hozzájuk :)
Hogy Lem pesszimista lenne? Éppen Az Úr hangjában? Szerintem egyáltalán nem. Inkább - a pozitivizmus mintájára - negativista. És nagyon jól látja azt, hogy az emberek egyáltalán nincsenek tisztában azzal, mit akarnak. Illetve akik tisztában vannak vele, azoktól az Isten őrizzen. (Az Úr hangja inkább az utóbbiról szól, az előbbit a Solaris fogalmazza meg remekül. Meg - más szerzőtől ugyan - a Stalker. Ha egyszer vallást csinálnék, ezt a három művet tenném meg szerntháromságnak. :-)
Lem jövőképe nem különösebben pesszimista. Pesszimista, mondjuk, Gibson. Lem a jelent, az embert magát illetően pesszimista talán. Sajnos nehéz ebben nem igazat adni neki.
én nem látom ennyire különbözőnek a kettőt. Kétségtelen, hogy Lem pesszimistább, reálisabb (lehet valaki "reális" egyáltalán, ha sci-fit ír? ;), jó példa rá a Kudarc is, de bizonyos fokig Sagannál is megtalálható ez. Hiszen (a könyv változatban) nem hisznek az űrhajósoknak. Bár imádom Lem-et, de néha az az érzésem, pesszimizmusa rámragad. Szerintem nem árt, ha egy író optimistábban látja a jövőt - Sagan ilyen volt. Szerintem ő is látta a nehézségeket (lásd a nemzetbiztonsági ügynök karakterét), de bízott az emberben.
A már filozófia, akkor legyen egy kis tudományfilozófia, mondjuk a megismerés ill. a megismerhetőség.
Érdemes egymás mellé tenni C. Sagan A kapcsolat-át és S. Lem Az úr hangját. A bennük rejlő alapvető különbség, hogy ti. az első esetben majdnem teljes siker, míg a második esetben majdnem teljes kudarc nem csupán optimizmu-pesszimizmus kérdése, hanem pont a fenti megismerhetőség kérdése. Vajon valóban olyan egyetemes-e elvek alapján kódolódnak az egyes üzenetek, hogy megfejthetők egy másik civilizáció számára is? Nem is beszélve arról, hogy vajon tényleg cél-e kapcsolatba lépni egy másik civilozációval? Ha ma megszavaztatnák az emberiséget, milyen eredmény születne? Érdekes, hogy Lem sokkal reálisabb a társadalmi/politikai tényezők vázolása esetében is. Sagan valamiféle rózsaszín békepárti/internacionalista szemüvegen keresztül néz a világra (pontosabban a regénye ilyen). Ez felveti, hogy (1) valamiféle vágyálomról van szó (gyakran találkozunk ezzel a motívummal (amerikai) tudósok által írt művekben - ez már önmagában érdekes) (2) tényleg ilyen naiv volt a saját elzárt egyetemi világa korlátaiból fakadóan. Ha arra gondolunk, hogy a Voyager (?) szondán elhelyezett plakett is hozzá fűződik, stb. akkor azt kell gondolnom, hogy meglehetősen más "világban" él mint Lem. (Vagy mint pl. én, bár ez mellékes...:-))
Poul Andersonnal hogy alltok? Az elejen nem tartottam jo ironak, de elolvasva az Ido folyosoi-t rajottem hogy meg kell vennem a Tuzkorszak konyvet is. Es mondhatom amilyen nehezen indulnak a konyvei, annal jobban indulnak be a kozepen! Az Ido folyosoiban peldaul ugy fogja meg az idoparadoxon elmeletet hogy ehhez foghatot csak a 12 majomban lattam, zsenialis. Bar kisse szorszalhasogato, minden reszletre kiterjedo stilusa nehezkesse teszi. Es viszonylag jol keveri a scifit a fantasyval is(nem olyan SRun szinvonalon). A Tuzkorszaknak meg csak a kozepen jarok, de majd arrol is nyilatkozom:)
Egy kicsit visszakanyarodnék a topic eredeti témájához. Mi a véleményetek Heinlein: Angyali Üdvözlet című könyvéről? Szerintem elég kemény alkotás, ami rengeteg kultúrához, valláshoz kapcsolódó kérdést vet fel - és sokszor a válaszokkal is készen áll. Ha a leírtak Heinlein életfelfogását tükrözik (és miért ne tennék?), akkor elég érdekes ember lehet...
Bomlat_: a szerepjátékok terén nem vagyok túlzottan ismerős, ezért feltételeztem, hogy a W40000 is létezik ilyen formában. Persze nem is ez a lényeg, hanem, hogy egy játék alapján íródott (most mindegy hogy ez szerep v. táblás), és ennek ellenére jól sikerült.
Persze, hogy az eredeti változat jobb! Rowena csak azt próbálta leírni, milyen lenne egy Spielberg-féle remake.
Az eredeti változat sokkal jobb.
Ez már fajfentartást és nemi ösztönt kiván meg hal9000-től.
Ja,és feltételezed,hogy van neme.HAL9000 pedig nem nélükli lény.
Ki kell szállnom, mert leragad a szemem. Merthogy amikor végeztem a melóval itthon, akkor felmentem a NEt-re és 4 órákat aludtam.
Vasárnap délig pedig nem is jutok majd most fel, mert vidéken leszek, ahol nincs net.
Úgyhogy a vasárnap esti viszontlátásra.:((((
Már nagyon régen, legalább 10 éve, hogy olvastam. Az rémlik belőle, hogy a Csillaggyermeknek nevezett lény a főhőssel kapcsolatba lép. Nekem melankólikus érzés maradt meg utána. Részletekre sajnos már nem emlékszem.
Egyebekben amikor először láttam a 2001. Űrodisszeiát, akkor 14 éves voltam. Nem is nagyon értettem. Láss csodát, amikor elolvastam a könyvet később és leadták a filmet is, akkor már jóval több minden megfogott benne.
:)))))))) Ez egy jól sikerült forgatókönyv. Hollywoodban kapva kapnának rajta :)
Ha már Űrodisszea: olvastad a 3001-et? Nekem nagy csalódás volt, nem ezt vártam Clarke-tól. Főleg olyan könyvek után, mint pl. A gyermekkor vége, a Ráma, vagy A Város és a csillagok.
Hát van valami elképzelésem róla:
Tehát Hal9000 szenved a bezártságttól, mert figyelve az emberek űrhajón belüli életét, rájön hogy ő is ember akar lenni. De a gazok megtagadják tőle. Ráadásul útközben találkozik egy androidokat szállító hajóval, amelyről egy lány robot átszállna. És kettejük szerelmét kigúnyolják az űrhajósok, kik ugye vele utaznak.
És akkor jön as hirig... Valami ilyesmi. De mindezt úgy, hogy a végén jogosnak érezzük Hal9000 szerelmi bánatát, és a pusztításokat.
A technika csak abban segít szerintem, hogy plasztikusabb legyen a kép, azaz bármi megtörténhessen a forgatókönyv szerint.
Gondolatokat nem közvetít, azaz nem az isteni szikra.
Ráadásul elérték, hogy a tinédszerek ne nagyon gondolkodjanak el, majd ezt a maguk által generált akármit kiszolgálják.(lsd: sci-finek álcázott akciófilmek)
